Az "Igazából mennyország" könyvről - ami egyébként a Libriben a múlt héten a negyedik volt az eladási ranglistán - beszélgettünk a minap egyik kollégámmal. Véletlenül mindketten épp akkoriban olvastuk. Elmondta, hogy csak két dolgot furcsállt a főszereplő beszámolójában. Az egyik az, hogy a kisfiú szerint a mennyben nagyon sok gyerek van.
"Hát ez elég hihetetlen, már miért lenne ott sok gyerek, ha az emberek zöme azért mégis inkább idősebb korban távozik..."
Hirtelen jutott eszembe, hogy ami a mi szemszögünkből így van, az nem is biztos, hogy a másik oldalról ennyire egyértelmű. Mert ha arra gondolunk, hogy hány és hány életet abortáltak az elmúlt évtizedekben, s hogy a földön valaha élt elberiség jelentős zöme épp ma él... akkor már nem is olyan elképzelhetetlen, hogy a mennyben sok-sok-sok-sok gyerek van.
Egy másik kollégám ajánlotta még tavaly az "Abortusztúlélők" című könyvet, miután hosszabban elbeszélgettünk egy érzékeny sráccal, aki sok érdekes szokásáról mesélt. Tünetei kimerítették az abortusztúlélők összes jelemzőjét. A héten sikerült megszereznem a kis könyvecskét. S most azon gondolkodom, hogy egy világban, ahol világszerte évente 60 millió abortuszra kerül sor talán nem is olyan véletlen, hogy a halál árnyékában felnövő nemzedék alapvető életérzése a szorongás, a bizonytalanság,az önbizalomhiány, az elutasítottság. S ebből logikusan következik, hogy alapvető magatartása a bizalmatlanság, a cinizmus, a szkepticizmus, a család, a gyermekvállalás elutasítása.
"Isten ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse: jutalom".
Milyen jó tudni, hogy életünk Tőle indult! Nem csak azért vagyunk, mert szüleink akartak - s fordítva is: ha akartak , ha nem , Valaki akarta létünk.
"holott élek
holott halok
holott élő
élő halott
...
egész lényem
lüktet gennyed
nem fogadnak
be a mennyek"
(Petri György: Halálomba belebotlok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése