Pages

2009. június 29., hétfő

Játék



A játék izgalma, öröme semmihez se fogható.
Akár a nevetés. Kimos, feltölt, megőriz gyermeknek.
A nyaralás egyik áldása, hogy jut idő… a játékra is.
Játszik a gyerek, s a felnőtt.
Illés önfeledt játéka a „munka”. Egész nap szegel, fűrészel. Készített egy vele azonos méretű keresztet. Ádival egy kunyhót is csináltak. Kunyhójában asztal és lóca. Ott eszik, iszik, olvas. Éjszakánként a kutyák költöztek be hozzá albérletbe. Aztán fát vág, rőzsét hord a tűzre. Lelkesen vesz részt a nagyok sok dolgában.
Bálintnak a hegy maga a paradicsom. Nem is tudom, mennyi itt a kutya. Kedvence a Gárdony és kistestvére, az Agárd. Napjában többször áthozza őket a szomszéd tanyáról. Birkák, lovak, tehenek. Gátépítés a közeli patakban.
A nagyok lovagolnak. Ábrahámtól kapnak lovat, s irány a környező dombok. Ügetnek, vágtatnak. A srácok lombkunyhóba kezdtek az erdő alatt. S nemritkán két asztalnál is folyik a póker, a ligretto, Honfoglaló, keresztrejtvény, amőba vagy országváros.
S mi is játszunk. Éjszakáig folyik a vonatos dominó vagy a ligretto. Mert holnap sem kell kelni. Nincs halaszthatatlan feladat vagy kötelesség.
A férfiak hegyeket másznak. Órákon át. Esőben és napfényben. Mélységen és magason át.
Apa a Nivával terepezik. Tizenkét km hegyen-völgyön át a sáros hegyoldalakon le, s ugyanannyi vissza. Ma is kétszer.
Igaz, nem játékból, feladatból – de ahogy kiszáll a tanyán, arcán még ott a játék izgalma, s szemében a győztesek öröme.

Ábrahám


Ki hozott fel? – Ábrahám.
Ki vágta a bárányt? – Hát, Ábrahám.
Ki hozta a tejet? – Ábrahám.
Kié a ló, a nyáj, a kutya, a… - persze hogy Ábrahámé, hisz jó néhány km-es körzetben nincs is más a közelünkben, csak Ábrahám a szomszéd gazda.
Jóval túl a hetvenen, a tata utolsó havason maradt fia. Valaha ő is bemerítkezett, gyülekezetbe járt. A vadonban aztán maga is elvadult…
Vendéglátónk szívére helyezte Isten őt. Tartsunk vasárnap istentiszteletet a taték házánál, s hívjuk meg Ábrahámot és családját is.
Szombat este gyűjtögettük az énekeket. Felszálltak az imák. Ábrahámért is…
Másnap reggel Ábrahám átjött a tejjel. Távozóban visszaszólt, hogy mégse tud ott lenni az istentisztelet, mert ezértmegazért le kell szekerezzen a faluba.
Úgy tűnt, az imákra nem ma érkezik a válasz.
Elindultunk a gyülekezeti háznak kiszemelt mezőre, s egyszer csak szembe jött Ábrahám és felesége. Ünneplőben, megfürödve. „Itt maradtam. Majd az istentisztelet után megyek le a faluba.”
Énekeltünk. Szólt az ige. S Ábrahám egyre csak szipogott. Aztán az imáknál ő is megszólalt. Sírástól szaggatott alázatos imája megrendítő volt. Az Áldott legyen a frigyet énekeltük, aztán Lala őt kérte fel záróimára. S ez az Ábrahám most más volt, nem a havasi pásztor.
Vajon hányan vannak közöttünk, Ábrahámok, kik valaha Isten közelében éltek, aztán messze sodorta őket az élet?
Szükségük van a kegyelemre, a feltétel nélküli szeretetre, hogy megérezzék és elhiggyék nem ítélettel, szeretettel fordul feléjük az Isten.
Mindennel együtt és minden ellenére. Az Atya szeretete nem változott.
Kell, hogy érezzék, kell hogy meghallják, megértsék. Mert Őelőtte az ábrahámok is ugyanolyan értékes lelkek, mint …

2009. június 27., szombat

Székely kutyánk, a Gárdony

A vargyasi betyárnál





A vargyasi szoroshoz közeledve magányos tanyára lel a hegyi vándor. Itt él a „vargyasi betyár”.
Mikor a betyár házába betérsz, a juh még a kertben legelészik, de mire visszatérsz hogy élj a kávéra történt meghívással, már feldolgozva várja a juh, hogy a parabolán elkészülve tányérodon teljesítse be sorsát.
Hogy betyár-é a „vargyasi betyár”, sose tudod tán meg. Tény, hogy a vendéget ritkán látott szeretettel fogadja. Gazdaságán látszik, nem kenyere a semmittevés. Mészégetés, favágás, juhok, tehenek és lovak, sajtkészítés és kereskedelem. Van, hogy 300 kg juhsajtot is elvisz tőle a kereskedő. Munkáját két szolgája, négy apró gyermeke s derék asszonya segíti. Van itt Digi tv, fagyasztó, autómata-mosógép. Igaz, áram nincsen, s csak időnként zúg fel a tanyán a generátor. A húst csalánlevéllel, s sós lével tartósítja az asszony. Betyárunk – saját bevallása szerint – pincér, cukrász és szakács is. Legalábbis „erről a háromról van diplomája”. De hogy hogyan szerezte őket, annak részleteiről már nem szólt a fáma. Az első elemit még kijárta, később inkább az állatok őrzésével töltötte idejét. „Oszt én elvégeztem az estibe. Látogatással.” Összegzi, hogy is került az a három diplma.
Na de hogy szavamnak elébe ne vágjak, had osszam meg olvasómmal betyárunk balladába illő történetét.
A szomszédságban nevelkedett, s feleséget vévén, két fiát nevelvén nem kerülte épp az ital társaságát. Ha ivott, valahogy mindig verekedésbe keveredett. Mármint ő vert másokat. Kapni ritkán kapott. Egy nap aztán gyilkosság gyanúja vetődött rá. S mivel maga se tudta, hol merre járt aznap, lóhátra pattant, s a hegyek közt napokig bujdosott a hatóság elől. Végül feladta magát. Ma se tudni, hogyan is tisztázódott. Tény, hogy a börtönben töltött napok alatt megcsalta őt, s elvált tőle felesége. Új asszonyt vett hát a házhoz, mikor visszatért a hegyek közé. Újabb két gyermek született e második asszonytól. De nem sokáig nyugodott emberünk. Asszonyát elragadta a rák. Gondolt egyet, s két kis árváját elvitte első asszonyához. „Itten vannak ezek az anya nélkül maradtak. Ennyivel még tartozol nekem, hogy ezeket felneveljed.” S az asszony szíve ott helyben megállott. Hát hirdetést adott fel, hogy anyát keressen gyermekeinek. Így került e mostani asszony a házhoz, kitől újabb két gyermek született.
„Osztán beszálljak-é közibetek?” – szól be az ablakon civódó gyermekeinek miközben legutóbbi találkozását meséli a medvével. Legerősebb kutyáját a szilvafához kötötte, hogy a medvét távol tartsa. De „a kerítés annyit ért, mint holt lón a patkó”. A kutya veszettül sírt a fa alatt, miközben a medve szilvázott.

Betyár-é, nem betyár a vargyasi gazda?
„A bicskát használta-é?” – kérdezi a vándor a közeli tanyán.
„Nem állt messze tőle.”

2009. június 26., péntek

Környezettudatos életmód :)




Székelyföldön...

Mesebeli helyeken, hegyeken és völgyeken át érkeztünk a tanyára. Az utolsó falutól tíz kilométerre, egy patak partján volt a találkozóhely. Innen már csak szekerekkel vagy gyalogszerrel juthat tovább az elszánt utazó. Másfél óra szekérút három erdőn és öt bércen át. Az ötödik hegyháton feltűnik a tanya. A sparhertben már égett a tűz, az udvaron készült a vacsora. Sötétedés előtt hazatért a juhnyáj, s a lovak is a szemközti legelőről. A gyerekek elhelyezkedtek a padláson a sarjúból vetett ágyakon, s a hatalmas égbolton gyerekkorunk csillagos egét idézte a rég nem látott ragyogás.
Kelünk mikor kelünk, fekszünk mikor kedvünk tartja. Ki kirándul, ki olvas, játszik, fát vág vagy forrásvizet keres.
Lassan megismerjük a tanya történetét. András tatája kereskedőútjai során vetődött a hegyek közé, s megszületett benne az elhatározás, tanyát épít itt, s maga termeli majd eladásra a tejet, vajat, ordát, túrót. Közben megtért, s elhatározta, neki biz tizenkét fia lesz, mint Jákóbnak. Ha tizenkét fia nem is, de végül öt fia és nyolc lánya született. Mózes, Ábrahám, János, Sára, Borbála, Márta és a többiek. Itt éltek a hegy tetején épült hihetetlenül apró szobácskában, ami a mai napig őrzi valaha volt gazdái életét. A falon igeversek, s az udvaron lévő kereszten is a kedvenc ige: „Az Ő sebei által gyógyultunk meg…” Reggelenként a tata Bibliájából olvasunk a tanyán. A nagy családi Bibliában feljegyeztek minden eseményt. Így tudjuk meg, hogy 1957 július 5-én hatalmas vihar tombolt a környező hegyekben.
S ha eddig nem is láttuk azt a medvét, de megtudtuk szép sorjában hogy is volt, mikor a nyájat megtámadta a medve. Utánamentek és visszaszerezték tőle az elrabolt bárányt. Sose értettem, hogy lehetett Dávidban akkora bátorság, hogy fiatal fiúként utánament a medvének… ám itt Székelyföldön látom, hogy az állataival/ért élő embernek nem is olyan rendkívüli teljesítmény ez. S talán, hogy lássuk mindez nem mese, délután Ábrahám egy széttépett birka tetemével tér haza a legelőről. A farkas megtámadta a nyájat,s elkapta a szélen levőt. Szürkület után vadul ugattak a kutyák. Összegyűltek és veszettül ugatták a hegyet. Visszajöttek a farkasok. A gazdának nem lesz ma nyugodt éjszakája. Hát őket is megemlítjük az esti imában…

2009. június 22., hétfő

Elmentünk a rengetegbe

Hát a mai nap is véget ért. Pedig voltak percek, mikor csak ültem a nappaliban, s azt hittem, képtelen leszek bepakolni hat embernek két hétre hideget, meleget, takarót, könyveket, játékot, kanalat, gyógyszert és naptejet és már azt se tudom mi mindent - és még mi mindent nem.
Reggel indulunk nyaralni. Erdélybe. Székelyföldre. A Vargyashoz. Egy erdei házba, ahová felvisznek és ott hagynak egy hétre. Ahol nem hogy internet, térerő, de áram és folyóvíz sincs. S ahol állítólag nem lehet mást csinálni, mint "kergetni a medvéket".
No nembaj, szeretjük a vérmedvéket!
S viszünk magunkkal jó sok könyvet, meg kártyát, meg társasat, meg gyertyákat.
Mindenkinek áldott hetet!

Vigyázzatok Forrestre!

Tagok

Tegnap új tagokkal bővült Krisztus teste.
Ez mindig öröm, mert látod, hogy Isten kegyelme munkálkodik a városban, a gyülekezetben.
A bizonyságokat hallgatva az ember csak némán ül a padban és hálát ad, hálát ad azért hogy kortól, nemtől, élethelyzettől, családi háttértől függetlenül Isten megérint fitalat, időset. Helyreállít házasságot. Visszahoz a lázadásból, a keserűségből évtizedek után is.
Megható látni anyákat, akik magzataik születése előtt Istennek ajánlották gyermekeiket, s ma hálát adnak, hogy a kegyelem meszólította, megtartotta a fiakat, lányokat.
Megható hallani az anya bizonyságát, hogy "az Isten a leghalkabb imát is meghallgatja" és ma is gyógyít! Gyógyíthatatlan betegségből. Tizenkét év után is tünet nélkül - mert Isten válaszol a megtörtek imáira.
S gyógyít lelki sebeket is. Kiemel a szégyenből, megaláztatásból.
És látni, ahogy hatvan éve barátok, testvérek állnak egymás mellett, s elmondják, mit is jelent, hogy évtizedeken, rendszereken, generációkon át azok a fiúk, akik valaha barátok lettek e gyülekezet elődjének padjai között - ezek a férfiak, apák, nagypapák lettek, s az élet sokféle viharában ott álltak, s állnak ma is egymás mellett.
Mert egy test tagjai.
Krisztus testének tagjai.

2009. június 20., szombat

Süti, süti pogácsa...


Óriásokkal szemben


- Gondolatok egy film kapcsán -

Jó régen itt van a könyvespolcon a cd, de egy ilyen esős szombat délutánnak kellett eljönnie ahhoz, hogy megnézzük. S egyáltalán nem bántuk a mai esőt!

Valami olyanról szól, hogy Isten bárkiben és bármiben képes megdicsőülni. Mert neki semmi se lehetetlen. Ha már eljutottunk addig, hogy valóban az Ő dicsőségét keressük - s nemcsak azért mondjuk ezt, mert ez egy jól csengő keresztény szólam -, akkor ha Ő jónak látja képes magát megdicsőíteni bárkiben és bármiben. A leglehetetlenebb helyzetekben.
Mert az Istennek SEMMI nem lehetetlen.

Tudom, mert már láttam, sokszor láttam - és annyira szeretném, hogy újra és újra parányi szemtanúja lehessek, ahogy a lehetetlen lehetségessé válik, mert Ő közbelép...

Talán véletlen. A héten a János 5: 44-et olvastam:
"Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van nem keresitek?"
Különbség van dicsőség és dicsőség között. Van dicsőség emberi, és van dicsőség isteni. A másodikat valamiért keresni kell. Hátratenni magad, hogy teret nyerjen Isten. Elengedni dolgokat. S tudni mondani: ha nyerek, ha vesztek, bármit is hozzon a jövő: Istené a dicsőség!

2009. június 18., csütörtök

Még több Munkács

Bori Munkácson önkéntes-tolmácsoskodik. Az ő élményei a blogjáról: itt olvashatók.

2009. június 17., szerda

Munkács

Hétfőn és kedden Munkácson jártunk Lalával és Illéssel. Bemerítés volt az Új Élet Roma Egyházban. Hatvanheten merítkeztek be a Latorcában.

De ha nem most láttam volna életemben először egyszerre hatvanhét embert bemerítkezni egy folyóban, akkor se vártam volna kevésbé a hétfőt.
Merthogy még sose jártam Kárpátalján, a munkácsi gyülekezetben. Viszont rengeteg emberrel találkoztam, akik voltak ott, s akikről egyértelműen látszott, hogy nem kellene sokáig győzködni őket, hogy újra visszamenjenek.
Kárpátalja.
Különös világ. Kicsit Románia húsz évvel ezelőtt, kicsit mongol-fővárosszerű is itt-ott a cirill felirataival, az óriásplakátjaival, az üzleteivel.
Gyülekezet.
Hatalmas rózsaszín betonkolosszus a telep szélén. Nem kis vállalkozás. Valaha telefonközpontnak épült, ma a misszió központja. Látszik a rengeteg munka, amit az elmúlt években belefektettek. Szépen elkészített konyha, ebédlő, mosdók, hálók, kisterem a földszinten. S az emeleten egy hatalmas imaterem. Falai - átmenetileg - kék fóliával borítva. De egyszer a fóliák helyére ablakok kerülnek, s akkor talán ellátni innen a telep nyomorúságos házaihoz, ahol több ezren várnak még az új életre.
Viszont néhány százan már megtalálták Jézusban!
Izgatottan mesélik, hogy is készült Szveta asszony bemerítőruhája a holnapi nagy napra. Hogyan imádkozott Irén tizenhat évet férje megtéréséért, aki holnap szintén ott lesz a Latorca-partján. Hétfő este még egy női alkalom. Az asszonyok nagyon, nagyon szeretik és tisztelik Szenczy Katit. Mivel már nem először szolgált közöttük, az alkalom után jöttek, hogy megosszák bizonyságaikat: "Emlékszel, legutóbb imádkoztál értem, hogy sikerüljön megszabadulnom a dohánytól. Azóta egyszer se gyújtottam rá! Holnap én is bemerítkezek. De a múlt hét óta már a férjem se dohányzik!" - meséli Katinak az egyik asszony.
Közben az udvaron tengó-pályák születtek. Mindenfelé fiatalok és gyerekek fociznak, tengóznak, kergetőznek vagy lógnak épp egy amerikai vagy magyar önkéntes misszionárius nyakán. Élet az van. Kétségtelen.

Másnap délelőtt érkezünk a Latorca mellé. Oda, hová az elektricska is kiviszi a testvériséget. És valóban, az elektricska hídja alatt, hol mélyebb a Latorca, ott lesz a bemerítés, ha megérkezik minden érintett. A parton színes kavalkádban tarka plédeken sziesztázik úgy száz népes roma család. A pulyák a folyóval próbálkoznak. Az amerikaiak hatalmas üstben főzik az ők se tudják miféle, de kétségtelenül igen tartalmas és ízletes ételt. A folyó hideg. A felhők is gyülekeznek. Előkerülnek a fehér ruhák. S mire elkezdődik az istentisztelet, az eső is megered.
"Megpróbált bennünket az Úr, hogy komolyan gondoljuk, vagy feladjuk, ha esik az eső" - mondja később az egyik testvér. De eső ide, eső oda az öt pásztor, s az első bemerítkezők már a folyó közepe felé tartanak. Lassan kisüt a nap. Látva az elsők örömét, a többiekben is oszlik a szorongás, s a rend is oszlásnak indul. Megindulnak a fehérruhások a folyó közepe felé. Ember ember hátán. Tele a folyó. A hídon épp áthúzó mozdony vezetője majd kiszédül a fülkéből, nem hisz a szemének, amint fehérruhások tömegeit véli felfedezni a mélységben. Közben a munkácsi tv is megérkezik. A polgármester szerint ugyanis ami a romák között történik, azt látnia kell a városnak.

Nem tudom, a város mit láthat majd a tegnapi napból. Mi valószínűleg sokáig látjuk még magunk előtt azt a több száz arcot ott a folyó parton.
Fiatalok és öregek. Romák, ukránok, amerikaiak és magyarok. Csinosak és agyongyötörtek. Fehér ruhában vagy a tarka ünneplőben. Fátyolos szemekkel, áhitattal és örömmel. Sokfélék és mégis egyek. Istent érző, Istent váró arcok - kik nem nagyon bánnák, ha most azonnal innen a rozsdás hídfő alól, a szemetes folyópartról egy szempillantás alatt hazavinné őket Ő - oda - örökre.

Benjamin B. és a nénik a vonatról


Egy nénis fülkében utaztam ma reggel a vonaton.

Négy látszólag közeli ismerős - öt perc után kiderül, hogy két órája még egymásnak totál idegen - néni ül a kis vonatfülkében, s megvitatja a világ dolgait. Hogy kérem, hogyan lehet egy telefonhívással Szombathelyről bekerülni a sportkórház kliensei közé. Vagy hogy milyen lopásos trükkök történtek manapság egy vonaton. Vagy hogy a szlovák és a cseh az most egy nyelv vagy nem egy nyelv. Gárdonynál már konkrétan kaptam egy fénymásolt süteményreceptet is az egyik ajkai nénitől. (Jelzem, négy másolat volt nála ugyanabból a receptből! ) A négy néni közül kettő sorsa mutatott némi párhuzamot. Az ajkai ruszin származású volt, ötven évvel ezelőtt költözött Magyarországra. A fia sírjához jött fel épp a rákoskereszttúri köztemetőbe. A lánya pedig Kanadában él. A másik - aki Szombathely irányából érkezett - egész életében Németországban élt, s négy éve költözött haza a tesóihoz. Most épp a Berlinben élő 35 éves fiához utazott. Bocsánat, azt eddig elfeledtem közölni, hogy persze mindannyian nyugdíjasok már. Német néni 63, ruszin néni 77 évesek. Sok minden más mellett megtudtam tőlük, hogy nem egyszerű idősnek lenni, s hogy hatvan után minden év olyan mintha kettőt öregednél.

És itt csatlakozik a bejegyzéshez Benjamin Button különös élete, aki ugye öregen született és az évekkel egyre fiatalodott. Pár napja egyik éjjel megnéztem ezt az egyébként szerintem nagyon klassz felnőtt-mesét. Mesét írok, mert a képvilágán, a színeit, a hangulatán túl ha valamiért magával ragadott az a csodás történetmesélés volt, ahogy egyik sztori hozza a másikat, s hihetetlenebbnél hihetetlenebb színhelyek és szereplők válnak valóssá egy eredetileg egyébként is irreális főszereplő életében. Néztem és néztem, és közben bizonyos jelentek láttán magam is rádöbbentem vonatosnénik tapasztalataira, hogy bizony nem lehet egyszerű megöregedni, s hogy talán nem véletlen, hogy egy élet harcai kell felkészítsenek arra a küzdelemre, amit meg kell vívnia azoknak, akiknek kijut ez az áldás.

Merthogy végül vonatosnénikkel megegyeztünk abban, hogy ha meg kell élnem, akkor az már önmagában is egy áldás lesz.

2009. június 16., kedd

67




Énekkari évzáró hangverseny


2009. június 14. 17.00

Évzáró hangverseny a gyülekezetben. Sok-sok vendég. Sok-sok gyakorlás. Lámpák és kamerák. S egy nagy-nagy élmény. Köszönjük!
Büszkék vagyunk rátok!

A részleteket bárki megtudhatja a készülőben lévő CD-ről és DVD-ről.

2009. június 13., szombat

Minőségbiztosítás

Kora este véget ért az Életre szóló házasság idei kurzusa.
Nehéz egy belső dologról úgy írni, hogy a "kívülálló" számára is jelentsen valamit. Nekem-nekünk most is áldás volt.
Áldás volt feleleveníteni azokat az Igazságokat, amelyekre az életünket építhetjük. Imre ma azt a hasonlatot használta, hogy a Biblia tulajdonképp egy minőségbiztosítási kézikönyv.
Minőségbiztosítási kézikönyv, mert leírja az optimális folyamatot, amit ha követsz, akkor az elvárt végeredményt kapod. S megtalálod benne azt is, mit kell tenned, ha hiba csúszott a folyamatba.
Azóta továbbgondoltam. Minőségbiztosítási kézikönyv az örök életre, s az áldott életre. Ilyen egyszerű. Csak követni kell az ajánlást :)
Lehet önállóan is próbálkozni, de hatalmas előnyt jelent, ha a halandó az Örökkévalótól kap tanácsot az örökkévalóság dolgában.
S nemcsak az örökkévalóságéban.
Hisz a teremtett dolgokra nézve is ellátja tanáccsal teremtményét a Teremtő... olyan hétköznapi kérdésekben, mint a házasság, a gyereknevelés, az áldott élet...

Mert biztos, ami biztos.

Sára elballagott



2009. június 12., péntek

Ha hálaokot keresnék...

Ha hála-okot keresnék, majd újra megnézem ezt:

Chicken a la Carte

Ha húzom az időt

Ha húzom az időt, a legkülönfélébb dolgokra vagyok képes.
Most például húzom az időt és bejegyzést írok. Máskor meg? Húzom az időt, és pont azért nem írok.
Húzom az időt. Pedig az időt nem lehet húzni. Csak a feladatot halogatni.
Hozzá kellene fogjak a holnapi ballagási ebéd elkészítéséhez, merthogy Sára holnap ballag és együtt lesz a nagy család. Ma este pedig ifi. S még arra se ártana készülni. De most inkább húzom az időt.Milyen jó is az időnként.

2009. június 11., csütörtök

Zárás után az Interspárban

Véget ért egy hosszú nap. Időnként ilyenkor annyira fáradt az ember, hogy már csak azért is tennie kell még ezt-azt. Erre - is - jó, ha az érintettnek van otthon talonban mondjuk egy kutyája. Merthogy őt ugye illik néha megsétáltatni. A vendégségben nálunk lévő lány csodálkozott is, hogy tíz után nincs már kicsit késő a kutyasétáltatáshoz? Nem tudom más jóravaló családoknál ez hogy van, de a mi kis Forrestünk elég gyakran jut ilyenkor a póráz végére. ( Múlt pénteken egészen addig fajult a helyzet, hogy ifi után fel is kellett ébresszük a sétához.) Na de ne térjünk el így eredeti témánktól, Forrest éjszakai látogatásától az Interspárban. Környékünkön ugyanis alig találni nagyobb szabad területet, ahol szabadon futkározhat egy a szocializáció rögös útján még csak el-elinduló kutya - így esett, hogy az áruház üres parkolójában ajándékoztuk meg őt a szabadság nem mindennapi élményével. S milyen hálás volt! Sáros tappancsaival totál összeugrálta Lalát a drága. Ezt követően összeismerkedett az egyik raktárajtóban levegőző éjszakai őrrel. Barátságos találkozás volt. Ám Forrestünk nem érte be ennyivel. Miközben hizelkedő farkcsóválásaival elterelte biztonsági őrünk figyelmét, a következő pillanatban már be is szökkent a raktárba. Lala hiába kiabálta utána, hogy "Forrest, jó kutya". A jó kutya kutyafüle botját se mozdította a dicséretek hallatán, be kellett vágtázni utána a raktárba. Ettől számítva a hazaút már egészen zökkenőmentesen telt. Összeugrott még egy németjuhászszerű, nálánál másfélszer nagyobb kutyával, merthogy az erők összemérése sose maradhat el. Megette kis vacsoráját, s azóta Forrestünk az igaz ebek álmát alussza már az égigérő szivarfa árnyékában.

2009. június 9., kedd

Stuart Mária


Tegap este a Stuart Máriát néztük meg a színházban. Nehezen indult, de később megint csak klasszra fordult a darab.
Maga a sztori se mindennapi. Két királynő. Két ország. Két hit. Két vallás. De csak egy trón. "Halála élted, élete halálod." - sűríti össze a lényeget Schiller. S Stuart Mária valóban a fejével kell fizessen azért, hogy Erzsébet aztán stabilizálhassa a birodalmat. Az este kicsit utánaolvastam még a történetnek, s a történelem fintora, hogy Erzsébet és Stuart Mária sírja ma egymás mellett fekszik a Westminster-apátságban. Merthogy hiába minden gyűlölet, mivel Erzsébet utód nélkül halt meg, Mária fia, Jakab lett a trónörökös - aki első intézkedései között megtette, hogy Erzsébet földi maradványai mellé hozassa anyja testét... Így fekszenek több száz éve egymás mellett azok, kik hajdanán képtelenek voltak egy földrészen élni.
Hatalom és indulatok. Hová vezet egy vezető haragja? Önérdek és közérdek. S hogy néha csak egy hajszál választja el a helyes döntést a végzetestől. Ilyesfélékről szóltak a dialógok és a monológok.

2009. június 7., vasárnap

Nagy kisfiam

Bálint fiam is megnőtt.
Kirándulni ment az osztállyal. Kézenfogva ballagtunk reggel a vasútállomás felé. Ám ahogy a parkolóban gyülekező tömeg felé közeledtünk, egyszercsak elengedte a kezemet.Zavartan nézett rám, s hirtelen leesett... aha! már ciki a többiek előtt.
Közelebb mentünk, s lekezelt a fiúkkal. Kész voltam. Akár egy férfi!
Azért a vonatablakban még felírta egy lapra: "Hiányozni fogsz!!!"

2009. június 5., péntek

Hetünk

Várok valakire, aki lassan egy órát késik a megbeszélt találkozóról :( - s miatta nem ittam meg a kávémat se még. Mennék is már hazfelé, mert olyan péntek van. Annyiban mondjuk mégsincs péntek, hogy ma este nincs feladatom az ifin, így nincs az a péntkes érzés... A dolgozósból viszont ovis szülőire megyek, és megismerem Illés leendő óvó nénijét. Illés egyébként már megnyudogott, mert tegnap Judit néni mondta (az előző óvónő), hogy nagyon aranyos lesz az új óvó néni. S ha Judit néni azt mondta, akkor az úgy is van.

Azt se tudom már, hogyan telt a hetünk.
Hétfőn biztosan a Gaja-völgyben voltunk, erről tanúskodnak a fotók is itt alant. Nagyon mókás hatan utazni egy kutyával egyetemben az ötszemélyesben. Kutyaszőr. Hát az akad bőven ilyenkor. De Forrest olyan cuki kutya, hogy senkinek se lenne szíve otthon hagyni őt. Azt hiszem, be kell tervezzük egy szállítódoboz beszerzésést, hogy a csomagtartóban is tudjon majd utazni.
Kedden mindenki ment útjára. A kedd részemről egy nagy rohanás volt. Este pedig vendégeink voltak, a Pistiék. Jó kis sütögetős vacsora.
Szerdán napközben a szokásos dolgok. Koraeste családilag (mínusz Bori)kibicóztunk a Decatlonhoz. A fiúk nagyon élvezik az ugrálót, a falmászót. Iszit veszünk az autómatából... bitzos program. Este aztán bejártuk Forresttel a belvárost. Kezdi megszokni a fehérvári sétákat, már a belvárosba is be lehet merészkedni vele. (főleg ha már minden kihalt)
Csütörtökön Sára Pápán volt az osztállyal. Apa reggel eltűnt egy órára, persze előkerült, csak a mobilja... Kimentünk Velencére cseresznyézni. Végül a cseresznye elmaradt. Takarítás, vasalás és egyéb hasznos teendők. Utolsó erőfeszítések Bálinttal a mai angol dolgozatra. Apa a gyüliben, majd az elöljárókkal. Cuki mesék a fiúkkal. (előkerült egy Boriéktól örökölt mesekönyv, s végre mellőztük már a Tomot,Samet,Bobot,Patet)

Most meg várom, hogy megjöjjön végre az az ember. De mivel csak nem jön, és nem is telefonál, hát megyek inkább, s megiszom végre azt a kávét.

2009. június 4., csütörtök

Az idő

Vannak dolgok, melyek valódiságát, értékét, motivációit csak az Idő mutatja meg igazán.
Az Idő, ami idővel baráttá válik. Ki kezdi ismerni őt, tudja, hogy egy-két évtized nem is akkora távlat... S tudja, hogy az igazi dolgok kicsit nagyobb távlatokban működnek igazán.

Ahogy az aratás se a vetés másnapján jön el - de múlnia kell óráknak,heteknek, évszakok, s időnként éveknek.
És vetni kell. Vetni, vetni, vetni. És öntözni. Imával,szeretettel,odafigyeléssel. Hittel és türelemmel. S néha a könnyeinkkel. Aztán ha jó volt a mag, s a talaj se volt köves,a gaz is le lett küzdve, s megvolt a mennyei rész, amit csak Isten adhat hozzá... szóval ha eljön az idő, eljön az aratás.
S ha nem rohantál el, nem adtad fel félúton, rájössz, hogy közben mást is teremtél. Türelmet, hűséget, alázatot... Gyümölcsöt, a Lélekét. És tanultál is ezt-azt. Mondjuk, hogy nem biztos, hogy te vagy a világegyetem közepe, s hogy nem biztos, hogy pótolhatatlan veszteség a világnak, ha... S hogy nem te vagy a fontos, nem a te igazságod, csak az Övé. Az Ő dicsősége.

De rájössz arra is, hogy - ha túl egódon, s saját emberi ambíciódon volt benned más is, valami igazi, Istentől való - akkor azt temethetik, eléje áshatnak árkot vagy emelhetnek fölé akár betonszarkofágot - eljön az idő s megtalálja a helyét, a helyet, hová a Teremtő szánta.
Addig? Addig kiég majd belőled sokféle salak, s elmarad mellőled a sok-sok sallang. Addig is zajlik a változás a mélyben, ha hagysz rá időt. Ha nem szerzel meg magadnak mindent bármiáron, itt és most, azonnal...

Vannak dolgok, miket csak az idő mutat meg.
S vannak dolgok, miket akkor értünk majd igazán, mikor megérkezünk oda, ahol már az Idő se létezik...

2009. június 1., hétfő

Gaja-völgyben




Az újszegénység bájairól


"Ha az ember rákényszerül, hogy prioritásokkal éljen, kerüli a fölösleges dolgokat, és becsülni kezdi a valódi értéket."

"Ha az önbecsülésemet olyan dolgokhoz kapcsolom, amelyeket befolyásolni tudok, gazdag leszek - ha nehezen elérhető dolgoktól teszem függővé a boldogságomat nagy valószínűséggel szegény maradok."

"A szűkösség éveiben a jótett olyan valami, amit lelkiismeret-furdalás nélkül lehet pazarolni. Erényeink, amelyek a bőség korában egy kissé kimentek a divatból, a szűkösség korában talán reneszánszukat élik majd. A források apadásának, a jólét hanyatlásának nem kell szükségszerűen elosztási harcban végződnie - sőt akár teljesen váratlan fordulatot is eredményezhet: szociális lényként való újjászületésünket..."

(Alexander von Schönburg: Pénz nélkül gazdagon, avagy a stílusos elszegényedés művészete)

Pár hete próbáltam megszerezni. Pénteken sikerült. Nem bántam meg.
Emberünk Széchenyi ükunokájaként személyes élményeit osztja meg az évszázadok során fokozatosan elszegényedő család, s a gazdasági válság miatt munkáját vesztett berlini "médiamunkás" tapasztalatairól. Öniróniától se mentesen világít rá, hogy mennyi "fontos" dolog nem is olyan fontos. S hogy az igazi érték sose volt pénz kérdése.