Tegnap elemntem a kórházba, hogy meglátogassam Rácz István bácsit, de mire odaértem, már csak a "hült helyét" találtam: félórával azelőtt haza engedték! Így, ezzel a jóhirrel nyargaltam a házicsoportunkba, ahol éppen buzgón imádkoztak Pista bácsiért.
Klasz dolog ilyan jó híreket közölni, bár csak ezt tehetnénk mindig! Hálát adtunk Érte, és egy nagyon jó beszélgetés alakult ki. Most majdnem mindenki ott volt, és mindenkinek volt egy-egy bizonysága.
Hazafelé menet még beugrottam a Tescoba, hiszen már csak ez volt nyitva. Furcsa érzés volt egyedül bolyongani a polcok között. Eszembe jutottak azok, akik valami oknál fogva egyedül maradtak... pedig én csak vasárnapig "nélkülözöm" a kedvest, de mindenről eszenbe jutott valami: ezt néztük meg legutóbb Vele... stb. Szóval, ez a csendes magamban-lét megtanított meg-, és átérezni , hogy milye érzés lehet egyedül lenni. Sok özvegy, vagy elhagyott érezheti ezt...
Kicsit vidámabb téma: Illésünk él és virul a nagyinál! Holnap megyek érte, s szombatra megtelik élettel a ház.
Szilvi írt egy sms-t ma regel, és írta, hogy nagyszerű a közönség, teltház volt tegnap este is, de továbbra sincs fűtésük. A szinház nagyon romos. (Talán így még élethűbb lesz a "Valahol Európában". ) Egy háború utáni darab, egy háborút éppen csak befejező országban...
Még négy előadásuk lesz. Gondoljatok rájuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése