Ma reggel a Remiben lett volna egy bibliaórám, de sajnos elmaradt. Rajtam kívülálló okokból ugyan, de ma nem sikerült a reggeli ima-biblia közösségünk... Így hamarabb indultam látogatni. A Szfvári kórházat már elég jól ismerem, de most egy számomra új részt kerestem: Bel C. osztály. Rácz István bácsit kerestem fel, aki most a helyzethez képest egész jól volt. Megismert, és egyből a lényegre terelte a szót. Igen, készül hazafelé. Most nem a Kertész utcába, annál fontosabb helyre. Oda, arra a helyre, amiről annyiszor prédikált, és annyi embernek mutatott utat! Tudja, érzi, készül rá: átlépni a küszöbön. Krisztusban számára nem ismeretlen a hely , ahova készül. Nem fél, nem hárít, imájában mégegyszer rendez mindent, ami még elvarratlan szál lehet az életében. Furcsa így leírni, de jó látni egy testvért, aki egy egész életet megharcolva most készül átlépni a küszöböt. Azt, ami után mi már csak azt mondjuk, hogy "elment", s ami után odaát azt mondják: "megérkeztél". Érdekes látni ezt a kettősséget: elgyötört, becsövezett test, és egy Istenre váró, szilárd lélek.
A héten az egyik filmben hallottam egy mondatot: " Tudod, mielőtt az emberek meghallnak, soha nem azt kérdik meg tőlük, hogy mileyen tudást halmoztak fel, hanem leginkább azt kérdezik, hogy "miben hiszel?" István bácsi tudja kiben hisz: Jézus Krisztusban.
Végül együtt kértük az Élet és halál urát, hogy készítse el Rácz bácsit, és vigye át az Ő országába. Akkor és úgy, ahogy Ő jónak látja.
Talán véletlen, talán nem, de 100 méterrel odébb, egy másik épületben Istennek egy másik szolgája vívja a végső tusát. Rácz bácsi után átmentem Hányik János bácsihoz, aki kómában fekszik. Nem rég hozták be, de szinte életelenül fekszik az ágyán. Istennek egy másik szolgája, aki ebben a gyülekezetben szolgált lelkipásztorként. Az Ő hitén keresztül használhatjuk a mostani imaházunkat. Beszélgetni már nem tudunk. Engem is csak a "papi" hivatal miatt engednek be. Őrzőben van. Körülötte megviselt betegek élet és halál között. Megsimogatom, szólítom, de már kifelé nem jön válasz. Imádkozom érte, megszorítom a kezét. Ő már talán rajta is van a küszöbön, de még nem lépett át...
Két végig szolgált élet, két pásztor, két elhasznált test, és két Krisztusban reménykedő szolga. Isten szolgái, Isten országának küszöbén...
" Mert sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek... semmi nem választhat el engem ...Krisztustól, aki életét adta értem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése