Pages

2013. március 29., péntek

Júdás, a tükör?

Nagycsütörtök. Nem átlagos este. Páskavacsora. Beszélgetések. Virasztás, és árulás. Valami véletlen folytán a kezembe kerülő regényben most épp Júdásról olvasok:


"...lét és árulás, élet és kiszolgáltatás összetartozók. Ott, ahol az emberek megbíznak egymásban, csak ott lehetséges árulás. Csak az tud minket elárulni (vagy mi őt), aki közel van.
A Júdás-történet egyáltalán az Írás ezernyi árulástörténete (Ádám és Éva, Kain és Ábel, Jákób és Ézsau, József és testvérei) nélkül jobb véleménnyel volnánk magunkról. De egyszersmind azt is látjuk: az árulással együtt lehet élni. Minthogy együtt kell, minthogy kiirthatatlan a világból. Így lesz Júdás nem szörnyeteg, hanem inkább testvér, rokon, sőt: tükör. ...

Az árulást nem elhatározza az ember, hanem félelem s pánik fogja el. S akkor. ... Félelem, pánik, s aztán egykedvűség... Az árulás olyan, mint egy vihar - de van felelősség. Az áruló felelőssége, hogy vállalja az árulást.

Éppen akkor, amikor elárulok vagy elárultatok, akkor lép (léphet, lépjen) elő és hasson a szeretet, akkor is, ha kezdetben csak a szégyent és a sértést tudjuk fölfogni.
Szégyen, sértés, sérülés, sebzettség."  - Esterházy: Javított kiadás 25-26.o.

"A Júdás történetek elemzése nem csak azt mutatja meg, hogyan vall az ember az árulás révén kudarcot és megy tragikusan tönkre, hanem azt is, hogy belássuk, az árulás hozzátartozik az élethez, és így elkerülhetetlen."

...esendően emberi