tag:blogger.com,1999:blog-35543617980882110722012-02-16T21:46:23.118+01:00"Látni a láthatatlant, és megtenni a lehetetlent."Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.comBlogger6851100tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-9539709405991495652012-02-10T20:27:00.005+01:002012-02-10T23:27:09.405+01:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-7gCsHfCUCTc/TzWPGNdZ8zI/AAAAAAAABoU/Rop9hd6PfnQ/s1600/lak%25C3%25B3aut%25C3%25B3.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 66px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-7gCsHfCUCTc/TzWPGNdZ8zI/AAAAAAAABoU/Rop9hd6PfnQ/s200/lak%25C3%25B3aut%25C3%25B3.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5707625439616955186" /></a>Szerda este 7 óra. Lassan készülődök. Meleg pulóverek, bakancs a télies fajtából, duplanadrág, meleg sál, kesztyű és egy termosz tea.<div>Miközben az autóba huppanok, s kesztyűskézzel indítom a motort azon gondolkodom, vajon, akik közé most megyek, ebből az öltözetből ami rajtam van, mit fognak ma éjjel viselni?</div><div><br /></div><div>Hóesés, szél, -16 C, dugó a Lágymányosin. Végre megérkezem a Bánya utcai hajléktalan szállóhoz, ahol Vígh Attilla programvezető vár. Jelentkezem a feladatra. Megköszöni, hogy eljöttem. Autóba ülünk két másik önkéntessel, akik krízis autóznak az éjjel. Benézünk a kőbányai melegedő sátorba. "Ez még nem a te helyed, ide csak benézünk."- mondja vezetőm katonás fegyelmezettséggel. A sátortól csak néhány percre már a Kerepesi erdő lakótelepi végén lévő parkolóba hajtunk. "Itt lennénk!" Ha nem tudnám hogy kivel vagyok, biztos rémisztő lenne a közeg. Ha bűnügyi-film rendezője lennék, akkor itt és most ( 20:30 perc) instruálnám azt a jelenetet, ahol' baltás gyilkosunk lecsap az erdei ösvényen, majd a rengeteg takarásában elszelel a még párát gőzölgő tetem mellől'. Kiszállunk. Beljebb az erdőben egy lakóautó motorja duruzsol, s az ablakain kiszűrődő fény meleget sejtetve hívogat közelebb. A sofőr oldalról egy barátságos középkorú férfi pattan ki, röviden vázolja a tényállást: " öten vannak, plusz egy kutya." Kísérőim elköszönnek, csak az asztalon sorakozó általuk hozott konzervek, takarók, cukros tasakok, műanyag poharak maradnak utánuk. </div><div>A lakájosan berendezett lakóautóban öt hajléktalan, és egy koromfekete "szőrgombóc" - aki jelenlétével oldja a kezdetben még feszült hangulatot. A lámpafénynél bemutatkozom, majd a munkatárssal elindítjuk a gázrezsót, hogy meleg tea és melegített konzerv kerüljön a vendégeink elé. Együtt szolgálunk ma ezzel az idegen férfival a vendégek felé. Legalább olyan odaadással, minha egy előkelő étterem pincéreiként csak az lenne a dolgunk, hogy vendégeink maximális megelégedésére legyünk. "Kész is a tea, ki kér?"Költői a kérdés, hisz mind tudjuk, honnan érkeztek a vendégeink. Az erdő kajibáiból, ahol az össz komfortfokozatot egy gáztűzhely kiberhálásából átalakított tűztér jelenti. </div><div>Az első fogás előtt a vendégek illedelmesen - és egy kicsit szégyenlősen - leveszik a kesztyűt. Öt pár kesztyű, tíz tenyér, ötven ujj. Mind fekete. Korom fekete. </div><div>Mire a műanyag pohár átmelegíti a gémberedett ujjakat, elkészülnek a konzervek is. Melegen, gőzőlgően nyitunk fel hatot, hisz a kutyus is kap ma este a jóból! Nyitás előtt megkérdezzük, melyik konzervet óhajtják. "Lehet választani?" Hangzik a csodálkozó kérdés, majd igenlésünkön felbátorodva egyik vendégünk kettőt rendel. Viccnek szánja, s döbbenten hallja, hogy "természetesen". Már csak afelől kell döntenie, hogy melyiket szolgáljuk fel először: a töltött káposztát, vagy a sárgaborsófőzeléket? Nyomatékul bemutatjuk mindkét dobozkát. A töltöttkáposzta a második helyre csúszik, ugyanis ez az ízletesebb, így ezzel zárják a mai ízpárbaj résztvevői a közös lakomát. - Közben azon gondolkodom, hogy most illene-e enni velük, vagy csak a háttérből figyelve kiszolgálni őket? Az utóbbi mellet döntünk. Fehér kendő ugyan nem omlik le vízszintesen tartott alkarunkról, de ettől eltekintve mi vagyunk ezen az estén a hajléknélküliek pincérei. Miközben az arcukat, kezüket, kutyájukat, öltözetüket nézem, valamiért egy szó jut eszembe : szeretet. </div><div>Újra forró tea, majd szaloncukor desszertnek. Ez volt a ma esti menü. "Maradnak még?"- kérdi társam vendégeinktől. Szó nemigen hallatszik, de a jóllakott szuszogásból világosan érthető, hogy nem ez az a pillanat, amikor a zord időbe visszatérnének. A sutára sikerült kérdést a mini-tv beizzításával ellensúlyozzuk. Mi, a pincérek már nem férünk oda. Beülünk hát a vezetőállás székeibe, és beszélgetni kezdünk...</div><div><br /></div><div>Még csak 11 óra!- jegyzem meg magamba, s azon töprengek, hogy az előttem elterülő erdőben vajon hányan lehetnek még? Társamat hátra hagyva begyaloglok hát az erdőbe. Csend, hóropogás, szökve lobban előttem lehelletem, de győzelme csak kérész életű. Még csak tíz perce vagyok kint, de már fázom. Na nem nagyon. De fázom. Tényleg? Mennyire? Hányféleképp lehet fázni? Tudnék-e itt tölteni egy éjszakát, itt, ahol 15-16 ember éjjelente vacogva várja a hajnalt...</div><div>Talán te is arra gondolsz, amire én: Miért nem mennek be a szállóra? Nem tudom, tudtad-e, hogy az "erdőlakó" hajléktalanok általában talpraesettebb, szociálisan érzékenyebbek ( de ciki ezt így írni...) esetleg magányosabb, de mélyebb érzésű emberek. Így megvan a saját döntésük, saját szabályrendszerük, kis kolóniájuk odafigyelnek egymásra, szomszédolni járnak egymáshoz, védik egymás "otthonát"! Még az is megeshet, hogy pár dologban előrébb tartanak, mint mi, a nagy civilizációnkkal...</div><div>A fák tövében fekete-dobozként lapuló kunyhókhoz érek. Nincsenek itthon... nálunk vannak!</div><div><br /></div><div> Kijöhettem egy éjszakára, hogy megvendégeljünk néhány hajléktalant, de valójában mi voltunk a vendégeik! 12 órára engedtek belelátni a világukba. Beszéltek az örömeikről. Többet is, mint a "mi világunkban" szokás... Néha elhangzott egy szomorú történet, de a végére mindig egy nevetésbe forduló mondat maradt. </div><div><br /></div><div>....már hajnali 3-óra. A háttérben elhangzik a Himnusz, vége a műsornak. Vendégeink szedelőzködnek. Marasztaljuk őket, de lassan, biztosan "hazakészülődnek". Illedelmesen megköszönik az estét, majd az utólsó vendégünk megigazítja a lábtörlőt, miután óvatosan beteszi az ajtót. </div><div><br /></div><div>Társammal mehetnénk is, de mivel az egész éjszakát vállaltuk, maradunk reggelig. Még 4 óra. Beszélgetünk, néha ásítunk egyet, de ez inkább a test fáradtsága, mintsem az érdektelenségé.</div><div> Jó itt lenni. Furcsa, de ajándéknak érzem ezt az estét. </div><div><br /></div><div>Néha kimegyünk, teszünk egy kört az erdőben. Beszélgetünk, teázunk. 5 óra körül halk kopogást hallunk. Vendégünk a Blaha Lujza térről érkezett. Gyalog jött végig, hogy a reggeli guberálók előtt átfésülhesse a kukákat. 10 boros üveg, 6-8 sörösüveg, és egy kilónyi csirkecsont a ma éjszaka mélyének ajándéka. Csont a kutyusnak, a többit meg tudjátok... </div><div>Apropó, alkohol. Ezen az estén az erdőben, a kocsinkban nem találkoztunk részeg emberrel. Hmmm. ... érdekes.</div><div>Barátunkat is tisztelettel és meleg étellel-itallal szolgáljuk ki. 6:30-ra újra kiürült a vendéglátó-egység. Lassan eltelt az ájszaka. Társammal közben észrevétlen baráttá beszélgettük magunk.</div><div>Család, feleség, betegség, munkahely, munkanélküliség, csalódások és örömök, Isten és annak népe, Mongólia, és Magyarország... na meg egy kis politika, de az csak módjával.</div><div>Valami különös barátságot szült ez az éjszakai erdő mindkettőnk szívében. Ez a második ajándék.</div><div><br /></div><div>Reggel nyolcra már a szolgálati járművet is leadtuk, s kicsit fáradtan, kicsit fázósan, de szívünkben melegséggel búcsúztunk el egymástól. </div><div><br /></div><div>345. Hálás vagyok az éjszakáért, amit a kerepesi erdőben tölthettem.</div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-953970940599149565?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-55537235546949453012012-02-06T21:21:00.007+01:002012-02-07T12:01:55.678+01:00<a href="http://2.bp.blogspot.com/-aMCLqExS6l0/TzBHaPcvrKI/AAAAAAAABoM/bBpTG0AZhEA/s1600/201202061564.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-aMCLqExS6l0/TzBHaPcvrKI/AAAAAAAABoM/bBpTG0AZhEA/s200/201202061564.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5706139244027686050" /></a><br />318. Hálás vagyok Isten szaváért.<div>319. Hálás vagyok, hogy meghallhatom.</div><div>320. Hálás vagyok a Bibliáért, melyben az Ő szavait olvashatom -amennyit csak akarom.</div><div>321. Hálás vagyok, hogy ez a szó ÉL. Élet és erő van benne.</div><div>322. Hálás vagyok, hogy ez az erő engem is képes megérinteni és megváltoztatni is.</div><div>323. Hálás vagyok az Ellelért,</div><div>324. .. s hogy a gyüliből többekkel járhatom.</div><div>325. Hálás vagyok az Igazság minden morzsájáért, amire szombaton hívta fel Isten a figyelmemet.</div><div>326. Hálás vagyok, hogy Jézus a Szabadító</div><div>327. .... s hogy a szabadítás munkáját nem függeszti fel.</div><div>328. Hálás vagyok, hogy meghallgatja az imáimat.</div><div><br /></div><div>329. Hálás vagyok, hogy megjavult a lakásban a fűtés.</div><div>330. ... s azért, aki megjavította (miután vasárnap elintézte, hogy kinyissanak egy alkatrészboltot)</div><div>330. Hálás vagyok, hogy Illés túl van a varratszedésen.</div><div>331. ... hogy Bori ma leadta az indexét.</div><div>332. Hálás vagyok, hogy Lala annyi mindent tesz nap, nap után, s van hozzá ereje, hite, kedve.</div><div>333. ... s hogy mindeközben még arra is van ereje, ideje, hogy kivigye a fiúkat korcsolyázni.</div><div>334. , hogy tegnap este Seregélyesen a fiúknak traktor-vontatta szánkókalandban lehetett részük.</div><div>335. ... , hogy Seregélyesen mindig különös élmenyek várják őket a Mátéval és a Milánnal.</div><div>336. Hálás vagyok, hogy szeretnek az apával házicsoportba menni. Legyen szó Seregélyesről, Magyaralmásról vagy Zámolyról.</div><div>337. Hálás vagyok Isi rajzáért, amit ma rajzolt nekem.</div><div>338. ... s hogy a téli leárazásnál vehettem pár dolgot a gyerekeknek.</div><div>339. Hogy van fűtés a Ká-ban,</div><div>340. ... és légkondi is van.</div><div><br /></div><div>341. Hálás vagyok, hogy Isten megbocsátja a hibáimat, Bűneimet.</div><div>342. Azért is hálás vagyok, hogy szembesít velük.</div><div>343. Hálás vagyok a változás lehetőségéért, hogy amíg ezen az oldalon vagyunk, mindig lehet <i>másképp </i>csinálni.</div><div>344. Hálás vagyok, hogy Ő így is szeret, ilyen gyarlón, amilyen vagyok. </div><div><br /></div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-5553723554694945301?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-56675305530654030772012-02-06T12:13:00.002+01:002012-02-06T19:38:48.417+01:00<a href="http://3.bp.blogspot.com/-pkeIvm41ZHc/TzAeLgJyfcI/AAAAAAAABn8/Bd8LLW8mbrQ/s1600/yssowgvhzwtk6vjc.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-pkeIvm41ZHc/TzAeLgJyfcI/AAAAAAAABn8/Bd8LLW8mbrQ/s200/yssowgvhzwtk6vjc.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5706093910836805058" /></a><br />Fehérbe öltzött a világ. Fehérbe és hidegbe.<div>A fehéret régóta vártuk - a hideget kevésbé.</div><div><br /></div><div>Szombat este tönkrement a kazán, így egy hajszálnyit belekóstolhattunk, milyen is lehet azoknak, akiknek nem jut meleg szoba. Hajszálnyit csak, mert egy hősugárzóval reggelre egész melegecske lett a szoba. De este amikor a második takarót magamra terítettem, s éreztem, hogy átmelegszik a lábam, akkor eszembe jutott, miért is szorította a hajléktalan olyan odaadóan magához a brokátpaplant az egyik indexes fotón. Megértem, mert korántsem mindegy, hogy egy vagy kettő takaró jut. </div><div>Mint ahogy az se mindegy, hogy az a kis fekhely hová esik. </div><div>Kollégáim napok óta járják a várost. Éjjel és nappal keresik a fedél nélkül élőket. Leszólítanak mindenkit, aki láthatóan otthontalan. Felajánlják, hogy beviszik a szállóra, a melegbe. De nem mindenki él vele. <i>"Nézd, itt egy szellőző fölött alszom, ahol feljön a meleg. Ha itt hagyom ezt a jó kis helyet, tízen is örömmel ideköltöznek. Nem mehetek. Egy-két éjszakáért nem kockáztathatom, veszíthetem el a helyemet." </i>Neki csak plusz takarót és egy pohár teát adtunk. Másoknak fedelet is egy éjszakára. </div><div>Csodálom a fiúkat is. Napok óta nyomják - napi 24 órában. <a href="http://baptistasegely.hu/tevekenysegunk/2012-02-06/minden-eronkkel-a-szuksegben-levokert">Egyszerre hat műszak megy.</a> Három krízisautó, ügyelet a szállón, ügyelet a krízisszállón, no meg a melegedőben. Éjjel és nappal. Mindig mínuszban. </div><div>Téli krízis? Inkább téli összefogás. Mert kívül az idő talál kicsit zord, de belül olyan szívmelengető látni, hogy a szükségben megszületik az összefogás, a segítség. S ezek a rendkívüli napok rendkívüli helytállást hoznak ki azokból, akik odaadják magukat a feladatra.</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-5667530553065403077?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-73159528131502741072012-02-03T21:34:00.009+01:002012-02-03T22:12:10.685+01:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-1PpjtUdvZjE/TyxKfmHAh_I/AAAAAAAABnw/gie3RkwuBc8/s1600/writing.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-1PpjtUdvZjE/TyxKfmHAh_I/AAAAAAAABnw/gie3RkwuBc8/s200/writing.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5705016734637918194" /></a><br />Egy angol író (Roald Dahl) életrajzát olvastam a héten. Regényes történetei között valamiért egy jelentéktelen epizód is megfogott. A szerző kiskorában (1920-30-as évek) egy bentlakásos iskolában tanult, ahol hagyomány (és kötelesség) volt minden vasárnap reggel levelet írni a szülőknek. Persze ezek a szigorúan cenzúrázott, kötelességből megírt levelek nem okoztak nagy örömöt egy kisfiúnak. De Dahl valamiért édesanyja haláláig megtartotta azt a szokását, hogy minden héten írt haza egy levelet. Akkor is, ha épp Afrikában vagy a második világháborúban az angol légierőnél szolgált. Akkor is, amikor később már hetente többször hosszan beszéltek telefonon. S csak anyukája halála után tudta meg, hogy az minden levelet gondosan összegyűjtött, s olajzöld selyemszalagokkal átkötve megőrzött a fiának. <div>Milyen különleges és bensőséges anya-gyermek viszony!</div><div>Milyen életreszóló örökség - gazdag hagyaték!</div><div><br /></div><div>A számítógépek, mobiltelefonok világában hová lettek a kézzel írt, szeretettel címzett és gondosan megőzött levelek? Kinek is írunk ma még a postán? S mi marad így utánunk, miből lesznek az emlékeink? </div><div>Gyermekeim néha izgatottan mutatják, hogy rátaláltak egy jegyességünk idején született levélre, ami valahogy elkószált a doboz mélyén őrzött kötegből. Különös kincsünk, hogy - ha egyszer sok időnk lesz - kézbe vehetjük és szembe nézhetünk valaha volt önmagunkkal, terveinkkel, vágyainkkal.</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-7315952813150274107?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-87981246409769327322012-01-30T18:44:00.003+01:002012-01-30T19:05:36.491+01:00296. Hálás vagyok, hogy ma reggel Illéssel együtt nézhettük meg a Velencei-tó mellett a napfelkeltét (igaz az M7-esről )<div>297. ... hogy szépen gyógyul a keze.</div><div>298. ... hogy ma egy hete, amikor ráesett az akváriumra és elvágta a kezét épp hazaérkeztünk az apával.</div><div>299. ... hogy bár mély volt a vágás, nem érte el az inat és nem egy centivel lejjebb keletkezett.</div><div>300. ... hogy Illés nagyon bátran viselte/li a kezeléseket.</div><div>301. Hálás vagyok, hogy Sára szombaton elmehetett nyelvvizsgázni.</div><div>302. ... hogy olyan sokat tanult, mint még soha életében :)</div><div>303. Hálás vagyok, hogy a fiúk szombat délelőtt felfedezték a gyermekkönyvtárat az Oskola utcában.</div><div>304. ... hogy leírhatatlan lelkesedéssel tértek haza a sok-sok új szerzeménnyel.</div><div>305. ... hogy a Bálint szombat dél óta már négy kikölcsönzött könyvet is kiolvasott. </div><div>306. ... s hogy teljesen odaáig van most a könyvekért.</div><div>307. Hálás vagyok, hogy ha nem is "csiribácsiribú", de Isten előbb-utóbb megadja szívünk kéréseit, vágyait. Így azt a pillanatot is, amikor egy szombat este a nappaliban a család zöme csendben olvas.</div><div>308. Hálás vagyok a szavakért, melyek képesek visszaadni a gondolatot.</div><div>309. ... és a betűkért, melyek megőrzik a szavakat.</div><div>310. Tulajdonképp Guttenbergért is hálás vagyok :)</div><div>311. Hálás vagyok az új könyvek illatáért.</div><div>312. ... s hogy ha az utóbbi időben sokkal nehezebben is, de látok olvasni.</div><div>313. Hálás vagyok az e.book-ért</div><div>314. ... és a sok-sok-sok-sok könyvért, amit mind elolvashatok még rajta.</div><div>315. ... a Wass Albertekért. ( Wass Albertről pedig eszembe jutott még egy csomó hálaok, de ezeket majd máskor osztom meg)</div><div>316. Hálás vagyok viszont, nagyon hálás a ma átvett parkolási engedélyemért. (Csak az a furcsa, hogy ezután reggelente már nem kell imádkoznom azért a Bocskaitól, hogy találjak egy ingyenes parkolót.)</div><div>317. És hálás vagyok minden eddigi reggeli imameghallgatásért: hogy az elmúlt másfél-két évben egy zsúfolt háztömb korlátozott ingyenes helyei között szinte kivétel nélkül mindig kirendeltetett az a hely. </div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-8798124640976932732?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-8004761416830519692012-01-28T15:03:00.003+01:002012-01-28T15:33:59.076+01:00<a href="http://3.bp.blogspot.com/-C6DHkh3T46s/TyQDxIGEI7I/AAAAAAAABnk/YhJ-sAAOdbw/s1600/magzat_szoveg.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 134px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-C6DHkh3T46s/TyQDxIGEI7I/AAAAAAAABnk/YhJ-sAAOdbw/s200/magzat_szoveg.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5702687170679284658" /></a><br />Az "Igazából mennyország" könyvről - ami egyébként a Libriben a múlt héten a negyedik volt az eladási ranglistán - beszélgettünk a minap egyik kollégámmal. Véletlenül mindketten épp akkoriban olvastuk. Elmondta, hogy csak két dolgot furcsállt a főszereplő beszámolójában. Az egyik az, hogy a kisfiú szerint a mennyben nagyon sok gyerek van.<div>"Hát ez elég hihetetlen, már miért lenne ott sok gyerek, ha az emberek zöme azért mégis inkább idősebb korban távozik..."</div><div>Hirtelen jutott eszembe, hogy ami a mi szemszögünkből így van, az nem is biztos, hogy a másik oldalról ennyire egyértelmű. Mert ha arra gondolunk, hogy hány és hány életet abortáltak az elmúlt évtizedekben, s hogy a földön valaha élt elberiség jelentős zöme épp ma él... akkor már nem is olyan elképzelhetetlen, hogy a mennyben sok-sok-sok-sok gyerek van.</div><div><br /></div><div>Egy másik kollégám ajánlotta még tavaly az "Abortusztúlélők" című könyvet, miután hosszabban elbeszélgettünk egy érzékeny sráccal, aki sok érdekes szokásáról mesélt. Tünetei kimerítették az abortusztúlélők összes jelemzőjét. A héten sikerült megszereznem a kis könyvecskét. S most azon gondolkodom, hogy egy világban, ahol világszerte évente 60 millió abortuszra kerül sor talán nem is olyan véletlen, hogy a halál árnyékában felnövő nemzedék alapvető életérzése a szorongás, a bizonytalanság,az önbizalomhiány, az elutasítottság. S ebből logikusan következik, hogy alapvető magatartása a bizalmatlanság, a cinizmus, a szkepticizmus, a család, a gyermekvállalás elutasítása. </div><div><i>"Isten ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse: jutalom". </i></div><div>Milyen jó tudni, hogy életünk Tőle indult! Nem csak azért vagyunk, mert szüleink akartak - s fordítva is: ha akartak , ha nem , Valaki akarta létünk. </div><div><br /></div><div>"holott élek</div><div>holott halok</div><div>holott élő</div><div>élő halott</div><div>...</div><div>egész lényem</div><div>lüktet gennyed</div><div>nem fogadnak</div><div>be a mennyek"</div><div><br /></div><div>(Petri György: Halálomba belebotlok)</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-800476141683051969?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-48025844336036334172012-01-28T09:16:00.002+01:002012-01-28T09:58:13.734+01:00<a href="http://4.bp.blogspot.com/-y88N6eFy5oE/TyO4n8qjHHI/AAAAAAAABnY/EXcJBxKNXZs/s1600/t_lifa.bmp"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 130px; height: 97px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-y88N6eFy5oE/TyO4n8qjHHI/AAAAAAAABnY/EXcJBxKNXZs/s200/t_lifa.bmp" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5702604549620178034" /></a><br />Valami félénk csodálattal figyelem mostanában a földi lét utolsó szakaszát. Távolról figyelem a Teremtő titkát, ahogy gyermekeiről szép lassan lefejti a földi élet burkát, s közben kitárja előttük azt a másik dimenzitót.<div><br /><div>Időnként , amikor a földi testben már-már csak vegetáló időseket látok, úgy tűnik, olyan hiábavaló, értelmetlen és megmagyarázhatatlan, hogy miért is nem emeli már át őket a kegyelem abba a másik hazába. Máskor meg - másokkal beszélve látom, hogy semmi sincs véletlen, ok és cél nélkül a teremtett világban. Hogy a rohanó mindnennapokból való fokról fokra visszalépés, a földi élettér beszűkülése, a láthatóból való lassú kivonulás a láthatatlan felé emeli őket. A halandó halódva egyre világosabban látja a halhatatlant.</div><div><br /></div><div>Egyik megbékélve, csendben, valami mélységes nyugalomban, különös örömben - másik a fizikai szenvedések kohójában, vagy lelki gyötrelmek, fájdalmak, kétségek között küzdve.</div><div>Egyik szerettei között vagy mellett - másik egyedül egy kis szobában. Egyedül, de mégse magányosan.</div><div>Egyik megbékélve, hálát adva, megtapasztalva, hogy a Mindenható Gondviselése átsegíti a mindennapok megpróbáltatásain, s egyre valóságosabb jelenléte átemeli a látható korlátokon. Másik haraggal, panasszal elűzve még a szeretettel közeledőt is.</div><div><br /></div><div>Mi mindent végez Isten ebben a különös kohóban? Hogyan égeti ki a belénk ragadt salak utolsó szemcséit is? Titok, az Ő különös titka.</div><div><br /></div><div>Mint ahogy titok az is, ahogy mindeközben hazafelé tartó gyermekei imái által hordozza, s tartja a láthatóban futkosó, oly "fontos" létünk hány és hány darabját. </div><div>Mi lenne velünk, ha Isten hirtelen hazaszólítaná őket, az értünk könyörgőket, ha visszavonna mögülünk minden minket hordozó, értünk harcoló közbenjárót? </div></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-4802584433603633417?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-90404811100098096732012-01-25T20:06:00.005+01:002012-01-25T20:38:51.841+01:00<div>Orwell úgy hat évtizede vetette papírra először a beszélírt, mint egy utópisztikus társadalom írást helyettesítő találmányát. Pár hete az egyik kollégám mutatta az iPhon (iPad) magyar nyelven is elérhető ingyenes alkalmazását, a Dragon Dictation-t. Nyomban ki is próbáltuk, s elképesztő, hogy egész jó pontossággal képes ez a program a hangot szöveggé alakítani. ( vizsgálatok szerint 80-90%-os pontossággal) Ráadásul a program tanulni is képes, így minél többször használja az ember, elvileg annál kevesebb hibát ejt. A program egyébként csak felveszi a hangot , s továbbítja egy amerikai szerverre, ami elvégzi annak elemzését. Hihetetlen, hogy azok a technikai alkalmazások, melyek egy-két évtizede még csak utópisztikus "álmoknak" tűntek, ma már a hétköznapi ember számára is elérhető valósággá váltak. Izgalmas, hogy milyen mértékben változik majd meg maga az írás és olvasás, ha a technikai fejlődés ilyen ütemben halad.</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-9040481110009809673?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-41050887184302286382012-01-24T11:49:00.004+01:002012-01-24T16:08:54.812+01:00 <div>Múlt csütörtökön látta meg Sára a facebook-on ezt a filmet: megtalálta, megnézte és este rávett bennünket, hogy nekünk is látni kell. Nem bántuk a rábeszélést. Sőt azt is elhatároztam, hogy egyszer az ifivel is megnézzük majd filmklubon<a href="http://vimeo.com/34470137"> "A bátorság embereit"</a>. Akkor még nem gondoltam, hogy ez az "egyszer" nem egészen 24 óra múlva lesz. Péntek este ugyanis a rossz idő miatt elmaradt a városba tervezett program, s hirtelen adódott a filmes lehetőség. Utána pedig a beszélgetés.</div><div>A felelősségről. A felelősség felvállalásáról. A felelősségvállalásról egy felelőtlen korban, amikor az adott szónak szinte már sehol nincs súlya. Az apák szerepéről. Arról, hogy mi mindent adnak az apák. Támaszt, biztonságot, megerősítést, identitást, védelmet... Apákról egy apátlan világban.</div><div>Tegnap este Illést baleset érte. Beleesett az akváriumba, és elvágta a tenyerét. Jó volt látni, hogy az apa, hogyan segítette, bátorította, óvta őt a kritikus helyzetben - s így ő is bátran nézett szembe a megpróbáltatással. </div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-4105088718430228638?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-36246942622586010402012-01-20T09:32:00.004+01:002012-01-20T09:55:58.900+01:00<a href="http://2.bp.blogspot.com/-q5APWF4LAtY/TxksFZDtHoI/AAAAAAAABnM/P3p3GlJ3DhQ/s1600/obedience.jpg"><img style="MARGIN: 0px 0px 10px 10px; WIDTH: 200px; FLOAT: right; HEIGHT: 129px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5699635274551467650" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/-q5APWF4LAtY/TxksFZDtHoI/AAAAAAAABnM/P3p3GlJ3DhQ/s200/obedience.jpg" /></a><br /><br /><div><em>"Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon." 1.kor. 4:1-2.</em><br /><br />Szeretem ezeket az igéket. Valaha, mongol szolgálatunk idején váltak számomra nagyon fontossá. Akkor a hűség miatt. A kilátástalannak, eredménytelennek látszó hetek, hónapok alatt sokat jelentett Isten biztatása: nem nagy teljesítményre, különleges attrakciókra van szükség - nem vagyunk többek, mint sáfárok, amire szükségünk van, az a hűség, az állhatatosság, a kitartás. A többit Isten végzi el. És így is lett.<br /><br />Ma reggel ugyanebből az Igéből az "<strong>Isten titkainak</strong> <strong>sáfárai</strong>" kifejezés emelkedett ki számomra.<br />Sáfárság. Nem csak úgy általánosságban véve, hanem sáfárság valamivel.<br />Sáfárság Isten titkaival.<br /><br />Isten minden gyermekére bízott titkokat. Mindazok, akik befogadták Krisztust, már egy életbevágó titok birtokosai lettek. S ezzel a titokkal sáfárkodnunk kell.<br />Nem csak a tálentumainkkal, adottságainkkal, képességeinkkel, de mindazzal, amit megértettünmk már Isten országából, titkaiból, törvényeiből.<br />És ez nem olyan bonyolult, mert Isten nem kér többet, mint amit ránk bízott.<br />Amit megértettél, megtapasztaltál, azzal kell bátorítsd, építsd a környezetedet. És megdöbbentő módon egyre többet és többet fogsz megérteni majd Isten titkaiból. Nem akkor, amikor elméleti tudásokat próbálsz magadba szívni, sokkal inkább amikor a már megélt igazságot, titkot - ami már a tiéd - megosztod, tovább adod.<br />"Mert akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még...."<br /><br />Adjon Isten sok örömet a sáfárságban! Adja meg a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy lásd hol és kik felé kell szolgálanod a rád bízott titkokkal!</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-3624694262258601040?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-30440050752891589952012-01-19T10:10:00.002+01:002012-01-19T10:20:39.210+01:00<a href="http://2.bp.blogspot.com/-OIeO8nuHDt0/TxfgX1-hgoI/AAAAAAAABnA/ud8YP010qHc/s1600/201201181556.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-OIeO8nuHDt0/TxfgX1-hgoI/AAAAAAAABnA/ud8YP010qHc/s200/201201181556.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5699270553691587202" /></a><br />Bálint megbetegedett. Napok óta gyengélkedik. Kedden a zongoravizsgájára is már betegen vittük el. Pizsamából ünneplőbe, majd újra vissza az ágyba. Egész nap fekszik, olvas, pihen. Betegséget enyhítendő tegnap meglepikkel tértem haza. Ma reggel viszont egyedül kellett elmennie az orvoshoz, s egész nap egyedül lesz otthon - mert apa, anya is munkálkodik. Reméljük, ügyesen megoldja a dolgokat majd.<div>Az elmúlt hetekben egyébként szédületes teljesítményt nyújtott tanulás terén. Ha minden igaz, 4,6-os átlaga lesz. Egy hét alatt tizenvalahány ötöst szerzett be - és persze folyamatosan ment a tanulás. Így most rá is fér a pihenés.</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-3044005075289158995?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-1794514420718709332012-01-18T12:07:00.010+01:002012-01-20T09:50:04.584+01:00<a href="http://4.bp.blogspot.com/-Q9rbjutMMR4/TxassoFhtdI/AAAAAAAABm0/iZIECKYpm6A/s1600/tea.jpg"><img style="MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 200px; FLOAT: left; HEIGHT: 150px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5698932261158761938" border="0" alt="" src="http://4.bp.blogspot.com/-Q9rbjutMMR4/TxassoFhtdI/AAAAAAAABm0/iZIECKYpm6A/s200/tea.jpg" /></a><br /><br /><br />281. Hálás vagyok, hogy Isten készségesen segít az embernek a változásokban.<br /><br /><div>282. Hálás vagyok, hogy nincsen tévénk.</div><br /><div>283. Hálás vagyok a meleg lakásért, szobáért.</div><br /><div>284. ... hogy ezen a télen is esett a hó.</div><br /><div>285. Hálás vagyok, hogy előkerült ma reggel a sluszkulcs.</div><br /><div>286. ... hogy Bori túl van minden vizsgán.</div><br /><div>287. ...hogy együtt lehet a család.</div><br /><div>288. Hálás vagyok a 40.Zsoltárért "...<span style="BACKGROUND-COLOR: rgb(247,247,243);font-family:Verdana;font-size:small;" >Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. ..." - </span><span style="BACKGROUND-COLOR: rgb(247,247,243);font-size:small;" ></span></div><span style="font-family:times new roman;">minden soráért, minden szaváért<br /></span><br /><div>289. Hálás vagyok, hogy van otthonom a Mennyben - ahová Atyám hazavár, s ahol majd találkozhatom a nagyszüleimmel, s a kistesómmal, aki csak 5 napot élt. Milyen lesz majd megismerni őt?!</div><br /><div>290. Hálás vagyok a Szentlélekért - aki itt van velem mindig, aki tanácsol, pártfogol, int és vezet. Mi lennék, hová lennék nélküle!</div><br /><div>291. Hálás vagyok a munkahelyemért<br /><br /><div>292. ... és a munkatársaimért.</div><br /><div>293. ... s hogy - kegyelem - azon az oldalon lehetek, aki másokon segít, s nem kell a napi betevőért aggódnom, amikor családomra nézek.</div><br /><div>294. Hálás vagyok, hogy fűtött autóban, buszon járhatok dolgozni.</div><br /><div>295. Hálás vagyok a forró teáért.</div></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-179451442071870933?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-46818783736583074412012-01-18T11:25:00.003+01:002012-01-18T11:48:12.471+01:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-4bBQHNXCTVk/Txaio4VZT9I/AAAAAAAABmc/q3Tg_PgR3cI/s1600/3571.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 175px; height: 131px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-4bBQHNXCTVk/Txaio4VZT9I/AAAAAAAABmc/q3Tg_PgR3cI/s320/3571.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5698921201684533202" /></a><br />Épp a múlt héten volt egyik reggel a <a href="http://maiige.hu/">Mai Igé</a>ben szó a változásról. Milyen fontos is, hogy az életünk folyamatosan fejlődjön. Ehhez pedig elengedhetetlenek a változások. Aznap reggel együtt olvastuk Lalával és beszélgettünk arról, hogy most tényleg vannak olyan területek az életünkben, ahol egyértelműen változásban vagyunk. Egyik pl. az életmódváltás: több alvás, egészségesebb étkezés és főleg több mozgás.<div> A mozgás a közelgő camino miatt is létszükséglet. Sőt ha lenne időnk, valójában már tudatosan kellene edzenünk - egyre nagyobb távokkal. Viszont mivel erre nincs módunk, így összekötöttük ezt egy másik változásunkkal, mely szerint április elejéig meg szeretnénk látogatni ( vagy más módon szeretnénk időt tölteni) a gyülekezet nagy részével. ( Ez mondjuk nem kis vállalkozás - mondtam is Lalának, hogy ehhez eddigi tapasztalataim alapján csoda kell , dehát mint tudjuk, csodák pedig vannak.) Szóval a látogatások miatt most még szervezettebben és sokkal tervezettebben kell élnünk. S hogy szavamat ne feledjem, a mozgás és a látogatás úgy jön össze, hogy ahová csak tudunk, gyalog megyünk el látogatni. Időt pedig ott találunk, ahol van - így azokhoz, akik este is szívesen fogadnak, van hogy a gyerekek lefektetése után kelünk útra. Így esett, hogy öt év után először vetődtünk el múlt kedden egy éjszaka a Rác városba Fehérváron. S felfedeztünk egy csodát karnyújtásnyira a hétköznapjainktól.</div><div>Pénteken az Öreghegy- Köfém- Abonyi út hármasában 10-12 km-es távot sikerült legyalogolnunk. Csodálkoztak is a meglátogatottak, hogy "csak nem gyalog jöttetek ebben a szélben!". És igen. Útközben pedig felfedeztünk egy csomó érdekes helyet.</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-4681878373658307441?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-67639104112654642842012-01-15T16:43:00.002+01:002012-01-15T16:49:53.842+01:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-CDhgUt2LSiE/TxL1kIg0-vI/AAAAAAAABmQ/t1Q3q7R2b8E/s1600/201201141555.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-CDhgUt2LSiE/TxL1kIg0-vI/AAAAAAAABmQ/t1Q3q7R2b8E/s320/201201141555.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5697886479686367986" /></a><br />Tegnap is kipróbáltunk egy új recetet. Kicsit melós, de megéri megpróbálni. A receptet természtesen a netről szedtük: <a href="http://www.nosalty.hu/recept/kinder-bueno">http://www.nosalty.hu/recept/kinder-bueno</a><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-6763910411265464284?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-78821816659033082582012-01-13T19:18:00.004+01:002012-01-13T19:26:18.194+01:00<a href="http://3.bp.blogspot.com/-m3rFfojVcyc/TxB24GE8NzI/AAAAAAAABmE/t8FhsES4rzo/s1600/201201131554.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-m3rFfojVcyc/TxB24GE8NzI/AAAAAAAABmE/t8FhsES4rzo/s320/201201131554.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5697184234699765554" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-KZu-gwvcg68/TxB2rD2e57I/AAAAAAAABl4/D3kd_q4FNC4/s1600/201201121552.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-KZu-gwvcg68/TxB2rD2e57I/AAAAAAAABl4/D3kd_q4FNC4/s320/201201121552.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5697184010763954098" /></a><br />Tegnap este sült almával leptem meg Lalát. Ilyet még soha nem készítettem eddig, pedig roppant egyszerű és azt mondta, hogy finom édesség. <div>Ma pedig buktát sütöttünk a Borival. Bori már korábban is gyártot ilyet. A receptet a netről szedtük. Innen:<a href="http://desszert.eu/bukta">http://desszert.eu/bukta</a></div><div> </div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-7882181665903308258?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-62049566891419657702012-01-12T10:55:00.004+01:002012-01-12T11:09:38.829+01:00<a href="http://2.bp.blogspot.com/-GRqCmDJYowA/Tw6vJesw2fI/AAAAAAAABls/pleTAZxKtx8/s1600/insomnia_almatlansag.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 166px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-GRqCmDJYowA/Tw6vJesw2fI/AAAAAAAABls/pleTAZxKtx8/s320/insomnia_almatlansag.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5696683156064754162" /></a><br /><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; padding-top: 0px; padding-right: 0px; padding-bottom: 10px; padding-left: 0px; vertical-align: top; color: rgb(107, 123, 138); font-size: 15px; text-align: justify; ">"Egyik ilyen buktató a túlpörgő életritmusból adódó állandó stresszben gyökerezik. – A mai ember például átlag 2 órával alszik kevesebbet, mint akár a 100 évvel ezelőtti felmenők, miközben sokakat éppen az <span style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; padding-top: 0px; padding-right: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; vertical-align: top; color: rgb(128, 0, 0); "><strong style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; padding-top: 0px; padding-right: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; vertical-align: top; ">alvászavar, az álmatlanság</strong></span> kínoz. A természetes biológiai ritmus felborulása a többi között olyan technikai találmányra vezethető vissza, mint a villanykörte. A könnyen hozzáférhető fény miatt is egyre több a bagoly típusú, az idegrendszerre terhet jelentő éjszakai életre berendezkedő ember, amíg a nap járását követő, egészségesebb, pacsirta típusú kortársak száma csökken. Lámpással kell keresni őket... Ma sokan a fokozódó feszültséget – szervezetükkel visszaélve – gyógyszerek, nyugtatók nyakló nélküli szedésével, drogokkal, alkohollal próbálják megszüntetni, ami nem megoldja, hanem csak halmozza a bajokat.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; padding-top: 0px; padding-right: 0px; padding-bottom: 10px; padding-left: 0px; vertical-align: top; color: rgb(107, 123, 138); font-size: 15px; text-align: justify; ">A modern világ örvendetes hozadéka a társadalmi mobilitás, amelynek azonban szintén megvannak a maga csapdái. 200–300 évvel ezelőtt az akkori viszonyok között a születés jobbára behatárolta, bizonyos korlátok közé szorította az elődök életútját, ami egyfajta stabil, kiszámítható, jövőképet is adott.</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; padding-top: 0px; padding-right: 0px; padding-bottom: 10px; padding-left: 0px; vertical-align: top; color: rgb(107, 123, 138); font-size: 15px; text-align: justify; ">– Manapság viszont a konyhai mosogatástól a sztárságig ívelő szédületes karrier vagy a gyors meggazdagodás árnyoldala a mögötte felbukkanó belső bizonytalanság. A gyökereitől elszakadva az idegen közegben az irigyelt, sikeres ember könnyen elveszítheti a belső fonalat. <span style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; padding-top: 0px; padding-right: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; vertical-align: top; color: rgb(128, 0, 0); "><span style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; padding-top: 0px; padding-right: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; vertical-align: top; ">Szorong</span></span>, a nagy anyagi jólét közepette nem találja a helyét, valamiféle légüres térben érzi magát, ahol nincs fogódzó. Bizonytalanság nehezítheti az átlagos modern hétköznapi nő életét is, akinek az anya, a szerető és a munkahelyi előremenetel elvárásai között kellene összhangot teremteni, ami szinte lehetetlen. Ezért a túlterhelt nő akár depresszióba is zuhanhat. Ugyancsak buktatókat rejt a frusztrációkkal kísért szingli lét és a férfiakra nehezedő szerepbizonytalanság. Nem tesz jót a pszichének a mai generációknál a túl hosszúra nyúló útkeresés időszaka sem, tehát amikor felnőttként megrekednek a diáklétformánál, ami egy koron túl már csupán egyfajta felelőtlen lebegést jelenthet az öncélúvá vált életben."</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; padding-top: 0px; padding-right: 0px; padding-bottom: 10px; padding-left: 0px; vertical-align: top; color: rgb(107, 123, 138); font-size: 15px; text-align: justify; ">Forrás: drinfo.hu</p><p style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; padding-top: 0px; padding-right: 0px; padding-bottom: 10px; padding-left: 0px; vertical-align: top; color: rgb(107, 123, 138); font-size: 15px; text-align: justify; ">Tévénélküli életünk egyik áldása ( a számos közül), hogy kétségtelenül többet alszunk. Egy kimerítő nap után nem a tv elé huppna az ember, hanem a hálószoba felé veszi az irányt. S mivel olvasni fáradtan nehéz, így már nincs olyan este, amikor "másnap" keveredik ágyba. Érdekes módon az álmatlanság is elkerül azóta. </p><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-6204956689141965770?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-16352011933981855602012-01-11T09:58:00.003+01:002012-01-11T10:12:18.881+01:00Szombat délután a Decatlonba mentünk a fiúkkal - ugyanis a "dekizés" már bevett mozgásos program a családban. A fiúk fociznak az áruház melletti pályán, aztán kipróbálnak minden kipróbálhatót, s persze az ital és csokiautomatát is meglátogatják egy-egy ilyen program keretében. Tavasztól őszig bicajjal járjuk a "Dekit" - télen csak az elvetemültebbje, Isi és apa szokott két keréken menni, családilag marad akocsi.<div>No, de nem a "dekizés"-ről akartam írni igazából, sokkal inkább a caminós hátizsákokról, amiket a szombati "dekizés" kapcsán beszereztünk.</div><div>Mert hogy a két órás látogatás közben végignéztem mindenféle hasznos dolgot, s ráakadtunk egy klassz hátizsákra - épp ideális caminós méretben. S ha már ráakadtunk, meg is vettük őket - hisz nem mindegy mit cipel a hátán az ember heteken és kilométereken át.</div><div>Közben összefutottunk B.Jánossal, a református lelkésszel, s nagyon örült nekünk, mert kiderült, hogy egyszer ő is szeretné majd végigjárni a Caminót. </div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-1635201193398185560?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-17017619618884516182012-01-09T20:44:00.003+01:002012-01-09T20:58:07.516+01:00Mint hálaokaim között már említettem, a közelmúltban Blanche, a kutyánk (is) elveszett és megtaláltatott. <div>Szilveszter este - épp az istentisztelet közben - valahogy megesett, hogy a kutyaól ajtaja nyitott állapotba került, s a temérdek petárdától megriadt állat pedig elkóborolt a környékről. </div><div>Bálint roppant szomorú volt. Nagyon rossz volt látni a fájdalmát és elkeseredettségét - de azonnal átöleltem és imádkoztunk. Mert tudtam, hogy Istennek semmi se lehetetlen...</div><div>Amint lehetett, apa és fia autóba pattantak és körbejárták a környéket. De a kutyának már se híre, se hamva nem volt.</div><div>Bálint a telefonján nézegette a kutya képét, miközben barátja azzal "biztatgatta" : "Jobb lesz, ha kitörlöd, már úgyse fog az a kutya előkerülni". De Bálint nem adta fel.</div><div>Újév kora délutánján a menhelyek oldalait nézegette. Sehol semmi. </div><div>Aztán azzal állt elő, hogy ő felhívja a menhelyet. Meg is tette. S a beszélgetésből kiderült, nem reménytelen az eset, mert valaki talált egy hasonló kutyát.</div><div>Szóval gyorsan el kellett küldenünk Blanche fotóját és adatait a menhelyes nőnek. Aztán vártunk. És vártunk. És vártunk.</div><div>Megérkezett a várva várt e-mail, ráadásul jó hírrel. A kutyát megtalálta és befogadta egy család, s nem is olyan messze. </div><div>Újabb telefon a megtalálóknak, s már indult is a fiúcsapat a Tóvárosi lakótelepre. Az egyik tízemeletesben élt ugyanis a megtaláló család. A gimnazista lány a belvárosban vette észre Blancheot, aki riadtan kóborolt. A lány levette a nadrágszíját, s azt póráznak használva vitte haza a kutyát. Megfürösztötte, befogadta. Meg is tartotta volna... ha nem jön a gazdija, Bálint.</div><div>De a gazdi se volt rest, hogy kutyája nyomára akadjon. Így esett, hogy most már Blanche is - elveszett, de megtaláltatott.</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-1701761961888451618?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-27187221194626100162012-01-09T20:30:00.003+01:002012-01-09T20:43:32.224+01:00<a href="http://2.bp.blogspot.com/-zpe3Uz2tav0/TwtC7P58vvI/AAAAAAAABlg/SFIOIObZE5M/s1600/392329_2455598510525_1268945653_31936724_750968183_n.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 231px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-zpe3Uz2tav0/TwtC7P58vvI/AAAAAAAABlg/SFIOIObZE5M/s320/392329_2455598510525_1268945653_31936724_750968183_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5695719739389427442" /></a><br />Bori épp felolvas a fiúknak, miután ma sikeresen letette "Bevezetés a nyeltudományba vizsgáját". Szóval ebben a pillanatban a fiúk a képen látható módon várják a Matilda következő epizódját. Bori meg gondolom, hogy végre pihenjen egy kicsit. S hogy végre be tudja íratni az egytemen megszerzett jegyeit. Azon az egyetemen, ahol ez már-már képtelen vállalkozásnak tetszik. Meg persze holnap elkezdi a következő vizsgára való felkészülését is. <div>Ebben a pillanatban Sára a szobájában, az ágyán hasonfekve olvas egy izgalmas könyvet. Azt a könyvet, amit a család ajándékba kapott az este vendégünktől - s miután a vendég elment, ketten egyszerre kezdték el olvasni, így ma reggel volt ám vita, hogy ki is birtokolja e mái napra. Mígnem apa, az igazságosztó elmondta bölcsen kinél hány órát lehet ma délután a könyv. Ebben a pillanatban tehát Sáránál van.</div><div>Ebben a pillanatban apa a földszinten épp elöljáróságit tart. Így ma este kicsit nélkülözzük őt. Míg ők a férfiakkal terveiket szövik, s imáikban hordozzák a gyülekezetet, mi itt felettük szép csendesen morzsolgatjuk a hétfő este hátralévő óráit.</div><div>Ebben a pillanatban már semmi kedvem semmi házimunkához, pedig szemben itt szemtelenkedik a vasalnivaló, s akadna még más is - mondjuk készíthetnék ebédet holnapra. De ebben a pillanatban, mivel ma már magam mögött tudom a reggeli főzést, a munkát, egy kórházi látogatást egy fogorvosi kezelést és egy bevásárlást - s mivel a szemüvegem az autóban maradt, az meg kinn a hidegben, így ebben a pillanatban hajlok rá, hogy ma este már maximum csak egy filmet nézünk, ha sikerül rábeszélnem a felolvasás után a Borit egyre.</div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2718722119462610016?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-68832830846454186832012-01-05T12:53:00.003+01:002012-01-05T13:32:23.542+01:00233. ... az ünnepekért.<div>234. ... a családdal töltött időkért.</div><div>244. ... az ajándékokért - s azokért akik adták :)</div><div>245. Hálás vagyok a családi utazásért.</div><div>246. ... hogy Zozy kölcsönadta az autóját, s így nem kellett végig hidegben uatzni.</div><div>247. ... a nagy család közösségéért. Ahogy mindenféle erőfeszítés és extra nélkül, csupán az egymás feletti örömben együtt lehetünk napokat, estéket.</div><div>248. A Révész család vidámságáért.</div><div>249. ... s azért, ahogy a család együtt énekel.</div><div>250. Papiért, aki csak azzal, ahogy a mamira néz, ahogy megsimogatja vagy a gyógyszerét hozza egy élő tanítás és példa számunkra, hogy is kell a társunkat szeretni, megbecsülni és mellette állni jóban-rosszban, egészségben-betegségben...</div><div>251. Hálás vagyok, hoyg az ünnepek alatt stabil volt a mami egészsége.</div><div>252. Hálás vagyok, hogy volt időm a fiaimmal kártyázni, társasozni.</div><div>253. Hálás vagyok, hogy ezek alatt a hosszabb együttlétek alatt közelebb kerültünk egymáshoz és ők is megosztottak velem dolgokat saját kis világukról.</div><div>254. Hálás vaygok Istennek, hogy nem csak nagylányaim, de fiaim is vannak.</div><div>255. Hálás vagyok, hogy a Mindenható épp hozzánk küldte a Bálintot. Épp mihozzánk. Olyan csoda és titok ez, amit talán sose értek meg. </div><div>256. Hálás vagyok azért a sok-sok szeretetért, amit a Bálinton keresztül kapok. </div><div>257. ... hogy figyelmes és különösen érzékeny fiú.</div><div>258. Hálás vagyok, hogy karácsony előtt kitakarította a fél lakást, mert "látom rajtad, hogy fáradt vagy, s hogy még mennyi soka feladat"</div><div>259. Hálás vagyok Isiért, hogy megajándékozott bennünket vele az Isten.</div><div>260. Hálás vagyok a nagylányaimért.</div><div>261. .... Bori eddig letudott vizsgáiért.</div><div>262. ... Sára elevenségéért.</div><div>263. Hálás vagyok a nagymamámért, akitől olyan sok szeretetet kaptam kiskoromban, s aki most is tudom, naponta imádkozik értünk.</div><div>264. Hálás vagyok Julcsiért, aki helyettem is gondját viseli mamának. Aki nap nap után mosdatja, öltözteti, bátorítja... őt.</div><div>265. Hálás vagyok, hogy a mam is ismeri Istent, s abban a biztonságban és békességben morzsolgathatja a hátralévő napokat ezen a földön, hogy ami ezután jön, minden képzeletet felülmúló lesz.</div><div>266. Hálás vagyok, hogy 3 év után újra találkozhattam az unikatesómékkal.</div><div>267. .... s hogy milyen nagy az Isten, aki ilyen hatalmasan segített nekik a lakáscserében.</div><div>268. Hálás vagyok az apukámért, hogy túl van a műtéten, s jobban van, mint valaha:)</div><div>269. Hálás vagyok, hogy 15 évet kért - és kapott még az Úrtól. Jó látni Őt így.</div><div>270. Hálás vagyok az anyuékkal való beszélgetésért.</div><div>271. Hálás vagyok a szilveszerért - bár bevallom, én ezt a napot nem igazán szeretem.</div><div>272. Hálás vagyok, hogy szilveszter éjszaka egy csomószor felébredtünk - mert ez azt jelenti, hogy a fiatalok jól érezték maguket, s azt is jelenti, hogy Vannak, és Itt vannak Isten házában.</div><div>273. Hálás vagyok, hogy Illés és Bálint számára is emlékezetes volt a szilveszter éjszaka.</div><div>274. Hálás vagyok, hogy vendégül láthattuk Sára barátnőjét, Rékát és még másokat.</div><div>275. ... a Böbéért.</div><div>276. ... és Böbe anyukájáért, akit bár alig ismerek, de akitől mégis már annyi szeretetet és gondoskodást kaptam.</div><div>277. Hálás vagyok a gyertyakoppantóért. Annyira szeretem az ilyen kis finom tárgyakat!</div><div>278. Hálás vagyok, hogy bár Szilveszter éjjel a petárdázás alatt elveszett, de másnap mégis megtaláltatott Blanche, a kutya.</div><div>279. Hálás vagyok az újévi üzenetért.</div><div>280. ... s hogy lassan, de újra elindult az év.</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-6883283084645418683?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-24413783328009316202012-01-02T22:28:00.003+01:002012-01-02T22:52:46.278+01:00<a href="http://3.bp.blogspot.com/-zBk_hq24Wlo/TwInD-BHfOI/AAAAAAAABlU/Ks0gEj0UhGs/s1600/pedula-stelvio-olang.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 200px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-zBk_hq24Wlo/TwInD-BHfOI/AAAAAAAABlU/Ks0gEj0UhGs/s200/pedula-stelvio-olang.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5693155828090502370" /></a><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-Ro_8pDYN_Y4/TwIknDxN29I/AAAAAAAABlI/a6vsYs-QRz8/s1600/pedula-stelvio-olang.jpg"><br /></a><div><br /></div><div>100 nap múlva kezdjük az El Caminót Lalával. Április 10-én elrepülünk Párizsba, ahonnan majd másnap reggel a TGV-vel leszáguldunk Dél-Franciaországba. Itt elvonatozunk még egy hegyi falucskába. Saint Jean Peid de Portból indul ugyanis a francia út, s valamiért mi ezt választottuk. Igaz kicsit elrettentő, hogy első nap rögtön át kell kelni a Pireneusokon és több mint 1000 m-es szintkülönbséggel kell megbírkózni. De ha másoknak sikerült, nekünk miért ne sikerülne. Addig még le kell adjam minimum a hátizsákom súlyát, hogy legalább azt ne kelljen végigcipelnem 800 km-en keresztül. Jelenleg ezen a projekten "dolgozom".</div><div><br /></div><div>Ma délután megvettük a caminós bakancsomat. Ugyanis az előző- ami most 8 éves, és már túlélt egy mongol telet meg sok minden mást is - a nyáron az egyik kéktúrán megadta magát. Lala megragasztékozta, s egész jól használható is - de szerinte túl nagy rizikófaktor egy ilyen bakanccsal nekivágni. Így a nomádosok tanácsára most egy sokkal könnyeb Olangot választottam. Kezdődhet a betörés.<br /><div style="text-align: -webkit-auto;"><span ><span style="line-height: 16px;"><br /></span></span></div></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2441378332800931620?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-9744428002217710602011-12-30T18:51:00.037+01:002011-12-31T08:47:58.405+01:00<a href="http://3.bp.blogspot.com/-l-meYVZTlq8/Tv4M-HtmhxI/AAAAAAAABk8/zJ8ew0VOn4E/s1600/20110205476.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-l-meYVZTlq8/Tv4M-HtmhxI/AAAAAAAABk8/zJ8ew0VOn4E/s320/20110205476.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5692001240404625170" /></a><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-dcbLUjCTkaQ/Tv4M4fV4QaI/AAAAAAAABkw/OcJYEIWPmA4/s1600/20110212523.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-dcbLUjCTkaQ/Tv4M4fV4QaI/AAAAAAAABkw/OcJYEIWPmA4/s320/20110212523.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5692001143668359586" /></a><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-LaHDwYgcvIA/Tv4MzFH6yeI/AAAAAAAABkk/ZmlAFWzc01o/s1600/20110219560.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-LaHDwYgcvIA/Tv4MzFH6yeI/AAAAAAAABkk/ZmlAFWzc01o/s320/20110219560.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5692001050731137506" /></a><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-I65SJgvOO2c/Tv4MrzbfiyI/AAAAAAAABkY/Azz70SOdNTg/s1600/20110305592.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-I65SJgvOO2c/Tv4MrzbfiyI/AAAAAAAABkY/Azz70SOdNTg/s320/20110305592.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5692000925722315554" /></a><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-GxgsrhfBYeQ/Tv4L9B0ZS0I/AAAAAAAABkM/6yPffDhbXZA/s1600/20110314659.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-GxgsrhfBYeQ/Tv4L9B0ZS0I/AAAAAAAABkM/6yPffDhbXZA/s320/20110314659.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5692000122131008322" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-uChkqVTfw1A/Tv4L1qAmkwI/AAAAAAAABkA/bC8t6lZZ2kk/s1600/20110409688.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-uChkqVTfw1A/Tv4L1qAmkwI/AAAAAAAABkA/bC8t6lZZ2kk/s320/20110409688.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691999995480675074" /></a><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-VGcTL8H45q0/Tv4KIOH2X2I/AAAAAAAABj0/MFLMsHqb9tI/s1600/255106_226283460715079_100000002802570_1010347_6341169_n.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-VGcTL8H45q0/Tv4KIOH2X2I/AAAAAAAABj0/MFLMsHqb9tI/s320/255106_226283460715079_100000002802570_1010347_6341169_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691998115389136738" /></a><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-m5aI1NX9Zz4/Tv4KDjQV0-I/AAAAAAAABjo/x_xSq2NPQh4/s1600/249600_2137004149533_1378998349_32482570_7572191_n.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 157px; height: 320px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-m5aI1NX9Zz4/Tv4KDjQV0-I/AAAAAAAABjo/x_xSq2NPQh4/s320/249600_2137004149533_1378998349_32482570_7572191_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691998035162551266" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-Y1qvIz97uSU/Tv4J8Pj0vqI/AAAAAAAABjc/8RtJL09nmJA/s1600/261725_2212670680163_1349408042_2676944_5778679_n.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-Y1qvIz97uSU/Tv4J8Pj0vqI/AAAAAAAABjc/8RtJL09nmJA/s320/261725_2212670680163_1349408042_2676944_5778679_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691997909616475810" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-tRIM_f6LEK0/Tv4J0MPgq9I/AAAAAAAABjQ/Fx_BoA6BdXg/s1600/251415_10150252321846595_575751594_7826924_8272583_n.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 243px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-tRIM_f6LEK0/Tv4J0MPgq9I/AAAAAAAABjQ/Fx_BoA6BdXg/s320/251415_10150252321846595_575751594_7826924_8272583_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691997771287014354" /></a><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-pxVdAaRubJs/Tv4JwNYzmyI/AAAAAAAABjE/w2_WVisS6FA/s1600/265017_2243913942211_1378998349_32583852_3786919_n.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-pxVdAaRubJs/Tv4JwNYzmyI/AAAAAAAABjE/w2_WVisS6FA/s320/265017_2243913942211_1378998349_32583852_3786919_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691997702874962722" /></a><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-FzJvn_f36Jw/Tv4IRzg-9GI/AAAAAAAABi4/XhWhu_SYeE0/s1600/hmiklos_foto_120%2B%25281%2529.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 213px; height: 320px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-FzJvn_f36Jw/Tv4IRzg-9GI/AAAAAAAABi4/XhWhu_SYeE0/s320/hmiklos_foto_120%2B%25281%2529.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691996081022235746" /></a><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-6BRyyF3t_5c/Tv4IA9pyxjI/AAAAAAAABis/df8NJR_h8tc/s320/226027_1835372457016_1621613007_1750134_7711773_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691995791685764658" /><div style="text-align: center;"><br /></div><a href="http://1.bp.blogspot.com/-bIgN05-blts/Tv4HyQCzQrI/AAAAAAAABig/VooeF0elZDY/s1600/20110625936.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-bIgN05-blts/Tv4HyQCzQrI/AAAAAAAABig/VooeF0elZDY/s320/20110625936.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691995538924454578" /></a><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-O-qTG0pGwkg/Tv4HstVJstI/AAAAAAAABiU/uja9kvD8y_M/s1600/201107101019.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-O-qTG0pGwkg/Tv4HstVJstI/AAAAAAAABiU/uja9kvD8y_M/s320/201107101019.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691995443706835666" /></a><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-ZGNchE6iiCs/Tv4Hm6t7inI/AAAAAAAABiI/tP9YcaiuI0w/s1600/20110621918.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-ZGNchE6iiCs/Tv4Hm6t7inI/AAAAAAAABiI/tP9YcaiuI0w/s320/20110621918.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691995344221211250" /></a><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-fQIBwOOydnY/Tv4HhWwJzzI/AAAAAAAABh8/cv17oP4E9ns/s1600/201107151036.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-fQIBwOOydnY/Tv4HhWwJzzI/AAAAAAAABh8/cv17oP4E9ns/s320/201107151036.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691995248667512626" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-ReoFyqDSyv0/Tv4G9WvL09I/AAAAAAAABhw/r7Zllhmvb5I/s1600/302037_2214115525356_1621613007_2160245_982609353_n.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 214px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-ReoFyqDSyv0/Tv4G9WvL09I/AAAAAAAABhw/r7Zllhmvb5I/s320/302037_2214115525356_1621613007_2160245_982609353_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691994630188159954" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-fByB_jxZZ90/Tv4G2XxzTbI/AAAAAAAABhk/TMhFHHLpOh0/s1600/201107191040.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-fByB_jxZZ90/Tv4G2XxzTbI/AAAAAAAABhk/TMhFHHLpOh0/s320/201107191040.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691994510208486834" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-XTSd8pVSiAQ/Tv4GuL1wGMI/AAAAAAAABhY/sTrk5LEs7zI/s1600/300684_1931263042090_1257677207_31735081_4817920_n.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-XTSd8pVSiAQ/Tv4GuL1wGMI/AAAAAAAABhY/sTrk5LEs7zI/s320/300684_1931263042090_1257677207_31735081_4817920_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691994369564874946" /></a><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-SqJFv2TEN4Q/Tv4GpqaDxLI/AAAAAAAABhM/RKwJD7TfmeA/s1600/201108101331.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-SqJFv2TEN4Q/Tv4GpqaDxLI/AAAAAAAABhM/RKwJD7TfmeA/s320/201108101331.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691994291870876850" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-j_uFWI0cNjo/Tv4GlLSAMaI/AAAAAAAABhA/3YrnMWCqLUQ/s1600/201108251345.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-j_uFWI0cNjo/Tv4GlLSAMaI/AAAAAAAABhA/3YrnMWCqLUQ/s320/201108251345.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691994214796112290" /></a><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-JN2QHBivicg/Tv4Gef7ezGI/AAAAAAAABg0/hqPUkuugUHA/s1600/320894_2214080564482_1621613007_2160185_1629651288_n.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 320px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-JN2QHBivicg/Tv4Gef7ezGI/AAAAAAAABg0/hqPUkuugUHA/s320/320894_2214080564482_1621613007_2160185_1629651288_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691994100079709282" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-3GgwMRyfpSU/Tv4GYvfa7RI/AAAAAAAABgo/exVX6Sy_Lr8/s1600/201108311347.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-3GgwMRyfpSU/Tv4GYvfa7RI/AAAAAAAABgo/exVX6Sy_Lr8/s320/201108311347.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691994001177767186" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-OW2A32JBcCM/Tv4GSuKG5tI/AAAAAAAABgc/8RBeRGBdKbI/s1600/201109011363.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-OW2A32JBcCM/Tv4GSuKG5tI/AAAAAAAABgc/8RBeRGBdKbI/s320/201109011363.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691993897740723922" /></a><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-ky70pJg3DDU/Tv4A2P1xWjI/AAAAAAAABgQ/Anaw8uWQhbk/s1600/201110011391.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-ky70pJg3DDU/Tv4A2P1xWjI/AAAAAAAABgQ/Anaw8uWQhbk/s320/201110011391.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691987911007885874" /></a><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-koMLKWkM7Z0/Tv4Axb00FHI/AAAAAAAABgE/3g4Q-3zSlNo/s1600/201110191421.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-koMLKWkM7Z0/Tv4Axb00FHI/AAAAAAAABgE/3g4Q-3zSlNo/s320/201110191421.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691987828325749874" /></a><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-v-v5XxdebLE/Tv3_6sEglxI/AAAAAAAABf4/XzeZ6K7EsXc/s1600/201111031451.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-v-v5XxdebLE/Tv3_6sEglxI/AAAAAAAABf4/XzeZ6K7EsXc/s320/201111031451.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691986887793743634" /></a><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-L_goJJeagO4/Tv3_n_LVb2I/AAAAAAAABfs/6avxhvwsddg/s1600/383838_10150459622516838_172212466837_8813117_221729161_n.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-L_goJJeagO4/Tv3_n_LVb2I/AAAAAAAABfs/6avxhvwsddg/s320/383838_10150459622516838_172212466837_8813117_221729161_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691986566505131874" /></a><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-Ft9eoQwb7D4/Tv3_huHi6sI/AAAAAAAABfg/zA-4ia7evDY/s1600/388628_10150477978866838_172212466837_8861901_1450748780_n.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 214px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-Ft9eoQwb7D4/Tv3_huHi6sI/AAAAAAAABfg/zA-4ia7evDY/s320/388628_10150477978866838_172212466837_8861901_1450748780_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691986458846620354" /></a><br /><div style="text-align: center;"><br /></div><a href="http://4.bp.blogspot.com/-UmH8rejmItI/Tv36irRyMdI/AAAAAAAABfI/wOzWi3oFsEM/s1600/Kar%25C3%25A1csony2011%2B027.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 240px; height: 320px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-UmH8rejmItI/Tv36irRyMdI/AAAAAAAABfI/wOzWi3oFsEM/s320/Kar%25C3%25A1csony2011%2B027.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691980977705988562" /><img src="http://4.bp.blogspot.com/-ekh819-w35k/Tv3_YfbrCjI/AAAAAAAABfU/MEZVmMUzK5g/s320/Kar%25C3%25A1csony2011.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691986300285684274" style="display: block; margin-top: 0px; margin-right: auto; margin-bottom: 10px; margin-left: auto; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px; " /></a><div style="text-align: center;"><span ><u><br /></u></span><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-974442800221771060?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-41583806142781228212011-12-30T15:41:00.004+01:002012-01-05T13:33:12.598+01:00<a href="http://3.bp.blogspot.com/-Y7vPuM4D580/Tv3QcrTJhuI/AAAAAAAABe8/LDdM0a9PNhw/s1600/20111228%2528002%2529.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-Y7vPuM4D580/Tv3QcrTJhuI/AAAAAAAABe8/LDdM0a9PNhw/s200/20111228%2528002%2529.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691934695144130274" /></a><br />1. P.Yancey: Kerülőutak a boldogsághoz<div>2. Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok</div><div>3. Bernstein: Hilary - a nő és a hatalom</div><div>4. P.Coelho: Tizenegy perc</div><div>5. Hemingway: Vándorünnep</div><div>6. Günter Grass: Bádogdob</div><div>7. Em Griffin: Szerezzünk barátokat!</div><div>8. Gary Chapman: Tavaszi történet</div><div>9. Gary Chapman: Nyári szellő</div><div>10. Nemes Ödön: Szabadon, örömmel, szeretettel</div><div>11. Gary Chapman: A házasság évszakai</div><div>12. Árpa: Ha én ezt a klubról egyszer elmesélem</div><div>13. Kit ad Isten</div><div>14. Méhecske</div><div>15. Kosztolányi : Esti Kornél</div><div>16. Kosztolányi : Esti Kornél kalandjai</div><div>17. Roald Dahl: Jámbor örömök</div><div>18. Joyce Meyer: Kezdj új életet ma</div><div>19. Karinthy: Utazás a koponyám körül</div><div>20. Dosztojevszkij: Karamazov testvérek</div><div>21. P.Coelho: Az ördög és Prym kisasszony</div><div>22. Görbitz- Hán: Menekülés</div><div>23. Joan Chittiater: Az évek ajándéka</div><div>24. Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe</div><div>25. Ferenczi Andrea: A tiszteletes</div><div>26. Frontvonal - Sztehlo Gábor élete</div><div>27. John Bevere: A sátán csalija</div><div>28. Pulay Gyula: Tekintély és szabadság a nevelésben és a vezetésben</div><div>29. Mint aki látja a hangot - Visky Andrással beszélget Sipos Márti</div><div>30. Kenneth E.Hagin: A hívők hatalma</div><div>31. Derek Prince: A Szellem ajándékai</div><div><br /></div><div>( A képen a Bálint-Bori által készített idei könyv-karácsonyfánk )</div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-4158380614278122821?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-15462621341372858562011-12-29T14:54:00.003+01:002011-12-29T15:07:36.998+01:00A napokban fejeztem be Oscar Wilde fent nevezett regényét. A regény sztorija egy érdekes ötletre épül, mely szerint a főszereplő (D.G.) nem öregszik, nem változik attól a naptól fogva, mikor a róla készült portré megpillantásakor az a kívánság hagyja el száját "bárcsak az arcképe változna, öregedne, s ő maradna mindig ugyanaz...". Kívánsága mesés módon teljesült, bár ennek következményei már kevésbé voltak mesések. Mivel a bűn nem hagyott nyomot rajta, D.G.válogatottnál válogatottabb kicsapongásokra vetemedett. <div>Olvasás közben eszembe jutott az az isteni igazság, hogy még az átok is Isten kegyelmének eszköze azok életén, akik őt szeretik. Valahol úgy olvastam, "az átok nem más, mint a menny visszajelzése arról, hogy elvesztettem egy örökségemet." Amikor az ember észleli, hogy valami nem megy, valami gond van... eszmélni tud, s előbb-utóbb változtat a dolgain. Ez is kegyelem, hogy nem rohanhatunk teljes erővel a vesztünk felé, hogy Isten "visszajelez" dolgainkra, hogy nyomot hagynak rajtunk a történések. </div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-1546262134137285856?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-28866190851373029502011-12-29T13:46:00.007+01:002011-12-29T14:38:40.913+01:00<a href="http://4.bp.blogspot.com/-UuWgbRmZMn4/TvxtVpD32rI/AAAAAAAABew/EIZqENhJMsw/s1600/Kar%25C3%25A1csony2011%2B053.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-UuWgbRmZMn4/TvxtVpD32rI/AAAAAAAABew/EIZqENhJMsw/s200/Kar%25C3%25A1csony2011%2B053.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691544247656241842" /></a><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-jB8E-6etKRw/TvxtNuwPFwI/AAAAAAAABek/2Oa8Uu1E3Is/s1600/Kar%25C3%25A1csony2011%2B028.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-jB8E-6etKRw/TvxtNuwPFwI/AAAAAAAABek/2Oa8Uu1E3Is/s200/Kar%25C3%25A1csony2011%2B028.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691544111745537794" /></a><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-zhiirlBURks/TvxtFgqiSpI/AAAAAAAABeY/zzQW34qfrZ4/s1600/Kar%25C3%25A1csony2011%2B002.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-zhiirlBURks/TvxtFgqiSpI/AAAAAAAABeY/zzQW34qfrZ4/s200/Kar%25C3%25A1csony2011%2B002.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5691543970524580498" /></a><br />Idejét se tudom, mikor volt olyan ünnepünk, amikor minden családtaggal találkoztunk volna karácsonykor. Most megadatott ez a kegyelem. 23-án az Osgyán családdal ünnepeltünk. 26-án délután pedig útra keltünk, hogy a Révészekkel találkozzunk. Két este és másfél nap. Nagyon hamar elrepült az idő. Újra megtapasztaltuk, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. És milyen jól...<div>Tegnap reggel aztán Békés felé vettük az irányt, hogy dédimamával is találkozhassunk végre. Érdekes volt életnük korábbi helyszínein járni. Megnézni a házat, ahol évekig éltünk. Az iskolát, ahová naponta elgyalogoltam. Boriék óvodáját. Végigautózni a vésztői úton, amit biztos megtettünk vagy ezerszer. Jó volt látni a mamát. Akkor is, ha számára már nem olyan nagyszerű ez a földi lét. Jó volt látni, hogy készen van és hazavágyik. Jó volt találkozni az unokatesókkal. S jó volt hazaérni a végtelennek tűnő autózás után.</div><div>Családban élni jó. </div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2886619085137302950?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-88197523467927081912011-12-23T13:18:00.005+01:002011-12-24T11:14:49.257+01:00<a href="http://4.bp.blogspot.com/-FXZ_IzomQ6Y/TvWlodpz5vI/AAAAAAAABeM/dF-v78KSaeI/s1600/MERRY-CHRISTMAS%2521.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 156px; height: 200px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-FXZ_IzomQ6Y/TvWlodpz5vI/AAAAAAAABeM/dF-v78KSaeI/s200/MERRY-CHRISTMAS%2521.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5689635818825836274" /></a><br />A Kempinski díszvacsoráján ültünk. Sokféle téma szóba jött. A vacsora végén azt mondta: "Szerencsés vagy, hogy ez az ember a férjed!" - Ezt mindig is tudtam, de nem értettem, a multi cég igazgatója másfél óra alatt hogy jutott erre a következtetésre.<div> "Elmesélte, hogyan találkoztatok azon a karácsony estén. - Tudod, velem is történt egy karácsonyi csoda."</div><div><div><br /></div><div>Sok-sok éve vártak egy babára, egy csodára. Emberileg nem volt már sok esély. </div><div>Két éve a férfi szüleinél Franciaországban töltötték a karácsonyt. Szenteste elmentek a templomba, s a mise után a hegytetőn álló templom előtt megfogták egymás kezét, s utolsó esélyként megszólították a Mindenhatót. "Egyetlen kérésünk van. Tekints ránk, és add meg a csodát, hogy jövő karácsonykor már hárman állhassunk a fa alatt."</div><div>Szenteste volt. Elkészült az ünnepi vacsora, s az ajándékok is díszben várták a lány szüleinek érkezését. Bármelyik pillanatban betoppanhattak már. De a lány hirtelen tudta, hogy valaki más is érkezni készül. "Elfojt a magzatvíz. Le kell mondanunk a karácsonyi vacsorát."</div><div>2010. december 24-én este - napra pontosan az imádság évfordulóján - megszületett Joel, aki nevében is hordozza azt a reménységet, amit Isten ad.</div><div>"Ma sem értem, hogy történhetett meg épp velünk" - mondta a férfi. </div><div><br /></div><div><br /></div><div>"Jó az Úr, és jókat tesz!"</div><div><br /></div><div>Ki kutathatná ki az Ő tetteit?</div><div><br /></div></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-8819752346792708191?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-422608755472738502011-12-23T13:02:00.003+01:002012-01-05T13:33:40.836+01:00214. Hálás vagyok, hogy Isten ünnepeket adott.<div>215. Hálás vagyok, a pihenésért.</div><div>216. Hálás vagyok, a készülődés izgalmáért, öröméért.</div><div>217. Hálás vagyok a Názáretiért</div><div>218. ... hogy lejött, testet öltött.</div><div>219. ... hogy emberré lett, hogy ember lehessek.</div><div>220. ... hogy "Velünk az Isten!" - Immánuel. Velünk az Isten!</div><div>221. Hálás vagyok az elmúlt hetek kegyelméért.</div><div>222. A 24.500 cipősdoboz ajándékért</div><div>223. ... az 1060-ért.</div><div>224. Hálás vagyok Timiért, és minden munkatársamért.</div><div>225. Hálás vagyok a parajdi útért</div><div>226. ... s hogy kedden nem kellett Pécsre mennem.</div><div>227. Hálás vagyok, hogy Isten megadta azt a különleges kegyelmet, hogy az Arénában együtt lehettünk hívők és azok, akik ma még nem azok</div><div>228. ... hogy részei lehettünk egy csodának, amit talán sokszor fel se fogunk, át se élünk. Mert nem tudom mennyire gyakori is az a világban, hogy egy ország nemzeti rádiója, zenekara, köztársasági elnöknéje, legnépszerűbb előadói, a közmédia 1.200 alkalmazottja együtt ünnepeljen a keresztényekkel, és meghallgassa a karácsonyi evangéliumot.</div><div>229. Hálás vagyok a gyógyulásért.</div><div>230. Hálás vagyok, hogy az egyetemen Borinak sikeresen lezárult a félév,</div><div>231. ... hogy sikeresen túl van az első vizsgán.</div><div>232. Hálás vagyok, hogy ma este együtt karácsonyozhatunk a szüleimmel és testvéremékkel.</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-42260875547273850?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-90727483245105581942011-12-17T14:59:00.003+01:002011-12-17T15:10:03.846+01:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-nFqsj0HRjWw/TuyitNZiPqI/AAAAAAAABeA/09ZqIcDcIQE/s1600/pilotaf%25C3%25BClke.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-nFqsj0HRjWw/TuyitNZiPqI/AAAAAAAABeA/09ZqIcDcIQE/s200/pilotaf%25C3%25BClke.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5687099327036669602" border="0" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-pg-yN8kGRpY/TuyiUXtwNbI/AAAAAAAABd0/Hs4r8jDgmC0/s1600/mal%25C3%25A9v.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 148px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-pg-yN8kGRpY/TuyiUXtwNbI/AAAAAAAABd0/Hs4r8jDgmC0/s200/mal%25C3%25A9v.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5687098900309095858" border="0" /></a><br />A hétvége családi szenzációja: Illés első repülése.<br />Pénteken az iskola helyett a Malév Cipősdoboz Járatával Marosvásárhelyre repültünk Illéssel. A fiú persze izgalmában alig tudott elaludni előző este. A reptéri sajtótájékoztató alatt pedig körbe-körbe szaladgáltak Benedek barátjával. A gépen már lélegzetvisszafojtva várta, hogy végre a levegőbe emelkedjünk. "Ez volt életem legklasszabb érzése" - mondta a felemelkedés után. Az a kiváltság is megadatott nekik, hogy a repülési magasság elérése után bemehettek a pilótafülkébe is, ahol a kapitány elmesélte, hogy is működik egy gép. Este aztán volt miről beszélgetnünk lefekvés után.<br />Bár az Isi - a szovátai k<a onclick="if (this.className.indexOf(&quot;ubtn-disabled&quot;) == -1) {var e = document['stuffform'].publish;(e.length) ? e[0].click() : e.click(); if (window.event) window.event.cancelBubble = true; return false;}" id="publishButton" class="cssButton" href="javascript:void(0)" target=""><div class="cssButtonOuter"><div class="cssButtonMiddle"><div class="cssButtonInner">Bejegyzés közzététele</div></div></div></a>islányokkal ellentétben - azt mondta, hogy ő nem szeretne pilóta lenni, mert ilyen rengeteg műszerre képtelen lenne egyszerre odafigyelni... s mégis csak nagy a felelősség...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-9072748324510558194?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-53093363947958229952011-12-14T18:16:00.003+01:002011-12-14T18:34:47.876+01:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-P7-ZCiKapVw/TujeMIlWZdI/AAAAAAAABdo/kMEmOJ3yWRE/s1600/2055160383_063d34a668_o.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 112px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-P7-ZCiKapVw/TujeMIlWZdI/AAAAAAAABdo/kMEmOJ3yWRE/s200/2055160383_063d34a668_o.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5686038829599188434" /></a><br />"Kamatmentes karácsony" - olvasom reggel az óriásplakáton. Meghökkenek egy pillanatra: "Valóban ez a karácsony legfontosabb jelzője?" Aztán eszembe jut a múlt heti androidos telefonos sajtóesemény, ahol az egyik workshop témája a "Hogyan készülök a karácsonyra a mobiltelefonommal" volt. Míg a másiké "Mobiltelefonnal készíthető ajándékok...."<div><br /></div><div>Vajon mennyivel van távolabb a keresztény nyugat karácsony lényegétől, mint mondjuk Mongólia?</div><div><br /></div><div>Karácsony. Nekem mit jelent? Hogy készítem a szívemet? </div><div>Lejött. Alászállt. Emberré lett.</div><div>Közel jött. </div><div>Hozzám. Értem.</div><div>Hogyan készítem a szívemet?</div><div>Hogyan tudom majd Őt igazán ünnepeli?</div><div>Tudok ünnepet varázsolni a rám bízottak közé? </div><div>Itt lesz majd közöttünk? </div><div>Igazán?</div><div><br /></div><div>Szeretném, ha nem érne készületlen az ünnep. Ha minden puritán külsőség ellenére rám találna... S nem lennék akadálya, hogy köztünk lehessen.</div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-5309336394795822995?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-38539293957052952292011-12-08T16:59:00.006+01:002011-12-08T17:32:22.783+01:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-0ujen3w4kaA/TuDiq9VHYSI/AAAAAAAABdc/pvIl-YUVTOY/s1600/381192_2046704267086_1828822440_1389506_1814247395_n.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-0ujen3w4kaA/TuDiq9VHYSI/AAAAAAAABdc/pvIl-YUVTOY/s200/381192_2046704267086_1828822440_1389506_1814247395_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5683791957387075874" /></a><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-4-j_kY5KauA/TuDijqrKlJI/AAAAAAAABdQ/aRfUzddhYNo/s1600/388682_2062497381904_1828822440_1394179_1364899231_n.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-4-j_kY5KauA/TuDijqrKlJI/AAAAAAAABdQ/aRfUzddhYNo/s200/388682_2062497381904_1828822440_1394179_1364899231_n.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5683791832120202386" /><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(0, 0, 0); "><br /></span></a><div>Sok apró csodával teli nap. Munka is akad, de öröm is bőven, ebben a cipősdobozos ádventben.</div><div>Délelőtt a Westendnél lévő gyűjtőpontunknál jártunk. Óriási szélben küzdöttük be magunkat az adventi vásár egyetlen nyitva tartó házikójába, a Cipősdoboz Gyűjtőpontba. A szemben lévő bódét a szemünk láttára borította fel a szél. Bent a csurig telt házikó tiri-tarka látványa melegített át bennünket. No meg később a dobozpakolás.</div><div>De nincs is annál szívmelengetőbb, mint kézbe venni több száz dobozba zárt szeretetcsomagot. És milyeneket! Volt ott kisbabának szánt bébiételestől 16 éves Zsuzsikának küldött csodadobozon át mindenféle. Az idei kedvencem: a gumimacis. Valaki nagy gonddal gumimacikkal díszítette körbe a dobozt. Mennyi, mennyi szeretet...</div><div>Nyugdíjas néni. Hatalmas szatyrokkal közelít. "Hatot hoztunk. Bízunk benne, hogy örülnek majd neki a gyerekek." Fiatal anyuka karján kétéves kisfiával az óriási szélben alig bírnak talpon maradni. A kicsi adja át a dobozt. Egy másik kisfiúnak... Mennyi szeretet.</div><div>Részei lenni egy szeretetküldeménynek. A titkos csodának, ahogy ki tudja hol és hogyan jut majd célba egy kedves szó, egy szívből jövő ajándék.</div><div>Holnap a Kossuth Rádió Közelről című másora 15.30-tól élőben jelentkezik a gyűjtőpontról. Az egyik riportban pedig a fehérvári dobozosok is megosztják majd élményeiket. </div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-3853929395705295229?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-37019889644949399882011-12-01T21:34:00.003+01:002011-12-01T22:05:42.014+01:00<a href="http://2.bp.blogspot.com/-Q8APN7MURN8/TtfrklVGbCI/AAAAAAAABcs/b15sSRQbEyY/s1600/s%25C3%25B6t%25C3%25A9t.bmp" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 133px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-Q8APN7MURN8/TtfrklVGbCI/AAAAAAAABcs/b15sSRQbEyY/s200/s%25C3%25B6t%25C3%25A9t.bmp" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5681268468679601186" /></a><br />A pillanatok sokfélék. Nemcsak szépek, jók, boldogságosak és várva vártak, de olykor félelmetesek és szorongatóak.<div>Vannak pillanatok, melyeket szívesen elkerülne az ember. Mit nem adna, ha egyszerűen kihagyhatna az életéből! </div><div>Retteget vizsgák. Régóta halogatott elkerülhetetlen beszélgetések. Kínos csöndek. Nyilvános kudarcok. Álmatlan éjszakák. Feszült várakozások. Rossz hírek. Hibákkal való szembesülések... </div><div>Talán neked is van a naptáradban egy fenyegetően közeledő dátum, amit nem bánnál, ha magad mögött tudhatnál.</div><div> De ezek a nemszeretem pillanatok valahogy megkerülhetetlenek.</div><div> Ők is az élet részei. </div><div>Ők is Isten bennünket formáló tervének részei.</div><div> Általuk is többé leszünk.</div><div> Igen, bármilyen hihetetlen, általuk is többé, jobbá lehetünk, s leszünk. </div><div>Épp a nem szeretem pillanatok által. Amik olyan hosszúak, olyan lassan jönnek, s múlnak el.</div><div>De visszanézve ők azok, kik a legtöbbet formálták életünkön. Bennük az ember oly esendő, s a kegyelem olyan hatalmas - és annyira közeli lesz végül. Szinte kézzel fogható...</div><div>Rést ütnek az idő falán. S ezen a résen át rálát az ember maga maga valódi helyzetére. Hogy bár esendő, halandó, s úgy érzi, sose volt még szüksége ennyire az Istenre, mégis az Örökkévaló Örökké Szeretett teremtménye. Akit soha nem hagyna el. Egyetlen pillanatban se. </div><div><br /></div><div>Olyan csak egyszer esett, az Egyetlennel... hogy többé ne eshessen meg veled.</div><div><br /></div><div><span class="Apple-style-span" style="color: rgb(51, 51, 51); background-color: rgb(255, 255, 255); "><span class="Apple-style-span" style="font-size: 12px; "> </span><i><span class="Apple-style-span">"Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid. Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled." Ézs.49:16-17.</span></i></span></div><div><br /></div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-3701988964494939988?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-82951588480096677372011-11-28T22:32:00.003+01:002012-01-05T13:34:29.240+01:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-XF-7I0TKYC0/TtQBTfyNZBI/AAAAAAAABcg/NjjQ1m_6rVs/s1600/thank%2Byou%2Bvia%2Bwoodleywonderworks.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 125px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-XF-7I0TKYC0/TtQBTfyNZBI/AAAAAAAABcg/NjjQ1m_6rVs/s200/thank%2Byou%2Bvia%2Bwoodleywonderworks.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5680166464482272274" /></a><br /><div>Hálás vagyok</div>194. az adventi fényekért.<div>195. a várakozás öröméért.</div><div>196. az esti sétákért a belvárosban.</div><div>197. az új embereekért, akiket megismerhetek.</div><div>198. Hálás vagyok az önkéntesért, akivel elrepült az idő a cipősdoboz házikóban.</div><div>199. ... a forralt borért.</div><div>200. ... a kürtős kalácsért.</div><div>201. A 25+25-ös csodás, fényes ünnepért.</div><div>202. Hálás vagyok a testvéremért.</div><div>203. ... az együtt töltött időért.</div><div>204. ... az oroszlányiakért.</div><div>205. Nelli néniért, akivel mindig felüdítő együtt lenni.</div><div>206. Hálás vagyok az autópályákért - különös tekintettel az M7-es 3 sávos szakaszáért.</div><div>207. Hálás vagyok a vasárnapi ebédért az Isivel Pesten.</div><div>208. ... a hétfő hajnali utazásokért a Borival.</div><div>209. Hálás vagyok a Wessis koliért.</div><div>210. ... hogy hazaért a Bazsi és ma újra láthattam.</div><div>211. Hálás vagyok Isten kegyelméért, ami MINDEN reggel megújul felettünk.</div><div>212. ... hogy ma is elküldi az Ő anygalait, akik körülveszenk, hordoznak, betöltik szükségeinket és elhozzák a választ imáinkra "feljebb, mint ahogy mi azt kérni, vagy elgondolni tudnánk" (Ef.3.)</div><div>213. ... hogy az Atya örökkévaló szeretete ma is körülölel. És ma se lett se több, se kevesebb - mint tegnap vagy tegnapelőtt, mert ugyanaz ÖRÖKKÉ.</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-8295158848009667737?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-15356628184730368142011-11-24T22:04:00.002+01:002011-11-24T22:10:37.347+01:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-sd67jhU_bEU/Ts6yx8UFXRI/AAAAAAAABcU/N-0IzAd2UQU/s1600/IMG_8801_a.png" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 138px; height: 200px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-sd67jhU_bEU/Ts6yx8UFXRI/AAAAAAAABcU/N-0IzAd2UQU/s200/IMG_8801_a.png" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5678672751234473234" /></a><br /><p class="MsoNormal">Ma az instant levesek és a hipersebességű internetkapcsolatok korában ritkán tesszük fel magunknak azt az egyszerű kérdést: „Miért nincs időm várni? Hová is rohanok?” Elgondolkodni sincs időnk ezen. Pedig a válasz nélkül még a várakozás ünnepe, az Advent se lesz más, mint egy újabb megoldandó feladat, amit pénzben, üzletekben és áruminőségben mérünk.</p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p> <p class="MsoNormal">Adventi rohanás – furcsa paradoxon. Hisz az advent üzenete épp a készülésről, a várakozásról szól. Eredetileg a Jézus Krisztus megszületését megelőző várakozással teli évszázadokra emlékezünk – újabb eljövetelét várjuk az adventben. A ma embere számára ebből az ünnep várása, a karácsony előtti készülődés maradt. Legtöbbünknek még ez is rohanásban, a megsokasodott tennivalónkban ölt testet. De marad-e időnk többre, valami értékesebbre is? Mert az időből mindenkinek egyformán adatik . Csak rajtunk áll, hogy hogyan is használjuk, mivel töltjük meg azt.<o:p></o:p></p> <p class="MsoNormal">Az idő az élet legbecsesebb árucikke. A legtöbben erre már csak későn jönnek rá. Amikor a gyermekből felnőtt lett, amikor a legaktívabb évek már elmúltak, amikor már nem lehet mellettünk, akire a legjobban vágynánk. Az elmúlt időt már nem lehet visszahozni. De a ma döntése még a miénk. Miért kellene mindig máshová tartanunk? Miért ne lehetnénk jelen a mában, jelen a pillanatban? Jelen lenni a pillanatban. Az adventi esték beszélgetéseiben. Az ünnepváró csendben. A várakozó gyermekek örömében. A szavakká formált szeretetben. A szeretetből fakadó adás izgalmában. A másikra figyelésben. Valami önzetlenben, amit csak ritkán teszünk. <o:p></o:p></p> <p class="MsoNormal">Végül is csak egy döntés: megállni, és jelen lenni a pillanatban. <o:p></o:p></p><p class="MsoNormal">( a hétvégi megyeibe készült írás)</p><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-1535662818473036814?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-68928010312321634682011-11-23T19:59:00.003+01:002011-11-23T20:25:39.879+01:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-0Kj89KNa7A8/Ts1HsHANN6I/AAAAAAAABcI/nbXoJ6fzfFA/s1600/cipokotes-150x150.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-0Kj89KNa7A8/Ts1HsHANN6I/AAAAAAAABcI/nbXoJ6fzfFA/s320/cipokotes-150x150.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5678273528303794082" /></a><br />A cipőkötés évek óta gyötrelmes kérdés Illés esetében. <div>Ma estig képtelen volt megtanulni cipőt kötni. Ennek a legfőbb oka az az állítása volt, mely szerint ő TUD masnit kötni. Egyébként is elég konok, s ha valamit a fejébe vesz... Mindemellett büszke is, s aligha ismerné be, hogy ő nem tud valamit, s segítségre szorul. Ezek a vonások együtt tökéletesen taníthatatlanná teszik az embert.</div><div>Próbálkoztunk mi sokszor.</div><div> Próbálkozott apa, anya, nővérek és bátyó. De hiába... csak nem bújt át az a nyuszifül.</div><div> Nem bújt át, mert Illés a procedúra közepén mindig vitába szállt aktuális mesterével, hogy "tudom, már tudom, nem kell mutatni, hagyjál!" Majd rendre belegabalyodott a sokféle nyuszifülbe, hogy végül csapkodva, dühödten feladja :"nem tudom megtanulni, soha nem tudom megtanulni!". Tehát csak kétféle hozzáállás létezett: a hamis magabiztosság és a teljes feladás. Együttműködés szinte sose.</div><div>Ma délután a suliban aztán ultimátumot kapott a fiú. Péntekig legkésőbb meg kell tanulnia kötni.</div><div>Itthon meg apa helyezett kilátásba némi kellemetlenséget kedvezőtlen hozzáállás esetére.</div><div>Így aztán ma este maga kezdeményezte, hogy tanuljunk... Nem ment villámgyorsan, hisz régen beidegződtek már a szokásos játszmák. Ám ma a tanító is másképp állt a témához. Közöltem vele, hogy dühkitörés és egyéb negatív hozzáállás esetén visszavonulok. Erre visszakozott, hogy: nem, nem, ne menjek el, ő ma tényleg tanulni akar!</div><div>Hullottak könnyek, repültek bakancsok, de tíz perc alatt már eljutottunk ahhoz, hogy egyetlen mozdulat választott el a hőn áhított masnitól. Aztán sikerült. (Bevallom, először magam is csak azt hittem, valami véletlen folytán virít a masni a bakancson.) Illés megpróbálta és sikerült újra és újra. Egymás után tizenkétszer sikerült. </div><div>S ha már a rá nézve kevésbé hízelgő vonásaiba beavattalak benneteket, hát az is hozzá tartozik a történethez, hogy az öröm közepén átölelt, puszit adott és azt mondta: "Köszönöm, hogy megtanítottál kötni. Ne haragudj, hogy dühös voltam!" </div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-6892801031232163468?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-27341013351646400432011-11-23T08:31:00.005+01:002011-11-23T08:33:47.037+01:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-NX48HktOPuA/Tsyh0Dg-TxI/AAAAAAAABb8/WkF0NaP4VEc/s1600/201111221492.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-NX48HktOPuA/Tsyh0Dg-TxI/AAAAAAAABb8/WkF0NaP4VEc/s320/201111221492.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5678091145876229906" /></a><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-bKrkVrDyMWQ/Tsyhtf1IeDI/AAAAAAAABbw/2FnYeJx-jSQ/s1600/201111221491.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-bKrkVrDyMWQ/Tsyhtf1IeDI/AAAAAAAABbw/2FnYeJx-jSQ/s320/201111221491.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5678091033217890354" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2734101335164640043?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-49465937400361766852011-11-20T12:42:00.004+01:002011-11-20T14:17:07.446+01:00<a href="http://4.bp.blogspot.com/-CZdJy_ekmsU/TsjsKaMIN6I/AAAAAAAABbM/ofQ-6-VrJS0/s1600/831063_5.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 145px; height: 200px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-CZdJy_ekmsU/TsjsKaMIN6I/AAAAAAAABbM/ofQ-6-VrJS0/s200/831063_5.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5677046993873549218" /></a><br />Nincs két hete, hogy a Harmat kiadásában megjelent A tiszteletes - Ferenczi Andrea beszélget Szenczy Sándorral interjúkötet. <div><br /></div><div>Több történetem is van a könyv kapcsán. Az egyik a héten esett meg velem a Kossuth Rádióban. A riporternő azzal indított, hogy a szerkesztőtől kapott egy fiktív történetet, mely szerint egy házaspár valahol külföldön egy árvaházban járt. Itt a felség felemelt a földről egy kisbabát és azt mondta: "Vigyük haza!" , de a férj rászólt: "Azonnal tedd le, nem vihetjük haza..." A riporternő kezdte volna magyarázni, hogy szerinte miért is kitalált a történet, mikor megjegyeztem, hogy nemcsak hogy nem kitalált, de Szenczy Kati és Sanyi személyében ismerem is a szereplőket. Vicces volt.</div><div>Később, amikor meghallgatta a történeteinket nagyon csodálkozott, hogy is eshetnek meg velünk ilyenek, pedig átlag magyar polgároknak tűnünk.</div><div><br /></div><div>A kötet kapcsán a másik szotri, ami tetszett egy korábbi pécsi professzorommal kapcsolatos. Nem is sztori, csak egy mondat. Amikor elolvasta a könyvet azt mondta, szerinte nagyon különleges kötet. Különleges és ritka ma már, hisz az emberek többsége pontokban él, nincsenek történeteik. Ez könyv pedig telis tele van haszid narratívákkal, olyan történetekkel , melyek a zsidó-keresztény gondolatkörben értelmezhetők, az Istenre mutatnak. </div><div><br /></div><div>És igen.</div><div>Annak, aki az Istennel jár, vannak - kell, hogy legyenek történetei. Történetei, melyek az Isten nélkül nem lennének. Történetei, melyek többről szólnak, mint csak róla, melyek bárkivel megeshetnek, aki ugyanúgy követni kezdi az Istent.</div><div><br /></div><div>Az Isten ma is történeteket ír, ahogy tette azt Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal... Dáviddal és Salamonnal, Dániellel.. Józseffel és Máriával, Saullal és Kéfással, Lutherrel és Kálvinnal, Wesley Jánossal, Derek Princeszel vagy a mai hithősökkel. </div><div>Azért hozott be ebbe a világba, hogy megmutassa dicsőségét rajtad!</div><div><br /></div><div>Ha kíváncsi vagy mások történeteire, ajánlom a fent említett kötetet.</div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-4946593740036176685?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-59451107663421669782011-11-19T11:46:00.002+01:002011-11-19T12:03:56.585+01:00Napjainkig elfogadott volt a nézet, hogy az emberi agy a testhez hasonlóan hanyatlik, öregszik az évekkel. Az volt az általános orvosi felfogás is, hogy agysejteink száma 20 éves korunkban csökkenni kezd, s 70 éves korunkra legalább 10%-kal kevesebb lesz. De az Alzheimer-kutatások felfedezték, hoyg ez egyszerűen nem igaz. <div>A neurológiai kutatások megerősítik, hogy az idős emberek agya fizikailag valóban kisebb, de értelmi képességeit tekintve semmivel sem marad el a fiatalokétól. Bizonyos tekintetben, a gondolkodás és a kreativitás terén akár még jobb is, ha másért nem, hát amiatt, hogy az idősek éleselméjűségéhez a rengeteg tapasztalatuk is hozzáadódik.</div><div>Ma már tudjuk, hogy az anómia, amikor az ember képtelen emlékezni a nevekre, 30 év fölött általános. Ez vonatkozik a viccekre, a tájékozódásra és a telefonszámokra is. Úgy tűnik, az agy öregedése során elkezdi különválasztani és kiselejtezni az "érzelmileg semleges" információkat. Ami nem bír személyes jelentőséggel, az az évek múlásával egyre kevésbé lesz fontos számunkra, egyre kevésbé lesz hozzáférhető, miközben az érzelmileg fontos dolgok egyre élénkebbé válnak. Más értelmi képességeink is kiélesednek. Sokkal megfontoltabbakká, sokkal elemzőbb beállítottságúakká válunk. Jobban képesek leszünk pl. az adtok megbecsülésére és felbecsülésére. Kezdjük észrevenni a világ, az emberek és az eseméynek, az adatokon túli eszmék más dimenzióit, és belevesszük őket a válaszainkba. A tudást tapasztalattal töltjük meg, majd pedig bölcsességet adunk hozzá az eredményekhez.</div><div>De csakis akkor, ha az öregedéssel tovább fejlődünk, tanulunk és pallérozzuk az elménket.</div><div>A veszély abban rejlik, ha nem tápláljuk az elménket. A rest,a sorvadásnak kitett elme az, ami leépül.</div><div><br /></div><div>( Hooyman-Kiyak:Social Gerantology)</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-5945110766342166978?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-940157695450622652011-11-19T09:07:00.003+01:002011-11-19T09:26:37.431+01:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ppXsGIKz7WE/TsdnYR5qDuI/AAAAAAAABbA/1Ir5h3n99E4/s1600/201111091480.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-ppXsGIKz7WE/TsdnYR5qDuI/AAAAAAAABbA/1Ir5h3n99E4/s200/201111091480.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5676619522143555298" /></a><br />Múlt szerdán nyíltnap volt az isiben. Nincs is annál klasszabb, mint belesni abba a világba, ahol a gyereked nap, mint nap éldegél. Még csak pár hete, hogy az iskolapadot koptatják, de elképesztő mi mindent tanultak azóta csemetéink. Illés volt a hetes, s már azon is csodálkoztam, hogy hogyan is jelentenek. Túl az osztálylétszámon, a hiányzók számán, teljes dátum (évszám, hónap, nap, milyen nap) , s hányadik tanítási nap is ez az évben. Hamar kiderült, hogy valóban matektagozatra jár a gyerek. "Jellemezd a következő számot..." - s a megszólított már sorolta is " ahetespáratlanszámkisebbikszámszomszédjaahatnagyobbikszámszomszédjaanyolcegyjegyűa számegyenesenitttalálható". Úgy, hogy közben a szőnyegen bizonyította is, hogy páratlan a szám. Örülök annak, hogy valami hirtelen jött ötlettől vezérelve megpróbálkoztunk a felvételivel. Jó látni, hogy Illés élvezi az iskolát - különösen a matek órákat.<div>Tegnap hozta haza a negyedéves értékelést. Az egyetlen tárgy, amiből nem a legjobb minősítéseket kapta az ének. És nem is tagadta a fiú, hogy nem igazán kedveli az énekórákat. Most az "agyátállítás" projekt következik. Ugyanis a hangja tiszta, s a zenét kedveli, de valamiért azt vette s fejébe, hogy az éneket szeretni snassz dolog. Talán, mert fiú a gyerek?</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-94015769545062265?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-69665141424977760692011-11-18T09:57:00.003+01:002011-11-18T10:13:06.278+01:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-vcpzqW3iArY/TsYhmZ1vbMI/AAAAAAAABa0/2AsYOP4a0hc/s1600/8571.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-vcpzqW3iArY/TsYhmZ1vbMI/AAAAAAAABa0/2AsYOP4a0hc/s200/8571.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5676261324002127042" /></a><br />"Az élet és az idő kísérteties alakokként lebeg előttünk. Mindkettő hozzánk tartozik, ugyanakkor egyik sem a miénk. Egyesek rajtaütésszerűen szembesülnek ezzel... a legtöbben lassan haladunk végig az életen s egyfelől biztosak vagyunk benne, hogy soha nem ér véget, másrészt bizonyosak vagyunk affelől, hogy nemsokára kétségtelenül vége lesz." (Joan Chittister )<div><br /></div><div>Hozzánk tartozik, de nem a miénk...</div><div><br /></div><div>"Lelkünk nyugodt pillanataiban fontos szembenéznünk azzal, mit jelent megöregedni, idősebbnek lenni. Fontos, hogy a kor ne jelentsen akadályt az élethez való vonzódásunkban. Mert az élet nemcsak arról szól, hogy lélegzünk, hanem arról is, hogy többé válunk, mint amik most vagyunk, hogy mindazzá válunk, amik csak lehetünk. " (J.C.)</div><div><br /></div><div><br /></div><div>"Ahhoz, hogy azt az életet éljük, amely ránk vár, hajlandónak kell lennünk elengedni azt az életet, amelyet elterveztünk." ( E.M.Forster)</div><div><br /></div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-6966514142497776069?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-29534653887886926622011-11-15T15:09:00.004+01:002011-11-15T15:38:31.064+01:00<a href="http://4.bp.blogspot.com/-k0qAOQWwbbc/TsJ4hp5hjiI/AAAAAAAABao/XDYqZUh2r8s/s1600/Kar__csonyi_mes__4e315c578214c_120x1000.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 120px; height: 144px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-k0qAOQWwbbc/TsJ4hp5hjiI/AAAAAAAABao/XDYqZUh2r8s/s200/Kar__csonyi_mes__4e315c578214c_120x1000.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5675231000018390562" /></a><br /><div style="text-align: center;"><br /></div>Múlt pénteken végre ellátogattam a Harmat könyvesboltba, s könyvekre válthattam az elmúlt hónapok Familys cikkeit. Nincs is ennél szebb cserekereskedelem. Írok, majd olvasok. Olvasok, hogy írni tudjak.<div>Új szerzeményeim közül szeretnék ajánlani egy, s mást.</div><div><br /></div><div>A <b>Karácsonyi mesélő könyv</b> az esti fektetések masszív része lett péntek óta nálunk. Tetszik, hogy a bibliai történetek mellett karácsonyi szokásokról szóló sztorik és különböző népek karácsonyi meséi, történetei is helyet kaptak a kötetben. Illéssel arra jutottunk, hogy minden este minden kategóriából egyet olvasunk fel. S persze minden este elmondjuk, hogy mi a különbség a történetek és a mesék között :)</div><div><br /></div><div>Másik szerzeményünk a <b>Kaká-sztori.</b> Nem mondanám, hogy híres könyv. De esetünkben - focirajongó gyermek szüleiként - hasznos olvasmány. Maga a sztori nem csak sztori, illetve nem csak a focista sztorija. Szegény szerző összehordott mindent, hogy meglegyen a minimális terjedelem. Viszont Kaká példája, hite, céltudatossága egy Isi-korú fiú számára olyan erős, hogy megéri érte végigküzdeni a brazil labdarúgás történetét, vagy a brazil valóság egy-két elhanyagolható epizódját. S végülis ezeken keresztül is tanul az ember fia (lánya). </div><div>A fél könyvet egy huzamban felolvastatta velem a fiam.</div><div><br /></div><div>Ajánlom még - a női olvasóknak, s az elszánt férfiaknak :) - a <b>Parázsló ősz </b>című regényt is, mely a házasság négy évszaka koncepció -meglepő módon! - "őszi" kötete. Olvasmányos, kikapcsoló és még mondanivalója is van. Igaz, a fordulatok eléggé kiszámíthatóak, s valószínűleg irodalmi Nobel-díjra se fogják jelölni a szerzőt. Látszik viszont, hogy a történetek hátterében ott van Chapman doktor nem gyenge lelkigondozói tapasztalata. S számomra sokat jelent, hogy olyan helyzeteken is elgondolkodtat, melyek bármikor meges(het)nek akármelyik házaspárral. </div><div><br /></div><div>Utoljára hagytam "<b>A tiszteletes</b> - Ferenczi Andrea beszélget Szenczy Sándorral interjúkötetet". Amikor megláttak a "harmatos" fiúk, azzal viccelődtek pénteken : "Az összes honort "Tiszteletesben" kéred?" Tévedtek, mert csak egy tucatot vettem. :)</div><div>De erről még később írok majd...</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2953465388788692662?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-87063994443771079862011-11-15T14:40:00.005+01:002011-11-15T15:09:15.935+01:00Hálás vagyok<div><br /></div><div>162. azért, hogy a gyülekezetem megélhetett 80 évet.</div><div><br /></div><div>163. Hálás vagyok az alapítókért, akik minden nehézség ellenére és nehézségen át képesek voltak egy kifuserált omnibusszal beevangélizálni a fél Dunántúlt.</div><div><br /></div><div>164. Hálás vagyok a kreativitás ajándékáért, s hoyg elődeinknek is hány és hányféle ötlet adatott a jó hír megosztására.</div><div><br /></div><div>165. Hálás vagyok azokért, akik vagyonukat arra szánták, hoyg Isten népének háza legyen Székesfehérváron.</div><div><br /></div><div>166. Hálás vagyok az elődök bátorságáért, akik veszélyes időkben, nem kis kockázatot vállalva falakat döntöttek az éj leple alatt, hogy elférjen a gyülekezet.</div><div><br /></div><div>167. Hálás vagyok azokért, akik feljelentések között, politikai hatalmak előtt is megvallották hitüket, s képviselték az Élő Istent.</div><div><br /></div><div>168. Hálás vagyok a lányért, aki azon a helyen élt, ahol ma épp mi. S amikor hite miatt megverték és kizárták az otthonából azért imádkozott, hogy valaha egyszer ezen a helyen Istent dicsérjék majd. Tette mindezt úgy, hoyg nem tudta, prófétai imát mond, azt hitte, talán ha szülei egyszer megtérnének... de Isten már akkor is tudta, hogy néhány évtized, és ugyanitt százak fogják dicsőíteni Őt.</div><div><br /></div><div>169. Hálás vagyok, hogy a Szentlékek munkája nem kerülte el gyülekezetünket.</div><div><br /></div><div>170. ... hogy voltak elődök, akik nem kis árat fizettek ezért - de kitartottak ... halálukig.</div><div><br /></div><div>171. Hálás vagyok, hogy évtizedeken át mindig voltak közbenjárók.</div><div><br /></div><div>172. Hálás vagyok az imaházépítőkért...</div><div><br /></div><div>173. ... hogy Isten egy kommunista diktatúra vezetését is képes volt arra indítani, hogy megfelelő háza épüljön az ő népének.</div><div><br /></div><div>174. Hálás vagyok a mai nemzedékért.</div><div><br /></div><div>175. ... az idősekért, akik imáikkal hordoznak, életükkel bátorítanak bennünket.</div><div><br /></div><div>176. Hálás vagyok a vezetőkért, akik rohanó életük, ezer felelőségük és elfoglaltságuk ellenére odaadják idejük és erejük Isten országa és a gyülekezet építésére.</div><div><br /></div><div>177. .. és feleségeikért, családtagjaikért, akik nélkülözik őket estéken át.</div><div><br /></div><div>178. Hálás vagyok Ágiért és a konyháért,</div><div><br /></div><div>179. ... a szeretetvendégségért és a finom sütikért.</div><div><br /></div><div>180. Hálás vagyok Ibolyáért, hogy keze nyomán minden csillog.</div><div><br /></div><div>181. ... Tibi bácsi példamutató munkájáért.</div><div><br /></div><div>182. , s hogy egy csodás kis "erdőben" élhetünk.</div><div><br /></div><div>183. Hálás vagyok a közösség erejéért.</div><div><br /></div><div>184. ... hogy számíthatunk egymásra.</div><div><br /></div><div>185. a hörcsög lakokért, amiket ajándékba kaptunk :) </div><div><br /></div><div>186. Simeonért, a legfiatalbb életért.</div><div><br /></div><div>187. Móniért, hogy van nekem - és sokaknak másoknak is :)</div><div><br /></div><div>188. Az utcai találkozásokért.</div><div><br /></div><div>189. A buszon egymás mellé sodródásokért.</div><div><br /></div><div>190. A dugóban araszolásokért.</div><div><br /></div><div>191. A csodaszép tablókért.</div><div><br /></div><div>192. ... a fotósok, dekoratőrök idejéért és odaszánásáért.</div><div><br /></div><div>193. A kisfilmekért.</div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-8706399444377107986?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-20929050697799726802011-11-08T22:27:00.003+01:002011-11-09T15:42:21.937+01:00Amibe újra és újra belefutok mostanában, az az igazság, az igazmondás kérdése.<div>A tévében két dolgot szerettem az M1-en az Angyali érintést és a Duna tévés filmeket. Az előbbiből a legutolsó epizód amit láttam valami olyanról szólt, hogy minden, ami hamissság, minden ami féligazság, minden ami becsapás... ahhoz az Istennek nincs köze, mert "Ő nem olyan...". </div><div>" Ő nem olyan..." -visszhangzik bennem a gondolat azóta is. </div><div>Ő maga az Igazság.</div><div style="text-align: -webkit-auto;"><span class="Apple-style-span" ><span class="Apple-style-span" style="font-size: 9px;"><br /></span></span></div><div>Vasárnap reggel a gyülis imaórán botlottam újra a témába : <i>"éppen ezért szakítsatok a hazugsággal, és mindenki mondjon igazat felebarátjának.." (Ef.4:25.) </i>Hazugság, csúsztatás, elhallgatás, féligazság... Vajon melyik zónába visz? Kinek ad teret az életünkben? </div><div>Talán gyors megoldás, de kicsit később a 4:27,-ben Pál azt tanácsolja: "h<i>elyet se adjatok az ördögnek" </i>Mert ő nem gentleman, s nem fogja karbatett kézzel szemlélni az adódó helyet. Minden hazugságainkkal feljogosított helyre belép és lépésről lépésre átveszi a hatalmat életünk "szürke" zónái felett. </div><div>S ami még szomorúbb: Isten ott már nem uralkodik, nem válallhat közösséget azzal. Ő nem olyan.</div><div><br /></div><div>"Ő nem olyan..." Ez néha bátorít is. A sötétségben. Bizonytalan helyzetekben. Vádlás és kárhoztatás közt. Tudhatod: "Ő nem olyan..." Ő nem utalgat, nem célozgat, nem játszmázik veled. "Ő nem olyan..." Ha közlendője van, Ő szólni fog. Van szava hozzád.</div><div><br /></div><div>Ő a <i>"világosság, és benne nincs <b>semmi </b>sötétség".</i></div><div><br /></div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2092905069779972680?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-72140662700985564362011-11-07T21:26:00.002+01:002011-11-07T21:38:11.171+01:00A fenti mondat volt az egyik kedvencem a tegnapi napból. Mert tegnap a gyülekezetem ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. <div>Ahhoz hogy már nyolcvan éves, egész fiatalos és lendületes!</div><div>Még jóhogy, hisz neki nem hetven vagy nyolcvan esztendő adatott, mint a legtöbb halandónak, neki az Isten olyan örökséget adott, amin "még a pokol kapui se fognak...". Ezt meghiúsítani csak mi, a tagok tudnánk- de hitünk szerint senkinek se ez a célja. Sokkal inkább, hogy gyülekezetünk legyen száz, majd százötven.... és akárhány éves, amíg szülőatyja a Szentlélek Úristen egy másik dimenzióba nem emeli. Addig is bízunk benne, hogy Atyja jelenlétének hordozója, s sok-sok újszülött lélek bölcsője és lelki otthona lesz még a "falak nélküli" "Istenfalú" gyülekezet. </div><div><br /></div><div><i>"Falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne. Én magam oltalmazom minden felől, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen. " </i>- Zak.2:8-9.</div><div>Ámen.</div><div><br /></div><div>Azért ez mennyivel istenibb perspektíva, mint egy négy-ötszázfős imaház! </div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-7214066270098556436?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-8427767026035106082011-11-07T20:47:00.009+01:002011-11-07T21:24:42.126+01:00<a href="http://3.bp.blogspot.com/-SOxd3HyO5Tg/Trg-VjeenMI/AAAAAAAABaQ/q8kmKA-nOdk/s1600/201111041473.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-SOxd3HyO5Tg/Trg-VjeenMI/AAAAAAAABaQ/q8kmKA-nOdk/s200/201111041473.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5672352270694390978" /></a><a href="http://2.bp.blogspot.com/-FWLBglN7FCc/Trg-Krj1ygI/AAAAAAAABaE/hjU3noo2Srs/s1600/201111041457.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-FWLBglN7FCc/Trg-Krj1ygI/AAAAAAAABaE/hjU3noo2Srs/s200/201111041457.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5672352083885804034" /></a><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-3UojdsQW9DE/Trg99PLgRYI/AAAAAAAABZ4/sx0VyG_NLGQ/s1600/201111031453.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-3UojdsQW9DE/Trg99PLgRYI/AAAAAAAABZ4/sx0VyG_NLGQ/s200/201111031453.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5672351852929238402" /></a><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-k89HF7w8Yv0/Trg9z9M9-3I/AAAAAAAABZs/B7l4uCsYeV8/s1600/201111031454.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-k89HF7w8Yv0/Trg9z9M9-3I/AAAAAAAABZs/B7l4uCsYeV8/s200/201111031454.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5672351693484718962" /></a><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-ZG3tuH9KyTc/Trg9q9Z9moI/AAAAAAAABZg/GmQS2XBAfPE/s1600/201111031456.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-ZG3tuH9KyTc/Trg9q9Z9moI/AAAAAAAABZg/GmQS2XBAfPE/s200/201111031456.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5672351538920397442" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-IBD-fIinssI/Trg9kdqVWxI/AAAAAAAABZU/NCp9lj-noYo/s1600/201111041466.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-IBD-fIinssI/Trg9kdqVWxI/AAAAAAAABZU/NCp9lj-noYo/s200/201111041466.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5672351427319913234" /></a><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-KdNJfj8ctKA/Trg9Z53Qq9I/AAAAAAAABZI/p2iDfjr9Uw0/s1600/201111041476.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-KdNJfj8ctKA/Trg9Z53Qq9I/AAAAAAAABZI/p2iDfjr9Uw0/s200/201111041476.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5672351245911763922" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-8PgeDIuPde0/Trg9Qa1dkDI/AAAAAAAABY8/IOsb3pmpVC0/s1600/201111031451.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-8PgeDIuPde0/Trg9Qa1dkDI/AAAAAAAABY8/IOsb3pmpVC0/s200/201111031451.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5672351082963898418" /></a><br /><br /><div><br /></div><div><br /></div><div>Az Őrségben jártunk az őszi szünetben. Olyan régóta szerettünk volna már ellátogatni az országnak ebbe a különleges zugába, most végre sikerült. Egy valahavolt malomban béreltünk egy családi apartmant, s az első nap jóformán ki se tettük a lábunkat a "malomból". Örültünk, hogy együtt vagyunk. (legalábbis mi szülők - és az aprónépség) Ennek a pár napnak a legnagyobb áldása talán nem is annyira a különleges környezet, sokkal inkább a közösen tölött idők, a társasozások, filmezések, országvárosozások voltak.<div><br /><div>Persze nem hagyhatjuk szó nélkül az Őrséget se. Ezeket a különleges, évezredes falvacskákat. Messze a világtól, messze a civilizáció "csodáitól", messze a mindennapok nyüzsgésétől.</div></div><div>Megcsodáltuk az ezer színben pompázó hatalmas erdőket. Besétáltunk az aranysárga levélesőbe. Megnéztük a népi építészet különleges kincseit. Végigjártuk a szereket. szedtünk szelídgesztenyét. Ettünk dödöllét és vargányát. Túráztunk két rövidet. Apa-Sára egyik este még Szlovéniába is átsétált.</div><div><br /></div><div>Számomra a csoda azonban a "fény temploma" marad. Velemérben egy Árpád-kori templom.</div><div>Péntek reggel kisütött a nap, s mi épp a veleméri templomban jártunk. Csodakaticák százai lepték a falát - így már kívülről is örömet szerzett a fiúknak. Belül aztán megtudtuk, hogy az 1270-es években épült kis templomot a "fény templomának" nevezik. Csak kelet és dél felé vannak ablakai. Az ablakokat azonban úgy építették meg, hogy mindig máshová essen a fény. S a fény a falon lévő (1370-ben festett) freskók közül vízkeresztkor pl. a betlehemi csillagot.. világítja meg. A nyári napfordulókor a templom végén lévő körablakon érkezik, az üdvösségre váró lelkekre világít, majd körbevonul az egész templomon. Csupán egyetlen kis szöglet van a temlpmban, ahová soha , az év egyetlen pillanatában sem ér el a fény. Ebben a sarokban a pokol látható. Elképesztő volt az egész. És elképesztő, hogy valaki hétszáz évvel ezelőtt képes volt mindezt megalkotni, s évszázadokon át ott áll Istennek ez a parányi háza, s hirdeti az Ő hatalmas dicsőségét. A falu már kihalt mellőle. A török időkben megszűnt létezni. Aztán a templom is tönkrement. Nem volt tető, romosan álltak a falak. Belül fák nőttek. Így teltek évek, évtizedek. De - hála a reformációnak - a mészréteg a pusztulás közt is megőrizte a csodás freskókat. Rómer Flóris valahogy megtudta, hogy az Őrség zegzugos dombjai között fák közé rejtőzött az árpádkori csoda, hogy aztán újra megossza szépségét az őrségi vándorokkal. Azóta is ámulok a csodán. Hogy mi mindenre voltak képesek elődeink! Micsoda alkotás! Hétszáz évvel később is célba ér üzenete. Ma a fogyasztói társadalom eldobható világában oly ritkák ezek a távlatok. Ha már ide vetődtünk, milyne jó is lenne az Isten dicsőségére valami maradandót hagyni ebben a világban. Ha nem is örökké, s nem is hétszáz évre - legalább néhány nemzedéknek továbbadni amit megértettünk a Mindenhatóból...</div></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-842776702603510608?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-16597368597341031832011-10-30T19:20:00.004+01:002011-10-30T20:06:43.926+01:00<a href="http://4.bp.blogspot.com/-4bMxyh8cAYY/Tq2gGKPMKoI/AAAAAAAABYY/16wlat2Sjz8/s1600/201110291439.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-4bMxyh8cAYY/Tq2gGKPMKoI/AAAAAAAABYY/16wlat2Sjz8/s200/201110291439.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5669363533617048194" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-IEvWKkE3YRQ/Tq2epu27qUI/AAAAAAAABYM/bIcNPFkNjFY/s1600/P1250563%2Bm%25C3%25A1solata.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-IEvWKkE3YRQ/Tq2epu27qUI/AAAAAAAABYM/bIcNPFkNjFY/s200/P1250563%2Bm%25C3%25A1solata.JPG" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5669361945719580994" /></a><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-FfkkkJMgh3k/Tq2efOnkVtI/AAAAAAAABYA/WUtAlH4xgBA/s1600/P1250534%2Bm%25C3%25A1solata.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-FfkkkJMgh3k/Tq2efOnkVtI/AAAAAAAABYA/WUtAlH4xgBA/s200/P1250534%2Bm%25C3%25A1solata.JPG" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5669361765266511570" /></a><br /><br /><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div><div>Ebben a pillanatban SáriBoriBálint a szomszéd kanapén ülnek és filmet néznek, miközben az Illés által szervírozott frissen sült pogikat falatozzák. <div>Illés a földön gombfocizik épp. A szőnyeg másik oldalán családunk új tagja, a négy kishörcsög cuppog a fészekben. Történt ugyanis, hogy tegnap családilag, s gyermekeink barátaival ellátogattunk a Vidámparkba. Hazatérve az a megdöbbentő tény fogadott, hogy távollétünkban két fiú dzsungáriai törpehörcsögünk négy kishörcsögnek adott életet. Így most már HAT hörcsögünk lett. Bár a kicsik egyelőre még elég kicsik. Az új jövevények érkezése egyébként nagy lázba hozta a fiúkat. Sose hittem volna, hogy ekkora örömöt jelent nekik négy szürke "babszem". <div>Isten engem is megörvendeztett az este. Fárasztó napok, ifis spagettiparti, s egész napos családi kirándulás után kicsit ki- és lemerülve vártam a vasárnapot. Úgy terveztem - hála az óraátállítással nyert plussz órának - majd kora reggel látok hozzá a főzéshez. Azonban Bori este tízkor egy rakat kajával érkezett. Báránypörkölt. Majonézes krumpli. Töltöttkáposzta. Sült hús. Rizs. Valaki olyan küldte, akit szinte nem is ismerek. Olyan hihetetlen volt. Felfoghatatlan Isten szeretete és gondviselése - és az is, hogy valaki szinte ismeretlenül is ennyire szeret, s ilyen gondoskodó. Megnyugtató volt úgy feküdni és ébredni, hogy nincs sürgős teendő, elintézendő feladat, megoldandó probléma. Persze ez Lalára nem volt érvényes, hisz neki ma is akadt azért dolga :)</div><div><br /></div><div>Nem írtam még egy döntésünkről: a héten száműztük a tévét az életünkből. </div><div>Vicces volt, mert vagy háromszor is be kellett mennie Lalának a UPC-be - csak nem akarták lekapcsolni a csatornákat. Amikor aztán eljött a szerelő, hát elég furcsa volt először. "Az összes csatornánk fekete". Pedig január óta hétfőnként tévémentes napokat tartunk. Talán épp ezek az esték segítettek rádöbbenteni, hogy mit nyerhetünk ezzel a döntéssel. </div><div>Időt. Amiben sokszor szűkölködünk. S mivel "az időd az életed" bizonyos értelemben az életünket, a családi kapcsolataink minőségét is... Pénzt. Ha már megszorításokat kell eszközölnie az embernek, ez egy igazán nélkülözhető terület. Értelmes időtöltéseket. Most arra tanítgatjuk a fiúkat, hogyan lehet tévé nélkül is szórakoztatóan, értelmesen tölteni az időt. </div><div>Bálint - miután a tegnap estét a nappaliban zenehallgatással és beszélgetéssel töltöttük - ma megállapította, hogy többet ért ez az X-faktornál. </div></div></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-1659736859734103183?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-78343633669053303152011-10-30T19:06:00.002+01:002011-10-30T19:19:49.829+01:00148. ...minden nyugalomban és csendben átpihent éjszakáért. A szobacseréért.<div><br /></div><div>149. ... a közösen tölött estékért.</div><div><br /></div><div>150. ... a péntekekért, amikor nálunk alszanak a fiúk.</div><div><br /></div><div>151. Hálás vagyok az Efézusi levélért, hogy megismerhettük Krisztus titkát.</div><div><br /></div><div>152. ...hogy Krisztusban Isten egybeszerkesztette a mennyet és földet.</div><div><br /></div><div>153. ... hogy minden képzeletet és kérést felülmúló távlatokat kaptunk Őbenne.</div><div><br /></div><div>154. ... hogy felfoghatatlan az örökség, melynek birtokosai lehetünk.</div><div><br /></div><div>154. Hálás vagyok, hogy olyan Istenem van, akinek a titkait egy élet sem lesz elég megismerni, felfedezni.</div><div><br /></div><div>155. Hálás vagyok az ősz színeiért.</div><div><br /></div><div>156. az M7-es mellé ültetett csodaszép őszi színekben pompázó fákért és bokrokért, amik a városba rohanót is emlékeztetik a virág örök körforgására, s rácsodálkoztatják a Teremtő nagyságára.</div><div><br /></div><div>157. a sétáért a Városligetben.</div><div><br /></div><div>158. az őszi napsugarakért.</div><div><br /></div><div>159. a gyerekek öröméért.</div><div><br /></div><div>160. Bálint megbátorodásáért.</div><div><br /></div><div>161. a báránypörköltért, a majonézes krumpliért, a töltöttkáposztáért, a sült husiért - s aki elkészítette.</div><div><div><div><br /></div></div></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-7834363366905330315?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-88741299144705216792011-10-27T22:03:00.002+02:002011-10-27T22:33:14.314+02:00Ahogy az egérutas bejegyzésben említettem, Isten mostanában a saját felelősségről, döntéseink fontosságáról tanít. Hogy bármennyire is nehéz elfogadni, de arról, ahogy és akik vagyunk csak is mi tehetünk, a mi döntéseink, reakciónk következménye az adott (lelki)állapot....<div><div><br /></div><div>Isten a hatalomról is tanít. Az Efézusi levelet olvasom és imádkozom. Tegnap reggel a buszon az Istentől kapott hatalomról olvastam épp. Mit is örököltünk Krisztusban, mire is használhatnánk... Pár órával később azzal kellett szembesülnöm, hogy a munkám során se mindig tudok élni a hatalmammal. "Nem tudsz élni a hatalmaddal". Véletlen egybeesés lenne, hogy reggel is ezzel szembesültem? </div></div><div><br /></div><div>Mit ér a hatalom, ha nem használják? Hogyan tud aktiválódni a mögötte lévő erő, ha nem él hatalmával a felhatalmazott? </div><div>A fizikai életben ahelyett, hogy hatalommal léptem volna fel, nem akartam megbántani embereket, hagytam magam megdumálni, s inkább dolgoztam kétszer annyit s született egy dicstelen eredmény.</div><div>A lelki életben? </div><div>Ott is sokszor inkább sodródik az ember, s a körülmények viszik erre vagy arra. Pedig hatalom adatott! Arra, hogy győztes légy! Istennel sose, sose leszel vesztes! Soha! Akkor se, ha eldobnak, ha elhagynak, ha látszólag te maradtál alul. Csak akkor, ha elhiszed hoyg vesztes vagy, s veszteskétn kezdesz élni. De miért élnél vesztesként, ha elvileg már győztes vaaaagy? </div><div>És nem csak elvileg, ez a véres valóság. Krisztus a vérével vette meg a jogot neked és nekem...</div><div><br /></div><div>A hatalomról kezdett az Isten tanítani. Nem tudom, hogy hány fejezet van még hátra. De ahogy látom, hatalmas, amit Ő szerzett nekünk.</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-8874129914470521679?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-89002567234823977792011-10-27T10:22:00.003+02:002011-10-27T10:29:47.003+02:00<a href="http://2.bp.blogspot.com/-JDdS9WLbGBs/TqkWKN5C0hI/AAAAAAAABX0/XwymEs58JvU/s1600/Forrest%2B039.jpg"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 240px; DISPLAY: block; HEIGHT: 320px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5668085970805903890" border="0" alt="" src="http://2.bp.blogspot.com/-JDdS9WLbGBs/TqkWKN5C0hI/AAAAAAAABX0/XwymEs58JvU/s320/Forrest%2B039.jpg" /></a><br />Se nőnap, se anyák napja, még csak egy név- vagy szülinap sincs a közelben, de talán pont ezért! Hadd mondjam el, hogy mennyire szertlek és fontos vagy nekem! Örülök, hogy te lehetsz a feleségem és bár a virágcsokor nem az erősségem, mégis fogadd el tőlem ezt a bejegyzést egy 'mezeivirág' csokorként!<br /><br /><strong></strong><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-8900256723482397779?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-31110619852367936072011-10-26T20:59:00.001+02:002011-10-26T21:02:12.503+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-mOElPJhKtUs/TqhZLiWzYLI/AAAAAAAABXo/HVC-AXLR4F8/s1600/bp1.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 214px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-mOElPJhKtUs/TqhZLiWzYLI/AAAAAAAABXo/HVC-AXLR4F8/s320/bp1.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5667878185781649586" /></a><br /><a href="http://www.boston.com/bigpicture/2011/10/sukkot_a_celebration.html">Sukkot: A celebration - The Big Picture - Boston.com</a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-3111061985236793607?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-80142706696217109412011-10-25T21:55:00.004+02:002011-10-25T21:58:17.114+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-DLuRyKCKYAY/TqcUz5-dQQI/AAAAAAAABXc/fc8IG9oPAf8/s1600/9553_10281_5.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 133px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-DLuRyKCKYAY/TqcUz5-dQQI/AAAAAAAABXc/fc8IG9oPAf8/s200/9553_10281_5.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5667521538037727490" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-YtyWKSMbmk4/TqcUqytm79I/AAAAAAAABXQ/eTjPp7UvEw4/s1600/2084.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-YtyWKSMbmk4/TqcUqytm79I/AAAAAAAABXQ/eTjPp7UvEw4/s200/2084.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5667521381469188050" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-qVIT-Ba3xeg/TqcUlk19rKI/AAAAAAAABXE/uqwDXU4k71E/s1600/6887_6887_5.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 124px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-qVIT-Ba3xeg/TqcUlk19rKI/AAAAAAAABXE/uqwDXU4k71E/s200/6887_6887_5.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5667521291846790306" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-VWqIQdZ7VNo/TqcUhX8sbgI/AAAAAAAABW4/91-0H_mo_Vc/s1600/6787_6787_5.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 124px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-VWqIQdZ7VNo/TqcUhX8sbgI/AAAAAAAABW4/91-0H_mo_Vc/s200/6787_6787_5.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5667521219665882626" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-8014270669621710941?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-15803648625467799502011-10-25T21:01:00.003+02:002011-10-25T21:31:02.064+02:00<span style="font-style:italic;">"Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." 1.Kor.10:13. </span><br /><br />Pár hete figyeltem fel az igazságára. Mekkora kegyelem már, hogy Isten a kísértéssel együtt a kimenekedés útját is megadja nekünk! Bár kész a csapda, elkészült minden a botláshoz, a fogsághoz - de elkészült a kimenekülés útja, "az egérút "is. Nem kell a csapdákba belesétálni! Nem kell szükségszerűen bedőlni minden trükknek. Sőt lehet ezért imádkozni is, hogy a kísértéssel egyidőben a szemünk felnyíljon az "egérútra" is.<br />Ahogy tudatosan elkezdtem ezért imádkozni meglepő felfedezésekre vezetett el Isten. <br />Egyik reggel kiakasztó helyzetek sorozata adódott. Már-már sajnálni kezdtem magam, hogy miért is élnek vissza mások a szeretetemmel, s miért nincsenek tekintettel rám. A keserűség és az önsajnálat csapdája volt. De alighogy elkezdett futni elmémben a program egy msáik gondolat, a fenti ige igazsága, s az az ima is eszembe jutott. Hát hoztam egy döntést: nem fogok besétálni a csapdába. Rövid úton érkezett a kimenekedés. Érdekes volt beazonosítani a csalódást, keserűséget vagy az ítélkezést is, mint olyan csapdát, ahol képes az ember félnapokat vesztegelni. De minek is tenném, ha Isten valami jobbra, a szabadságra teremetett.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-1580364862546779950?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-15924806672874969722011-10-23T20:59:00.003+02:002011-10-23T21:30:49.462+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-fWKZE5_lv9I/TqRrYr5Go3I/AAAAAAAABWg/BCqq1bpKcS4/s1600/velto.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 134px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-fWKZE5_lv9I/TqRrYr5Go3I/AAAAAAAABWg/BCqq1bpKcS4/s200/velto.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5666772302982194034" /></a><br />Tegnap délelőtt, miután Lala hazatért a bazilika oldalából az okt.23-i koszorúzásról, szóval miután eleget tett hivatalos ( és hazafiúi) kötelezettségeinek, s lelkesen kontstatáltuk, hogy akadt egy szabad fél napunk, s mivel az idő is szép volt, s a család szabad tagjai (azaz apa, Illés és anya) mind lelkesen kerekeznek, mindezen tényezők együttes fennállásának köszönhetően megszületett az elhatározás, hogy kitekerünk Velencére. <br />Miután apának is szereztünk egy bringát a szomszédból, elindultunk hát kifelé a városból. Apa az Isinek most azt ígérte, annyiszor, akkor és ott állunk meg, ahol csak akarja. Így az első megállóra a Budai út végénél sor is került. <br />Kisfaludon apa felvetette, hogy két hete ő nem a megszokott déli parton át közelítette meg szeretett városunkat, de felfedezte a nemrég megnyílt északi bringautat, ami bár némileg hosszabb és nehezebb kétseégtelenül sokszínűbb, mint a déli parti sík tekerés. Több se kellett Isinek, rögtön Pákozd felé vettük az irányt. Itt az első bringaparkolónál tartottuk a következő pihenőt. Mivel az új bicajút mellett takaros kis parkolókat is építettek bizonyos kiszámíthatatlan távolságokra (Pákozdon belül pl. 800 m-re egymástól kettőt is). <br />Pákozd után egy erdős szakasz következett, majd fel az emlékhelyhez, múzeumhoz. El az arborétum bejárata előtt. ( A Szunyog-szigeti "parkolót" kihagytuk.) Hogy aztán a legfanatsztikusabb lejtőn suhanjon alá az ember miközben a Velencei-tó panorámájában gyönyörködik. Ezekért a lélektágító pillanatokért tekeri végig az ember a huszonvalahány km-t. És ezekért a különleges percekért megériii. <br />A nagy suhanást követően letekertünk a tó mellé a következő "parkolóba". Itt azt találtuk ki, hogy nem a hivatalos úton folytatjuk, inkább közvetlenül a tó mellett haladunk majd abban a reményben, hogy csak lesz valami út. Ami volt is. Hol földút, hol meg a part melletti beton akármi. Ahol a horgászok örömére emelgettük át rajtuk és botjaikon a bicajokat - miközben próbáltuk elkerülni, hogy jobbról a tóba vagy balról a nádasba zuhanjunk. Ennek a kalandnak az eredményeként viszont egy horgász megmutatta Isinek a zsákmányát. Még a csuka fogait is megszemléltük. <br />Az északi kenupálya mellett egész jó ütemben haladtunk, bár Isi akkor már kicsit nehezen vette az akadályokat. A holtponton csak az lendítette át, hogy felvetettük neki, szólunk a papának, aki eljön érte... no ettől azonnal felpattant a biciklire. <br />Az északi strandtól már ismerős pályán tekertünk. Ide jártunk anno éveken át bicajozni a gyerekekkel. Viszont a velencei építések és útfelbontások miatt szinte képtelenség volt átjutni az ófaluból az újtelepre. Vicces, hogy az ember a saját városában nem találja a megfelelő utat. No meg az is "vicces", hogy addig, addig építették az átjárót a két tlepülésrész között, hogy most konkrétan a síneken keresztül tud csak átevickélni az ember a túloldalra.<br />"Otthon" utolsó erőnket összeszedve fel kellett még tekernünk a Szabolcsi úton, s hihetetlen gyönyörűséges érzés volt, amikor bekanyarodtunk a napsütötte Kossuth utcába, ahol már csak gurulni kellett mamáék kapujáig.<br />Mama finom ebéddel várt, miután kinyúltunk ki itt, ki ott. <br />Szerencsére visszafelé a vasútálomásig már csak gurulnunk kellett.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-1592480667287496972?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-5597039023154207952011-10-22T08:56:00.002+02:002011-10-22T09:41:15.549+02:00Egy civil vezetőknek szóló tréningen voltam pár napja. Sok értékes, hasznos ötlet elhangzott. Az amerikai előadó (és egyben írónő) azt mondta: " ha segítségre van szükséged, nyugodtan kérdezd az elfoglalt, aktív embereket". DE miért is? Hát nem ők azok, akiknek nincs ideje rád? "Mert ők az aktívak. S bár lehet, hogy nem tudnak neked tevőlegesen segíteni, de adnak egy kontaktot, egy ötletet... szemben a passzívakkal, akik azért érnek rá, mert általában is passzívan viszonyulnak az élethez."<br />Elgondolkodtatott. Évek óta kínoz a gondolat, hogy nem vagyok elég hatékony,lelkesítő, motiváló, mert nem tudom mozgósítani a passzívakat. S most rá kell jöjjek, hogy ez nem is biztos az én hibám. Vannak aktív és vannak passzív emberek.<br /><br />A héten történt. A Cora áruházakban élelmiszergyűjtésbe kezdtünk. Ez úgy néz ki ilyenkor, hogy ugyanabban a percben az ország különböző áruházaiban kell munkatársainknak vagy önkénteseinknek berendezni a gyűjtőpontot, elindítani a kampányt... Volt aki a nyitás után 5 perccel telefonált, hogy neki piszkos asztalt adtak, most mit csináljon. A másik fiú is felhívott este. Elmondta mennyit gyűjtött és hogyan oldotta meg az adódó nehézségeket, elmondta, hogy milyen ötletei vannak ahhoz, hogy - ha már ott vagyunk - még hatékonyabb legyen a gyűjtés. Kettejük között a különbség, hogy míg az első végigszenvedi a feladatot ( és az életét!), addig a másik azon van, hogy mindenből a legjobbat hozza ki. <br />Utóbbi emberünk egyébként úgy került gyakornokként hozzánk, hogy miután kétszer nem válaszoltam a levelére személyesen is felkeresett, tölthetné-e nálunk a gyakorlatát. Elmondta, hogy tudja, hogy elfoglaltak vagyunk, s mivel ez az ő érdeke, ez a legkevesebb, hogy nem adja fel az első akadálynál a szándékát... Talán nem véletlen, hogy egy olyan szakra jár az egyetemen, amiről a legtöbb jó tanuló is csak álmodozik.<br /><br />Hozzáállás. Ez ami megkülönbözteti az áldást az átoktól.<br />Hisz az Isten nem személyválogató, s minden teremtményének az áldást, a jobbat szánja. De megtette azt a luxust, hogy szabad akaratot adott. Így most már nem csak rajta áll...Az első lépés rajtam és rajtad áll.<br />Még a vele való kapcsolatban is! <br /><br />És fordítva is igaz. Szintén a héten egy segélykérő levelet olvasva jutottak eszembe József Attila sorai "aki szegény, az a legszegényebb..." Valahogy a dolgok mintha exponenciálisan növekednének. <br /><br />Jézus azt mondta:<br /><span style="font-style:italic;">"Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. " (Mt.25:29.)</span><br /><br />Ő mondta.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-559703902315420795?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-64920374135623763602011-10-19T13:48:00.008+02:002011-10-30T18:52:30.736+01:00<a href="http://4.bp.blogspot.com/-iEUj7X8BeXo/TqRsUjGrbSI/AAAAAAAABWs/Rel11eAnz2k/s1600/201110191421.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-iEUj7X8BeXo/TqRsUjGrbSI/AAAAAAAABWs/Rel11eAnz2k/s200/201110191421.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5666773331415362850" /></a><br /><span style="font-style:italic;">" amit Istenben kapunk, az nagyobb bármi másnál, amivel nem rendelkezünk" </span>(Mai Ige - okt.17.)<br /><br />Hálás vagyok<br /><br />136. a szövetségért, ami a Mindenhatóhoz köt.<br /><br />137. a szellemi örökségért, amit tovább adhatok az utódaimnak.<br /><br />138. Hálás vagyok a hétvégi ifikonfi minden üzenetéért.<br /><br />139. A dicsőítésért, Isten jelenlétéért.<br /><br />140. a spontán adódott beszélgetésért, melyen keresztül újra átélhettem és megerősödhettem a tudatban, hogy Istenhez tartozni, vele és érte élni a legeslegjobb dolog a világon.<br /><br />141. "Méltó vagy rá, hogy érted éljek. És életemmel Rólad beszéljek... mert nem engedsz el, nem engedsz el, soha nem engedsz el."<br /><br />142. Hálás vagyok, hogy húsz év után is őt szolgálhatjuk, s hogy a kegyelem révén: <span style="font-style:italic;">"elesnek mellőled ezren, jobb kezed felől tízezren, de hozzád nem is közelít".</span><br /><br />143. Hálás vagyok a "kisifiért", akik már olyan "nagyok", hogy megszervezték a hétvégén az ifikonfit.<br /><br />144. azért, hogy egy Hétéves anyukája lehetek.<br /><br />145. hogy életem egyik legszebb és legmeghittebb élménye az a hét évvel ezelőtti kedd délután lehetett, amikor beérkezett ebbe a világba egy Illés nevű kisfiú.<br /><br />146. hogy Isi szülinapját a mamiékkal ünnepelhettük.<br /><br />147. hogy van nekünk a papi, mami, papa, mama és még egy dédink is van!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-6492037413562376360?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-57088564829399575582011-10-19T12:10:00.003+02:002011-10-19T12:47:12.859+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-WIhY9I5OIFI/Tp6palNCWlI/AAAAAAAABWU/6Z-WKZcqXyA/s1600/egy_jobb_vilag3.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 132px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-WIhY9I5OIFI/Tp6palNCWlI/AAAAAAAABWU/6Z-WKZcqXyA/s200/egy_jobb_vilag3.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5665151655407147602" /></a><br />Az este végül sikerült megnéznünk Lalával a címben szereplő filmet a Barátság Klubmoziban. Végül, hisz első próbálkozásra (hétfő este) a vetítés elmaradt, mivel csak ketten érdeklődtünk aznap a mozi iránt. <br />(Ezúton ajánlom minden fehérvári mozikedvelő szíves figyelmébe a Barátság előadásait (belépődíj: 600 Ft)- azért is, mert fél év alatt ez a második ilyen esetünk, hogy érdeklődés hiányában hétfő este elmaradt a vetítés.) No de mi nem adtuk fe! S bár Lala fél nyolckor még csak Zámoly felé tartott nyolcra ő is visszaért, s 5 perces késéssel nekem is sikerült befutnom (persze gépész bácsi megvárt a vetítéssel - lévén mondhatni már-már családias a közeg).<br /><br />No de maradjunk a filmnél. Amit nem ajánlok a könnyed szórakozásra vágyóknak, a sztereotípiákban gondolkodóknak és a halivúúúdi mozi szerelmeseinek. Viszont mindenkinek, aki szereti a dán filmeket, a finom kis képeket, csodás tájakat és szereti, ha a mozi elgondolkodtatja. Olykor lélegzetelállító, olykor lélekemelő helyzetekkel, elgondolkodtató, felforgató jelenetekkel.<br /> Olyan szavak kavarogtak benenm közben mint az erkölcs, a megbocsátás, az erőszak, a tisztelet, a gyász, a fel nem dolgozott sebek, a visszafojtott érzelmek. Hogy is van ez az erkölccsel? Az ember kitől is, mitől is érzi ott legbelül, hogy sokszor saját kára, vére árán is ki kell állnia valamiért ahhoz, hogy ember maradhasson. És még nem írtam a nevelésről. Az iskola, a szülők szerepéről, figyelméről, állásfoglalásairól. Hogy jut el egy (két) Bálint korú kisfiú addig, hogy bombát készít és felrobbant egy idegent. Vagy addig, hogy önzetlenül megment egy másikat? S vajon én mit érzékelek a rám bízottak belső harcaiból, titkos küzdelemiből? Meglátnám, ha gond lenne? Tudnám a kiutat? Beszélne nekem róla? <br />Remélem.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-5708856482939957558?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-8371083962403565022011-10-17T10:22:00.003+02:002011-10-17T18:26:00.132+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-O5V4HI2i5w4/TpxXE_1CXFI/AAAAAAAABWI/KpAp98UP3w8/s1600/mackin%2Ba.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 200px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-O5V4HI2i5w4/TpxXE_1CXFI/AAAAAAAABWI/KpAp98UP3w8/s200/mackin%2Ba.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5664498174690221138" /></a><br />Többek közt ez a szó kavarog bennem az elmúlt 2-3 napban.<br />Örökség, amit gyermekeinkre hagyunk. <br />Valami, ami talán generációkon is átívelően fennmarad és persze áldás marad. Mert örökséget hagyni csakis ebben a vonatkozásban érdemes.<br />Egy szombati beszélgetés és az esti tanítás kapcsán elméláztam azon, valóban mekkora előny is, ha valaki beleszületik egy készen kapott egzisztenciába, kapcsolatrendszerbe (emberrel és Istennel, ha az anyatejjel szívja magába hogyan is mozogjon ebben a világban, ha már gyermekként megtanítják arra, honna jön és hová tart, ha fiatalon felfedezi, miért az, aki... sorolhatnám.<br />Örökség. Amit kaptam - az ugye már adott. A hozott anyagból kell a legjobban gazdálkodnom. De amit továbbadok? S egyáltalán. Hogyan tudom továbbadni? <br />Örökség. Jó lenne még tudatosabban, összeszedettebben, jó lenne még több mennyeit, olyat,ami értékálló. <br /><br /><br /><span style="font-style:italic;">Zsolt 103,17-18.<br />De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; <br />azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével. </span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-837108396240356502?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-8853923737005834492011-10-14T22:08:00.003+02:002011-10-30T18:53:40.567+01:00<span style="font-style:italic;">" A hála az egyik legnemesebb érzés Isten felé. Nincs benne semmi negatív lehetőség."<br /></span><br /><br />Hálás vagyok...<br /><br />118. az ősz színeiért<br /><br />119. azért, hogy még mindig rengeteg a zöld a természetben<br /><br />120. a csodaszép muskátlikért az erkélyen<br /><br />121. azért, aki elültette őket<br /><br />122. , hogy arra is gondolt, én is lássam az ablakból a virágokat, ezért idén nem csak futómuskátlijaim voltak, de minden ládában egy tő rózsaszínű muskátli.<br /><br />123. Hálás vagyok az enyhe időjárásért.<br /><br />124. hogy elkészültem minden feladatommal ( már ami a vendégvárást illeti).<br /><br />125. hogy anyukám sütött egy csomó sütit - aminek a felét azonnal el is pusztítottuk.<br /><br />126. hogy minden vendégnek sikerült normális ágyat készítenem.<br /><br />127. hogy vendégeket fogadhatunk.<br /><br />128. hogy sok-sook vendég jelentkezett az ifikonfira,<br /><br />129. s hogy végül mindenkinek akadt szállás.<br /><br />130. Hálás vagyok, hogy Sára tegnap sokat segített.<br /><br />131. hogy az Illésnek ma különleges napja van, mert vendégségbe ment + "ez egy anyucis nap - te hoztál a suliba és ma sokat vagyok veled".<br /><br />132. Hálás vagyok, hogy Isten a kísértéssel együtt a kimenekülés útját is megadja.<br /><br />133. Hálás vagyok az imáért. Hogy bármikor, bárhol, bármilyen helyzetben és állapotban megszólíthatom Őt.<br /><br />134. Hálás vagyok, hogy az Atyám, aki szeret. Feltétel nélkül. Örökké.<br /><br />135. Hálás vagyok mindenért, amit erre a hétvégére készített.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-885392373700583449?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-9570703559420758632011-10-09T21:44:00.006+02:002011-10-10T16:37:54.745+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-Bpo_XKcOaN8/TpIDF-eSkHI/AAAAAAAABWA/mW3gA4S06Z0/s1600/archeology_13x.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 200px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-Bpo_XKcOaN8/TpIDF-eSkHI/AAAAAAAABWA/mW3gA4S06Z0/s200/archeology_13x.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5661591082762408050" /></a><br /><br />Pár napja a neten találtam ezt a listát. Lassan haladtam a kérésekkel.Jó volt elmélyedni a közbenjárásban, és felfedezni azt is, a legtöbbször mennyire sekélyesek is a Laláért mondott imáim. Hogy máskor is ráleljek, s talán, hogy másnak is áldás legyen, megosztom veletek is ezeket a gondolatokat és igéket, melyek egy csomó más kérdést/kérést is elindíthatnak bennünk.<br /><br />Imádkozom, hogy...<br />1. folymatosan növekedjen szellemileg a bibliatanulmányozáson, imán és csendességen keresztül. (Pb.4:23.)<br />2. Istennel való kapcsolata teremjen sok gyümülcsöt az életében, és így legyen olyan férfi, aki a bölcsességet és a megértést keresi. (Pb. 3:7., 112.Zsolt.1.)<br />3. alázatosan járjon Istennel és gyorsan tudja felismerni (és Isten előtt beismerni) az életében lévő bűnt. (Mik.6:8.)<br />4. Folyamatosan növekedjen, mint a család (gyülekezet) vezetője és így Isten megdicsőülhessen a házasságunkban (gyülekezetünkben). (Ef.5:25-29.)<br />5. Legyen tanítható lelke, szolgáló szíve , hallgasson Istenre és vágyakozzon az Ő akaratát tenni. ( Pb.15:33.)<br />6. Mindig lássa meg a kísértésből kivezető menekülőutat. Hűséges legyen házasságunkhoz és Istenhez. (1.Kor. 10:13.)<br />7. Biztonságban legyen a szíve a helytelen kapcsolatoktól. A szíve legyen tiszta és osztatlanul elkötelezett felém és házasságunk felé. (Pb.6:23-25.)<br />8. A jövőben is képes legyen gondoskodni a családról. Tartson ki azokban a munkákban, feladatokban is, amiket talán kevésbé élvez, kisebb lelkesedéssel végez.<br />9. A pénz soha ne legyen viszály-alap a családunkban, legyünk bölcs sáfárok. (Luk.16:13.)<br />10. Szavai építsék a családot és egy szerető szívet tükrözzenek. (Pb.18:21.)<br />11. Szerelmünk legyen önzetlen. (Én.Éneke 7:10.)<br />12.A környezetében lévő férfiak bátorítsák őt az Isten előtti elszámoltathatóságára. Legyen isteni befolyás alatt a barátain és a munkatársain keresztül. (Pb.13:20. 27:10.)<br />13.Válasszon egészséges ételeket ls testmozgást,és tisztelje Istent azzal, hoyg a legjobb módon vigyáz a testére, mint a Szentlélek templomára. (1.Kor.6:19.)<br />14.Legyen erős - testben, lélekben, érzelmileg és szellemben. (Ef.3:16:)<br />15. Legyen bölcs és tiszta ítélőképességű, amikor a gyerekeinket tanítja és inti - feltétel nélkül szeresse őket. (Ef.6:4.)<br />16.Mindig az örökkévalóság nézőpontjából lássa a dolgokat és a legjobbat tegye, akármit is hozzon az élet. (Ef.5:16.) Jól viszonyuljunk az időhöz, ami véges...<br />17.Legyen a béke embere, aki minden helyzetben megengedi a Szentléleknek, hogy vezesse. (Róm.14:19.)<br />18.Legyen az életében egyensúly a munka és a pihenés között.... (Pb.16:9.)<br />19. Isten támogassa őt és azokat, akikkel kapcsoaltba kerül.(Luk.2:52.)<br />20.Békét és felfrissülést, különleges örömöt nyerjen az Istennel való közösségéből.(Zsolt.16:11.)<br />21.Bátran álljon meg a gonosszal és az igazságtalansággal szemben, és azokban a helyzetekben, amikor a családunkat védelmezi a gonosz támadásai ellen. (Ef.6:13.)<br />22. Legyen az imádság embere, keresse Isten akaratát, céljait. (1.Thess.5:17.)<br />23. Szolgálja Istent és az embereket tiszta motivációból és Isten dicsőüljön meg így mindenben, amit tesz. (Kol.3:23-24.)<br />24. Ajánlja fel minden álmát az Úrnak, és a tervei, céljai Isten dicsőségére legyenek, az örökkévalóságra. (Jer.29:11.)<br />25.Ismerje fel az életében az ellenség hazugságait,és vezesse egész életét az igazság. (2.Kor.10:4-5.) - Legyenek gondolatai is Isten dicsőségére.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-957070355942075863?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-88874210441368731992011-10-09T16:54:00.003+02:002011-10-09T19:00:59.875+02:00Tegnap délután Pestre kellett mennem pár órára a Szeretetszolgálat munkájáról beszélni. Indulás előtt látom ám, hogy az Illés körülöttem sündörög, simogat, belemászik az ölembe. Majd utánam szalad az ajtóhoz, átölel és azt mondja: "Várjál, imádkozom érted!" <br />Imájában aztán részletesen kitér minden szükségemre, hogy a betegség ellenére el tudjak menni, hogy jól tudjak beszélni, hogy semmi baj ne legyen útközben, Isten őrizzen és hozzon haza... még az ároni áldásból is mondott pár sort. Meghatódtam, és nagyszerű érzés volt, hogy így gondolt rám.<br />Útközben Lala is hívott telefonon, s ahogy elmeséltem neki Isi imáját, kiderült, hogy mielőtt elutazott, rá bízott engem és a családot. Mert ugye a férfiaknak kell felelősséget vállalni a családért, vigyázni a rájuk bízottakra. <br /><br />Így aztán könnyű az élet, ha ennyi férfi vigyázza az ember mindennapjait.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-8887421044136873199?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-46212817701940417992011-10-08T17:36:00.002+02:002011-10-08T18:00:22.416+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-CZDKGWB5pXY/TpBzeORawGI/AAAAAAAABV4/-clM3d9D-lA/s1600/201110051393.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-CZDKGWB5pXY/TpBzeORawGI/AAAAAAAABV4/-clM3d9D-lA/s200/201110051393.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5661151694669135970" /></a><br />Ebben a pillanatban Lala Balatonszemesen már izagtottan készül az ifikonfin a tanításra. Tegnap reggel ment lelkészi találkozóra. Közben ma egy ifikonfin is szolgál. - Jó hogy a két program egy hekyen van. Azt mondja, tíz előtt aligha ér haza- így a fiúk már biztos nem várják meg.<br />Ebben a pillanatban Sára az egyik házicsoporton vigyáz a kisgyerekekre. Ezen a nyáron Sára felfedezte, hogy ő is ügyesen tud bánni a gyerekekkel. Tamásiban a Biztos Sziklán sok-sok kisgyerekkel megbarátkozott, s jó volt találkozni a Balaton Neten olyanokkal, akik csodálkozva jöttek hozzám, hogy "nahááát, a néni a Sári anyukája? Annyira szeretjük a Sárit!" Szóval most kisgyerekfelvigyáz. Utána azt ígérte befejezi a füritakarítást, majd a pajtijaival filmeznek ha besötétül.<br />Ebben a pillanatban Bálint a kuytájánál van az udvaron. De már jelezte, hogy számít rám egy olvasónapló megszülésében. <br />Bori is itthon van! Ennek mindenki nagyon örül. Tegnap éjjel, amikor hazaért a koliból és az ifiről, a fiúk boldogan hancúroztak, nevetgéltek vele még egy órát. Hiányzik nekik hétközben, s külön örüm, ha hazaér.<br />Ebben a pillanatban Illés itt mellettem épp könyvírásba kezdett. No nem tud írni még - csak nyomtatott nagy betűkkel. De most ezt vette a fejébe. (Már le is írt egy egész tőmondatot. :) ) Korábban meg gombfocizott. A foci mellett a gombfoci az új szerelme. Az osztályban e kettőt űzik a fiúkkal. Az első héten azzal jött haza, hogy ő is szeretne körömpöcit. Először nem is értettük, miről beszél. Majd pár nap múlva már maga is két gombfocicsapat boldog tulajdonosa lett. <br />Isi egyébként élvezi az isit. Néha már túlságosan is élvezi. Jól elvan a fiúkkal az osztályból. S a héten pedig azon is megnyugodtt, hoyg "végre mostmár igazán tanulunk."<br />Ebben a pillanatban a kanapén fekszem, s egy alapos megfázással és kezdődő arcüreggyulladással küszködve erőt gyűjtök ahhoz, hogy újra kimenjek a konyhába és hozzálássak a soha véget nem érő házimunkák legégetőbb fejezeteihez.<br />Ebben a pillanatban semmit se szeretnék jobban, mint itt maradni a kanapén fekve a kockás kis flaneltakaró melegébe burkolózva és forró teát kortyolgatni (bár azt fekve nehéz lenne).<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-4621281770194041799?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-68368086217626538482011-10-05T22:13:00.001+02:002011-10-05T22:16:03.164+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-Grf8FF4GEJ0/Toy67cJPXdI/AAAAAAAABVw/-qNPBYShU5k/s1600/201110011391.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-Grf8FF4GEJ0/Toy67cJPXdI/AAAAAAAABVw/-qNPBYShU5k/s200/201110011391.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5660104362027867602" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-xQlGHQJyyMM/Toy6vsdzZWI/AAAAAAAABVo/VwE5X299UdQ/s1600/201110011383.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-xQlGHQJyyMM/Toy6vsdzZWI/AAAAAAAABVo/VwE5X299UdQ/s200/201110011383.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5660104160250652002" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-6836808621762653848?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-13625455842005144922011-10-03T22:39:00.004+02:002011-10-05T10:24:00.032+02:00... íródott bejegyzés.<br /><br />Hétfő éjjel. Bori messze. A gyerekek már álomban. Lala még az irodában. Várom.<br />Nem szeretem a napokat, amikor alig találkozunk, beszélgetünk. Amikor felkelünk és elkezdődik a rohanás. Futunk. Szaladunk. Intézünk. Szervezünk. Pakolunk. Megoldunk. Eszünk. Iszunk.És alszunk. Hogy aztán újra felkeljünk...<br />Talán nem kellene erre gondoljak. Reggel Fil.4:8-ban azt olvastam, csak ami kiváló, ami igaz, ami tiszteletreméltó, ami szép, azon kell gondolkodjak. És gondoltam, mi is lenne a világból -de ne menjünk olyan messzire- mi lenne belőlem, ha csak a szépre gondolnék. Mindig a szépre. Sok, sok, sok széppel telne meg az elmém, a szívem, a lelkem. Szép is lenne! Mi lenne, ha mindig kiváló dolgokra gondolnék?! Kiváló emberekre. Kiváló helyzetekre. Kiváló megoldásokra. Az kiváló lenne. Biztos kiválna a többi mindennapos gondolatból. Vagy ha az igazra. Ami igaz. Ami igazságos. És elmaradna minden hamis vagy féligazság. Mondjuk ez szabaddá is tenne, mert "az igazság szabaddá tesz". Nem ártana kigyomlálni minden hazug gondolatot. S megtölteni az istenadta elmét az Isteni Igazsággal! Ez kétségtelenül igaz! S megannyi tiszteletreméltó jellem... nem kevés gondolkodnivaló. Ha mindezeket végiggondolnám, nem jutna gondolat a csúfra, hazugra, bántóra, rombolóra. <br />Úgy legyen.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-1362545584200514492?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-15891789403450456792011-09-28T21:42:00.002+02:002011-09-28T22:00:31.372+02:00Sárával történt szobacserénk hátterében a szobájába beszűrődő különös zajok álltak. Azt mondta, éjszakánként folyamatosan kaparássza valami a falat, a tetőt. <br />Hetekig semmit nem hallottunk, csak élveztük a csendes szoba áldásait. Sára meg visszasírta a nyugodt éjszakákat és reggeleket.<br />Egy esős éjjelen aztán a Sára-szoba minden diszkomfortjával szemsülnünk kellett. A tetőablakokat hangosan verő zápor után hajnalban a rágcsálók is megjelentek. Órákon át randalíroztak a - mint utóbb kiderült - menyétek a fülünktől 20-30 centire. ( A nyáron többször is láttuk őket az udvaron.)<br />Miután kitanulmányoztuk a hívatlan társbérlőktől való megszabadulás összes esélyét, Lala tapasztalt menyét-vadászokkal történt egyeztetés után arra jutott, a legjobb módszer, a zaj.<br />Azóta a menyétek a szomszédban, azaz a padláson napok óta rádiót hallgatnak. Napközben harsányan üvölt az MR2 vagy az MR1 nekik. Éjszakára csak a fény és a halkabb, beszélgetős műsorok maradnak. Egész vicces reggel arra ébredni, hogy a menyéteket épp Popper Péter okosítja. Illetve csak okosítaná, mert ők ebből már nem kérnek, s napok óta színük se láttuk.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-1589178940345045679?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-54522200271842730812011-09-28T20:30:00.003+02:002011-10-30T18:54:10.738+01:00<a href="http://4.bp.blogspot.com/-v-tGliChuZo/ToNzp9SrWhI/AAAAAAAABVg/I9cOMFpBIDY/s1600/Give_Thanks_Card.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 162px; height: 200px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-v-tGliChuZo/ToNzp9SrWhI/AAAAAAAABVg/I9cOMFpBIDY/s200/Give_Thanks_Card.JPG" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5657492721572207122" /></a><br />Hálás vagyok...<br /><br />101. az otthonomért, ahová HAZAmehetek, s ahol mindig várnak rám<br /><br />102. hogy normális körülmények között élhetünk<br /><br />103. a tetőért a fejünk felett<br /><br />104. a folyóvízért<br /><br />105. s azért, hogy csak egy mozdulat , hogy meleg legyen a lakásban<br /><br />106. hogy nem egyedül kell nevelnem a gyerekeimet<br /><br />107. hogy mind egészéges.<br /><br />108. egyiknek sincsenek tanulási nehézségei, viselkedési zavarai<br /><br />(ma egy olyan édesanyánál jártam, aki mindezeket nélkülözi)<br /><br />109. Hálás vagyok a csodás őszi napokért,<br /><br />110. ... a napsütért<br /><br />111. ...a mesebeli somogyi és tolnai dombokért.<br /><br />112. ... reggelekért, amikor a fiam ébreszt.<br /><br />113. ... a reggeli kávéért<br /><br />114. s a zongorajátékért, amit a Bálint biztosít hozzá.<br /><br />115. ...ha megadatik, hogy kézenfogva sétálhatunk el (vagy haza) az iskolába(ból)<br /><br />116. a közös vacsorákért - még akkor is, ha több is lehetne belőlünk<br /><br />117. a vasárnap esti Jesus Culture koncertért - még akkor is, ha én nem mehetek, mert tudom, hogy ott lesz Isten különleges áldása és jelenléte, s ez áldás lesz a szeretteimnek.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-5452220027184273081?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-20274045154926727242011-09-25T20:25:00.002+02:002011-09-25T21:05:15.452+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-qoFRdOu4bhQ/Tn97YgM9pZI/AAAAAAAABVY/u38qi1v16DI/s1600/blocksGrace3.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-qoFRdOu4bhQ/Tn97YgM9pZI/AAAAAAAABVY/u38qi1v16DI/s200/blocksGrace3.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5656375317892015506" /></a><br />Női csendesnapon jártunk tegnap Bicskén. A megelégedés volt a témánk. Erről szólt az előadás, a szemináriumok, a bizonyságtételek és a beszélgetések.<br />Sokféle áldást kaptam a tegnapi napban, de az egyik legkülönlegesebb, hogy siket testvérnők is velünk együtt dícsérték Istent és tanulmányozták a megelégedettség áldásait. Valami különleges, valami nem evilági volt úgy dicsérni az Urat, hogy mellettem a siketek jelelték Istennek ugyanazokat a gondolatokat. Hogy ők is - akik énekelni, de még beszélni se tudnak - ugyanazokat a köszöneteket és kéréseket küldik a Teremtő felé. Ugyanazzal van tele a szívem, a lelkem, a gondolataim - s a teremtő Isten ugyanaúgy látja, érti és érzi az én hálámat is, mint a mellettem ülőét, akivel én nem tudok kommunikálni.<br /><br />Különleges volt hallani az egyik lány bizonyságtételét, aki rövid nyakkal, siketen született, s arról beszélt, hogyan vezette el Isten a megelégedettségre. Hogy ne azt lássa, miért olyan amilyen, s neki miért nem adatott meg, hogy halljon, vagy megnőjön a nyaka. Egy barátnője egyszer azt mondta neki, "Te Isten ajándéka vagy!" "Ajándék vagy!" "Gondolj bele, te mit éreznél, ha valakinek adsz egy ajándékot, az pedig úgy reagálna, hogy: "Kösz, de nem tetszik az ajándékod! Én nem ilyet akartam."" Ebből értette meg, meg kell tanulnia úgy látnia önamgát, mint Isten ajándékát. Mint Isten különleges ajándékát. Mert az is. Nem mindennapi lány. Öt nyelven beszél. Öt jelnyelven. Húga volt a jeltolmács, de ő tovább jelelte az alkalmat a többieknek, akik külföldről jötte. (Tudtátok, hogy a jelnyelv nem nemzetközi? Hogy minden országnak más és más jelnyelve van?) <br /><br />A siket hölgyek között volt egy japán testvérnő is. A szemináriumon - ahol arról beszélgettek, kinek, milyen nehézségei vannak, mely területen is a legnehezebb megtanulnia a megelégedettséget - ez a lány elmesélte, mit is kapott aznap Istentől. Férje rákos beteg. Ő négy éve ápolja, gondozza, s négy éve retteg, hogy melyik nap kell elbúcsúznia a társától. Míg tegnap megértette, hogy nem a közelgő veszteségre, sokkal inkább a mai nap áldásaira kell fókuszálnia. Elhatározta, hogy az aggodalmak helyett ezentúl minden napért, amit a férjével tölthet hálát akar adni, s élvezni szeretne minden napot, amit a társa mellett tölthet el.<br /><br /><br /><span style="font-style:italic;">"Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk" - Simone Weil</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2027404515492672724?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-6711601462795797672011-09-22T12:10:00.002+02:002011-09-22T12:29:19.892+02:00Ma olvastam:<br /><span style="font-style:italic;">"Pszichológusok szerint a legtöbb, amit egy anya a gyermekéért tehet, hogy szereti gyermeke édesapját, és amit egy apa tehet, hogy szereti gyermeke édesanyját. A gyermeket szeretheti az édesanyai, és az édesapa is, de ha ők ketten nem szeretik egymást, a gyermekben a bizonytalanság mély érzése alakulhat ki."</span><br /><br /><span style="font-style:italic;">„Csodák a családban a szeretet-kapcsolatokon belül történhetnek. E nélkül legfeljebb csak pedagógiai eredmények születnek. A gyermekeinknek pedig csodákra van szükségük." <br /></span><br />Milyen egyszerű és nagyszerű! Isten tökéletesen kigondolta ezt az egészet, amikor a családokra gondolt. Nem kell ezer felé szétapróznia magát az embernek. Elég, ha a helyén vannak a legfontosabb dolgai, hisz minden mindennel összefügg.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-671160146279579767?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-76941367705000981242011-09-20T16:51:00.003+02:002011-09-20T17:22:16.045+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-CQKMAAhIr7M/TnivnNkoKsI/AAAAAAAABVQ/NPcnOi1KcPk/s1600/57215861_pM8VDWEm_c.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 137px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-CQKMAAhIr7M/TnivnNkoKsI/AAAAAAAABVQ/NPcnOi1KcPk/s200/57215861_pM8VDWEm_c.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5654462420356704962" /></a><br />Pár napja kapaszkodott gondolataimba a szó.<br />Kifürkészhetetlen.<br />Ízlelgettem, fontolgattam.<br />Vissza-visszatért.<br /><br />Kifürkészhetetlen - mert testi, mert földi, mert emberi.<br />Kifürkészhetetlen - mert egy másik dimenzióból érkezik.<br />Kifürkészhetetlen - hogy odapaszírozzon az egyetlen megbízhatóhoz.<br /><br /><span style="font-style:italic;">"A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik." (Préd.7:14.) <br /> </span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-7694136770500098124?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-87754873771350499372011-09-15T21:27:00.003+02:002011-09-15T22:27:27.771+02:00- avagy hétköznapi csodáink 3.-<br /><br />Kicsit zűrös napunk volt. Úgy családilag és egyen, egyenként. Munkából hazafelé beugrottam még egy szokásos heti bevásárlásra, Lala már a pincébe tartott az imaórára, amikor megérkeztem. A fiúk felcipelték a kocsiból a maradék cuccot, s mivel mindenki éhes volt, úgy ahogy megérkeztem, nekifogtam húst rántani, gombapörköltet főzni, hogy együtt vacsorázhasson a család. <br />Gyerekek jöttek, mentek. Közben apa is visszatért, épp telefonált.<br /> Egyikőnk se értette, hogy miről beszél.<br /> Valaki a vonal túlsó végén arról érdeklődött, elhagytam-e a vászon táskámat benne egy diktafonnal. <br /><span style="font-style:italic;">"Nem is használok mostanában vászontáskát! Igaz valóban van a táskámban egy diktafon, de egyébként is, mi vaaaaan? Ki hívott, és hogy jutott az eszébe ez az egész?"</span><br />Lala letette a telefont és elmagyarázta, hogy a gyülekezetvezető volt Martonvásárról, mert egy idegen felhívta innen a Horváth István lakótelepről, hogy megtalálta az elveszett táskámat benne egy cédulán az ő telefonszámával. S mivel arra semmi se utalt, hogy kié is lehet a táska, hát felhívta a számot, hátha az az ember sejti majd, kié is a táska. Ő meg rám gondolt.<br /><span style="font-style:italic;">"Én ma nem vesztettem el vászontáskát. Sőt semmilyen táskát se. Igaz van egy diktafonom, de azt se hagytam el. Itt van a fogason a bőrtáskámban. - De hol a bőrtáskááááám? Határozottan emlékszem, hogy reggel ide akasztottam a fogasra. Ellopták a táskámat! Innen a konyhánkból!"</span><br /><br /><span style="font-style:italic;">"Jaaaaaj, neeeee! Nemcsak a diktafon, de benne volt a Kindle-öm is! Épp fél órája ígértem oda a Borinak, mert az egyetemre egy csomó mindent csak elektronikusan tud megszerezni. Abban maradtunk, hogy a következő hónapokban nekem se lesz sok időm olvasni, hát kölcsön adom neki. Most meg? Se neki, se nekem. A Kindle-öömmmmmm!!! Miért pont az, ami nekem olyan értékes. Már mennyi könyvet összegyűjtögettem rá! Miért van ez, hogy bejönnek a lakásunkba gyüli alatt, s elviszik a személyes dolgainkat? Miééért? Miért épp most az e-bookolvasót? Neee!" </span><br /><br />Lala közben felhívta a megadott számot. Táska diktafonnal megvolt. Kindle-t nem találták benne.<br />Sírás.<br />Lala és Sára a megadott címre a táskáért el. Öt perc múlva Sára telefonál: <span style="font-style:italic;">"Megvaaaan! Benne van a Kindle is, a diktafon is! Minden."</span><br />Megtaláló nyugdíjas házaspár is boldog. Épp a postára sétáltak, amikor egy bokor alatt észrevették a táskát. Odahívtak még valakit, belenéztek, s mivel semmi mást nem találtak csak a számot a cetlin, hát felhívták Martonban az ismerősöket....<br /><br />Mekkora esélye van már, hogy a tolvaj olyan felületesen nézze át a táskát, hogy az aljában ne leljen rá két értékre? (Bori épp két napja panaszkodott erre a táskára, hogy milyen idétlen a belseje, nem lehet benne semmit megtalálni. És íme! Ez mentette meg a kincseimet!)<br />Mekkora esélye van, hogy a megtaláló jóhiszemű, segítőkész?<br />Mekkora esélye van, hogy a sok-sok papír és papíron lévő telefonszám közül ő pont azt az egyet hívja fel (és nem a többi munkahelyi partnert, kontaktot...), aki előtt a közelmúltban turkáltam a táskámban egy diktafon után?<br />S mekkor esélye van, hogy az ismerősünknek ebben az irreális szituációban eszébe jut, amint én diktafont keresgélek a táskámban?<br /><br />Ráadás.<br />Ahogy kinyitottam a hazakerült táskát, a tetején Bálint ócska barna hasitasija virított. Nem is értettem, az meg hogy került oda? A hasitasi belsejében aztán néhány szem kutyakajára, egy szövegkiemelő filcre és egy kutya nyakörvre leltem. A fiam ugyanis ezzel jár le idomítani a kutyáját.<br />Tolvajunk miután a fogasról leemelte a papírokkal megtömött táskámat, magához vette még a polcról Bálint kutykajával kibélelt hasitasiját is.<br /> Bálinttal hatalmasat nevettünk amikor elképzeltük tolvajunk ábrázatát amint megtekintette a "zsákmányt" tele jutalomfalatkákkal és telefirkált papírokkal. Nem csoda, hogy csalódottságában már nem maradt ereje, hogy a táska aljában rátaláljon a "kincsekre".<br />A csoda az, ahogy Isten visszanavigálta mindazt, ami elveszett. <br /><br /><span style="font-style:italic;">Mal 3:11 „És megdorgálom érettetek a kártevőt,és nem veszti el földetek gyümölcsét..."</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-8775487377135049937?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-44479158512566259312011-09-15T12:55:00.007+02:002011-09-16T15:21:55.541+02:00- Hétköznapi csodáink 2.-<br /><br />Papírok. Igazolások. Hivatalok. Adatok. Sorbanállás...<br />Nem is értem, hogy kinek és miért jó, hogy egy iskolakezdéshez öt hivatal állítson ki hatféle papírt.<br />A lényeg: miután az okmányirodában végre minden családtagunk megszerezte a Fehérvárra szóló lakcímkártyát (melynek megszerzéséhez Lalának persze a Földhivatalból is ki kellett váltani több ezerért egy tulajdoni lapot, s nyilatkozatot is kellett szereznie egy presbitertől stb.stb.)- szóval a hat azonos címre szóló lakcímkártyával el kellett zarándokolnunk egy újabb hivatalba, aholis hatósági tanúsítványt kellett kiállíttatni arról, hogy mindannyian egy háztartásban élünk. ( Ne kérdezzétek, hogy ez mire és kinek jó, s hogy miért nem elég ennek az igazolásához az egyetemnek a hat azonos lakcímre szóló lakcímkártya másolata - főleg azt a tényt figyelembe véve, A Hivatal mindezt az igazolást az alapján állítja ki, hogy felmutatod nekik a hat lakcímkártyát.)<br /><br />No de egyelőre még csak ott tartunk, hogy az Okmányirodából átgyalogoltunk az Önkormányzat nyolc utcával arrébb lévő ügyfélszolgálatára, ahol nem gyenge sor fogadott. Sorstársaim, az ügyfelek az utcán is várakoztak.<br />Körültekintő állampolgár lévén a procedúrát rögtön a helyi illetékes biztonsági őrnél kezdtem, mivel értelmi képességeimet, s jogi tájékozottságomat meghaladta annak a ténynek az eldöntése, ezt az igazolást melyik ablaknál is kell majd kérnem. Őr bácsi felvilágított, hogy "Hatósági igazolás". Sorba álltam hát a sorszámosztó automa előtt, s rövidesen a hatvankettes sorszám boldog tulajdonosának tudhattam magam. Az örömbe csak az az aprócska üröm vegyült, hogy a kijelzőn a huszonkettes hívójel villogott. Itt tartottak reggel óta. Várhatóan nem egy órát kell majd rostokollni a célig. <br />Egy perc múlva megszólít egy férfi. Nem is értem, mit akar. Elmagyarázza, hogy neki van az én ablakomhoz egy harmincegyes sorszáma, mert valaki rájött, hogy neki mégse kell, s hogy ne vesszen kárba (?) odaadta neki. Szóval a kezembe nyomott egy harmincegyes sorszámot, amivel húsz perc alatt sorra kerültünk. <br /><br />A furcsa csak az volt, hogy mindezt a zsúfolt teremben tette a harminc, negyven, ötven akárhányas jelöltek jelenlétében, akiknek ezt látva semmi ellenvetése nem volt.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-4447915851256625931?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-18591932300258876732011-09-12T22:27:00.003+02:002011-10-30T18:58:21.420+01:00Hálás vagyok, hogy<br /><br />86. reggel a tankolás, a városi lassúzás és a dugó ellenére is sikerült időben beérnünk a Gellért térre<br /><br />87. Borinak az egyetemen megvolt az első tanítási napja, s szép lassan összeállnak a dolgai<br /><br />88. megtaláltuk az iskolalátogatásikat<br /><br />89. az új ruhákért<br /><br />90. Sára öröméért, amit a váratlanul érkezett végyva vágyott nadrág hozott<br /><br />91. az angol ötösért<br /><br />92. Bálint TESI ötöséért<br /><br />93. hogy Bálint megszerette a kémiát<br /><br />94. s hogy odaszánta magát arra, hogy egy év alatt kettőt is "lezongorázzon"<br /><br />95. az új babzsákért, amit a mama varrt az Isinek<br /><br />96. az álló egyenesekért<br /><br />97. Patrikért, akivel mennyivel egyszerűbb az iskola<br /><br />98. a fociért, ami kimondhatatlan öröm Illésünk életében<br /><br />99. Lala sok-sok segítségéért - nélküle aligha lehetett volna ilyen "zökkenőmentes" az iskolakezdés<br /><br />100. A 101. zsoltárért, amit Zozy hozott péntek este, s amit ma este a gyerekekkel olvashattunk. (Isi szerint a kiskutyás zsoltár, a 101 kiskutyás :) )<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-1859193230025887673?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-24277937849509339082011-09-10T16:42:00.004+02:002011-09-10T17:09:45.538+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-r3JLhKHBnLo/Tmt9rraQAdI/AAAAAAAABVI/dX7InBBw5z0/s1600/201109101375.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-r3JLhKHBnLo/Tmt9rraQAdI/AAAAAAAABVI/dX7InBBw5z0/s200/201109101375.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5650748346807091666" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-u3aIyxzptn4/Tmt9kOoplyI/AAAAAAAABVA/bju7ngGtW4E/s1600/201109101373.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-u3aIyxzptn4/Tmt9kOoplyI/AAAAAAAABVA/bju7ngGtW4E/s200/201109101373.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5650748218823776034" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-_x81RSwWTHk/Tmt9VdQ-6vI/AAAAAAAABU4/HnAbf538B0Y/s1600/201109101376.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-_x81RSwWTHk/Tmt9VdQ-6vI/AAAAAAAABU4/HnAbf538B0Y/s200/201109101376.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5650747965053004530" /></a><br />Megkezdődtek a mindennapok. Újra kezdtük a kéktúrázást. Igaz, csak amolyan nyugdíjas tempóban. <br />Kiválaszottuk a hozzánk legközelebb eső és egyben lehetséges legrövidebb távot. Azt is olyan ráérősre vettük.<br />Kényelmesen keltünk, s csak késő délelőtt autóztunk el Zircre. (előtte még kiugrottunk a Decatlonba, hogy beszerezzünk Isinek egy új túrabakancsot - a tavaszit ugyanis kinőtte a nyáron :( )<br /><br />11.25-kor indult a busz Bodzavár felé. A sofőr nem volt túl lelkes a kutya miatt - ugyanis Blance is ma depütált, mint kéktúrázó. Végül mégis csak lehetővé vált, hogy a komoly 12 perces távot megtegyük. Borzaváron első utunk az Oázis bisztróhoz vezetett, mivel ott van a kéktúrás pecsételőhely. (a falu második buszmegállójától, a Szövetkezeti bolt nevűtől kicsit vissza)<br />Az Oázis nevű - mondjuk ki, kocsmában elfogyasztottunk még egy-egy üdcsit (ááááá, ez a szóu!, s Bálint megosztotta velünk azirányú tervét, hogy felnőttként mindenképp egy falusi házat vesz majd, s néha elnéz a helyi kocsmába is: "nem azért, hogy részeg legyek, csak a hangulat miatt." <br />A falut elhagyva kicsit nehezen leltünk rá az út mellől az erdőbe bevezető ösvényre. Világos volt, hol is kellene letérni, de nem sokkal a letérés után két lehetőség is kínálkozott, s csak egy kék műanyag szalag sejtette a helyes irányt. Egyébként a terep kellemes volt. A kutya is élvezte. S kutyáink közül elsőként őt nem kellett végig pórázon vezetni, nyugodtan sétált mellettünk az ösvényeken. <br />A rövid távra tekintettel csak egy rövid pihenőt iktattunk be - mivel óriásbálák most nem voltak, maradtak a farönkök. <br />A kékjelzés egy parkban (Pintér-liget pihenőpark)érte el Zircet a város észak-északnyugati részén. Innen aláereszkedtünk a főtérig, s kora délutánra már haza is értünk.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2427793784950933908?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-8476915914010228692011-09-09T16:58:00.001+02:002011-09-09T17:01:00.862+02:00Akkoriban igen csak szűkösen éldegélt a család. Ha a hónap elején befizettük a részletet, a csekkeket, az óvodai étkezést, a tizedet, jutotta még egy nagy bevásárlásra, aztán Isten kegyelmére bíztuk magunkat. Sokszor sokféle csodában tapasztaltuk meg a menyei gondviselést. S azt is, hogy igaz az ige: <span style="font-style:italic;">„nem lesz kenyérkéregető az igaz…”</span>. Sose kellett mástól kérnünk, mint Mennyei Atyánktól. Két három éven át is eltartott életünknek ez a pusztai időszaka. Azonban egy idő után már érzelmileg megviselte az embert (helyesbítek: asszonyt) a nélkülözés és folyamatos kiszolgáltatottság. Fogalmam sincs mikor, hogyan és miért fészkelte be magát a gondolataimba, de egyszer csak vágyaim netovábbja – s egyben szerencsétlenségem megtestesítője egy arckrém lett. Egy tégely akármilyen közönséges mindennapi arckrém. Az egészben az a vicces, hogy korábban (azokban az években, amikor bármit megvehettem volna magamnak) sose használtam én arckrémet. Ám most egy arckrémre vágytam, de arra nagyon. S sokszor „átéreztem”, mennyire elveszett, elfelejtett, szerencsétlen gyermeke vagyok is én az Istennek, ha odaszánom az életem, hogy őt szolgáljam, s abba a kiszolgáltatott helyzetbe kerülök, hogy egy szerencsétlen arckrémet se vehetek magamnak. Idővel időnként imáimban is említést tettem az arckrémről. <br />Azon a nyáron egy erdélyi romamisszióban ismertem meg egy talán még nálunk is szűkösebben élő hívő családot. Egy utazásunk kapcsán hetekkel később pár percre beugrottunk Pest mellett ehhez a szinte ismeretlen családhoz. Az ajtóban búcsúzkodva látom, hogy a férj valamit dugdos a háta mögött, majd kicsit zavarban kérdezi:<br />- „Bár alig ismerjük egymást, s talán furcsa, hogy most ezt kérdezem – nem sértenélek meg, ha ajándékoznék neked egy arckrémet?”<br />Biztos kiülhetett a döbbenet az arcomra, mert tovább magyarázkodott:<br />- „Nem azért, mintha azt feltételezném, hogy te nem tudsz magadnak egy arckrémet venni. Csak tudod, én targoncásként dolgozom, s tegnap az egyik szerelvényről rakodás közben leesett egy karton arckrém. Mivel megsérült a csomagolás, a tulajdonos nekem adta. S most eszembe jutott, hogy talán te is örülnél egynek.”<br />De még hogy örültem neki! Kimondhatatlan érzés volt, hogy a Mindenható Isten, aki az egész univerzumot igazgatja, tud rólam. Nem csak a nagy dolgokról, a fontos kérdésekről, de a legbelsőbb gondolatimról, vágyaimról, jelentéktelen „ügyeimről” , így az arckrémről is. S mi mindent megmozgatott, hogy megmutassa, bár a pusztaság völgyein vitte keresztül családunkat, sose vette le rólunk gondviselő, atyai tekintetét.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-847691591401022869?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-6319817647393783412011-09-06T20:11:00.002+02:002011-09-06T20:34:07.069+02:00Sokmindenről beszéltünk a ma esti női órán. Leginkább a harcainkról, azok természetrajzáról. No meg a győzelmekről.<br />Ima előtt valaki azt kérte, had mesélje el egy álmát. Megtérése óta több alkalommal megesett vele, hoyg Isten álomban válaszolt a kérdéseire. Időnként masszőrhöz jár fiziológiai okokból, ám a masszőr most gyes-re ment, s utódja nem titkolta, hogy a kineziológia se áll távol tőle. Testvérnőnk nem tudta, mi fán is terem a kineziológia, de óvatos volt, s valamit olvasott is róla, hogy mi minden mással függhet össze később egy ilyen "terápia". Még mindig nem tudta azonban, mitévő is legyen kineziológussal.<br />Kérdésére Isten egy álommal felelt.<br /><br />Álmában egy idegen ajtó előtt állt, amit óvatosan bár, de egy szűk résre kinyitott. Ugyanabban a másodpercben azonban egy óriási erejű szélvihar teljes szélességében tépte fel az ajtót - őt pedig a szemben lévő falhoz vágta a váratlanul érkező hatalmas erő. De nem csak őt. Közben jött rá, hogy a szobában rajta kívül ott voltak családtagjai is. Így döntésével nemcsak magát, de családját is veszélybe sodorta.<br /><br />Másnap reggel nem volt többé kérdés számára, hogy "ártalmatlan"-e a kineziológia.<br /><br /><br />Története azonban másvalakiben vetette fel azt a kérdést, hogy mit is mondjon azon ismerősének, aki egy mágneses karkötő csodatévő ereje mellett győzködi.<br />Erről viszont egy harmadik hölgynek volt egy kínos története. Mely szerint az ajándékba kapott, s először a kellmetlenség elkerülése végett vissza nem utasított karkötő miatt mekkora kalamjka is keletkezett körülötte.<br />(Érdekes az ilyen helyzetek, amikor nincs más választás, csak a két rossz közül a jobbik. Kellemetlen a jószándékú "segítség" visszautasítása, de még kellemetlenebb, ha hallgatunk, s később kell színt vallani, viszakozni.)<br />S hogy is alakítja a Mindneható az ilyen "spontán" beszélgetéseket? Az asztal túlsó felén megszólalt valaki, akinek a karján ott volt a szomszédjától ma délután kapott mágneses karkötő. "Milyen is az időzítés? Épp rosszul voltam, kétségbe estem, tehetetlen voltam a betegségem miatt, amikor a szomszéd asszony érkezett, s olyan kedvesen és szeretettel segített."<br />Ám az Isten időzítése se rosszabb. Tudja, hogy mire van szükségünk. Ismeri kétségeinket, kételyeinket, kérdéseinket, s ha őszinte szívvel keressük a választ, Ő nem rejti el szándékait az övéi elől.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-631981764739378341?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-23789235122879881022011-09-02T22:46:00.003+02:002011-10-30T18:54:53.671+01:00Hálás vagyok...<br /><br />66. Hogy Istennel sok-sok győztes harcot tudhatok már magam mögött.<br /><br />67. Hálás vagyok a gyülekezeteért,<br /><br />68. az ifiért.<br /><br />69. Hálás vagyok, hogy láthatom a fiatalokat, ahogy kibontakoznak, kiteljesednek azokká a különleges felnőttekké, akiknek Isten teremtette őket.<br /><br />70. Hálás vagyok értük, hoyg sokfélék. Sokféle személyiséggel, tálentummal, érdeklődéssel és gondolkodással megáldva.<br /><br />71. ... s így sokféle módon, sok helyen, sokféle ember felé lesznek képesek bemutatni Isten valóságát és szeretetét.<br /><br />72. Hálás vagyok, hogy Istennel akarják megharcolni a harcaikat.<br /><br />73. Hálás vagyok Istennek, hogy Ő ott van velük a legdurvább harcokban is, ahová senki nem tudja elkísérni őket.<br /><br />74. Hálás vagyok, hoyg vannak egymásnak, szeretik egymást, s főleg: az Atya szereti őket és harcol értük.<br /><br />75. Hálás vagyok, hogy vágynak Isten jelenlétére, érintésére<br /><br />76.... hogy szolgálatkészek, fontos nekik Isten munkája.<br /><br />77. Hálás vagyok, hogy szépek, okosak, tele Élettel és vitalitással.<br /><br />78. Hálás vagyok a gyerektanítókért, akik éveken át vetettek/vetnek a jövő fiataljaiba, harcosaiba.<br /><br />79. Hálás vagyok a péntekekért.<br /><br />80. ... és a szombatokért is :)<br /><br />81. Hálás vagyok a kegyelmért - hogy nem azt kapjuk, amit megérdemeltünk.<br /><br />82. Hálás vagyok az iskolakezdésért,<br /><br />83. .. hogy adatott hozzá erő, kegyelem.<br /><br />84. ... hogy mindenkink ott volt időben, ahol lennie kellett<br /><br />85. ... s mindenkinek megvolt eddig mindene, amit vinnie kellett. ( egy ilyen több dimenziós iskolakezdésben talán ez az egyik legnagyobb kihívás, hogy meglegyen az ecsettáltól a bankszámlakivonaton át a félfamentes rajzlapokig minden )<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2378923512287988102?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-23913914708091303262011-09-02T22:19:00.002+02:002011-09-02T22:45:47.946+02:00Az ifin mostanság egy sorozatot kezdtünk. "Ismerd meg Isten szívét - Legyél te is szíve szerint való!" - címmel. A tervek szerint ez többmindenből áll majd, egyelőre még ott tartunk, hogy Dávid életét tanulmányozzuk péntekenként. <br />Mai témánk a címben megnevezett volt Dávid és Góliát története alapján (1.Sám.17.). <br /> <br />Mindannyiónknak vannak góliátjaink - mint ahogy mindannyian arra vagyunk elhívva, hogy Isten szíve szerint való hősökként éljük a huszonegyedikszázadi ember hétköznapjait. <br /> <br />Góliátjaink személyre szabottak, de sok közös vonással rendelkeznek. <br />Góliátjaink előszeretettel diktálják nekünk az általuk felállított harci feltételeket. S ellőszeretettel mondják el a mindig lesújtó véleményüket rólunk és az esélyeinkről. <br />Kérdés: meghallgatjuk-e góliátjaink "mondókáját"? Elhisszük-e őket? S hogyan reagálunk rájuk? Saulként, "igen félve"? <br /> <br />Góliátjaink emberi léptékkel hatalmasabbak, alkalmasabbak, legyőzhetetlenek. <br />Kérdés: a mi léptékünk emberi, esetleg.... ? <br /> <br />Góliátjaink mellett környezetünkben lesznek majd "testvérek" is, akik szerint "vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed..." <br />Kérdés: hallgatsz rájuk? meg akarod győzni őket, s belemész értelmetlen vitákba - vagy bölcsen kitérsz a csapda elől, s nem pazarlod feleslegesen energiáidat. <br /> <br />Góliátjainkkal csak akkor tudunk szembe nézni, ha korábban voltak már "apróbb" győzelmeink - úgysmint oroszlán vagy medve. <br />Kérdés: képesek vagyunk-e hűségesek lenni a kicsin, a másén, a pusztában, ahol nem lát senki... vagy csak a fényes csataterekről ábrandozunk? <br />Másik kérdés: hol teremnek a hősök? A csatatéren, netán már korábban, mondjuk a pusztában? <br />Újabb kérdés: Milyen psuztában vagy mostanság? Mit tanulsz ott? Milyen hitet építesz? <br /> <br />Góliátjainkat sose karddal és páncélban fogjuk legyőzni! <br />Kérdés: kinek a bőrében indulsz a harcba? Nem akartál netán a közelmúltban góliátosodni vagy saulosodni? Mit kell levetkőznöd ahhoz, hogy önmagad lehess, s végre kézbe vedd a magad öt sima kövét? <br /> <br />Góliátjai mindenkinek vannak. <br />Az emberek harcolnak az álmaikért, a céljaikért,a szabadságért, az elfogadásért, a családért, a sikerért, a karrierért, a diplomáért, a gyerekért,a leendő társért. Vagy harcolnak valami ellen. Az előítélet ellen, a rasszizmus ellen, a környezetszennyezés ellen, politikai ellenfeleik vagy üzleti ellenlábasuk ellen, néha még a társuk, a szüleik, a családjuk ellen is, netán önmaguk, saját kísértéseik vagy korláatik ellen. <br />Dávid Isten ellensége ellen harcolt. <br />Dávid Isten harcát harcolta. <br /> A harc kimenetele ezért nem volt kétséges! <br /> <br />Te kinek a harcát harcolod? <br /> <br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2391391470809130326?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-20349952121161574402011-09-01T21:59:00.005+02:002011-09-01T22:11:08.168+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-gpXxWt88JiI/Tl_mzmqAIlI/AAAAAAAABUw/vIZa3zRUXhM/s1600/201109011363.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-gpXxWt88JiI/Tl_mzmqAIlI/AAAAAAAABUw/vIZa3zRUXhM/s200/201109011363.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5647486231970325074" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-kLPDLumWX3M/Tl_mbs6Uz_I/AAAAAAAABUo/TKgSDBn5oxU/s1600/201109011364.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-kLPDLumWX3M/Tl_mbs6Uz_I/AAAAAAAABUo/TKgSDBn5oxU/s200/201109011364.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5647485821332541426" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-b1ktc2cV3cQ/Tl_mQ_luwBI/AAAAAAAABUg/rk1aXvJp8Zw/s1600/201109011366.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-b1ktc2cV3cQ/Tl_mQ_luwBI/AAAAAAAABUg/rk1aXvJp8Zw/s200/201109011366.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5647485637367873554" /></a> <br />És igen! Elérkezett a várva-várt iskolakezdés. <br />Igaz Illésünk a tegnapi fárasztó tekerés után kicsit nehezen kászálódott ki az ágyból. De aztán már lelkesen öltötte magára az ünneplő ruhát. Hát még az iskolatáskát! Büszkén és boldogan lépett be az iskola kapuján. Patrik lett a padtársa ( a gyülekezetből egy kisfiú) - így Patrik és a tanító néni kezét fogva még boldogabban sietett az évnyitóra. (Ami alatt - be kell valljuk őszintén- időnként súgdosott még ezt-azt a Patrik fülébe. De én ezt is örömmel konstatáltam, hisz akkor már biztonságban érzi magát az új közegben.) Lelkesedése délutánra se csökkent, sőt! A Bori kérdésére, mely szerint 1-5-ös listán hanyasra értékelné a mai napot "csillagosötös!" válasz érkezett. Lelkesedését nem is csodálom, hisz úgy tűnik tényleg egy különleges tanító nénivel ajándékozott meg bennünket az Isten. Ma megtudtuk, hogy holnap, a második isis napon már kirándulni mennek Isiék. <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2034995212116157440?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-73306012398298556452011-09-01T21:46:00.004+02:002011-09-01T21:58:25.430+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-gVEq-iEA1h4/Tl_jGH4XMBI/AAAAAAAABUY/-CKNO8inugw/s1600/201108311347.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-gVEq-iEA1h4/Tl_jGH4XMBI/AAAAAAAABUY/-CKNO8inugw/s200/201108311347.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5647482152080060434" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-qGvKYN0aRVs/Tl_i04InxRI/AAAAAAAABUQ/D5OMmKVulYM/s1600/201108311361.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-qGvKYN0aRVs/Tl_i04InxRI/AAAAAAAABUQ/D5OMmKVulYM/s200/201108311361.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5647481855795512594" /></a> <br />Megragadtuk a nyár adta utolsó lehetőséget, s tegnap családilag kirándultunk Szentendrére. A házzasságiévfordulós bicajozás annyira tetszett, hogy azt reméltük, a gyerekeknek is élmény lesz a Duna-parti tekerés. <br />Reggel vonatra szálltunk hát a hat bicajjal, hogy a Déliből Szentendre felé vegyük az irányt. Több helyen is megálltunk. Óbuda főterén. Egy különleges óbudai fitness-parkban. A rómain... De a tűző napon kicsit hosszúra sikeredett a táv. A szentendrei ebéd után már senkinek nem volt kedve szétnézni a városban, inkább arra szavazott a társaság, hogy vegyük hazafelé az irányt. A mélypont a Széna térnél lehetett, ahol már az addig lelkes Illés is elkezdte rugdosni a bicaját. Tény, hogy senkit nem kellett sokáig altatgatni az este. S csak remélni tudom, hogy a kimerültség ellenére lesz még olyan, hogy együtt kerekezik a család. <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-7330601239829855645?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-40178515485171410262011-09-01T21:28:00.002+02:002011-09-01T21:46:03.562+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-PYb-Cf28Me8/Tl_g7EAe31I/AAAAAAAABUI/06eS88G7Ot4/s1600/201108311352.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-PYb-Cf28Me8/Tl_g7EAe31I/AAAAAAAABUI/06eS88G7Ot4/s200/201108311352.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5647479763038560082" /></a> <br />Ha jól sejtem, utoljára látogatott el hozzánk a fogtündér. <br />Kedden ugyanis legifjabb gyermekünk, Illés is megszabadult az első tejfogától. S mivel a nagyoktól már sokat hallott a fogtündérről, aki a párna alá rejtett első tejfog helyett ajándékot hoz, hát ő is lelkesen várta a fogtündér érkezését. Aki meg is érkezett, s apró meglepire cserélte a piciny fogacskát. <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-4017851548517141026?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-32234415469274458042011-08-30T14:04:00.002+02:002011-09-01T21:28:28.717+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-zT-TDGfvQ8o/TlzSN5AmBUI/AAAAAAAABUA/aPSgREnwIWA/s1600/187609_1.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 134px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-zT-TDGfvQ8o/TlzSN5AmBUI/AAAAAAAABUA/aPSgREnwIWA/s200/187609_1.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5646619168899204418" /></a> <br /> <br />Felfedeztem, hogy az M1/M2-őn újra indult az egyik kedvenc sorozatom, az Angyali érintés. Talán több is, mint egy évtizede vetítették az egyik kereskedelmi csatornán - sajnos talán csak egy évadot. Azért szerettem, mert olyan volt, mintha az ember bepillanthatott volna a függöny mögé, s megláthatta hogy is cselekszik értünk Isten. Persze ez nem a Biblia, de nem emlékszem, hogy zűrös dolgok lettek volna benne. <br />Az egyik epizód hatására tudtam hosszú évek után először az embert látni egy tönkrement alkoholista ismerősömben. S igen, talán ez is hozzájárult, hogy azóta is próbálom meglátni a felszín mögött, hogy miért is ilyen vagy olyan az egyik vagy másik ember. Ja, és hiszem, hogy hasonló történetek velünk is, velem is megesnek időnként. Isten segítséget küld, küldöttei néha ismerős alakban, néha egy embernek álcázott angyal képében érkeznek - s néha-néha talán még bennünket is képes elküldeni egy-egy bevetésre. <br /> <br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-3223441546927445804?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-73483107684680342612011-08-25T21:49:00.005+02:002011-10-30T18:55:22.388+01:00<a href="http://4.bp.blogspot.com/-lR6rbSehamA/Tlatqku9CRI/AAAAAAAABT4/DmCAvO0Lkok/s1600/viz11.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 138px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-lR6rbSehamA/Tlatqku9CRI/AAAAAAAABT4/DmCAvO0Lkok/s200/viz11.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5644890129882220818" /></a><br />"és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében." Ef.5:20.<br /><br />Hálás vagyok...<br /><br />50. (ma reggel a legnagyobb hála bennem azért volt), mert Magyarországon ingyenes az oktatás<br />( Így az iskolakezdés előtt, amikor négy csemeténk kezdi az új tanévet, belegondoltam, mekkora áldás is az, hogy ha okosak, ügyesek, áldottak a gyermekeink, nem kell a fejünk főjön amiatt, miből is fizetjük majd a tandíjat. Nem kell azért kihagyniuk éveket, beérniük kevesebbel, mert mondjuk nem Salamon családjába születtek.<br />Persze tudom, hogy sokak szerint így is mennyibe kerül, meg miegymás. De én akkor is hálás vagyok!)<br /><br />51. Hálás vagyok az ingyen tankönyvekért is, hisz egy nagycsalád esetében ez se lenne kis tétel. :)<br /><br />52. Egyáltalán, a tankönyvekért. Hogy vannak. HOgy sokfélék. Szépek. Színesek. Érdekesek.<br /><br />53. Hálás vagyok azért is, hogy Lala munkahelye révén iskolakezdési utalványokat is kaphattunk, így még a többi cuccokat is ajándékba kapjuk!<br /><br />54. Hálás vagyok, hogy Isten különleges csodájaként minél több gyermeket vállaltunk, annál jobban tapasztalhatjuk, hogy Ő nem csak a Teremtő, Ő a Gondviselő is! Gondját viseli az övéinek.<br /><br />55. Hálás vagyok a melegért - akkor is, ha már kicsit túl sok is jutott belőle a mai napra.<br /><br />56. Hálás vagyok, hogy bár egy több órás dugóba rekedtem délután az M7-esen a kánikulában, minden probléma nélkül hazaértem , s oda is értem, ahol vártak rám.<br /><br />57. Hálás vagyok a vízért. Egy pohár hideg víz. (Vagy három.) Nincs is annál jobb, ha az ember órák óta nem juthatott hozzá :)<br /><br />58. S tulajdonképp a világ nagyobbik felén az se automatikus, hogy az ember otthonában bármelyik csapból ivóvíz folyik.<br /><br />59. Hálás vagyok a görögdinnyéért<br /><br />60. és a barátokért, akikkel a legjobb dinnyét enni egy nyári estén.<br /><br />61. Hálás vagyok azért, hogy hallhatom Isten hangját,<br /><br />62. hogy amiről a héten kérdeztem, arra válaszolt.<br /><br />63. hogy Ő megismerhető, s egyre többet és többet szeretne megosztani magából az emberrel.<br /><br />64. Hálás vagyok, hogy Sárának ma lett végre személyije,<br /><br />65. Borinak, pedig saját bankszámlája/kártyája lett.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-7348310768468034261?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-83615148591780966812011-08-25T21:13:00.003+02:002011-08-25T21:20:42.679+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-F9fMAUSqHkA/TlagaEhD-VI/AAAAAAAABTw/d-w2733J1Qg/s1600/201108251345.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-F9fMAUSqHkA/TlagaEhD-VI/AAAAAAAABTw/d-w2733J1Qg/s200/201108251345.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5644875552704952658" /></a> <br />Bálint tegnap rátalált az új kutyusra. A menhelyen a Shila névre hallgat, a családban még folyamatban a névadás. A kutyalány kedves jószág. Kb. egy éves, keverék. Kicsit félénk, de reggel azért már hallatta hangját az udvaron. S hogy teljes legyen az öröm, Illés pedig két dzsungáriai törpehörcsög boldog gazdája lett. <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-8361514859178096681?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-87000759305231217082011-08-24T11:39:00.004+02:002011-08-25T21:13:29.151+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-xcexoItPFb8/Tlae01ixIaI/AAAAAAAABTo/WoWrL6mzGlo/s1600/201108231343.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-xcexoItPFb8/Tlae01ixIaI/AAAAAAAABTo/WoWrL6mzGlo/s200/201108231343.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5644873813518786978" /></a> <br />Tegnap hazacuccoltunk Velencéről. S ha már felfordulás volt a lakásban, hát ezt tovább fokozandó szobát cseréltünk a Sárival. <br />Az egész azzal indult, hogy 3 szoba és 4 gyerek. Egy ugye a jövő héttől koliba távozik, így logikusnak tűnhet, hogy ő legyen közös szobában valakivel. Ennek kivitelezéséhez azonban minden létező családtagnak költöznie kellene, mert a legnagyobb hálószoba jelenleg épp a fiúké. S tekintettel, hogy a szobák 5 éve nem voltak festve, egy ekkora megmozdulást nem ártana összekötni egy tisztasági festéssel sem. No erről azért hamar lemondtunk. Különben is, a lányoknak annyi cucca van, hogy elég nehezen férnének be egy szobába. <br />Sári viszont nagyon nem szereti a padlásból kialakított imaházi folyosóra nyíló szobáját - mi pedig ahogy öregszünk, egyre nehezebben alszunk a buszmegállóra nyíló hálószobában. Így kettőnk cseréje egyszerűnek látszott. <br />Ő nagyon lelkes volt. Nekem csak a szép tapétáról és a kedvenc dizájnról kellett lemondanom. A szürke-fehér-fekete dizájn helyett most végül Lalával megnyertük a rózsaszín szobát. Ami viszont egészen tágas, s úgy tűnik, sokkal csendesebb, nyugodtabb, mint az elődje. Olyan zug, ahová elvonulhat, ahol elcsendesedhet az ember. Már csak azt az egy-két hetet kell túlélnünk, amíg vagy negyven fok van a tetőtérben. <br />A költözködést pedig a jövő héten folytatjuk egyetemista lányunk koliba költöztetésével.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-8700075930523121708?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-22326559391133392342011-08-22T08:52:00.004+02:002011-08-22T10:13:04.351+02:00<a href="http://2.bp.blogspot.com/-G5UqXrtENSI/TlIMSze2xkI/AAAAAAAABTg/XkPl3juQLa0/s1600/untitled.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-G5UqXrtENSI/TlIMSze2xkI/AAAAAAAABTg/XkPl3juQLa0/s200/untitled.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5643586800245458498" /></a> <br /> Amikor nem talál az ember a kezdéshez egy frappáns, ütős gondolatot, jobb ha belevág a közepébe... most is ez történik: nyugodt a reggel, Szilvinek láza van, így nem megy dolgozni... a fiúk lassan beszivárognak a nappaliba, (zombi-funkcióban) ... cukros tej, müzli, rajzfilmek, ásítások tömkellege... ébredeznek! <br /> Sára már úton van Poole és London között, majd du. 2-re várjuk. <br /> Bori! ... most őróla "személyiségi-jogok" okán nem írhatok, de ha a mai programja érdekel, menj fel e Facebookra... :) <br /> Szilvi közben javulóban, én meg a reggel sejtelmes perceit kihasználva: olvastam, kutyát etettem, reggelit készítettem és! élveztem, hogy a telefonom megnémult....ritka csendes hétfő reggelünk van, csupán egy 'légben-lógó' céllal: Sáráért indulunk Ferihegyre. (ahol már Liszt Ferenc vár) <br /> <br />Tegnap. <br /> <br /> Mivel második hete Velencén van a család, s élvezzük a házunk 'csendes-ségét', így vasárnap már izgalommal vegyes várakozással indultunk B.-val a Fehérvári gyülekezetbe. <br />SZERETEM a gyülekezetünket! <br /> <br />Közben Szilvi Velencén tanított a "Konfliktus kezelésről"- Vadon Sándor megbízásával. <br /> Délben egy rövid pihenőre hazajöttünk, majd 5-re vissza a gyülekezetbe. Berkes Sándor előadásának utolsó 50 perces részét néztük meg DVD-ről. Este egy gyors vacsora-vásárlás, hogy Szilvinek segítsek, és már el is szaladt a nap. ( közben B.-t a délutáni alkalom előtt elröpítettem Szabadbattyánba, ahol az ifink egy prominens tagjának volt a szülinapja: 18.) <br /> <br /> Szóval, most ... reggel van. Óvatosan surran be egy reggeli fénnyaláb a nappaliba, mintha csak azt mondaná: "ébresztő-de ráérősen". Egy másik reggeli-derengés lopakodott be ébredező létünkbe: az IGE. (Olvasd el a Mai Igét, és megérted miről beszélek.) <br /> <br /> Illés még alszik, ami nem meglepő a tegnapi/mindennapi mozgását figyelembe véve. <br /> <br />Holnap. <br /> <br /> Holnap költözünk vissza Fehérvárra. Sulikezdés, könyvcsomagolás, szoba átrendezés, koliba költözés, B. elsiratás, iskolalátogatáik versenyszerű begyűjtése, rohanás: a füzetcsomagból kimaradt cuccokért, na, meg a kinőtt tornacipők problematikájának kreatív megoldása, és a "hol a tornazsákod, fiam" effektus kezelése. <br /> <br />Ami most mindentvivő: Bálint kutyaváró-sóvárgása, ami beteljesedéséhez közeledve minden mást felejtet benne .... <br /> <br /> Furcsa ez az ambivalens érzés. Szomorúan vesszük tudomásul, hogy lassan vége a nyárnak, de örömmel várjuk az ÚJ szeptembert! <br /> <br /> <strong>Jó az Úr, és jó dolgokat tesz!</strong> <br /> <br /> Mert: Nagyszerű feleségemmel élhetjük meg mindezt,20. éve... <br />gyönyörű lányaim vannak, akiket egyre bátrabban engedhetünk az Életbe... <br />fiaink izgalmas kérdéseival teszik vidámmá napjainkat... <br />mindezt Istennel élehtjük meg, akitől segítséget, tanácsot, erőt kapunk... <br />mindezt egy szerető gyülekezetben, bátorításokkal tarkított szolgálatban... <br />Szeretem ŐKET, Szeretlek BENNETEKET! <br /> <br />... ennyit mára a hétfői kusza-kezdetből... ( Révész Lajos, "A mai nap" c. műsorból) <br />... ennyit mára a tudomány és a technika világából. ( Kudlik Júlia, "Delta" c. műsor) <br /> <br />U.i.1: ... most nincs... <br />U.i.2: Vidám napot, mindenkinek!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2232655939113339234?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-28462200700693827322011-08-20T17:23:00.003+02:002011-08-20T17:29:01.505+02:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-o3igKehS_h8/Tk_St9FwTmI/AAAAAAAABTY/uuED-ZcekII/s1600/fam_2011_3_bor.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 142px; height: 200px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-o3igKehS_h8/Tk_St9FwTmI/AAAAAAAABTY/uuED-ZcekII/s200/fam_2011_3_bor.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5642960545053167202" /></a> <br />Beszélgetés László Viktorral és feleségével a Family legújabb számában: <br /> <br />"Tizenhét évesen a Balaton mellett ismertem meg Viktort. Nem éppen ő volt az anyák álma. „A lányért jöttem” – közölte esténként a szüleimmel, aztán beültetett a kocsijába. Huszonkét évesen már mind az öt kontinenst bejárta, és sikeres üzletember volt. De a kapcsolatunk inkább hullámzó, mint boldog volt, amolyan „se veled, se nélküled” állapot: hol összeköltöztünk, hol szétmentünk. Egy dologban voltam csak biztos: sose lennék a felesége, mert borzasztó bizonytalanságban érzem magam mellette. <br /> <br />Három év után egy szörnyű krétai nyaraláson végül megfogalmazódott bennem, hogy változásra van szükségem. Akkoriban tért meg a bátyám, aki ugyan nem tömte a fejem Istennel, csak láttam a megváltozott életét. Krétán összetörve, szörnyen elkeseredve hoztam meg a döntést: ha hazajövök, én is elmegyek a közösségbe, ahová a bátyám jár. Így is tettem. Először a zene fogott meg ott. Azt sem tudtam, hova kerültem, de vonzott az a békesség és nyugalom, amely az emberekből áradt, így hát elkezdtem oda járni. Viktort – amikor épp együtt voltunk – nagyon idegesítette ez az egész. Egy nap felhívott, hogy tegyünk pontot a kapcsolatunk végére. Ez rettentően megviselt, mert a hosszú évek alatt egyfajta függőségbe kerültem tőle. Teljesen kiborulva mentem el a bátyámhoz, akivel leültünk imádkozni. Életemben először szólítottam meg Istent a saját szavaimmal..." <br /> <br />folytatás a Family oldalán: <a href="http://www.family.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=157%3Aujrakezdtuek-az-eletuenket&catid=1%3Akettesben&Itemid=2">itt. </a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2846220070069382732?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-68610664178887241102011-08-19T22:06:00.009+02:002011-10-30T18:56:04.090+01:00<a href="http://1.bp.blogspot.com/-p1bcyVvCSK0/Tk7N2xoNwsI/AAAAAAAABTQ/WJDR8MqN-8A/s1600/201108161339.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-p1bcyVvCSK0/Tk7N2xoNwsI/AAAAAAAABTQ/WJDR8MqN-8A/s200/201108161339.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5642673724060451522" /></a><br />36. hogy hazaért a lányom<br /><br />37. hogy felvették az egyetemre<br /><br />38. és a koliba is felvették.<br /><br />39. hogy sikerült megörvendeztetni az ajándékkal.<br /><br />40. a Balaton-Netért.<br /><br />41. egy gyerekkori levelezőtárssal való találkozásért.<br /><br />42. hogy sok-sok év után ma láthattam az unokatesómat<br /><br />43. hogy ilyen komoly, megbízható és sikeres férfiú lett belőle.<br /><br />44. "ha a világ mindne könyve rólad szólna, nem tudná leírni a szívedet"<br /><br />45. hogy Isi új barátokat szerzett a BalatonNeten,<br /><br />46. s hogy hatalmasakat játszott, bringázott, tekergett.<br /><br />47. hogy elkészült a házfestés, s most szinte új.<br /><br />48. hogy a Bálint azt mondta a héten, "már hiányzik a zongora".<br /><br />49. hogy holnap már ő is hazatér, s végre már három gyermekünk is itthon lesz.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-6861066417888724110?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-27111129041453290942011-08-14T20:44:00.003+02:002011-08-14T21:38:27.005+02:00Vasárnap este van és én várok. Várom, hogy Lala hazajöjjön Fehérvárról. Várom, hogy valamelyik lányom feljöjjön a skypra vagy a fiam visszajöjjön a papától, akivel épp meccset néz a szomszédban. <br />Vasárnap este van és én várom a keddet, amikor találkozhatom a lányommal - meg a másik keddet, amikor a másikkal. Furcsa, de kedden se leszünk többen. Bori jön, Bálint pedig megy - egy baráti családhoz. <br />De ez a nyár erről (is) szól. <br />Várom a reggelt is, amikor mennem kell a nagyvárosba dolgoskodni. <br />De minden várakozás között azért most a legjobban mégis Lalát várom. <br />Három napig ifi táborban volt (Felsőtárkány?, az biztos, hogy ott is megy a kéktúra :)). Az este érkezett, reggel meg alig virradt, már ment is Fehérvárra készülni a délelőttre. <br />Mi a fiúkkal később mentünk. Elaludtunk. Siettünk. Aztán meg nem találtuk a forgalmit. Végül a pályán időben beértünk. Csodáltam, hogy még kevesen vannak - kiderült, hogy nem kilencre, fél tízre kellett jönnünk. Hát nem késtünk el. <br />Gyüli után Lala maradt, mert jó pár beszélgetést megbeszélt a délutánra. Mi meg Velence felé vettük az irányt. De először megebédeltünk a fehérvári gárdonyi gyrososnál, aztán bevásároltunk, aztán megnéztünk egy filmet , s most meg csak várunk és várunk. Én pedig irogatom ezt a teljesen értelmetlen bejegyzést, hátha gyorsabban telik az idő, s valaki megérkezik.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-2711112904145329094?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-16404619545299918762011-08-13T13:51:00.005+02:002011-08-13T14:22:09.190+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-NhOV159mV9A/TkZq7wdKjEI/AAAAAAAABTI/5VGohbLtngA/s1600/201108091326.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-NhOV159mV9A/TkZq7wdKjEI/AAAAAAAABTI/5VGohbLtngA/s200/201108091326.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5640313158180179010" /></a> <br />Bár Credo, a kutyánk pár hónapja az örök vadászmezőkre távozott, a kutya-kérdés szűnni nem akaró lelkesedéssel kerül elő újra és újra a családi beszélgetésekben. <br />Bálintunk, az állatok hűséges híve folyamatosan emlékeztet bennünket ígéretünkre, miszerint a nyár végén újra felmerülhet a lehetősége annak, hogy kutya kerüljön a házhoz. Addig is, marad a mások kutyája. <br /> <br />A lakótelepi misszió egyik leglátogatottabb rendezvénye a gyüli által szervezett kutyaszépségverseny volt. Bálintunk napokig szomorkodott, hogy sajnos épp most nincs kutyája, így ő ki kell maradjon ebből a megmérettetésből. Mígnem valaki a gyüliből felajánlotta, hogy benevezhet a kutyájukkal. No más se kellett nekünk. Napokon át másról se szólt a fáma, mint Lucáról, a labradorról. <br /> <br />Ezekben a napokban Velencén vendégeskedik családunk. Házigazdánk egy Maya nevű golden retvier, aki mindig tettre és játékra kész. De Bálintunk figyelmét még ő se tudta elterelni arról, hogy fogynak a napok, s egyre közelebb a lehetőség az új kutyára. A héten apával és az unokatesókkal már látogatást tettek a fehérvári kutyamenhelyen, hogy szemrevételezzék a lehetséges "családtagot". S mondanom se kell, az estéink is a kutymenhelyek fotógyűjteményeinek nézegetésével telnek. Az Aska oldalán régóta szemezget Bálint egy félszemű, rozzant ebbel, aki már lassan egy éve élvezi a menhely vendégszeretetét. "Lehet, hogy őt kellene örökbefogadnunk! Ha mi nem hozzuk el, lassan el fogják altatni. Nehogy miattunk kelljen meghalnia!" <br />Olyan megható a szeretete és érzékenysége. Lassan már én is izgatottan várom, milyne is lesz végül az új kutyusunk. <br /> <br />Közben a munkahelyemen is megjelent egy kiskutya. Kolléganőmék egy leendő vakvezető kutya gondozását vállalták fel 10 hónapra. <a href="http://kutyakuldetessel.blog.hu/">Byron életéről webes napló</a> is készül, hogy leendő gazdája, akinek a "szeme" lesz mielőbb megismerhesse majd. Érdekes látni, hallani, mennyi mindenre képes is egy ilyen kutya, s hogy milyen út is vezet ahhoz, hogy hűséges, engedelmes társa legyen majd valakinek. <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-1640461954529991876?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-74884123211925091082011-08-13T13:24:00.005+02:002011-08-13T13:49:55.100+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-bFycOey7Lco/TkZjPBGA1KI/AAAAAAAABTA/J7orewHmEIY/s1600/201108101335.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-bFycOey7Lco/TkZjPBGA1KI/AAAAAAAABTA/J7orewHmEIY/s200/201108101335.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5640304692970968226" /></a> <br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-KvX6-77EUAg/TkZjCL7jVYI/AAAAAAAABS4/PMNxYw1yiy0/s1600/201108101331.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-KvX6-77EUAg/TkZjCL7jVYI/AAAAAAAABS4/PMNxYw1yiy0/s200/201108101331.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5640304472541582722" /></a> <br />Azt hiszem a hét legnagyobb élménye számomra mindenképp a szerdai házassági évfordulónk marad. Nemcsak amiatt, hogy ilyen csak egyszer történik az emberrel az életben (mármint, hogy 20. ávfordulója van), de a különleges "ünnep" miatt is. <br />Már-már úgy tűnt, nem sikerül Lalával kettesben töltenünk a szerdai napot. Kedd este végül átszerveztük a dolgainkat. Egy korai keléssel megoldottuk, hogy Lala reggel a fehérvári Gyiviben elintézze elintéznivalóit, s még a 9.45-ös vonantot is elértük Pest felé. (igaz, a nagy kapkodásban mindketten megvettük a jegyeket :) ) <br />Régi álmom volt, hogy egyszer kettesben bicajozzunk Pesten, no meg kitekerjünk Szentendrére a Duna-parton. Ha nem is Pesten, de Budán végre teljesült az álom. <br />Amikor a Déliben leszedtük a vonatról a bicajokat és letekertünk a Döbrentei tér felé megértettem, hogy miért is olyan kitartóak a bringás fiatalok a városban. Hatalmas élmény így közlekedni a városban. <br />A Duna-parton az ellenszél időnként beárnyékolta az örömünket. De a változatos útvonal (Duna-part csodás panorámával, Óbuda főtere, a Filatori gát, a Római-part, az ártéri erdők keskeny ösvényei...)mindenért kárpótolt bennünket. <br />A 10 éves évfordulónkat egy szentendrei étteremben ünnepeltük (akkor épp Tahiban voltunk egy velencei csapattal), s lám az étterem még mindig működik a Duna-parton. Hát egy évtizeddel később most is ide ültünk be ebédelni. (s még abicókat is le tudtuk zárni a közelben) Szétnéztünk a városban, majd késő délután Csillaghegy felé vettük az irányt rokonlátogatóba. <br />Egy kellemes és áldásos esti kerti beszélgetést követően tíz körül nagy határozottsággal vágtunk neki a városnak. Míg rá nem eszméltünk, hogy a Hármashatárhegy valahogy nem a megfelelő oldalon néz le ránk - azaz, eltévedtünk. Így sikerült ráfejelnünk a távra vagy 8 plusz km-t. Fél 12-re értünk a Petőfi hídhoz, ahol felpakoltuk a bicajokat és elindultunk Velencére. <br />Aki teheti, egyszer mindenképp tekerje le ezt a nem mindennapi távot! Mi biztosan máskor is nekivágunk majd. <br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-7488412321192509108?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-76322592083745220172011-08-10T00:04:00.004+02:002011-10-30T18:57:06.085+01:00Hálásak vagyunk, hogy...<br /><br />1991: megismertük egymást, s szövetséget kötöttünk.<br /> Közös életünket egy különálló otthonban kezdhettük.<br />1992: nem maradtunk otthon nélkül. Isten még jobbat, még kedvesebbet adott - és néhány olyan új testvért és barátot, akik máig életünk gazdagítói.<br />1993: ránk bízott egy különös kincset. Mi Borbálának neveztük, s féltő szeretettel figyeltük minden rezdülését. Az évi rendes költözés se maradt el: megkezdtük a SZOLGÁLATOT, amire ezeddig csak izgatottan készülhettünk.<br />1994: Isten nem szűkölködik a meglepetésekben. Életünk, szolgálatunk sose sejtett fordulatot vett, és sokféle áldást nyertünk: egy munkahelyet, melyen keresztül Isten aztán sokáig vislete gondunkat, első saját otthonunkat és oks-sok munkát a gyülekezetben.<br />1995: újabb kinccsel gyarapodtunk. Sára, a mindig vidám, mindig csupa élet, a két lábon járó szeretet érkezett meg közénk.<br />1996: Két pici lány, két-három gyülekezet. Egy egyetem, s egy anyós, akire mindig számíthattunk.<br />1997: egymásra és Isten szavára figyelni tanultunk. S hogy mennyi örömöt is ad a szolgálat. S hogy milyne változatos úton is képes az Isten gondját viselni az Övéinek.<br />1998: a pusztaság éveinek legkietlenebbike. De ott váltunk azokká, akikké mára lettünk. Megtanultunk harcolni erősségek ellen. Megtanultuk, hogy a Szent Lélek nélkül nem megy! Kevés a hit, a hűség, az odaszánás - ha nincs a Lélek, aki megelevenít.<br />1999: megtanultuk, hogy "Jó az Úr, és jókat tesz!" - és ennek semmi köze az érzéseinknek. Kezdtük kapizsgálni az Ige erejét. Aztán a pusztai vándorlás után, hirtelen ajándék érkezett: ő volt Bálint, az első fiúnk, Isten különleges kincse, kiért sok követ megmozgatott. - No meg Velencére költöztünk :)<br />2000: a velencei gyülekezetért. A szeretetért, egységért. Az imaéjszakákért. A dicsőítésekért. A bátorításokért. A Szent Lélek jelenlétéért.<br />2001: "Az Igazság szabaddá tesz" - Istennek pedig személyre szabott üzenetei és tervei vannak az övéi számára, s hogy ezeket megossza, néha kontinenseken is átutaztatja a legkülönfélébb sáfárait.<br />2002: Sokféle munka és szolgálat. Menny kapui és pokol lángjai. És izgatott készülődés az idegenbe.<br />2003: "Amit az Isten megígért, az meg is tudja tenni!" Mongólia. A fold, ahová az Isten küldött - s ahová küldött, oda utat is nyitott, ott forrásokat is fakasztott.<br />2004: Imameghallgatások. Csodák. Új barátok, testvérek és családtag. Megérkezett Illés, legkisebb kincsünk.<br />2005: "Látni a láthatatlant és megtenni a lehetetlent." - Isten otthont ajándékozott nekünk. A láthatatlanból. Mert ő szólt. - Mi pedig felépítettük, és életünk egyik emlékezetes karácsonyán beköltöztünk,<br />2006: hogy aztán néhány hónap múlva megint szedjük a sátorfánkat. "Mert az igaz ember hitből él" - s mi pedig (elvileg) "hitben járunk, nem látásában"<br />2007: Fehérvár. Új szolgálatok. Új testvérek. Új barátok. Új lehetőségek. Új otthon. Új kihívások.<br />2008: Székelyföld, kisifi...<br />2009: kettős it., ima konfi, ifipásztor, Vietnám.<br />2010: Mongólia és Haiti. Árvíz és vörösiszap. Sokat nélkülöztek bennünket gyerekeink.<br />2011: Közös túrák. Közös séták és tekerések. Közös szolgálat. LAMISZ. Családi szolgálat. Érettségi, egyetem. S már a legkisebb is megkezdi az iskolát...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-7632259208374522017?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-5487489639403769402011-08-09T23:30:00.004+02:002011-08-10T01:00:42.641+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-oDk-jQNdaIA/TkGuv5riwAI/AAAAAAAABSw/Cdmr55xLcD4/s1600/lalaszilvi.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 132px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-oDk-jQNdaIA/TkGuv5riwAI/AAAAAAAABSw/Cdmr55xLcD4/s200/lalaszilvi.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5638980346405109762" /></a> <br />Amikor az Isten ránk gondolt Lalával, azt mondta magában: "jó, jó ez, de lehetene jobb is". Hát szerzett valami különöset, s rendelt bennünket egymásnak - segítőtársul. <br />S amikor ránk gondolt, mindezt nem bízta a véletlenre. Jó előre elmondta, "hogy majd így,s meg így küldöm, ne lepődj meg, ha ilyen lesz..." <br />Amikor az Isten ránk gondolt, tudta, kik is vagyunk, hát kipótolta a másikban a hiányt. <br />Amikor az Isten ránk gondolt Lalával, valami megmagyarázhatatlan atyai szeretettel, már-már a szabad akaratot is áttörve, vitte véghez a mennyei tervet. <br />S ez a gondolat nem ért ott véget, hogy összehozta sorsainkat. Ötletéért személyes garanciát vállalt. Harmadik félként Ő is beszállt a "vállalkozásba". Odaadta Szellemét,s napról-napra, évről-évre gazdagít öröksége sokféle kincseivel. <br />Vele és Benne a legbiztosabb szövetségestársat kaptuk. <br />Ott volt velünk a "mézzel folyó földeken", de a "szenvedések útján is". Meggazdagított mindazzal, amit csak Ő tud adni - s amit csak rajta keresztül adhatunk a másiknak. <br />"Mindenforrásunk, minden javunk Belőle, az Úrból ered." <br />Minden, de minden! <br />Nem nagyon voltak emberi forrásaink - s ma se támaszkodhatunk biztosabb alapra, mint a Láthatatlanra, mellyel a lehetetlen is lehetségessé válik. <br />Ha számot vetek, megszámlálni se tudom, hányszor és hányszor mutatta meg szeretetét és hűségét. <br />Mindeddig megsegített bennünket az Úr! <br />Életünk Istene. <br />Az Ábrahámé, az Izsáké, a Jákóbé... A Dávidé, atyáinké, és a miénk: Laláé és Szilvié. <br />No meg fiainké, s a fiaink fiaié. <br />Nemzedékről nemzedékre. <br />Örökkön örökké. <br /> <br />Micsoda távlatok! <br />Mögöttünk: két évtized - Előttünk: Isten örökkévaló terve. <br />Jól kigondolta mindezt az Isten, amikor ránk gondolt. <br /> <br /><span style="font-style:italic;">"Csodálatosak a te alkotásaid! <br />És az én lelkem jól tudja ezt!"</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-548748963940376940?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-43553423907375074222011-08-09T14:33:00.003+02:002011-08-09T14:51:10.381+02:00Szlovéniában jártunk az elmúlt héten. A tavalyihoz hasonló lelkipásztoros házaspáros csendes héten. A különbség csak az volt, hogy most mi voltunk, akik szolgáltunk a résztvevők felé, s nem csak az élvezői voltunk a hegyen tölött különleges időnek. <br />Milyen volt? Áldásos. Bensőséges. Megindítő. Megrendítő. Tömény. Kimerítő. Fárasztó. Megújító. <br />Közben a gyerekeink: ki erre, ki arra. Sms-ben próbálkoztunk a kommunikációval, amiből vicces helyzetek is születtek - úgy mint, hogy az éjjel 3-kor érkező sms-re reagálva Lala felöltözött az éjszaka közepén, s kivonult a szállodából, hogy visszahívja az érintettet, mikor is az utolsó pillanatban kiderült, hogy a kóbor üzenetet három napja küldték, s bizonyára már rég elvesztette aktualitását. De viszont is megesett, hogy Bori lányunk több napon át 43-szor értesült ugyanarról a dologról Haitin. <br />Most újra itthon próbálkozunk a mindennapokba történő visszatéréssel. S várjuk haza a még távolban lévő gyermekeinket. <div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-4355342390737507422?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-8451836364069462392011-07-29T14:08:00.006+02:002011-10-30T17:45:21.690+01:00<a href="http://4.bp.blogspot.com/-vb71tpOsCF0/TjKoEIsLm6I/AAAAAAAABSo/poBpGIwnviE/s1600/0xKcQ6amcpodnjzoxojUNmAqo1_400.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 200px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-vb71tpOsCF0/TjKoEIsLm6I/AAAAAAAABSo/poBpGIwnviE/s200/0xKcQ6amcpodnjzoxojUNmAqo1_400.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5634750872799648674" /></a><br />Hálás vagyok,<br /><br />1. hogy Isten életet adott, hogy megajándékozott egy különleges kihívással ebben a földi dimenzióban<br /><br />2. hálás vagyok, hogy családba érkeztem, ahol gyökereket kaptam<br /><br />3. hogy megbízott bennem annyira, hogy rám is bízott egy családot<br /><br />4. a társamért, kedvesemért, barátomért, akivel jóban, rosszban, győzelmek és harcok között szolgálhatjuk Őt és az embereket<br /><br />5. hogy Isten annyira kegyelmes, hogy megengedi, közelről látnom az Ő munkáját<br /><br />6. a lelki családomért, a gyülekezetért<br /><br />7. hogy annyi félek... annyiféle múlttal, háttérrel, ajándékkal, küldetéssel, lehetőséggel megáldottak lehetünk<br /><br />8. a városért, ahol élek<br /><br />9. a lehetőségért, hogy éppen ebben a korban, épp ezen a helyen, épp ezek között a kihívások között tölthetjük be a küldetést: kilépni és elvinni a jó hírt<br /><br />10. hogy "az Ő parancsolatai nem nehezek", s hogy az útjai, olyan egyszerűek, "hogy még a bolond sem téved el rajtuk"<br /><br />11. a Márk drámáért (azokért, akik elhozták, s akik megajándékoztak bennünket ezzel a különleges élménnyel)<br /><br /><br />12. hogy Krisztust vállalta értem... a megüresítést, a meg nem értést, a megalázást, a megvetést, a meghalást - meg még egy csomó dolgot, amit csak odaát fogok majd megérteni<br /><br />13. hogy az Ő tervei MINDIG megvalósulnak. Nemzedékről, nemzedékre. (33.Zsolt.) - szemben az emberi tervekkel, melyek semmivé lesznek az idő viharában<br /><br />14. hogy adott a lehetőség Isten tervéhez csatlakozni...<br /><br />15. hogy tart a kegyelem, ami képes újra és újra kiemelni az emberiből, s becsatlakoztatni a mennyei menetrendbe<br />...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-845183636406946239?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-39186187826421429632011-07-26T20:39:00.006+02:002011-07-26T21:01:08.215+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-HX2Cd5po7Es/Ti8Ow3l8flI/AAAAAAAABSg/ofRnLtxP7aI/s1600/201107201126.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-HX2Cd5po7Es/Ti8Ow3l8flI/AAAAAAAABSg/ofRnLtxP7aI/s200/201107201126.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633737891583393362" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-vv3cz-hKdGU/Ti8OU0gEiaI/AAAAAAAABSY/bJ-aNPQjDnI/s1600/201107201169.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-vv3cz-hKdGU/Ti8OU0gEiaI/AAAAAAAABSY/bJ-aNPQjDnI/s200/201107201169.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633737409717111202" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-xpXlrPl0t5w/Ti8OJqvizLI/AAAAAAAABSQ/etbiwyyV_bg/s1600/201107201158.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-xpXlrPl0t5w/Ti8OJqvizLI/AAAAAAAABSQ/etbiwyyV_bg/s200/201107201158.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633737218119093426" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-rDUp0Ub-eX4/Ti8OByqlPzI/AAAAAAAABSI/HWghYsC4fD4/s1600/201107201132.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-rDUp0Ub-eX4/Ti8OByqlPzI/AAAAAAAABSI/HWghYsC4fD4/s200/201107201132.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633737082806812466" /></a><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />Szerdán még hidegebbre fordult az idő, és csak esett és esett... Lala azonban arra jutott, hogy értelmetlen itthon ülni. Az autóból nézni a tájat is jobb, mint a szobában punnyadni. Igaza volt.<br />Elindultunk a Grossglocknerhez, Ausztria legmagasabb hegyéhez mondván: az itt kiépített harmincakárhány km-es panorámautat úgyis az autóból élvezi az ember. <br />Ahogy az út emelkedett, úgy lett egyre sötétebb és hidegebb. A Ferenc József kilátóhoz mentünk, onnan ugyanis belátni a legmagasabb hegyeket. Persze nem olyan hóesésben,mint amibe mi keveredtünk! A külső hőmérséklet nulla fok volt, így megint a forró csoki győzött. ( Ez a nyaralásunk már a forró csokizásról lesz emlékezetes. Ki gondolta volna, hogy egy júliusi nyaraláson több forró italt iszik az ember, mint egy januári síelésen!) Ahogy alábbszálltunk, egy helyen a gyerekek kiszálltak hógolyózni. De kesztyű és télikabát nélkül nem volt túl mókás a nyári hócsata. Lejjebb azért arra is adódott lehetőség, hogy megcsodáljuk a virágba borult alpesi legelőket. Fantasztikusan gazdag az Alpok faunája. Elképesztő volt látni, hogy az otthon féltve gondozgatott kis sziklakerti növényecskéim itt úgy nőnek ki a lépcsőfokok közül, akár a gaz. <br />A nap fénypontja azonban nem a Grossglockner volt, hanem az aranymosás. Ez mekkora ötlet már! Egy eldugott hegyi patakon arra van lehetősége az érdeklődőnek, hogy –pár euróért- aranyásónak álljon. Gumicsizmát, ásót és aranymosó tálat kap a jövevény, aztán az aranymosó mester megismerteti a szakma legalapvetőbb fortélyaival, és kezdődhet is a kaland! Órákig álldogáltunk volna a patakban, s bogarásztuk volna a tálba tévedt köveket, ha nem szitált volna közben az eső olyan masszívan, s ha az Illés kábulatában nem gyalogolt volna bele egy mélyebb vízbe, s nem merült volna meg a gumicsizma.De csizma megmerült, Isi elázott, s megint jöhetett a forró tea és csoki. Visszafelé megálltunk Heiligenblutban. Itt az Isinek vettünk egy túrazoknit (jó drágán), majd benéztünk a városka híres-neves katolikus templomába is, ahol állítólag Jézus vérét őrzik. Ez mondjuk azért is érdekes lenne, mert nem tudom, hogy a kereszthalál és a feltámadás között vajjon ki, mikor és hogyan nyerte ki Jézus vérét. Nem beszélve arról, hogy két évezred távlatából hogyan tudták azt tartósítani. De tekintsünk most el ezektől a mellékes kérdésektől. Ha Jézus vérét nem is, egy csodás kis alpesi falucskát láthattunk - sőt a templomban is ért egy kellemes meglepetés is: a bejáratnál több nyelven állt egy kedves köszöntés, melyben arra bátorítják a látogatót, hogy érezze otthon magát a templomban, élvezze annak szépségét, s arra kérik, hogy ha leül egy percre, s elcsendesedik, szólítsa meg azt az Istent, aki őt és ezt a lenyűgöző világot teremtette, s köszönje meg neki az életét, s a világ szépségeit... Ez utóbbi felkérésnek nem volt nehéz eleget tennünk.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-3918618782642142963?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-84478108034608812982011-07-26T08:36:00.000+02:002011-07-26T08:36:11.675+02:00<div style='text-align:center;margin:0px auto 10px;'><a href='http://2.bp.blogspot.com/-YTXVlhNOkDk/Ti5gWtR7uDI/AAAAAAAABSA/c7PTbDdSLBo/s1600/banner_%2B%25282%2529.jpg'><img src='http://2.bp.blogspot.com/-YTXVlhNOkDk/Ti5gWtR7uDI/AAAAAAAABSA/c7PTbDdSLBo/s400/banner_%2B%25282%2529.jpg' border='0' alt='' /></a>&nbsp;</div><div style='clear:both; text-align:CENTER'><a href='http://picasa.google.com/blogger/' target='ext'><img src='http://photos1.blogger.com/pbp.gif' alt='Posted by Picasa' style='border: 0px none ; padding: 0px; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: initial; -moz-background-origin: initial; -moz-background-inline-policy: initial;' align='middle' border='0' /></a></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-8447810803460881298?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-68347750297959600182011-07-26T08:33:00.000+02:002011-07-26T08:33:26.338+02:00<div style='text-align:center;margin:0px auto 10px;'><a href='http://2.bp.blogspot.com/-onW8ZSpcw0U/Ti5ftIFJOuI/AAAAAAAABR4/mvGT68-E44o/s1600/naptar_%2B%25281%2529.jpg'><img src='http://2.bp.blogspot.com/-onW8ZSpcw0U/Ti5ftIFJOuI/AAAAAAAABR4/mvGT68-E44o/s400/naptar_%2B%25281%2529.jpg' border='0' alt='' /></a>&nbsp;</div><div style='clear:both; text-align:CENTER'><a href='http://picasa.google.com/blogger/' target='ext'><img src='http://photos1.blogger.com/pbp.gif' alt='Posted by Picasa' style='border: 0px none ; padding: 0px; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: initial; -moz-background-origin: initial; -moz-background-inline-policy: initial;' align='middle' border='0' /></a></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-6834775029795960018?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-2161266212739082272011-07-25T18:41:00.006+02:002011-07-25T19:10:13.291+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-5UCUSrbEmBc/Ti2jLourWhI/AAAAAAAABRQ/_mOXySNZul0/s1600/201107191071.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-5UCUSrbEmBc/Ti2jLourWhI/AAAAAAAABRQ/_mOXySNZul0/s200/201107191071.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633338129217444370" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/--7r1-powkzA/Ti2jDK-afOI/AAAAAAAABRI/N7VXsBybY4k/s1600/201107191040.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://2.bp.blogspot.com/--7r1-powkzA/Ti2jDK-afOI/AAAAAAAABRI/N7VXsBybY4k/s200/201107191040.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633337983791430882" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-kjnydZ9TNhA/Ti2i8aISApI/AAAAAAAABRA/IRNLds9MQZ0/s1600/201107191082.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-kjnydZ9TNhA/Ti2i8aISApI/AAAAAAAABRA/IRNLds9MQZ0/s200/201107191082.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633337867600265874" /></a><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-zXlcrZIwCSg/Ti2i21LtqzI/AAAAAAAABQ4/XIicCoxI-9M/s1600/201107191064.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-zXlcrZIwCSg/Ti2i21LtqzI/AAAAAAAABQ4/XIicCoxI-9M/s200/201107191064.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633337771783203634" /></a><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />A kedd borongós kedvében köszöntött. Délelőtt mégis nekivágtunk a Raggasluck-nak, ami egy hatalmas és gyönyörűséges szakadék a hegyek között. Hihetetlen, hogy az osztrákok már több mint száz évvel ezelőtt megnyitották ezt a helyet a látogatók előtt. Gondolom, annak idején azért kicsit másként nézhetett ki. Ma jól kiépített – és néhol jó meredek, s a szitáló esőben nem kicsit csúszós falépcsőkön kapaszkodtunk felfelé több száz métert a szakadékban. Nagyszerű élmény volt. Egyik gyermekünk – az alattunk tátongó mélységet és a felettünk emelkedő sziklafalat látva- közölte, hogy ő fél itt végigjönni. Jó alkalom adódott arról beszélgetni, hogy mit is jelent a félelem, s mi különbözteti meg a bátrakat azoktól, akik a félelemre hallgatnak. <br />Innen a Mölltall gleccser felé vettük az irányt. A gleccserhez a gleccserexpresszel és egy kabinos sífelvonóval jutottunk fel. Háromezer méter magasan jártunk, körülüttünk síelők és snowboardosok. A felhőben az orrunkig se láttunk, a metsző hidegben pedig apát leszámítva senkinek se volt kedve közelebbről is megnézni a gleccsert. Inkább teáztunk és forrócsokiztunk. <br />Délután a nemzeti park különleges kiállítását néztük meg Mallnitzben (BIOS ház). Nagyjából olyan, mint a Csodák Palotája, csak a helyi természeti adottságokról, jelenségekről. A kiállítással szemben volt viszont egy termálfürdő, itt zártuk az első tele/nyaralásos napunkat.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-216126621273908227?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-38321782992715620412011-07-24T19:51:00.002+02:002011-07-24T20:47:29.263+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-RtqUNm-6_m0/TixovEzmPmI/AAAAAAAABQw/1n5Qpk62qTk/s1600/201107231274.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-RtqUNm-6_m0/TixovEzmPmI/AAAAAAAABQw/1n5Qpk62qTk/s200/201107231274.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5632992391886945890" /></a><br />Idén Karintiában nyaraltunk (Ausztria). Látszólag véletlenül kerültünk erre az általunk eddig ismeretlen, csodás helyre. Épp bejelentettük a családnak, hogy most „csak” Magyarországon megyünk el majd pihenni – erre az egyik gyerek nagyon intenzív imákba kezdett, hogy valami jöjjön közbe és… És a valami megérkezett. Barátainkat látogattuk meg – útban feléjük Lalával azt beszéltük, hogy aznap este eldöntjük majd, konkrétabban hová is menjünk a nyáron a gyerekekkel. Megérkezvén, látogatóink megmagyarázhatatlan módon azzal álltak elő, hogy tudnak egy nagyon jó helyet Ausztriában, ahol már többször is nyaraltak az elmúlt években. Menjünk oda mi is a nyáron! Megmutogatták a képeket, elmesélték a részleteket, az árak is olyan kedvezőnek tűntek, hogy emiatt vagy a buzgó gyerekimák miatt-é, de mindkettőnkben az volt: Obervellachba magyünk nyaralni a nyáron. Bár az eredeti kedvező árú szállás nem jött össze, de a szállásadó egy ismerősétől szerzett egy kiadó lakást (ami kicsit drágább, de sokkal jobb is volt, mint a másik).<br />Hétfő kora reggel útnak indultunk. Ennek csak az az egy oka volt, hogy a gyerekek ragaszkodtak hozzá, hogy kora reggel keljünk, s legkésőbb hatkor induljunk, mert nyaralni úgy illik menni. Hát legyen! (egyébként a nyaralásos feelingen kívül ennek semmi értelme nem volt, mert Ausztria olyan közel van, hogy így majdnem délre megérkeztünk már a tetthelyre) <br />A szállást közvetítő „ismerősünk” épp bevásárolni volt a közeli városban, de némi telefonálgatást követően megtudtuk, hogy ha a főutcán lévő cukrászda melletti reisebüro épp zárva van, akkor a cukrászdában dolgozó Barbarától megkérdezhetjük, hogy hol lakik Marianne Grünakárki, mert mi vagyunk az ungarische vendégei. Na mármost Andrea nem volt a Reisebüroban, Barbara nem volt a cukrászdában, de a váltótársa felhívta Barbarát, aki 5 percen belül ott termett, és „haza”navigált bennünket a hangulatos muskátlis kék házikóba. Hétfőn – ugye a korai kelés miatt – aztán már semmi jelentősre nem voltunk képesek, csak belaktuk a szobáinkat, olvastunk és játszottunk napestig. No meg kézbevettük Karintia Kártyáinkat, melynek köszönhetően aztán egész héten ingyenesen végigjárhattuk a legkülönfélébb kiállításokat, libegőket, hegyi utakat és strandokat. Szeretettel ajánljuk minden Ausztriában üdülő figyelmébe ezeket a tartományi kártyákat, melyekkel (esetünkben 34 Euró/fő –ért) több mint száz élményben lehet része a látogatónak.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-3832178299271562041?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-3231932644514824182011-07-16T22:07:00.004+02:002011-07-16T22:28:00.450+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-I8L89mKdZjM/TiHz9hwTbCI/AAAAAAAABQQ/zVFO36JpKDg/s1600/201107161038.jpg"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-I8L89mKdZjM/TiHz9hwTbCI/AAAAAAAABQQ/zVFO36JpKDg/s200/201107161038.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5630049247548369954" /></a><br />Korán ébredtünk. Túl korán. Lala valami hivatalos papírokat nyomtatott, töltögetett az irodában, majd közölte elmegy a postára. Először azt hittem, csak álmodtam, hogy szombat van. Eszembe jutott viszont, hogy ha már így alakult, gyorsan felmegyek a netre, hátha valahol a végtelenben találkozom majd a Borival. Sajnos nem sikerült. Így visszamásztam "aludni", amiből végül olvasás lett. Nyolcig Bálintnak tilos volt bekapcsolni a tévét. Azt követően nem volt értelme a szobában maradni. Következhetett hát a vasalás. Volt mit..<br />Közben Lala cikket írt a megyei újságba, amit végül én fejeztem be. Hihetetlen, hoyg tudunk 3000 karakteren több mint 3 órát szenvedni. Segítségemért hálából Lala és a gyerekek elkészítették az ebédet (lecsó és palacsinta - természetesen baracklekváros! ). Ebéd után a gyerekek letűntek valahová, Lala pihent én pedig elkezdtem egy újabb könyvet olvasni. Majd némi győzködések után bicajjal indultunk Szabadbattyánba szülinapozni.<br />A tegnap esti ifi után készült <a href="http://www.desszert.eu/tejszines_citromtorta">citromos tortánkat</a> az Ildi vitte kocsival.<br />A tortára ki kellett térnem. nem csak azért, mert - többek szerint - nagyon finom, így másoknak is ajánlom a receptet. De azért is, mert az egy héttel ezelőtti kevésbé sikeres próbálkozást követően most gyorsan és jól sikeredett. Ha valaki netán belevágna az elkészítésébe, s netán rajtam kívül más is lenne olyan tapasztalatlan, hogy a tejszínből képes vajat köpülni, úgy felhívnám a figyelmét, hogy a tejszín felverésénél jó ha óvatos az ember. <br />No de térjünk vissza a ma délutánhoz, s hogy bicajjal mentünk Szabadbattyánba.<br />A bicajokkal nem is lett volna gond (főleg, hogy most a Lala Gergely kölcsönjárgányával, Sára pedig az Ildiével jött), viszont az úúúúút... elég kalandos.Ezúton is üzenjük a battyáni polgármesternek, - ha valaki ismeri, szóljon neki - hogy lobbizzon egy bicajút felépítéséért. Mert hát főleg így nyári szombat délután, mikoris csak a fél ország zúz éppen lefelé a hetesen a Balatonhoz, nem épp életbiztosítás három gyerekkel bicajozni Szabadbattyán felé. De túléltük, sőt megérte! (Azért amilyenek vagyunk, szerintem most is belevágnánk újra...) <br />Jókat ücsörögtünk, beszélgettünk a battyáni kertben, majd még sötétedés előtt visszatekertünk a mi kis városunkba. <br />Miután megint sikeresen kizártuk magunkat, örömmel fedeztük fel, hogy a fiatal felnőttek házicsoportja ma is áldást jelentett az életünkben - jelen esetben egy aláhajított kulcs formájában. A gyerekek megnézték az Aladin végét, mi pedig elkezdtünk csomagolni, mert hát nemsokára ny-a-r-a-l-u-u-u-n-k!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-323193264451482418?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-13978838945796015402011-07-15T18:27:00.002+02:002011-07-15T18:30:46.647+02:00<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-iuq_7XI2qLU/TiBqvJvhqSI/AAAAAAAABQI/F0BzBaFsjWw/s1600/201107151036.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-iuq_7XI2qLU/TiBqvJvhqSI/AAAAAAAABQI/F0BzBaFsjWw/s200/201107151036.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5629616892514773282" /></a><br /><br />Sok év után újra belevágtunk a lekvárfőzésbe. Huszonkét üveggel sikeredett. S ami még nagyobb siker, a gyerekek azóta folyamatosan lekvároskenyeret esznek - és ez nálunk elég ritka eset (volt eddig).<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-1397883894579601540?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3554361798088211072.post-74032087072619791372011-07-14T17:44:00.005+02:002012-01-05T18:08:04.858+01:00<a href="http://2.bp.blogspot.com/-5w8gHyJAedw/Th8Qr9CBlxI/AAAAAAAABQA/6tsRCm83BAk/s1600/201107101029.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-5w8gHyJAedw/Th8Qr9CBlxI/AAAAAAAABQA/6tsRCm83BAk/s200/201107101029.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5629236406539884306" /></a><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-keRNBfaXYNI/Th8QmBIQqeI/AAAAAAAABP4/N8DJ1U8IU5g/s1600/201107101027.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-keRNBfaXYNI/Th8QmBIQqeI/AAAAAAAABP4/N8DJ1U8IU5g/s200/201107101027.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5629236304560564706" /></a><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-bf6Qp9Ulzuc/Th8Qg_ADooI/AAAAAAAABPw/xgiRs9GvTKw/s1600/201107101011.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-bf6Qp9Ulzuc/Th8Qg_ADooI/AAAAAAAABPw/xgiRs9GvTKw/s200/201107101011.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5629236218089939586" /></a><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-dM0ms-BVlAI/Th8QV1DkgVI/AAAAAAAABPo/oWdHE0WiXQ8/s1600/201107101019.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-dM0ms-BVlAI/Th8QV1DkgVI/AAAAAAAABPo/oWdHE0WiXQ8/s200/201107101019.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5629236026441761106" /></a><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-8E9pkAcE6Zo/Th8QIP2kkyI/AAAAAAAABPg/HaW1p7OWK7g/s1600/201107101014.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-8E9pkAcE6Zo/Th8QIP2kkyI/AAAAAAAABPg/HaW1p7OWK7g/s200/201107101014.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5629235793116828450" /></a><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3554361798088211072-7403208707261979137?l=reveszlajosesszilvia.blogspot.com' alt='' /></div>Révészhttp://www.blogger.com/profile/03030947682074102430noreply@blogger.com2