"Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon." 1.kor. 4:1-2.
Szeretem ezeket az igéket. Valaha, mongol szolgálatunk idején váltak számomra nagyon fontossá. Akkor a hűség miatt. A kilátástalannak, eredménytelennek látszó hetek, hónapok alatt sokat jelentett Isten biztatása: nem nagy teljesítményre, különleges attrakciókra van szükség - nem vagyunk többek, mint sáfárok, amire szükségünk van, az a hűség, az állhatatosság, a kitartás. A többit Isten végzi el. És így is lett.
Ma reggel ugyanebből az Igéből az "Isten titkainak sáfárai" kifejezés emelkedett ki számomra.
Sáfárság. Nem csak úgy általánosságban véve, hanem sáfárság valamivel.
Sáfárság Isten titkaival.
Isten minden gyermekére bízott titkokat. Mindazok, akik befogadták Krisztust, már egy életbevágó titok birtokosai lettek. S ezzel a titokkal sáfárkodnunk kell.
Nem csak a tálentumainkkal, adottságainkkal, képességeinkkel, de mindazzal, amit megértettünmk már Isten országából, titkaiból, törvényeiből.
És ez nem olyan bonyolult, mert Isten nem kér többet, mint amit ránk bízott.
Amit megértettél, megtapasztaltál, azzal kell bátorítsd, építsd a környezetedet. És megdöbbentő módon egyre többet és többet fogsz megérteni majd Isten titkaiból. Nem akkor, amikor elméleti tudásokat próbálsz magadba szívni, sokkal inkább amikor a már megélt igazságot, titkot - ami már a tiéd - megosztod, tovább adod.
"Mert akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még...."
Adjon Isten sok örömet a sáfárságban! Adja meg a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy lásd hol és kik felé kell szolgálanod a rád bízott titkokkal!
Szeretem ezeket az igéket. Valaha, mongol szolgálatunk idején váltak számomra nagyon fontossá. Akkor a hűség miatt. A kilátástalannak, eredménytelennek látszó hetek, hónapok alatt sokat jelentett Isten biztatása: nem nagy teljesítményre, különleges attrakciókra van szükség - nem vagyunk többek, mint sáfárok, amire szükségünk van, az a hűség, az állhatatosság, a kitartás. A többit Isten végzi el. És így is lett.
Ma reggel ugyanebből az Igéből az "Isten titkainak sáfárai" kifejezés emelkedett ki számomra.
Sáfárság. Nem csak úgy általánosságban véve, hanem sáfárság valamivel.
Sáfárság Isten titkaival.
Isten minden gyermekére bízott titkokat. Mindazok, akik befogadták Krisztust, már egy életbevágó titok birtokosai lettek. S ezzel a titokkal sáfárkodnunk kell.
Nem csak a tálentumainkkal, adottságainkkal, képességeinkkel, de mindazzal, amit megértettünmk már Isten országából, titkaiból, törvényeiből.
És ez nem olyan bonyolult, mert Isten nem kér többet, mint amit ránk bízott.
Amit megértettél, megtapasztaltál, azzal kell bátorítsd, építsd a környezetedet. És megdöbbentő módon egyre többet és többet fogsz megérteni majd Isten titkaiból. Nem akkor, amikor elméleti tudásokat próbálsz magadba szívni, sokkal inkább amikor a már megélt igazságot, titkot - ami már a tiéd - megosztod, tovább adod.
"Mert akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még...."
Adjon Isten sok örömet a sáfárságban! Adja meg a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy lásd hol és kik felé kell szolgálanod a rád bízott titkokkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése