Pages

2010. május 3., hétfő

Anyás nap

Vasárnap reggel Bálint versére ébredtem. Az ágyba hozta sajátkezűleg írt versét.
Aztán a gyüliben is az édesanyákért való imával kezdődött a nap.
Majd anyáknapja. Kicsinyeink éneke és virágjai.
Megható, ahogy a fél gyüli mozgásba lendül és lassan kígyóznak előre az oltár előtt lévő virágokért.
Köszönetek. Könnyek. Ölelések.
Anyának lenni olyan jóóóó! - és nem az anyák napja miatt.

Délután ovis anyáknapja a református templomban.
Óvodásom szemei a vállak között kutatnak, míg széles mosollyal nyugtázza, hogy megvagyok. Az aznapi második szeretetvendégséget már inkább kihagyta volna: "ne menjünk be sütizni, spóroljunk nekik!"
Anyának lenni valami különös, isteni. A feltétel nélküli, megelőlegezett, isteni szeretet utolsó földi maradéka.

Hiába siettünk haza, a többiek már elmentek Velencére - így maradtunk le az aznapi harmadik gyülekezeti szeretetvendégségről.
Az ajtón belül anyáknapi ajándék könyv és kártya.
Közben a többiek Velencén köszöntik a mamát. Hortenziával.
Családunkban a hortenzia anyáknapi hagyomány. Gyerekkoromban a mamáknak ezen a napon mindig hortenziát ajándékoztunk. Mama ablakai alatt egész hortenzia-rengeteg jelezte a sok-sok anyáknapját és szeretetet. Napok óta szemeztem az állomásról hazafelé egy hortenziával a virágbolt kirakatában. Azt reméltem, hogy anyu is annyira örül majd neki, amilyen örömmel készítettem. És igen.
Szombaton mamit is meglátogattuk. Lala az ifis srácokkal Velencén töltötte a hétvégét. Bori az eü-s tanfolyamon. Így maradék kis családdal beültünk a kis autóba és megleptük a papit-mamit. Mami nagyon örült, és nemcsak a virágnak. Ebédeltünk. Beszélgettünk. Kocsit mostunk. Hazainduláskor mesélte, hogy kérdezték tőle: "ugye, akkor holnap jönnek a gyerekeid-unokáid, hisz anyáknapja..." - s ő azt válaszolta: "á, most nem, mindenki olyan messze van, s két hete találkozott a család". És igen! Jöttünk.

Késő este még a dédit is sikerült utólérni telefonon. Mi voltunk az utolsók.
Örömmel mesélte, hogy délelőtt köszöntötte ... délben hívta ... aztán a kis dédik verset mondtak, majd a ... , estefelé ... és most mi is.
Anyák napján.

4 megjegyzés:

Jonatán írta...

Jé! mi is hortenziát ajándékoztunk a velencei mamának.

Révész Szilvi írta...

Talán ez egy ilyen velenceimamás dolog. :)

Zsuzska írta...

Ezek a Dédik már számon tartanak minden hívást, "striguláznak" és örömmel nyugtázzák a nap végén, hogy mindenki "megvolt". :)))

Révész Szilvi írta...

De milyen nagyszerű, hogy vannak.
És milyen is lesz az, ha majd mi leszünk a dédik?!
Van négy gyerekem, ha mindnek csak 3 lesz, az már 12 unoka, akiknek megint 3-3 gyerek... az reménység szerint harmincegynehány dédunoka. :)
Jó lesz.