Pages

2012. április 25., szerda

13-14.nap : Burgos - Hontanas - Boadilla dél Camino



Két nap alatt több, mint 60 km van mögöttünk. Tegnap reggel Burgosból kifelé soha véget nem érni látszott a "civilizáció". Vagy 3 szeles órába telt, hogy elhagyjuk az agglomerációt. Közben átmentünk a vasút felett, egy autópálya felett, s egy másik alatt. Nincs is annál lelkesítőbb egy zarándoknak, mint az autópályát kerülgetni. Két falu, s megérkeztünk a mesetára. Azt mondják, a meset a vas-akaratot kíván, mert az egyhangúsága sokat kivesz az emberböl. Mi egyelőre csak élvezzük, hogy végre a nagy semmi közepén lehetünk. Nevettünk is, mert az útikönyv azt írja róla, hogy " utunk egy közép-európait is ámulatba ejtő üres tájon vezet át". Azaz elvileg felgyalogolhatnánk Kondorosról Budapestre, meg vissza . Ki tudja, egyszer majd még lehet, hogy megteszünk, ha belejövünk. Szóval a mesetával semmi gond, csak a szél menne kicsit nyugdíjba. Tegnap azért délután volt pár napos óránk. Kiültünk pihenni dél felé egy padra, meg du. 3 táján, amikor már alig vitt a lábam, lefeküdtünk egy part oldalra. Aztán tovább, tovább. Sehol se látszott az aznapi cél, Hontanas. Elég elkeserítö érzés volt egy idő után, mert már tudjuk, hogy ha meglátjuk a célálomást, akkor is még minimum fél-egy óra, mire ott is vagyunk. S már négy óra is elmúlt. Aztán egyszer csak az úton, a lábunk előtt feltűnt egy templom torony teteje. Kiderült, hogy Hontanas valami mélyedésben rejtőzik. Le kellett ereszkedni egy szakadékba, s ott térült el a 68 lakosú kis falucska. Beleolvadva a környező szikla falba, hisz annakmanyagából épültek a házak, a tetőket. Hontanas egy darab csoda, valami a múltböl, a régi Caminón idejéből. Barabás szerint olyan, mint egy vadnyugati film díszlet. Arra vársz, hogy a következő pillanatban kiugrik eléd a seriff. Öttől nyolcig elvégeztük a napi rutinná, pihentünk és élveztük a napsütést az Albert teraszán. Nyolckor már lefeküdtünk, mert ránk fért a pihenés az aznapi 32 km után. Ma reggel nekem a szokásosnál nehezebben telt az első két óra. Nagy reményeket fűztem egy nekem már csak örökre Cirkogjzírnek nevezett városhoz, hogy majd ott lesz posta, gyógyszertár netán szupermerkadó. Háát. Folyt.köv. Most kezdődik a vacsora.

Nincsenek megjegyzések: