Pages

2008. december 30., kedd

AF-FA-TER party

Tegnap meglátogattuk Lala szüleit. Amolyan utókarácsony gyanánt. Bazsi egyik ismerősével telefonált, mikor is az rákérdezett: "Aha. Akkor after-partyn vagytok?" Balázs pedig: "Nem egészen. Inkább fater-partyn". - Mamiék udvarán igazi hófoltakat is láttunk! Illés és Bálint szerint a hó nagyon hideg. Illés útközben... ( de erről majd Bori ír) Bori és Sára végül Balázséknál kötöttek ki Budán. Így mi a fiúkkal maradtunk. Hazafelé bementünk az IKEÁ-ba anyagbeszerző körútra. Sikerült beszereznünk jópár dolgot.
S hazafelé az MR1-en hallottam egy volt fősulis tanáromat. (lukica ) Az állománygyarapításról beszélt. Na akkor gondolkodtam el, hogy ez amit most élek, már legalább hetedik életem. Merthogy voltam én már könyvtáros is. S hajde fontos is volt annakidején az állománygyarapítás, meg az egyetemes tizedes osztályozás és társai. S most meg világok választanak el bennünket egymástól.

A mai aktualitás továbbra is a lakásátalakítás. Elkészültünk egyik éjjel a tapétázással, s a nappaliba is sikerült kimozgatnunk a gardróbot. A nappalit még szoknunk kell. Van egy határozottan jól sikerült sarok. A többi... maradjunk annyiban, hogy új. A lépcső megközelíthetósége miatt sajnos a gardróbszekrény kellett előtérbe kerüljön, s drága kis könyveim pedig csak valahol a sarokban a szekrény árnyékában leledzenek. Mai prodzsekt: a fiúk szobája - néhai hálószobánk. Délelőtt sikerült a sarkokban pangó vasalnivalóhegyeket egész szépen eltüntetnem. Lala pedig meghozta a bútorokat. Így ha befejezi a beszélgetést az irodában, akkor újra nekilátunk. Reggel fel kell függgesszük a lakásos dolgainkat, mert holnap meg vendégeket kell fogadjunk. Így megint átmeneti rendnek kell lennie, s találnunk kell még három vagy négy vendégfekhelyet is. Remélem abban már a lányok is segítenek majd.

2008. december 27., szombat

Elkezdődött... a lakásátalakítás

Ma reggel végre közösen is belegondoltunk, hogy hogy is alakítsuk át lakásunk a következő hét során. Merthogy az ifipásztorék költözésével kicsit összébb húzzuk magunkat, s ki kell találjuk mit is és hová tudunk a legpraktikusabban - s persze a legotthonosobban - elhelyzeni. Eleinte a karácsony előtti hajtás alatt még nem tudtam belegondolni a pakolásba. Később, az ünnepek alatt , meg Lala nem akart hallani se a témáról. Még tegnap is azt mondta ( igaz, igazi nőhöz híven a legjobbkor, a délutáni istentisztelet kezdete előtt 10 perccel hozakodtam elő vele), hogy "hagyjuk ezt most kicsikém, ráérünk még vele..." - mit mondjak cáfolnék, tekintettel arra a tényre, hogy ma reggel már a Pistiék konyhabútora is megérkezett. Ez utóbbi egyébként a Bálint és Illés jelenlegi hálószobája helyét veszi majd át. ( jelzem, eredetileg is konyhának készült, Illés ágya mellett ott a vízvezeték - csonkja ) De térjünk vissza a ma reggelhez. Ma végre rávettem Lajosom, hogy bevizsgáljuk a kisszobát, befér-e oda a nagy ágyunk (ami már nem is olyan nagy, mert egy korábbi költözésünk során sikeresen lefűrészeltünk a hosszából tizenöt centit, mondván, mi apróbb népek vagyunk).
Kisszobába befér az ágy. Az íróasztal is pont mellé. Persze a gardróbszekrény már nem. Még szerencse, hogy a gardróbszekrény éppúgy antik-fenyő, mint a nappali könyvespocai és komódja, így - s mivel a nappali egy hatalmas helyiség - előzetes mérések alapján a négyajtós gardrób is a nappaliba költözhet némi átszervezést követően. De ne rohanjunk annnyira előre! Maradjunk a kisszobánál. Az ágy végénél lévő falra egy klassz kis tapéta kerül. - persze, arra még ráérünk, majd úgy kedd magasságában kezdünk hozzá a tapétázáshoz. Eme egyetlen tekercset egy kedves szerzet szerzette, s mivel saját otthonában nem enyvezte, reám hagyatékolá azt. Ma lemértük, és pont elég lesz... ha a nem ragasztjuk egészen a földig, csupán úgy tizenöt centire a földtől -ig. Szóval az egész kisszoba várhatóan nagyon cuki lesz, viszont a további átrendezésétől egyszer s mindenkorra el lehet tekinteni. A három színes halacskából álló lámpácskát is le kell még cseréljük, s a zöld függönyök helyett is kinéztem már egy újat az Ikea honlapján. ( Remélem, nem csak virtuálisan létezik a drága- s hogy nem annyira drága...) Az egészben az a legjobb, hogy most nem kell dobozolni, mert az otthonunkon belül kell kivitelezni a költözködést. Izgatottan várom, hogy miből mi lesz végül. S hogy sikerül-e minden fontosabb funkciót megőrizni, s olyan környezetet teremteni, amellyel mind a hat érintett elégedett lesz. Végre egy feladat!

2008. december 26., péntek

Nyugalom

Idén úgy sikeredett, hogy a karácsony ritkán látott nyugalmat hozott. Nem gyötörtem magam a sokféle konyhai varázslattal. Lehetetlen volt már véghez vinni egy valódi nagytakarítást. Így a lehetőségekhez képest tettük meg, amit tudtunk, s vártuk az ünnepet.
Együtt volt a család. Együtt volt a gyülekezet. Első nap délután még alvásra is futotta. S ma reggel se kellett kiugrani az ágyból. Jujjdejó is volt. S olvasni is jutott idő. Lalától egy csodaszép új Bibliát kaptam. Ez volt az egyetlen, amire vágytam. S előszedtem az ünnepek előtt beszerzett új könyveket. Úgy esett, hogy a Family magazinba írtam egy éjjel egy cikket, s miután megjelent ajándékba kaptam tőlük könyvutalványt. C.S. Lewis könyvekre váltottam. Így most különleges érzés olvasni az egyébként is értékes könyveket, amikhez írással jutottam.

Álljon itt mai kedvencem:

" Vesd alá magad a halálnak, törekvéseid és dédelgetett vágyaid halálának naponként, s végül egész tested halálának az utolsó órán, vesd alá magad, lényed minden rostjával, s megtalálod az örök életet. Semmit se tarts vissza! Amit oda nem adtál, sohasem lesz igazán a tiéd."
"Ami meg nem halt, soha nem fog feltámadni a halálból."
(C.S.Lewis)

2008. december 23., kedd

Itthon

Hát véget ért idénre a cipősdoboz akció Fehérváron, s szerte az országban. Tizenhatezer doboz született. Tizenhatezer döntés. Tizenhatezer lépés. Tizenhatezer "adagnyi" szeretet.
Őszintén hiszem, hogy nem egy-két, de párszáz valódi csoda.
Ma itthon is befejeztük. Erről szóljon inkább az Arany Asszony az Aranyoldalakról.
Drága Móni, nagyon nagyon köszönöm! Az Úr pótolja vissza az erődet, idődet. Soxorosan.

Újra itthon. Karácsonyra készülve. Lakást takarítva. Fát díszítve. Az ifi énekeit hallgatva.
A fáról jut eszembe Illés, aki izgatottan várta, hogy végre teljes díszben álljon a fa, s felkerüljön tetejére a csillag, mert "ha felteszitek a csillagot, akkor eléneklem a csillagdalt". Egyébként is egész délután énekel. Hihetetlen lelkesedéssel tépi a mandolin húrjait, s kiáltja dalait az állólámpa tányérjába. Jövőre gitárt kell kérjünk az angyalkától.

2008. december 17., szerda

Manógyár

Este lenéztem a Manógyárba. Eredetileg csak a fentről hozott "töltőanyagot" akartam leadni, de végül ott ragadtam. Így mostmár teljes a paletta. A cipősdobozos-meló minden ágazatából kivettem a részem. Előkészületek. Kampány. Kommunikáció. Csomagkészítés. Ügyelet a házikóban. Telefonok fogadása. Kérelmek. Rakodás. Szállítás. Osztás. S mostmár az átnézésben is. Azt kell mondjam, talán ez a leggyilkosabb ágazat. Eleinte lelkes vagy. Nézed a cuki kis dobozokat, s naivul azt hiszed, ebbe aztán tényleg felesleges belekukkantani. S láss csodát! Látsz. A legkülönfélébb dolgokat. Dobozok ki, cuccok be, dobozok újra be. Egy óra múltán legszívesebben mindről elhinnéd, hogy úgy lesz jó,ahogy van.

Lala délelőtt ügyelt a házikóban. Összehozta az élet egy-két alakkal. Valaki pl. a szórólapot úgy hozta vissza, hogy a szélére körbe odagépelte saját "építő" észrevételeit. Egyesek mi mindenre ráérnek! S mindenki ideges, és mindenkinek baja van. S valamiért az adománygyűjtő emberkék épp alkalmas egyednek tűnnek arra, hogy rájuk zúdítsák az egésznapos agyvérszegénységet. S ha jobban belegondolok, valóban, hisz a segítőnek, s főleg ha hívő is, mindig türelmesnek, kedvesnek kell lennie, így tökéletes egyed ahhoz, hogy a visszavágás veszélye nélkül őt válasszák céltáblául.

Parkolóőr és egyéb emberszabásúak...


Máv-sztrájk lévén ma reggel busszal készültem dolgozni menni. De már nem is emlékszem miért, elszöszöltem az időt és totál lekésésre álltam, így kocsi lett belőle. Zuhogó esőben, tömött utakon, de végül egész korán sikerült felérnem még az irodához. Fél óra alatt már meg is büntettek. Hát gondoltam, itt maradok egész napra. Lebékávéztam a rádióhoz. Dolgom végeztével benéztem két könyvesboltba, majd újra a Logodi. Na mire az autóhoz értem, épp dobozokat hoztak valahonnan, melyeket - hogy ne kelljen a hatodikra cipelni fel-le - bepakoltunk a kocsiba. Tehát három segélymunkás épp egy szállítmányt rakodott, miközben a parkolóőr a kocsi rendszámát fényképezgette köztünk. Jól van, gondoltam, persze hogy megbüntetett. Ám pár másodperc múlva két büntetést véltem azonosítani a szélvédőn. Nézem. Nézegetem. S látom ám, a két kis kék tasak úgy hataezernyi összeget rejteget. Azt hittem roszzul látok! Állok a munkahelyem előtt alig több mint három órát, s megvág hatezerre. Hihhetetlen. Rohanok utána. Ő meg beközli. Ha nem tetszik itt van a Moszkva sarkán az irodájuk, oda menjek reklamálni. Hát nekivágtam, hogy felkeressem őket. De akkorra már annyira elegem lett a pofátlanságából, hoyg lazán az arcunk előtt nyomja fel a második büntetést, hogy elkezdtem bőgni a nyílt utcán. Zaklatottságom tovább fokozta, hogy kiderült, a kis irodájuk hát nem épp a Moszkvánál, sokkal inkább a Batthyányin van. Ezt elfelejtette mondani. Mindegy. Mostmár nem adom fel! Berontottam, s hangot adtam felháborodásomnak, mekkora szemétség már, hogy míg mi küzdünk mások megsegítéséért kedves parkolóőr majdhogynem arrébb taszigál a kocsitól, hogy szebb fotót készíthessen a rendszámról etc.etc. Na a nő erre közölte, hogy az nekik totál mindegy, hogy valaki bevásárol-e vagy segélyszállítmányt pakol, ha lejárt az idő, akkor jogos a büntetés. De végül az egyiket csak elengedte :) Kifelé azért megkérdeztem, remélhetem-e, hogy visszaérve újabb tasak vár - mire ő: ha nem dobott be pénzt, miért ne. Na kész voltam. Nem tudom miért, de visszafelé is sikerült végigbőgnőm az utat. S úgy döntöttem, nem gyarapítom tovább a parkolótársaság vagyonát.
Közben egy ismerősömtől megtudtam, hogy a nyáron vele az is megtörtént, hogy egyszerre ötvennégyezer forintnyi parkolási büntetést kellett befizetnie. - na ehhezképest a kétzer/óra nem is rossz. - S azt is megtudtam, hogy ezek a parkolóőrök jutalékra vannak. Állítólag napi háromezeröt a bérük, de ha tizenötnél több büntit sikerül kiróniuk, akkor kapnak még ezeröt grátiszt. Hát ezért irogatják fel, kinek hány perckor jár le a jegye, mert ha pl. napi háromszor túllépem, már csak másik négy ilyen balek kell... De szép kis munka ez!

2008. december 16., kedd

Defekt

Hát az úgy történt, hogy tegnapra ugye a vasutas sztárjk kiterjesztette védőszárnyait a Dunántúl felé is, ígyhát arra jutottam, bölcsebb lesz, ha megfinanszírozok egy napi parkolást, s kocsival indulok székes fő városunkba dolgozni. Bé is dobáltam minden kéznél lévő érmét az csodás kék ótómatába, de ez sajnos kevésnek ígérkezék. Ismervén parkolóőrök éberségét - s persze legális tartozkodási időmet észrevétlen túllépvén bírságot szélvédőmen sejtvén - azt határozám, ma már nem mozdulék e kerületből a másikba, maradék egész nap Békofin. Mávos sztrájk lévén hónapok óta gondosan tervezgetett mái mávos pojektünk tegnap kútba dőlvén - gyors iramban új megoldást keresni próbálék ezer doboz logisztikázására és... Délután négy felé örömmel konstatálám, hogy ma talán korábban hazaérék kis családhoz. Lelkesen veszem le szélvédőmről kék tasakot, s indulék hazafelé. Ám az öröm korai valék, mert egy kanyarban egy kátyúban defektet szerzék. Szemben lévő benzinkútra variálék. S ott örömmel észlelém, Bazsiék épp itt lakék. Csakhogy Bazsi még munkahelyén tartózkodék, így további egy órát várakozék. Autóban irodát nyiték, s tovább dolgozék. Bazsival kerekeket kicserélék. S haza indulék. Bazsi lelkemre köté, hogy majd lassan haladék, mert e kerék, tartalék valék. Ótópályán külső sávban lassan haladék, ám ezzel életemet kockéra tevék. Agresszív kamionos gyorsítni segítni próbálék. Magam gyors döntést hozni kényszerülék, életem kockára tenni mely formában szeretnék: pótgumival száguldozva-é vagy 25 tonnás tehergépjárművel az árokba tolva-é. Eme sokkokat túlélvén hazaérkezék. Uram s gyermekem sétálni akarék, így a városba térénk. Donálcék fiánál megpihenénk, majd bévásárolénk. S bélvároson át három szatyrot hazacipelénk. Közben az városháza udvarán lévő Bétlehemet megtekinténk. Illés csodálkozék, mily csodás kis mókusok ülének kisjézus kerítésén. Másodszor is haztérénk, s gyermekink ágyba tevénk. Kora reggel felkelénk. S mivel mávosok munkájukat ugyan beszünteték, de mi ezt nem tevénk, így Balázzsal székes fővárosunkba jókora reggel feljövénk.

2008. december 14., vasárnap

Sztrájk

Felbolydul a világ. Mindenki próbál saját érdekének érvényt szerezni. Nem számít kinek mibe kerül ez. Ez nem a másikról, magunkról szól.
Elcsigázott tömegek állnak, s várnak legalább egy információra. Senkit se érdekel, mi lesz azokkal, akik a határon kívül vagy belül rekednek. Egyetlen ablak felé kígyózó tömeg. S kik azért lennének, hogy szolgáljanak feléjük, tudatosan "lassítanak". A géphez se jön, csak egyetlen létra. Érezze a tömeg, hogy kié a hatalom! Szánalmas, hogy a mosdóban se működnek a szárítók.
A Malév törölte tegnap a gépünket. Egy barátunk azt ajánlotta,induljunk el vonattal. Ha szerencsénk lesz, Békéscsabáig el is jutunk. A vasutas sztárjk kb. ott ér majd utól. S ha felgyaloglunk a fővárosba, na addigra sztrájkba lép a BKV. S ha a metróban ragadnánk, sok jót ne reméljünk, mert a tűzoltók is sztrájkba lépnek...
Pár napja olvastam David Wilkerson hetvenes években íródott próféciáit. Megdöbbentő látni életre kelni. Az se szívderító, mit a sztrájkokról ír: "Az elhúzódó sztrájkok megbéníthatják az ipart, és csak még tovább fokozhatják a gazdaságban uralkodó zűrzavart."

Enikő

Nevelőnő a szovátai gyerekotthonban. Túlcsordul belőle a szeretet, az alázat. Huszonegy éves, s nyolc lányról visel gondot. "Gyere be, nézd meg a házunkat!" S körbevezet az otthonos lakáson. Barátságos szobák. Mindenütt rend, tisztaság. Most érnek haza lányai. Szaladnak hozzá és ölelik. Egyikük tizennyolc éves. Tisztelettel szólítja.
"Tavaly a szomszéd lakásban éltünk, akkor tizenhét lányom volt."
Nézem ezt a kedves, törékeny lányt. Érettségi után költözött a gyerekotthonba. Azóta neveli sokadik gyermekét. Könnybelábadt szemmel mesél a másfélévesről, aki nemrég másik otthonba költözött.

Nem tekinteni zsákmánynak azt, mi nekünk adatott. Letenni az életünket. Amik lehetnénk. S szolgálni másokat. Azzal a kevéssel, amink van. Megüresíteni magunkat, s befogadni másokat.
Valaki megtette kétezer éve. S azóta megteszik sokan mások is...

Kívánság

Péntek este a szovátai gyerekotthon egyik lakásában, a nappali padlóján ültünk a gyerekekkel. Szüleiktől távol, nyolcan, tizen, tizenöten élnek egy-egy nevelővel. Személyes kincseik beleférnek egy-egy kis dobozba.

"Ha egy jó tündér teljesítené a kívánságotokat, mit kérnétek tőle?" - kérdezi a riporter.
"Jóságot" - mondja Levente. Kiről pár napja azt írta nevelője: szorgalmas, jó gyermek.
A riporter döbbenten hallgat, majd újra felteszi a kérdést:
"Te mit kérnél a tündértől?"
"Örömőt" - válaszolja egy csöppnyi lány.
"Én is örömöt" - szól a mellette ülő.

Jóságot kérnének. És örömöt. Nem tárgyakat. Nem egész családot. Apró gyerekek. S közelebb állnak az igazsághoz, mint sokan a nagyok.

Néztem magam elé, s azon gondolkodtam, itthon hány kisgyereket kellene végigkérdezni ahhoz, hogy valakitől hasonló választ kapj.

2008. december 11., csütörtök

Mit hoz a mai nap?

Még nem tudom.
Mennnyire ingatag is ez a világ.
Pár napja ha a kezedben volt egy repülőjegy, tudtad, másnap felkelsz... odamész... beszállsz... repülsz. Elég egy döntés, s ma nem tudni, van-e utazás a kiállított jegy mögött.
Elvileg ma kelnének útra a csomagok s egy munkatársam Erdélybe.
Ma érkezne egy kisfiú onnan, aki bizonyára nem sokat aludt az izgalomtól, mert életében nem volt még ekkora kalandja, mint amiben ma lehet része...ha.
Így nem tudom, ki, hová, s hogyan jut vagy nem jut el majd a mai nap. Még jó, hogy van, aki már tudja... ez legalább megnyugtató.
Este beszéltem a mamával. Egy rossz lépés, egy beszorult cipőfűző... s már törött vállal feküdt a földön. Nyolcvan évesen egy ilyen mozdulat igencsak átírja az ember mindennapjait.
De bárhogy is legyen.

Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.68.Zsolt.20.

Napról. Napra. Akár annakidején a manna. Nem lehetett előre betartalékolni. A gondviselést csak frissen lehet igénybe venni. De aki kéri, az kapja... napról napra.

2008. december 9., kedd

Ketten


"Ketten vagytok külön. Te meg a beled." - mondta nemrég valaki nagy röhögések közepett a telefonba. Mondtam, legalább két ajándék lesz a fa alatt, ha már úgyis külön életet élünk. :)
Egyébként meg nem is ezt terveztem írni, csak most nagyon megtetszett. Napközben kigondoltam, hogy ha marad még energiám, este írok majd valamit a blogba, s az lesz a poszt címe, hogy páternoszter. Ma ugynis utaztam egy páternoszterben. Wow. Nagyon tetszett. Mindig is szerettem volna közelről is látni egyet. A MÁV székházban ma sikerült. A páternoszterről egyébként meg egy kb. tizenöt évvel ezelőtt a TV-ben elindult annyira jó keresztény ifjúsági magazinműsor jut az eszembe, ami jellemzően csak két adást élt meg. Pedig sose láttam életképesebbet a médiában. Valahoyg úgy kellene csinálni, ha valaha valakinek lenne lehetősége a tv-n keresztül is megszólítani a világot. A médiákról meg... de nem folytatom tovább a szabad asszociációkat.
Inkább megyek kipakolom a mosógépet, amit 14 órája elindítottam - gondolom már lejárt. Ma a mamám elesett és eltört a válla. De nem tudják megműteni, mert a szíve nem bírná az altatást. Jó messze van. Jó lenne látni. Illés meg a mamájánál van, mert megbetegedett. A mai napban még az is volt, hogy volt este női alkalom. És nagyon jót imádkoztunk együtt azokért akiknek testi, lelki problémáik vannak. Nagyné Irénke térdét pl. épp azalatt az idő alatt műtötték.

2008. december 8., hétfő

A felelősségről

A felelősség különleges dolog.
Megoszthatod másokkal, de a rád eső rész ettől még nem lesz kisebb.
Hyman R.Rickover

2008. december 7., vasárnap

A napok, melyeket nekem szántál...

"Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál." Zsolt.139:16.

Reggel nem mindennapi izgalommal ébredtem. Hisz ma tudtuk meg, hogy is alakul majd a gyülekezet jövője. Legalábbis olyan kérdésekben döntöttünk, melyek nagyban befolyásolják a missziós lehetőségeket. Régóta vártuk, hogy megtudjuk Isten akaratát. Szóval reggel tele voltam feszültséggel. Mi lesz, ha... mi lesz, ha nem...
Aztán elolvastam a fenti igét. S olyan jó volt megtapasztalni, hogy érzelmek ide-oda, Isten Igéjének örökkévaló Igazsága sziklára állitja az embert. Megnyugtató a tudat, hogy Istennél meg vannak írva a nekem szánt napok. Mind. Mind, amit nekem szánt. A tegnapi. A mai. A holnapi. Már meg van írva. S ha én adom magam a mennyei tervhez, ha nincsenek egyéni ambícióim, nem akarom önmagam valósítni meg, hanem belesimulok abba a megírtba, akkor nincs miért aggódni. Ez sokat segített. A mára. A holnapra. A holnaputánra nézve. "könyvedben meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál."
S hálás vagyok Istennek nemcsak a reggeli Igéért, de az Ő akaratáért is. A gyülekezet ugyanis ma meghívta Lados Pistit ifjúsági pásztornak. S eldöntötte, hogy januártól folytatjuk a kettős istentiszteleteket.

2008. december 5., péntek

Az Este

Ma este (dec.5.) az MTV 1-en este az Estében lesz egy összefoglaló a cipősdobozról. Sajnos az utolsó anyag lesz, így kb. fél tizenegy körül kerül adásba.
Az utolsó részeket délelőtt forgattuk Gödön a Szorgos Kezek Házában. El tudjátok képzelni mekkora izgalommal várták a fogyatékos fiatalok a Mikulást? S a MIkulás is (H.Gy.) annyira aranyos volt velük. Ujjongtak, tapsoltak a dobozoknak és csomagoknak. Velük lenni mindig öröm, s mindig kap valamit az ember, ha cska látja is őket... S amit pedig Melindáék tesznek értük és velük... Aztán egy másik forgatás, RTL, Reggeli. A keddi Reggeliben lesz. Bár szakadt az eső, s már nagyon fáradtak voltunk, de jó volt megtapasztalni Isten szervezését. Pont jött egy kedves néni dobozzal... s amikor a Bányához értünk, pont akkor ért oda Lilla és Timi a százötven dobozzal a Vörösmarty térről. S persze a Bányában találkoztam régi, kedves ismerősökkel is. Most egy konferencián vagyok - fél órája. Még egy óra a mai előadásokból. Aztán... Mikulással kezdtük a napot, s azzal is fogjuk befejezni. Szereztem egy ruhát, s Lalával még nyolc után meglátogatunk majd egy családot Pesten...hat kisgyereket.
Tizenakárhány éve volt ilyen utoljára, mikor épp csak pár hónapos házasok voltunk. Lala a Mikulás én meg a krampusza. Végigjártuk fél Őrbottyánt. S reménység szerint a mi csemetéinkhez is ellátogat majd ma éjjel a Mikulás. Legalábbis így egyeztünk meg csütörtök éjszaka... ne feledjétek el kitenni a csizmákat. S megnézni az Estét.

2008. december 2., kedd

ma

Reggel jó időben keltünk, és a srácokat most én készítettem oviba-iskolába. Hazaérkezve még volt egy kis időm, hogy készüljek a Farkasvermi útra. Idősek otthona. Nyolcan-tizen összejönnek, és most a "Tízparancsolat" sorozatunk utolsó része következett. Nagyon aranyosak a nénik, mert főleg ők járnak, szóval nagyon kedvesek.

Hazaérkezve egy rövid ebéd következett, majd indultam Pestre, a reptérre. Angliából volt Békés megyében egy barátunk, (Geoff) aki hazafelé tartott, így a becsekkolás előtt volt még két óránk beszélgetni. Ő az, akivel ha kétévente is találkozunk, akkor is ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Mire hazaértem, majdnem este lett. Ma együtt volt a család. A fiúkkal , mivel előbb fekszenek, elolvastunk egy-egy sztorit a kedvenc mesekönyvükből. ( emlékeztek még a Jicsinyi erdőre a Raholec hegységben? ... komoly üzenetek!)
Aztán ima, puszik, egy kis dögönyözés, és " Jó éjt!".
Lent még zajlik az élet, a lányokkal együtt most megy a nap "lereagálása".Jó velük lenni!

2008. december 1., hétfő

Adventi ablak


Az idén: piros színben.

S adventi gondolatok Aranyéknál.

Túinván

Terápiás célokból megpróbálom kiírni magamból a mai napomat.
Reggeli rossz híreket követően nyilvános sírásba kezdtem a Göcsej Intercity járaton ( éljen a MÁV Cipősdoboz járat!!!), majd miután a szembenülő leptopos jól megbámult előszedtem a Bibliámat, s belevetettem magam Dávid zsoltáraiba.
Ami sokat jelentett: 123.Zs.2. Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!
124.Zsoltár 8.A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet. - Segítség. Egy névben. De olyan névben, melyet fémjelez már egy-két dolog... pl. az ég,a föld... segítség Aztán volt még egy-két telefonhívás útközben. A fehérvári Szeretetházikóról. S hogy nincs, aki ügyelne, nincs aki vállalna. Majd az is kiderült, a Göcsej egy hét múlva megszűnik.- pedig a legpraktikusabb IC munkába menet-jövet.
Az irodai fürdőben zokogva találtam munkatársnőmet. Felhívta egy "kedves" cipősdoboz-adakozó, s gondolom több hetes frusztráltságát a nyakába borította. Többek között végig kellett hallgatnia, miért is tart itt az ország. Megnyugtattam, talán azért mégse a cipősdobozakció miatt. Majd egy szűkkörú sajtótájékoztatón vehettünk részt, ahol is megtudhattam, milyen is a pokol! Hát ez érdekes volt. A szónok szerint ugyanis a pokol az, amikor az emberek egy nagy körben ülnek egy hatalmas húsosfazék körül, s mindenkinek van egy hatalmas fakanál rögzítve a karjára, de a fakanállal hiába próbálja a szájához emelni az étket, az sose sikerül... ha a szemben lévőt etetné, akkor talán mindenki jól lakna... szóval eme tanulságos, de teológiailag némileg megkérdőjelezhető szónoki beszédről nekem "hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat..." jutott eszembe - bár némiképp másról szól a két idézet, de inkább a másodiknál maradnék. Aztán a jeles üzletközpont vezérkara közölte, hogy akkor most mivel a sajtó részéről csak az MTV van jelen, a meghívással ellentétben mégse mennénk át a H..tonba,gondolom annyira mégse fontosak a nonprofitok... mint a sajtó. Közben történt pár beszélgetés-szerű, melyre most hirtelen nem is találnék szavakat. Irodába visszatérve két kolléganőmet találtam sírva. Aztán akadt még egy,s más elintézendő. Majd rohanás a vérmezőn át a Délibe- a változatosság kedvéért a szakadó esőben. S haza.ha minden igaz, végül a Szeretetházikóban is elrendeződtek a dolgok. Apa elöljáróságin. Még egy félórás rádiós cucc, majd fél nyolctól Az Este- Krizsó Szilvia helyett a gyerekekkel. Adventi gyertyás csokievés. Rumcájsz és Bob Bilder. Most meg: várom a párom.
Ja és persze.... Kubu!