Pár ezer éve Salamon beszélt ilyenről. Van, hogy "előkerül, ami tovatűnt..."
Mongol utam kapcsán most egyre több dolog kerül elő, ami hat éve, nyolc éve tűnt tova az életünkből. Örülök, hogy újra elmehetek. Mostmár nem az idegenbe, hanem kicsit haza. Amikor hat éve eljöttem, a gyülekezet kikísért a reptérre, s most ott fognak várni majd. Még pont egy hét van az indulásig, de már szinte teljesen be vannak táblázva a UB-ban tölött napjaim. Találkozhatom a gyülekezettel. Esténként az összes házicsoporttal. Az ifjúsági gyülekzettel, a pásztorkörrel. Eredetileg a mostani út fő célja Zoliék és a möröniek meglátogatása. Persze reméltem, hogy majd találkozom fenn a régi ismerősökkel, láthatom a gyülekezetet, barátokat. De nem számítottam rá, hogy a két hét tele lesz szolgálatokkal is.
Most izgalmas időket élünk, mert próbáljuk beszerezni és mérlegelni (szó szerint), hogy mit tudunk kivinni a Zoliéknak. Megnyugtató az a dolog is, hogy itthon a gyülekezet közben imádkozik és böjtöl majd értem. Mert pont a "szörnyű kilnec" kellős közepére érkezem majd.Ugyanis kilenc héten keresztül a napi átlaghőmérséklet -25 és 30 fok köré esik. Itthon "farkasordító hidegnek" mondanánk, a mongolok úgy fogalmaznak, hogy "az öreg ökör szarva is letörik", olyan hideg van. Minden onnan érkező levélben figylemeztetnek, hogy nagyon hideg van. Tegnap éjjel Ulánbátorban pl. -35 fok volt, vidéken -40. Így melegen ajánlott, hogy az embernek legyen egy kis imatámogatása, ha kimegy a hidegbe :)
Lehetőségeimhez képest, szeretnék majd itt a blogon is jelentkezni a kinti napok alatt, és köszönök minden támogatást.
Bajerte, viszlát! Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése