Két év után újra kinézek a régi konyhám ablakán, s látom, hogy nem látom már úgy a nadapi templomot, a Bence-hegyet este... Felmegyünk a Bence-hegyre, s látom, hogy nem látom már a Velencei-partot. Megnőttek a szomszéd fái. Felcseperedtek a hegyoldali cserjék. Csak két év, de a dolgok változásnak indultak. Utak "nőttek" a Bence-hegyen. Ott, hol két éve még tengelyig a sárba süllyedtünk, ma aszfaltozott utakon suhantunk. A hegy lábánál lakópark nő, a tóparton welnessszálló. Ez az élet rendje. Növekedés. Változás. Csak néha meglep, ha nem látod már, amitől anno neked valami az volt, ami. Ja, meg az is meglep, hogy meglep.
Talán, mert kimaradtam belőle. Viszont ezért látom. Vagy nem? Vagy igen? Vagy levágjuk a tuják tetejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése