Pages

2010. június 25., péntek

Szelídség


"A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt!" - Fil.4:5.

Ez volt a tegnap esti imaóra igéje. És nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem.
Isten valami mélységes szelídséggel, egyszerűséggel és erővel szólt az Igén és Nagy Sándoron keresztül a szelídségről. Jó volt hallani. Jó volt az Igéhez mérni az életünket. Jó volt több isteniért könyörögni. Jó volt emlékezni, hogy bár a világ nem efelé tart, s manapság már-már gyengének, élhetetlennek tűnik, aki szelíd. Ez az isteni terv. Az isteni akarat. Erre hívott: hogy az a krisztusi alázat, ami nem tekint zsákmánynak mennyei, örökkévaló dicsőséget, hatalmat és erőket, amely önként levetkőzi mindazt, Ami - és képes megalázni magát az emberi gyalázat legaljáig (ld. két Filippi két résszel korábban) - ez az alázat és szelídség ölthessen testet bennem, bennünk. Persze csak, ha akarom.
Egy simára csiszolódott gömbölyű kőről is beszélgettünk. Amilyennek Isten látni szeretne.
Szelídnek. Aki nem sért másokat, nem okoz sebeket. Aki problémák, fájdalamak nélkül képes érintkezni a másik emberrel.
S hogy ez gyenge dolog lenne? A Biblia olyan emberekről állítja, hogy szelídek, alázatosak voltak, mint Mózes, Jákób vagy Jézus. Mózesről azt is, hogy nem volt a földön alázatosabb ember nála. (persze ő se így született - pusztákba kellett mennie, hogy a lobbanékony trónörökösből a föld legalázatosabb vezetője születhessen)
"A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt!"
Felszólító módban. Világosan és egyértelműen. Minden ember előtt.

Nincsenek megjegyzések: