Ovi.
Vidáman bandukolunk reggelente az Olajfa oviba Illés "lombosfa-jelű" ovodás nagyfiúnkkal. Jók ezek a reggelek, főleg, hogy az ovi és köztünk épp hatalmas erőgépek dolgoznak: útfelbontás. Így 10 perccel tovább tart az útunk, de megéri.
Csillogó szemek figyelik a vele magasságban vetekedő kerekek surranását, s fülét befogva bátran-félve hallgatja a nagy kövek puffanását a teherautó platóján.
Mégis , mostanság az ovi felé közeledve elcsendesedik... Az ajtóban kiváncsian kukucskál be, majd mikor meglátja Judit nénit, mintha csak azt mondaná: "jól van, még itt van!" Aztán mintha mi sem történt volna, átöltözik...
Judit néni ezzel a tanévvel nyugdíjba vonul. Nehéz lesz nélküle, hiszen Ő nem csak ovónéni, hanem amolyan " nagyija " a kicsiknek. Ki lesz az új ovónéni? még nem tudjuk, de Eszter ovónéni , a váltótárs szeretete sokat fog segíteni a kiscsiknek.
Hmm, csak figyelem Illést, még nem beszél a dologról, de látom, hogy már szívében tudja, de az értelmével hesegeti a gondolatot: elvesztünk valakit, akit nagyra értékelünk...
-l-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése