9.nap : Najera - Santo Domingo de la Calcada

Aludtunk vagy tíz órát, s a reggeli indulást se kapkodtuk el. Az albergben megreggeliztünk, s kb. 8 korul hagytuk el a szállást. Najera egy erős emelkedővel búcsúzott. Errefele vörösagyagos a talaj. A kopár sziklak között mar-mar Mexicoban érzi magát az ember. Az emelkedőt szőlőültetvények követték. Azok között általában dimbes-dombos a táj, jól lehet haladni. Ma az eső se esett, s valamivel melegebb is volt, mint korábban, így igazan élvezni lehetett a reggeli sétát. :) Majd kicsit lejjebb ereszkedtünk, ahol viszontláttuk a tegnapi eső, vihar következményét: sár, sár, sár mindenütt. Az ember dagasztotta, ahogy bírta, de elég hamar azon vettem magam észre, hogy mar remegnek a labaim. Epp akkor erkeztunk egy nagy epitkezeshez. Eloszor nem is lelkesitett a helyzet, hogy 3 percenkent felre kell maszni, mert jon egy hatalmas foldszallito auto. Aztan az tortent, hogy az egyik kocsi elakadt, s ket perc mulva ott termett egy nagy Caterpillar, ami szo szerint utat gyalult elenk. Nemcsak a sarat, de meg a koveket is, mindent tukorsimara egyengetett egyetlen erintesevel. Utkeszito. Ez jutott ott eszembe. Meg az is, hogy milyen kedves dolog ez Istentol, hogy odajon egy gep es mi vagyunk szo szerint az elso emberek, akik vegigmehetunk az uj uton :)
Az utas reszt kovetoen egy sik terepen haladtunk, majd beertunk Afrozaba, s megejtettuk a napi elso kavet. Onnan emelkedok jottek, es hatalmas szel. Idonkent alig birtam allni a labamon, mert szembol fujt. ( Lala azt mondta, hogy hos vagyok, hogy csak ugy feljottem azon a terepen. Csodalkoztam, hogy ezt mondja, mert azt hittem, hogy ez mar a vegelgyengules, hogy alig birok felmaszni egy emelkedon. Aztan kiderult, hogy idezem Lalat : "ez egy sunyi lapos emlkedo volt", s o is alig tudott allvamaradnia  szelben. A tetejen ( egy golfpalya szelen) volt egy piheno, ott megettuk joghurtjainkat es indultunk tovabb. Ket hasonlo nevu falu ele ertunk, csak az egyik neve ...ela , a masike, pedig ...ena -ra vegzodott. Itt ket opciot kinalt a Camino. Mi az ...ela-sat valasztottuk, de a ....ena-beli kereskedok (feltehetoen ok) minden sarga nyilat lefestettek, hogy lehetetlen legyen a masik falu fele menni, mindenkepp be kelljen menned az o falujukba.
No, mivel mi nem ismerunk lehetetlent, hat elhataroztuk, hogy akarhogy is lesz, mi odatalaunk az utra. A szurke lefesteseket figyeltuk, s azok alapjan haladtunk, es igen! Sikerult igy is. Az egeszben az volt a legklasszabb, hogy senki nem jott arrafele, teljesen egyedul haladt az ember. A falu utan volt egy hosszabb szakasz, annak a vegen ert ossze ujra a Camino. Ennek a szakasznak az elejen szetvaltunk Lalaval, s megbeszeltuk, hogy innen mindenki a maga tempojaban halad. Talalkozunk a varosban, az Albergben.
Igy tenyleg teljesen egyedul setalgattam a mezok kozott egy dimbes-dombos tajon. Ez volt az eddig harmadik legjobb elmenyem a caminon atekintetben, hogy kozel erzem magam Istenhez.
A kozos utra visszaterve megint jottek a pelegrinak, de nem volt egy ismeros se, igy egyedul  haladtam. Egy eleg meredek emelkedo utan feltunt vegre a templomtorony, a varos. Az a legjobb erzes! Foleg, ha latod, hogy kozel is van. Szepen komotosan boklasztam fel-le, fel-le a napsutesben, mignem egyszercsak elkezdett cseperegni, igy ujra belehuztam. A varos szelen volt egy krumplitarolo, errol tobbek blogjan olvastam, hogy ott szedtek krumplit az aznapi vacsorahoz, igy erdekes volt latni azt a helyet. Kb. 100 meterre a szallotol Lala elemjott. Mar bejelentkezett, s gondolta, meglep. Atvette a hatizsakot,.elkepeszto volt a kulonbseg zsak nelkul menni. Nme csodalom, hogy sokan szallittatjak a zsakjaikat - bar en a magam reszerol ilyet csak veszhelyzetben tennek, mert a camino a terhekkel a megprobaltatasokkal egyutt az igazi. Olyan viccesek azok a ferfiak, akik egy szal esernyovel a kezukben, frissen mosott markas ruhakban setalgatnak a zarandokok kozott.

A szallas egesz jo. Ez is donativos, de egy vadonas uj epulet. Raadasul a mellettunk levo agyra kerult Erika, a del-afrikai no, akivel az elso nap nehezsegeiben osztoztunk meg a Pireneusokban, meg Angela egy nemet no, aki akkir jott oda Longrono elott, amikor total be volt gyulladva a labam. Odajott es azt mondta, csereljem le a bakancsot a szandalra.Akkor az rengeteget jelentett. Most is jokat beszelgettunk. Mondtam, hogy kicsit szomoru vagyok, mert a 9. nap utan mar latszik, hogy cserelodik a tarsasag, magunk mogott hagyunk olzanokat, akik fontosak. Mire oo: "A mikor szukseged van valamire/ valakire, epp a szukseges emberrel fogsz talalkozni. Errol szol a Camino. Ha az uton vagy, a tobbit az Ut eled hozza. Nem kell aggodj semmin. Nem kell szervezned, keresned...." Es igaza van. Valoban, amikor nagyon szuksegem volt nevetesre, mindig oszefutottunk Peterrel vagy Idaval. Amikor egy oleles kellett, akkor Erika vart az ajtoban... A Caminon olyan egyszeru, mert megtortennek veled a dolgok. Megtalalnak az emberek, s ratalasz azokra, akikre neked van szukseged.
Jo lenne igy elni a mindennapokban is. Kevesbe tervezetten, szervezetten, tomenyen. Hagyni idot arra is, hogy megtortenjenek dolgok, amikre nem is szamitunk, amiket nem mi terveztunk, szerveztunk ossze.
A tegnapi szallason ram talalt egy nagyon klassz caminos konyv magyar peldanya. Ott fekudt az asztal kozepen. Valaki hatrahagyta, mert nehez volt neki a fenymasolt peldany. Beleolvastam. A mi nemet utikonyvunkhoz kepest, ez sokkal -sokkal tobb es melyebb. Nem utikonyv, inkabb egy camino-kalauz. Pl. egy kozepkori Caminos utikalauzbol is vannak benne reszeletek. (Olvastam errol meg otthon, csak most nem kaphato - gondolom, azert is hozott emberunk fenymasolt peldanyt) Akartam azt a konyvet. (barmi hatrahagyott dolog ingyen elviheto az albergekbol) Lala azt mondta, hogy ok. egy-ket napig magunkkal visszuk, aztan majd meglatjuk. Ahogy olvasgatom, ugy sejtem, inkabb mas dolgokat fogok kitenni helyette, egy darabig elviszem meg magammal.

Bori ma 19 eves. Kb. negyedora mulva. Furcsa, hogy nem lehetek ott vele. Hianyzik. Hianyoznak. Nagyszeru gyerekek. Nagy ajandek toluk, hogy elengedtek bennunket erre az utra. Bizom benne, hogy isten az O szuksegeiket is betolti...