Mi a neve?

Kutya.
Napjában többször visszatérő téma a családban. Persze többnyire - vagyis mindig - Bálint veti fel. Milyen is lesz a kutyánk! Hol fog lakni? Mit fogunk vele csinálni? S tegnap délelőtt pedig előkerült egy újabb kérdés: Hogy fogjuk hívni a kutyát?
Sokféle elképzelés látott napvilágot.
Több családtag a Pascal név mellett tette le voksát. Tekintettel azonban néhai Révész Pascal-ra, ki tágabb családunk átmeneti tagja volt hosszabb időn át, egyesek szerint nem lenne tisztességes vele szemben. Így új nevet kellett találjunk. Pascal apropóján próbálgattuk még a Newton, Einstein sőt Arisztotelész neveket is.
A Vacak-ot a többség megbélyegzőnek és mindennapinak találta.
Felmerült a Laktóz név.
Illés pedig előállt egy egészen eredeti megoldással: Gárdony. Legyen a neve, Gárdony.
Majd javaslatot tett a Huszonhat elnevezésre is.
Valaki felvetette, legyen inkább Szívbaj. Akkor rákiabálhatnánk ha ugrál: "Szívbaj, takarodj!"
Végül megtaláltuk!
Forest lesz a neve!
Mindenki egyetértett benne.
Ha sétálni visszük, majd lelkesen kiáltjuk: "Fuss Forest, fuss!"
A neve: Fores.
Már csak a kutyát kell megtalálnunk.

Húsvét

Mitől fél egy tízéves?

Bálint listája a tíz dolgoról, amitől a legjobban fél:
sötétség, világvége, műtét, szemorvos, fogorvos, orvos, hullámvasút, madárpók, farkas, medve

A "legtitkosabb félelme" - melynek közléséhez természetesen hozzájárult:
" A HALÁL-tól félek, mert az olyan rossz, hogy nem lélegzek és nem látok semmit és nem érzek semmit.

A legrosszabb álma:
"Egyszer azt álmodtam, hogy a színdarab végén (Valahol Európában) tényleg fejbe lőttek.

Időnként

Itthon ülök és várom, hogy együtt legyen a család. Hogy véget érjen minden szolgálat, minden program, minden feladat, hazajöjjön minden családtag, s hogy végre együtt lehessünk egy-két órát anélkül, hogy készülni kellene a következőkre, hogy kaput kellene nyitni egy bennrekedt autónak vagy épp errevetődött hajléktalannak.
Időnként szeretnék lenni csak úgy. Csak úgy mint minden normális ember. Aki magára zárja a házát, s ha van kedve kinyitja, ha van kedve nem. Aki eldönti otthon, hogy mikor megy imaházba, mert nem ott lakik belül. Aki lelkiismeret-furdalás nélkül lógathatja a lábát a nappalijában, s nem kell attól rettegnie, hogy meglátják, ha nem csillog a tükör a fürdőjében. Akinek az ajtaja nem hallatszik át, s nem kell abban a tudatban élnie, hogy ha akarja, ha nem bárki hallhatja minden konyhai beszélgetését anélkül, hogy ő tudna róla. Időnként ilyen egyszerű dolgokra vágyom. Időnként, amikor már nagyon hiányzik a magán élet.
Többnyire persze másként érzek, de időnként ... lennék csak úgy.

Két keréken

A reggel a kisteskóban indult. "Szolgálunk és főzünk". Folytatódott a délelőtt. Épp időben el is készültünk, és meglátogattuk a kisbabát. Majd családi ebéd. S Illés elszenderedett. Lala elővette a motort. Csak épp lemerült az aksi, így estig várni kellett, mire beindult. Némi mosás, pakolászás, s családi kirándulás a Decathlon játszóterére. Borival bicajjal mentünk. Felavattam az új bicajomat, amit a 40.szülinapomra kaptam. A konyhában várt, amikor hazatértünk Norvégiából. Mert közben, ahogy kedvenc szerzőm mondja: "negyven lettem csendben". A bicaj egyébként nagyon klassz. A kerékpárút építése miatt kicsit bonyolult volt kitekerni. Visszafelé viszont láttunk egy rakat rohamrendőrt, mert épp akkor kezdődött a Vidi pályán a meccs, s mindent elleptek a rendőrök a környéken. Apáék a kutyamenhelyen is jártak, de épp be volt zárva. Aztán kimotoroztunk Velencére. Kifelé a déli parton. Hazafelé az északin. Olyan klassz szombat volt!

Itthooon

Széder-esten a családom egyik fele. Fiaim álmát őrzöm.
Nincsenek szavak, milyen jó újra látni, érezni, ölelni őket. A fiúkat és a lányokat.
Jó, hogy jól vannak. Kipirulva, élményekkel tele. Az udvar, a kert, a természet, a szabadság, a tavasz örömeivel. S a találkozás örömével.
Délután érkeztünk. Télből a tavaszba. Hajnalban Osló körül még havas táj, befagyott fjordok.
Pesten mit tavasz, nyár várt.
Norvégia csudaszép. Bizton mondhatom. Akkor is, ha nem túl sokat láttunk belőle.
Hatalmas fjordok, hegyek. Tengeröblök. Csodás színek. Faházak és kedves emberek.

Fáradtság

"Olyan fáradt vagyok, mint egy asszony"- írta Ady. Merthogy szerinte ez a fáradtság legfelsőbb foka.
Eddig se voltam valami friss, ma pedig sikerült "rágyúrnom".
Egész nap mosok, vasalok és pakolok. Legalább az ötödik bőröndnél tartok.
Hajnalban Lalával Norvégiába utazunk egy hétre. Közben a család egyéb tagjaink a sorsát is le kell rendezni. Szóval pakolás. S holnap - talán - pihenés.
Ha a szálláson lesz internet, akkor előbb-utóbb jelentkezünk.
Ha nem, akkor is!