Pages

2009. szeptember 28., hétfő

Váratlan találkozás


Nem tudom miért van az, hogy ha valamit nagyon vársz, akkor időnként csalódsz. Máskor meg vannak alkalmak, amiket egyáltalán nem vársz, amiket kihagynál... s akkor meg váratlanul Isten olyan áldásaiba botlasz, miket gondolni se mertél.

Kora reggel ébredtünk szombaton. Lala és Sára már nyolc előtt elmotoroztak Érd felé. S én is készen vártam a napot,a női imakonferenciát. Illetve készen is, meg nem is.
Lala azzal távozott: "meglásd, nagyon áldott napotok lesz!". S délben már többen jöttek oda: "ez a Lala tud valamit:)". Mert valóban Isten valami váratlan, különös, kedves jelenléte érkezett közénk a konferencia első percétől kezdve. Amikor az énekkar megszólalt: "Halleluja. Halleluja. Szent és örök az Úr..." Ott volt Ő. A szent és örök. Attól a perctől kezdve hihetetlen nyugalom áradt szét fáradt testemben és lelkemben, s már én is tudtam, hogy a legjobb helyen vagyok épp.
De hogy korábbról kezdjem, nem mindig látszott ilyen "egyszerűnek" ez a szombati nap. A szervezés során nem egy-két ember tette fel a kérdést: "de az hogy lesz, hogy egész nap csak imádkozni fogunk?!" "reggeltől estig?", "nem is lesz előadó? - akkor biztos el se jönnek". Hát eljöttek. Délelőtt teljesen tele volt az imaház. És nemcsak eljöttek, de imádkoztak is a lányok, asszonyok. Reggeltől estig. S a legtöbbször egymás szavába vágva.
Hogy ne feledjem, most leírom, ami nekem a legfontosabb volt.
Szent és örök az Úr... Ahogy a hálaadás közben Isten átmosta a szívemet. Nelli néni imái. Ima az idősek megtéréséért. A név szerinti imák. Egy apostolnak, egy Pálnak is életbevágó, hogy kérje, mindenkitől kérje a közbenjárást. Beszélgetés délben. A fiúk nagyszerű munkája a konyhán. Az énekkar, a dicsőítők. Lídia otthona. A legértékesebb bútorkárpit. Az alvó gyülekezet. A megbocsátás szükségessége. A néni imája a megbocsátásról. Amikor anéni szót kért. A megbocsátás és az ölelés. Egy húszegynéhány évvel ezelőtti budafoki imaéjszaka. A szivecskés kéményes ház. A kérés nélküli uzsonna. A könnyek. "Ez így lesz egész délelőtt?" Az imák. Az őszinteség. Az öröm.

Köszönöm, Istenem. Köszönöm.

2009. szeptember 26., szombat

Gyülekezeti levlistánkról...

Kedves Testvéreim!

Nem a lustaság miatt halasztottam idáig, de csak most van időm arra,hogy megosszam Veletek múlt hétvégi élményeimet!
Pénteken reggel beültünk két szép autóba 9-en, és átautózva az országunkat beértünk Kárpátaljára, Ukrajnába. Ott is voltak szép autók, meg Zaporozsec és "fecskefarkas" Volga és szorongató elhagyatottság érzés és szegénység.
"mindenkinek a maga baja a legnagyobb"! Emelkedett érzés, és Krisztusi gondolkodás, ha Valaki képes hálát adni saját helyzetéért bármilyen is az!

Engem nagyon határozottan tanított az Úr!

Beregszász
Vajon hány egy és hat év közötti gyermek van a gyülekezetünkben? 10-15-en lehetnek, még ezt sem tudom. Szerintem nem lehet elképzelni, de csukjad be a szemed és "lásdd" el a következőt. /talán majd lesz néhány kép "prezentációnak"/
Egy 50 literes kondérban főtt rizs, mellette 1-6 éves gyerekek, - akik olyan koszosak, hogy utoljára édesanyjukban és az esőben érhette Őket víz- akik nyújtják a tányérjukat az üres rizsért. Akik még nem szobatiszták - nincs is szoba!- anyaszült meztelenek, a nagyobbak valami olyan össze-vissza ruházatban vannak,amit mi nehogy gyermekre nem adnánk, de hozzá sem érnénk. Egy dologban egyenruhák a göncök, végtelen koszosak. Miután megkapták a tányér rizst, egymás mellé ülnek a porba.Az icipicik meztelen fenékkel, a kicsit nagyobbak -mondjuk a Józsika- térdig érő kislány ruhába mellé, neki ez jutott. A porba negyedórája vizeltek a kutyák, és a tíz méterre levő szeméthalom szennyét az utolsó eső ezen a területen mosta át!

EMBERHEZ MÉLTATLAN NYOMOR! Isten nem erre teremtett bennünket.

Csak úgy mellékesen, "ha egy nemzet identitását a nyelve adja akkor Ők Magyarok" mondta Bödő Sándor testvérünk!
Így is élnek magyarok 430 km-re Székesfehérvártól!
Tanultuk: "Isten nem személyválogató", de az ember az. Mostanában többször hallhatjuk "képtelenek alkalmazkodni a társadalomhoz az ilyenek". Mi mennyire akarunk hasonlítani Isten fiához, aki a betegekért a gyengékért az elesettekért jött a földre? Akarunk segíteni?

Nagydobrony
kb.120 ember egy pici imaházban és olyan erővel szól a dicsőítés, hogy az én konszolidált hangulatomat zavarja, de aztán felkap, elsodor, eláraszt a lélek jelenléte!
Az a sok nyílt, őszinte, tágranyílt barna tekintet! CSODA!
Igehirdetés, bizonyságtételek, ének, hálaadás, őszinteség, tiszta érdeklődés, csak a gyerekek keze fekete, mert diószedés ideje van.
Itt sincs Milka csoki és Pampers pelus, de a környezetük rendezett, hálát adnak, MERT ŐK MEGISMERTÉK AZ ISTENT!
Soha nem láttam még ilyen őszintén dicsőíteni az Urat!

Munkács
A Jancsipásztor /püspök/, Bandi, Szveta, Jenő és a többi Testvér fogadott bennünket. Fínom ételekkel, tiszta konyhával, szobával, fürdővel és Isten hírével!
Kb. 2 hónapja 67-en két hete 13-an merítkeztek!
Értelmemmel felfogom, hogy az embert megváltoztatja Isten lelke a megtéréssel! De eddig ez nekem elmélet volt. Ilyen,az ottanihoz képest már-már mennyei körülmények között kevésbé lehet észrevenni mint OTT!
A "táborban" -cigánytelep- egymás mellett lakik a pásztor és a még megtérés előtt álló roma. A különbség a tekintetükben, a rendezettségükben és abban van, hogy ki mire építi a jövőjét! és ez látszik a külcsínyen is!
Van mit tanulni! Meghírdettek roma gyerekek, fiatalok számára egy táncos vetélkedőt, "Sztár születik", ott voltunk az elődöntőn 300-400-an! Mi hogyan tudnánk ennyi fiatalt és idősebbet behívni az imaházunkba!
...

2009. szeptember 25., péntek

Ma este: Az akaratról

Az érzelem és az értelem után, a ma esti téma Az akarat lesz.

Előzetes gondolatébresztőnek két idézet:

"Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szivemben akarat,
s tán ha kezem máskép legyintem,
a világ másfelé halad.
Mégis érzem, valaki néz rám,
visz, őriz, ezer baj között,
de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,
mihelyt gőgömben renyhülök.
...
Nem hiszek az Elrendelésben,
mert szabad vagyok: oly szabad,
mint a bolond bogáncs a szélben
vagy vad bozót között a vad.
«Vezessen Hozzád a szabadság!»
igy kérem olykor aki vár,
mert nem annak kell az imádság,
ki Istent megtalálta már."
Babits: Az elbocsátott vad

És Eckhart mester:
"Hadd akarjam azt akarni, ami a Te akaratod."

Szerda


Tegnap egy barátom felvidítására megírtam neki a szerdai napomat, s mivel most nincs időm blogot írni, a publikus részeket megosztom a széles nyilvánossággal is.

Nálunk is zajlik az élet. Bár azért más a betegség, s más az, ha csak a teendők torlódnak az emberre. Néha tök vicces kívülről nézni a dolgokat.

pl. tegnap. itthon reggelente a füribe elég nehéz bejutni, mert mindenki egyszerre akarja. hatan! :P hát fél hatkor kimentem. már ott volt a bori :( fél hétkor indultam rohanva a buszhoz, de a kapu be volt zárva lenn, nekem meg nem volt kulcsom. ha visszamegyek felébreszteni a lalát, lekésem a buszt. mit volt mit tenni, kiugrottam a kerítésen ( gucci táska + fekete szövetnadrág - szép lehetett). nadrág kissé szétrepedt:( amit később, úgy dél felé realizáltam. busz késett. kilenckor tárgyalásunk volt csili műv.házban pesterzsébeten. Isten kegyelme, a határúti metrónál éreztem, fel kellene hívjam kolléganőm, timit - ugyanazzal a metróval jött, legalább nem kellett egyedül keresni a 66-os buszt. jelzem, timivel lerobbant a metrószerelvény az alagútban - mindegy. némi körkörözés után felleltük 66-os busz megállóját, s felültünk reája. vártunk. vártunk. tíz perc után buszsofőrnéni bejelentette, hogy busz leromlott, szálljunk le, majd jön másik (kb.ekkor kellett volna csilibe érnünk) másik busz jött. mi fel. fél óra múlva valahol a soroksárin le. rájövünk: túl korán. integetünk, buszsofőrbá kinyitja, utasok csodálkozására két közegidegen néni vissza. kettővel később meg későn realizáljuk, hogy itt kell leszállni, így ugrááás!, ajtó ránkcsukódik. mindegy. leszálltunk. három utca gyaloglás, s már beszélgethettünk is művházigazgató bácsival. ő körbevezet objektumban... aztán vissza, fél óra buszozással elérjük kőbánya-kispestet egy rettenetesen recsegő busszal (vagy a város összes busza a szétesés szélén áll?, egy sarokról is visszahallik busz nyekergése, mi meg csak röhögünk, mert olyan irreális az egész,de tovább a deákra.kisföldalattival kodálykörönd, fél tizenegykor találka a dembinszkyn. ja nem a kettő, hanem a harmincöt alatt? á! némi gyaloglás. nem ügy. tárgyalópartner úgy tesz, mintha nem ő könyörgött volna, hogy talizzunk minél előbb, mindegy, végül letisztázzuk a dolgokat. s végre egy wécé. majd gyalog ki a keletihez. beugrunk inni a káefcébe. egy tök üres káefcébe. emberek, egyáltalán működik ez az üzlet? abszurd. ketten az étteremben.rohanás a metróhoz. de hol is most a metró? baross tér feltúrva, átmászunk árkon, bokron, s persze hogy a túloldaloooon! nem baj. végre itt az őrs. de hol a 169E végállomása? egyáltalán van ilyen busz nappal, jól tudja a tudakozó? a bkv jegypénztárosa mindenesetre egy lapról nézi, hol is amegálló. de megvan. a buszon ülünk, s haladunk rákosizé művház felé. emberek! elhagytuk a civilizációt! vagy mégse? valami danonizé. s újra házak. aztán megint elhagytuk, és megint vissza. meddig tart ez a város? ismerd meg hazádat! cuki művház. aranyos, nyitott népművelők. kiderül, hogy ők két éve gyújtik már a cipősdobozokat. de kinek is? ja! az oláhjózsi vitte el. aha. timivel kicsit összenézünk, mikor kiderül, hogy ő a mi kollégánk lenne?! na de elsiklunk felette. aztán megint vissza. buszon mellénk áll bepisilt bácsi.illatok, akár egy sose takarított nyilvánoswécében. ilyen nincs! vagy mégis? pfúúúh, legalább nem jön az őrsig.örs. metró. deák, kisföldalatti. vörösmarty. iroda. munkatársakkal kiröhögjük magunkat. magunkon. majd mivel már késő délután, indulás haza. iroda udvarán bácsi a falatboritó borostyánt nyírja. timi szeretne belőle, de nem akar kérni. majd kérek én neked! kérek is. bácsi nem reagál. megint kérek. nem reagál. nagynehezen rájövök, hogy bácsi süketnéma. végül csak megszerzem timinek a borostyánokat, s röhögve zuhanunk ki az utcára, mert mai napnak nem is lehetett volna szebb lezárása, minthogy szilvike szóba elegyedik a süketnéma bácsival.
s már csak hatosvillamos, aztán busszal haza. apa már indul is csórra házicsoportra, anya vacsiztat, belenéz a mélekbe, válaszol még ide-oda a legsürgősebb levelekre, hisz ma még nem volt a gép közelében. tanul a bálinttal, tereget, fürdet és lefektet, majd kilenc után még nekiáll cikket írni a gyászról, amit hétfőn kellett volna leadjon a familynek. agya szét, sorok össze-mosódnak, hát tizenegykor feladja. s mivel bori még a nappaliban, s ma vele nem is találkozott, hát csak lehuppan a kanapéra éjfélig. amikor is sietnie kell, mert öt óra múlva ébresztő...
hát ezek vannak mostanság.

2009. szeptember 23., szerda

Mai ige

„Az igaz ember hitből fog élni.” (Zsidókhoz írt levél 10:38 KJV)

Hitben járni nem könnyű. Amikor elhatározod, hogy bízol Istenben, akkor az esélyek általában ellened szólnak. Emlékszel Nóéra? Amikor a bárkát építeni kezdte, még soha senki nem látott esőt! A végeredmény nem mindig az, amire számítasz. Hitben járni nem azt jelenti, hogy a problémáid hirtelen eltűnnek. Néha a hit nem változtatja meg a körülményeket, hanem téged változtat meg azáltal, hogy állhatatosságot ad, hogy ki tudj tartani, amikor az utalvány nem jön meg a postával; amikor az orvos kimondja, hogy „rosszindulatú”; amikor a házastársad válni akar, amikor a gyerekeid ámokfutóvá válnak; vagy amikor a hely, ahol 30 évig dolgoztál, egyszer csak bezárja a kapuit. A hit erőt ad arra, hogy elviseld ezeket, annak biztos tudatában, hogy Isten munkálkodik a te érdekedben. „A hit azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk, és biztosak vagyunk abban, amit nem látunk. Ezért kaptak dicséretet a régiek” (Zsidók 11:1-2 NIV). Tehát hitben járni azt jelenti, hogy:

1) bízunk Isten hűségében; 2) olyan egyszerű emberek nyomdokait követjük, akik nagyszerű dolgokat tettek; 3) használjuk a hitünket, mert ez a mennyei pénznem. Amikor a Biblia azt mondja: „az igaz ember hitből fog élni”, nem időnkénti fellángolásokra gondol. Nem, ez egy életmódról szól! Bárki kibírja az első néhány menetet a ringben, de ha kiütöttek a kilencedik menetben, akkor hitre van szükséged, hogy felállj, és folytasd a harcot. Ha a repülő, amin utazol, légörvénybe kerül, nem dobod el a jegyet, és nem ugrasz ki ejtőernyővel, hanem nyugton maradsz a helyeden, és bízol a pilótában. Tehát számítsd le a körülményeket, foszd meg trónjuktól a kételyeidet, és kezdj el hitben járni!

2009. szeptember 21., hétfő

What is the biggest fight of YOUR life?


Kirk Franklin hivatalos weblapján találtam egy közvéleménykutatást a fenti címmel. (ez az új album témája)
Életed legnagyobb küzdelme, harca.
Mindenkinél más és más. Ahogy a válaszlehetőségek is mutatják. Van kinek egy szellemi eredetű probléma okoz gondot. Másoknak egy kapcsolat. A gyermeked, vagy épp az, hogy nincsen gyermeked. Vagy anyagi problémák. Munkahely. Iskola. Egy függőség. Egy szenvedély. Egy betegség.
Érdekesek a kommentek is.

Életünk legnagyobb ellenfele időről időre változik.
Mindig az a legfélelmetesebb, akivel éppen most szemben állsz. Akár a boxban. Ha legyőzöl egyet, sokszor újabb ellenfelek jönnek. Nagyobbak, erősebbek. Azon veszed észre magad, hogy újra a szorítóba kerültél. De hisz harcos vagy! S most már egy magasabb szinten!

Várom


November 17. kedd, 19.30
Budapest, Sportmax Rendezvénycsarnok
Kirk Franklin
Nagyon várom.
Próbálom elképzelni milyen is lesz élőben. Átjön majd itthon is? Vagy még sokkal jobb lesz élőben..?

Szombat este az egész napos házimelórobot és vasárnapi igehirdetésre készülés után azzal jutalmaztam magam, hogy fél órán át hallgattam újra és újra ezt: Lean On Me
(Bono is benne van!?)

Várom.

2009. szeptember 19., szombat

Isiségek - Illés Bibliája

Délutáni pihenő előtt.

- Nem igazság. Nekem miért kell lefeküdnöm?
- Azért, mert az anya azt mondta. S a Biblia pedig azt mondja, hogy "ti gyermekek engedelmeskedjetek a szüleiteknek."
- Az én Bibliámban nincs benne!!!!

A kutya esete a kedves szomszéddal

Rengeteg minden történik velünk és körülöttünk ezekben a napokban. Gyakorlatilag képtelen vagyok bejegyzéssé formálni mindazt, ami ér, ami fontos. Tegnap is egy klassz nap volt. Délelőtt egy testvérnőt látogattam meg, akivel nagyon mély dolgokról beszélgettünk. Annyira élvezem, hogy Isten folyamatosan tanít.Összehoz ismerős és ismeretlen emberekkel, akik elejtenek egy szót, megosztanak egy gondolatot, ami újabbat és újabbat indít, vagy épp - micsoda meglepetés- megerősíti azt, amire épp tanít az Úr. Áldás. Kegyelem. S számomra nagyon nagy érték.
Apa reggel egy csapattal Kárpátaljára utazott. Így rohannom kellett vásárolni, aztán az oviba.
A vásárlásnál is volt egy élményem. Mostanában valahogy eszembe jutott (miért is csak mostanában?), hogy pl. az üzletekben lehetnék sokkal kedvesebb az eladókkal (korábban az ilyen helyeket igyekeztem rohanva "túlélni"). Na tegnap is ezt tettem. Udvariasan megköszöntem a húsospultos nőnek a csirkecombokat, a csirkemellfilét stb.Ő pedig mosolyogva köszönt el. A pénztárosnak is a végén kellemeshétvégét kívántam, s éreztem, ahogy szinte hallhatóan felszusszant a monoton rohanások közül: "Nagyon köszönöm. Önnek is asszonyom!" A szemembe nézett. Van még mit tanulnom!
Oviba Illésért. Ahol is még Isi a mosdóra várt, lehuppantam a tornapadra, s beszélgetni kezdtem a kislányokkal. Mennyire édeseeeek! Bevizsgáltuk a fülbevalóikat, az alvókás babáikat, Andika új ruciját. És tőlük is kaptam.
Itthon ebéd. Házi teendők és készülés az esti ifire.
Este pedig ifi.
Jó az Úr.
Aztán pizsamaosztás, s tíz után a kutyásbalhé, de erről szóljon inkább Bori bejegyzése.
Esemes-váltások apával. Imádságok. Kicsik megnyugtatása. Bálint anyával, Illés Sárával alszik. S éjfélre véget is ért a nap.
.

2009. szeptember 17., csütörtök

Ősrobbanás

- avagy az élesztőbaktériumok váratlan elszaporodása a lelkészlakás konyhájában -

Tegnap is nap volt. Egy hajtós nap. Lefekvés után aztán sokáig nem tudtunk elaludni. Éjfél is elmúlt, mire az ébrenlét és álom mezsgyéjére értünk. Ekkor jelent meg -némi fény és hangjelenség kíséretében - Sára a nappaliban, miután két szúnyog leüldözte emeleti szobájából. Sebaj, kimásztam lekapcsolni a villanyt a lépcsőnél. Vissza, s újra lassan belebágyadni az álomba, mikoris valami hihetetlen robaj és poharak, edények zaja hallik a konyha felől. Persze mindenki felébred, s összefutunk a konyhában. A hang alapján kb. a felső konyhaszekrény leszakadását feltételezve örömmel konstatáltuk, hogy az a helyén. Ellenben minden mást valami furcsa szutyok borít a konyha összes létező szegletében.
Vasárnap reggel egy néni egy üveg mustot hozott nekünk a szombati szüretből. Mivel senki se próbálta, napok óta érintetlenül állt a műanyagpalack a konyhapulton. A lezárt üvegben azonban az élesztőbaktériumok alattomos elszaporodásának köszönhetően annyi széndioxid gyűlt össze, mely térfogat hiányában egyszer csak valami elementáris erővel robbantotta szét a petpalackot. S a zavaros szőlőlé cafatjait szerterepítette mindenfelé a számítógép billentyűzetétől a falakon, plafonon át egészen a tűzhely rácsozatáig vagy a teknősök akváriumáig. A padlót mindenfelé cafrangok borították. Helyenként rejtőzködő üvegszilánkokkal spékelve (Lalának sikerült is rögtön a talpát is elvágnia :P). Készen voltunk. Egymásra néztünk, s talán a helyzet abszurditásának köszönhetően kitört belőlünk a röhögés. Bálint is megjelent közben, s elmagyarázta, hogy a szőlőből úgy kb. hatodik napon lesz bor. "Na kisfiam, éppen ezt a pillanatot hallottad." S nekiláttunk felmosni, majd újra felmosni és újra felmosni és lemosni...A rekonstrukció máig se ért véget. A plafonon és a falon örök mementóként ott virítanak a kis mustrészecskék. A konyha pedig most is egy faluszéli pálinkfőzde száz méteres körzetét átható cefrebűztől szaglik. De a must emlékezetes marad.

2009. szeptember 16., szerda

Ma ügyeket intéztem a belvárosban,( Szfvár) majd a plázába betérve megakadt a szemem egy National Geographic kiállitáson. Képek, de még milyenek! Nem tudom meddig lesz kint, de ha tehetitek nézzétek me

Nekem a "Vízvonal", és az "Önmegtartóztató" tetszett a leginkább, bár ezt nehéz megmondani ennyi jó kép láttán.

Kiváncsi lennék a Te véleményedre.

Jó szemlélődést, és vigyázz, mert egyhamar nem kerülsz ki a paravánok közül!:)

Bálint


Bálint az este meglepetéssel várt. Eldöntötte, gofrit süt nekem, hogy "legyen anyának mit ennie, mikor éhesen hazajön". A recept alapján maga keverte gofri kisütögetésének kezdetén tartott, mikor berobogtam. Sugárzó arccal nyújtotta át az első remek példányokat. Aztán kb. a negyedik után már oszladozni látszott az odaszánás. "Majd később kisütöm a többit." "Hát nem. Látod a munka nem is olyan egyszerű. Sok idő, Fárasztó. Unalmas. De nem szabad félúton feladni, ha hozzákezdtél valami jóhoz!" Úgy egy órán át sütögette süteményeit az én kis drága fiam. Itthon lévők fogyasztása után is hegynyi gofri magasodott a tányéron. Boldogan hordta körbe munkája "gyümölcsét". S az öröm csak fokozódott, az újabb és újabb hazatérők öröme láttán.

Bálint felső tagozatos. Sokfélét és sokat kell tanuljon. Óráról órára jönnek sorban: paprika, paradicsom, szőlő és társai. Bálint pedig felháborodik: "Nem értem, minek nekem a szőlőről tanulnom! Mi hasznát látom majd az életben? Nem leszek én szőlősgazda!Tanulnánk inkább hasznosabb dolgokat. Mondjuk, hogy hogy kell házat építeni vagy gyíkot fogni..."

2009. szeptember 15., kedd

Favágók

Illésék új óvodai elfoglaltsága a favágás. Eleinte nem értettem, miről is beszél. Ma aztán egy hosszabb beszélgetés után végre kibontakozott a teljes akció.
Újabban az udvaron nekiláttak, hogy csapatával kivágják az egyik fát. Kis botokat hegyeztek, s ezekkel a "célszerszámokkal" odaadóan küzdenek a cél érdekében. Hat főből álló csapatából legalább egy ember mindig a favágást végzi. "Eleinte vitatkoztunk, hogy merre dőljön ki. A kerítés felé nem jó, mert ledönti a kerítést. A kisház felé se, mert azt meg összetöri. Így a csúszda mellé fogjuk kidönteni. Mint az amerikai favágókban meg a mocsári favágókban..." Lassan megy. Így ma újabb ötlettel állt elő. "Láttam az Állítólagban, hogy ha két botot összedörzsölünk, akkor tűz lesz. Azt gondoltam ki, hogy gyújtsunk tüzet, s azzal döntsük ki. De nem sikerült." Nem baj. Holnap, ha nem esik, tovább folyik majd a munka.
Óvodai favágók

Reggelenként

"Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként,
hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben." 90.zsolt.14.

Mózes imádsága.
Isten kegyelmét kéri reggelenként.
Milyen mértékben?
Hogy elárassza őt.
"Ne csak derékig,ne csak bokáig, hanem..." borítsa el, s ha kell sodorja magával Isten kegyelme.

Pár napja megragadt bennem egy közhelyszerű mondat: "rajta már csak az Isten segíthet...". A mindnennapi nyelvhasználatban általában csak a legkilátástalanabb, legkétségbeejtőbb helyzetekben hangzik el. Pedig valójában nem az a kétségbeejtőbb állapot, amikor jól megvagyunk az isteni beavatkozás, a kegyelem nélkül is? Amikor "kézben tartjuk" a dolgokat? Miért félünk annyira a kiszolgáltatottságtól, ha tehetetlenségünk Istennek szolgáltat ki? S vajon nem azon erőfeszítéseink hordozzák-e a nagyobb veszélyt, melyekkel megpróbálunk módszereket találni, hogy a kegyelem, a csoda nélkül is tutira "működjenek a dolgok"?

Mózes azt kérte:
"Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként,
hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben." 90.zsolt.14.

Tudta, hogy kegyelem nélkül esélytelen.

2009. szeptember 11., péntek

Lala levele a Fezenről

Kedves Mindenki!

Tegnap volt az első igazi-nap a fezenen. ( Ossian, Tankcspda, Metál-Ica és társai) Szóval, mi is a húrok közé csaptunk, így délután 5-től, éjfélig folyamatosan jöttek a sátorhoz. Nem tömegével, de mindig akadt valaki, aki lehuppant egy pár percre a sátor előtti padokra. Aztán eltöltött beszélgetéssel 2-3 órát... A szolgáló csapat nagyon jó, teljes az összetartás, és mindenki a képességének megfelelően szolgál. Én, mivel már túl vagyok a negyvenen, általában becserkészem a potenciális beszélgetőket, aztán a fiatalabbak "átveszik" a padra teával leültetetteket. Ha van időnk, akkor körbejárunk a bulizók között, és imádkozunk értük, no meg a sátrunkhoz invitáljuk őket.
Az emberek nyitottak, s ha néha csupán a sörnek köszönhető is a nyitottságuk, de később visszajönnek. Vannak törzsvendégeink, akik idejárnak szusszanni egyet két csápolás közt. Ők is nagyon aranyosak. Tőlem elég távol áll a Fezen közönsége, de nagyon könnyű őket szeretni!

A kirakott Vőlegény-menyasszony óriás képünk, melynél fényképezkedni lehet, nagy talány a fiatalok számára. ( megkötnénk házasságot is? melegek is lefényképezkedhetnek? retró sátor ez?)
Szóval, nagyon hálás vagyok Zoliért és Mátéért, hogy belevágtak ebbe a szolgálatba. Pisti, Anna, Tibi, Laci, Anita, Kata, ... jó veletek együtt dolgozni! De a legjobb az, hogy az Úr ott van!!!
Köszönjük az imatámogatást, ma délelőtt 10-től éjfélig újra kint leszünk.
Velünk az Úr!

Szeretettel: Lajos

2009. szeptember 9., szerda

Ha szeptember, akkor iskola


Hát elkezdődött. Ahogy telnek a napok, hetek lassan belerázódunk az iskolás mindennapi rutinba.
Valamikor augusztusban, mikor előtte voltunk még a négy gyerek óvoda-iskola-kezdésének, olyan megmászhatatlannak látszott az a teendő-hegy, ami ilyenkor a szülőember elé tornyosul. Persze a szülő tudja jól, hogy végül csak kisimulnak majd a szálak, de az első tanszerbevásárló körúton még csak azt látja, hogy az se látja mit kellene látnia. Aztán hazakerül a legtöbb szükséges kellék. S megkezdődik a csomagolás, pakolás. Tornacuccok. Ki nőtte ki a cipőjét? A tornát. A bentit. Az őszit. Mi kéne még az úszócucchoz? S hol van a kosárfelszerelés? Tisztasági. Tolltartók. Tehchika doboz. Ó, bárcsak kéznél lennének most az üres cipősdobozok! S kikapcsolódásként romatikus éjféli monogram-hímezgetés az óvodai ágyneműbe. Persze szigorúan utolsó éjjel! Kár is lett volna a nyarat ezzel tölteni.
De végül minden ünneplő vasalva várja az évnyitót, s az iskolai nyakkendők is előkerülnek a fiók mélyéről. Nem tudom mással is megesik-e időnként, vagy csak az én agyam ilyen hézagos, de mennyire idegesítő tud már lenni, amikor elteszel valamit egy jól előkészített külön kis helyre, hogy biztosan megtaláld majd, sőt még arra is gondolsz, hogy reméled, nem fogod majd elfelejteni, hogy hová is tetted, s aztán... most így vagyok Bálint tornazsákjával. De kellett nekem olyan gondosan kimosni, vasalni előre! Az egészben az a legidegesítőbb, hogy emlékszem gondoltam rá, hogy nem fogok emlékezni, hogy.... Wáááááá. Mindegy. Átmenetileg megteszi a türkizkék ajándéktasak is. Úgyis megtalálom! Főleg miután veszek egy újat.

Most a második kört futjuk. Beiratkozás a zongorára, gitárra, kosárra, néptáncra, motoros-tornára. S persze a "kellmégegyfüzet"-ek folyamatos beszerzése folyik. Mert nem is értem, hogy ha eleve vesz az ember mindenből mindenkinek vagy kettővel többet, akkor hogy kerül már megint ugyanabba a helyzetbe, hogy szaladhat éjjel a kis/nagyteszkóba a kisalakú vonalasért és a nagyalakú kottásért. Vagy mégse? A vonalas volt nagyvalakú....? Á, mindegy. Úgyise emlékszik már, hogy az oviban páros vagy páratlan hónap van-e épp, s mit is kérnek bevinni: fogkrémet szalvétával, vagy folyékonyszappant wécépapírral.
S mikor jutunk el oda, hogy a halandó szülő megjegyzi: ha kedd, akkor gyümölcsnap az oviban? S hogy nem kedd esténként ég az arca, amikor a gyerek hazajön és közli, hogy "anya, ma megint nem vittünk banánt!".
S akkor még nem beszéltünk a tanulóbérlet kiváltásának szervanteszi küzdelmeiről. Az iskolalátogatási igazolásokról a hivatal, jegyiroda mittudoménkik felé. S a mákos hivatal igazolásairól az iskolák felé arról, hogy hány gyereked van. S persze a diákigazolványok. Ebédbefizetések. Szülői értekezletek.

Ha mindezeken túljutottunk, s marad rá időnk, akkor megtaníthatjuk történelmet tanulni a felsőtagozatossá vált gyermekünket, s megpróbálhatjuk távvezérléssel telefonon rábírni délutánonként, hogy kezdjen csak hozzá szépen egyedül a tanuláshoz, mert van ő olyan ügyes,hogy meg tudja oldani... vagy örvendezhetünk az első ötösöknek, melyekkel friss gimnazistánk lep meg kétnaponta olyan váratlan tárgyakból, mint kémia vagy magyar nyelv.

Hajgatóék levele Mongóliából



Kedves Imádkozók!
Előző levelünkben azt írtam, hogy majd milyen jó lesz Mörönben, mert a mongol vidéki élet sokkal közelebb fog állni hozzánk, mint az ulánbátori. Sajnos, be kell, hogy valljam, ez az életvitel is nagyon messze van az általunk megszokottól, és nem olyan könnyű átállni. De nem baj! A lényeg a gondolkodásmódban van, az pedig szépen formálódik:
„Csak maga Krisztus a fontos, csak ő a lényeges a hívőkben, bárhonnan származnak is. Ezért legyetek mindenki iránt együttérzők, kedvesek, alázatosak, türelmesek. Hiszen Isten kiválasztott benneteket a maga számára, és szeret titeket.” ( Kol. 3:11-12 egysz. ford.)
Tehát az nem számít, ki mit tart szépnek, alkalmasnak, vagy finomnak…

Jelenlegi körülményeink
Az albérletünk végül itt Mörönben egy biliárdterem melletti szoba lett. Először elég elkeserítőnek nézett ki a helyzet emiatt, nem tudtuk, milyen lesz a forgalom vagy a közös kinti wc, de végül kiderült, hogy italkiszolgálás nincs, így részegeskedés sem. Áram van, tehát villanytűzhelyet tudunk használni, vízforralót, vasalót, és vettünk egy félautomata mosógépet is. A vízre kell nagyon odafigyelni, hogy mindig legyen elég víz itthon a kútról, legyen elég szűrt ivóvízünk, és legyen időben melegített víz. De ez egyébként fejleszti a logikus és a kreatív gondolkodást! Pl. A főtt krumpli forró vizében még el lehet mosogatni, és még azzal a vízzel is ki lehet öblíteni a vödröket. Vannak ugyan apróbb nehézségek, pl. hogy több helyen beázik a tető, gombák nőnek a padlóból vagy hogy fordítva van beszerelve az ajtózár, de talán már csak 1-2 hét és kiköltözhetünk a saját faházunkba!
Igen, mégiscsak belevágtunk az építkezésbe.

Építkezés
Sikerült telket vennünk, 3 egységnyi részt, 1 rész harmadáért! Utóbb aztán kiderült, hogy egy testvérhármas a tulajdonos, de a harmadik testvér épp vidéken van, így most még csak 2 rész biztosan a mienk. A harmadik terület sorsa majd később dől el, ha megérkezik az emberünk. Lényeg, hogy augusztus 10-én vettük meg az első építőanyagokat, de a jövő héten már a tetőszerkezet jön, és szeptember közepén, azaz 2 hét múlva szeretnénk kiköltözni. A telek a város legszélén van, gyalog egy órányira a központtól, cserébe viszont jó a levegő, és valamivel kevesebb a kóbor kutya – bár nekem még így is sok… Az építkezés elég kockázatosnak tűnt az időkorlát miatt, hiszen szeptember közepétől már beáll a fagy, de reméljük, hogy minden nagy munkálattal készen leszünk addigra. Az építkezés anyagilag is jobb megoldásnak tűnt a kész ház vásárlásánál, mert így a fele pénzből meglesz a lakhatásunk. Ráadásul a ház alá víztartály került, ami a napi kútra járkálás helyett havi egyszeri feltöltéssel biztosítja a vízellátásunkat, és a benti wc-t is kiépítettük . Meleg víz ugyan nem fog a csapból folyni, de így is nagy könnyebbség lesz, ha nem kell a vizet majd állandóan behordani, kihordani, mint most, csak melegíteni.

Zoli rengeteget dolgozik, reggeltől estig kint van ez építkezésen. Egy állandó segédmunkása van, ő ki is költözött jurtával vigyázni az építőanyagokra. Nehéz, hogy sokszor a boltokban is nagyon szegényes a választék, és az ember két rossz közül a kevésbé silányat kényszerül választani, mert egyszerűen nem kapható más. Vagy hogy szemrebbenés nélkül kiszállítanak mást, mint amit személyesen a helyszínen kiválaszt az ember. A gondolkodásmód pedig annyira különböző pl. a munkamorál tekintetében, hogy sokszor tényleg nehéz megtalálni a közös nevezőt.
Viszont az építkezés több barátságot is magával hozott számunkra, és ennek nagyon örülünk. A gerendaházak népszerűek errefele, de a könnyűszerkeztes építkezés újdonságnak számít. Jönnek, nézegetik, érdeklődnek, és már többen is mondták, hogy ők is ezzel a módszerrel szeretnének építkezni.

Emberek
A mongol emberek itt vidéken igencsak közvetlenek. Mindenhova gyalogszerrel megyünk, így elég tapasztalatot szereztünk már e téren. Integetnek, kurjongatnak, és mindezt széles mosoly kíséretében. Könnyen beszédbe lehet elegyedni bárkivel. Nagyon szeretik a gyerekeket, és úgy gondolják a szőke kék szeműeket mindenképp fel kell venni, és agyonpuszilgatni. Amit a szőke kék szeműek egy bizonyos idő után már nem bírnak tolerálni, de nincs belőle harag. Általában oroszoknak néznek minket, „daszvidanját” köszönnek, vagy kihallani a beszélgetésből az „orsz”-ot, de már én is el tudom mondani mongolul, hogy Magyarországról jöttem. ( Persze akadt olyan is, aki mellénk köp egy jó nagyot, jelezve hozzáállását a „gazdag külföldiekhez”, de mondjuk ez csak egyszer fordult elő. ) A piacon, és néha még a boltokban is tőlünk sokszor többet kérnek, mint a mongoloktól, de hát mindig is külföldiek fogunk maradni, soha nem leszünk mogolokká. És kívülről nézve érthető is a dolog: ideutazunk a Föld másik végéről, telket veszünk, házat építünk fürdőszobával, almát keresünk a gyerekeinknek, és mézet kenünk a vajas kenyérre. Mark szerint (lentebb bővebben) az egyetlen lehetőségünk arra, hogy ebben értéket lássanak, abban rejlik, ahogyan csináljuk mindezt. Együttérzően, kedvesen, alázatosan és türelemmel….

Gyülekezet
Jó látni, hogy a 3 éve bemerítkezettek megmaradtak, vagy hogy akiket Zoli tanított akkor, beálltak és bent is maradtak a szolgálatban. Létszámban is növekedtek, és arányaiban sokkal a több a férfi, mint korábban, és ez így sokkal egészségesebb.
Zoli a dicsőítő csoportban szolgál, új énekeket tanulnak, és néha újraakkordozzák a régebbieket. Elég sokan szeretnének zenét tanulni, de csak az építkezés után kezd majd tanítani.

Misszionárius team
A korábbi leveleinkben már említettük az amerikai Binder családot, Markot és Karent, akik öt gyermekükkel ( akik 16 és 6 év közöttiek) élnek itt már 15 éve. Nagyon sokat tanulunk tőlük – minden téren. Amiben tudnak, segítenek, legyen szó akár a letelepedésről, akár a sütőporról. Mindent átéltek már, amiken mi most megyünk keresztül, és teljes mértékben számíthatunk rájuk.
A másik itt élő misszionárius Amy. Ő is amerikai, nálunk kicsit idősebb nő, és szintén hosszútávú szolgálatban van itt. Egyedülálló nőkkel szeretne majd foglalkozni.
Vasárnap délelőttönként van egy közös beszélgetésünk, imádkozásunk egymással, ami mindig nagyon sokat jelent számunkra.

Nyelvtanulás
Heti 3 alkalommal van mongol óránk, külön-külön, mivel Zoli haladó, én pedig kezdő szinten vagyok. Egy idős néni a tanárunk. Nem tudom elképzelni, hogy valaha is képes leszek kommunikálni ezen a nyelven, de állítólag ez normális. Mindenesetre nem könnyű.

Státusz
Szeptember 3-ig érvényes a belépővízumunk, remélhetőleg addig megkapjuk a tartózkodási engedélyhez szükséges vízumunkat, és nem lesz fennakadás.

Egészség, időjárás, élelmiszerek
Túl vagyunk a természetesnek mondható, nagy hányás-hasmenésen. Annyi könyebbségünk volt a dologban, hogy Zolival egy nap eltéréssel nyomtuk az ágyat, így valaki mindig használható volt közülünk.
Simonnak meglehetősen ki van száradva a bőre ( ichtiosisa van), de hát többet kenjük. A mintája olyan, mint a kis zsiráfé, a színe pedig mint a kis elefánté, de legalább nem viszket, vagy fáj neki. Remélem nem lesz semmi komolyabb gond vele a hosszú hidegben.
A gyerekek már kifele jönnek a megfázásból is. Akárhogy próbáltam vigyázni rájuk, mégiscsak meghűltek. Napközben még 20C körül van a hőmérséklet, de ha felhő takarja a napot, vagy alkonyodik, egyből drasztikusan lehűl a levegő. Esténként már be szoktunk gyújtani, annyira hideg van.
Az alapvető élelmiszerekhez könnyedén hozzá lehet jutni, kb. az otthoni árakon. Az európai áruk viszont jóval drágábbak. Az egyedüli, ami nagyon-nagyon hiányzik, az a gyümölcs.

Iskola, óvoda
Jövő héttől Simonnal kezdjük a 2. osztályt, Lázárral pedig az iskolaelőkészítőt. Ebben is szeretnénk imatámogatást kérni, hogy mindannyian ügyesek és sikeresek lehessünk, legyen elég fegyelmezettségünk tartani a lépést, és legyen elég ötletem, amivel igazán élvezetessé tudom tenni ezeket az órákat is a gyerekek számára.

Ezúton is szeretnénk megköszönni minden ima-, és anyagi támogatást. Köszönjük, hogy imádkoztok értünk és Mongóliáért.
Noémi

2009. szeptember 8., kedd

FEZEN


S ha már az imáknál tartunk. Ne feledkezzünk el a FEZEN-ről sem. Bővebb infók a weblapon.

Nők imában


Most jövök az alagsorból egy jól sikerült női imaalkalomról. Ahol többek között imádkoztunk egy másik női imaalkalomért, amire két hét múlva kerül sor a gyülekezetben. S ahová szeretettel várjuk a dunántúli nőket.

2009. szeptember 3., csütörtök

Jövevényként...

Valamelyik este a 119.Zsoltárt olvastam épp. Annyi fantasztikus, életadó ige.
Sok közülük annyira szép és mélyen elgondolkodtató.

"Jövevény vagyok a földön, ne rejtsd előlem parancsolataidat!" 19.
És valóban. Nem vagyunk mások itt, mint jövevények. Vajon ennek tudatában, átutazóként töltjük életünk? Vagy időnként nagyon is berendezkedünk...

"Örlődik lelkem, mert vágyódik döntéseid után mindenkor." 20.
Örlődik lelkem. Örlődik lelkünk. Ismerős?
De mi miatt? Miután őrlődik?
Keressük-e Isten szavát az őrlődés intenzitásával?
Ha döntései után "örlődnénk", bizonyára megkímélnénk magunk jó néhány felesleges örlődéstől.

"Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz." 26.
Vannak dolgok, miket senkinek nem mondhatsz el. Majd szétfeszít, hogy megoszd valakivel, de tudod, hogy nem teheted.
Isten felé minden helyzetben kiönthetem a szívemet.S bele se fárad, hogy végighallgassa, mire "dolgaimat elbeszélem".

"Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál.
Ez a vígasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem."
49-50.
Nyomorult időkben, amikor nagy szükség van vígasztalásra. Reményt, hitet ad megemlékezni Isten nekünk adott ígéretéről. Megemlékezni és emlékeztetni őt rá. Emlékeztetni? Hisz Ő nem felejt. De szava,ígérete életet hoz. Reményt fakaszt. Hitet teremt. Vannak ígéreteid?

Ismeretlen ismerősök

Délelőtt találkoztam egy emberrel, akinek a hangját közel egy éve ismerem. Munkám révén volt nap, hogy négyszer-ötször is beszéltünk egymással telefonon. Hangja alapján volt bennem egy kép arról, hogy milyen is lehet. Úgy negyvenöt éves, kicsit lezser, nagyvonalú... Ma el kellett juttasson hozzám egy csomagot, s mivel a Délinél lakik, hát megbeszéltük, hogy leadja az irodában. Felhívott, hogy már a közelben van, s szaladtam le, hogy átvegyem a cuccot. Kiléptem az ajtón, s hirtelen ott volt egy a képzeletbelinél kb.tíz évvel idősebb tüchtig úriembert. Egy pillanatra megbénított a döbbenet, hogy ismerősöm nem az, akinek képzeltem. De miért is képzeltem olyannak?

Pár perce a szeptember végén esedékes kerületi női imanapot tervezgettük, amikor Gy. mesélte, hogy vannak a kerületben jó néhányan, akikkel szervezési munkájából adódóan rendszeresen telefonál, s aztán a kerületi rendezvényeken fogalma sincs arról, nem épp ismeretlen ismerőse mellett ül-e a padban.

Ismeretlen ismerősök a vonal túlsó feléről.

2009. szeptember 2., szerda

Gondolat

"Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök... A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha nem szabad másképp látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek."
Márai Sándor

2009. szeptember 1., kedd

Elkerülhetetlen

„Az egyetlen útja a győzelemnek a nehézségekkel való szembenállás.”
- Joyce Meyer