Kicsit a kicsikkel magam maradtam. Bori már pénteken elutazott Ukrajnába.
Legutóbbi üzenete alapján elég elfoglaltnak tűnik:
"Ma a medical-team-mel elláttunk 130 embert. A belgyógyászatnál voltam vagy 3 órán keresztül, majd a mozgás-terapeuta mellett kb. 4 órát...vágni kell az angolt nagyon. Van itt tetűtöl kezdve gyomorfekélyen és rohadt lábon keresztül prosztatáig minden, úgyhogy nem egyszerű a munka. Mennem kell a boltba az amerikasiakkal."
Lala pedig tegnap utazott le Síkfőkútra, hogy pár napig koncentráltabban koncentrálhasson a láthatatlanra. Bevallom, ma reggel - lévén ma van a szülinapja - már-már leküzdhetetlennek tűnő kísértést éreztem, hogy gyorsan bepakoljam a gyerekeket az autóba, szerezzünk egy tortát és meglepjük őt. A gyerekek is erősen hajlottak erre. Végül mégis győzött a szív felett az ész. Mert hogy nézne már ki, hogy csendessége rögtön azzal kezdődik, hogy az első teljes napot beharsogja a kiscsalád.
Hát maradtunk. Hátramaradtunk. Belealudtunk a borongós őszi reggelbe. Gombócokat főztünk. Olvasunk és játszunk. Most meg épp arra várunk, hogy beteljen a pogácsák ideje és a kelesztőtálban végre felkeljen a pogácsatészta. Aztán átlényegülve apró kis sütikké a sütőben illetve... teljesítse be sorsát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése