7. nap: A halalos folyotol Longronoig

Szel, es megtobb szel. Viszont turheto terep volt. Raadasul ez egy pihenos nap volt, azaz csak 21 km.
Eleinte azert eleg durvas volt a terep. Mar kezdem ertei, mit is jelentenek az utikonyvben a mutatok. Ha viszonylag egyenes egy terep , s megis van mondjuk 350 m emelkedo s ugyanennyi lejto, no akkor menned kell fel-le-fel-le . A mai tavnak csak az eleje volt ilyen. 3 ora utan egy Viana nevu varoskaban megpihentunk. Gyogyszertar, bar, mindne ami kellett... Majd folytattuk tovabb Longrono fele. Olajfak, szoloskertek kozott vitt az ut fele. A mai nap aldasa, hogy az ember tobbet tudott imadkozni, gondolkodni. Korabban voltak napok, amikor csak elni tudott. Orult, hogy mozognak a labai. Nagyon elemi szinten telnek itt idonkent a napok. Az ember halas egy korty vizert, egy  szieszta idejen is nyitva tarto uzletert, ahol vehet egy bagettet, egy kaveert, s a nap vegen egy agyert. Aztan szep lassan hozzaszoknak a tagjai a terheleshez, s kezd tobbet is latni, mint a laba elott a foldet. Talan eljott ez az ido. Azert irom hogy talan,m mert sose tudni mit hoz a holnap.

Ja, a mai nap edes meglepetese, hogy Viana kulteruleten elhaladtunk egy iskola mellett, ahol a tujak mogul meglestuk a focizo kb. elsosoket. Annyira edesek voltak ! Amit hallottunk "Messi, Espana..." Mintha csak az Illeseket lestuk volna meg a Szigeti udvaran. Jo volt latni ezeket a ksisracokat. A foci mindenkit osszekot.
Az utolso 4 km egy ipari negyed mellett hozott el ( ja es volt egy krematorium is - ami azert kicsit morbid, foleg, hogy majd minden nap elhaladunk valaki olyan sirja mellett, aki meghalt a caminon- volt mar japan, belga, nemet... ez is megesik, s tegnap este a vacsinal hallottuk, hogy aznap, amikor a saros terepen felmasztunk a badog emlekmuhoz ( Lala foto korabban ) aznap utanunk egy no leesett, bordatoressel vittek korhazba ;(  - eleg nehez a terep es az idojaras is most, sokan felkeszuletlenek - most futottunk ossze Barbaraval - az amcsi idos holgyek egyike - a baratnoje is fel kellett, hogy agyja, mert negyszer is elesett, s tobb zuzodasa is keletkezett, ma repult vissza az Allamokba... szoval szomoru dolgok is vannak neha )
No de terjunk vissz Logronoba. Egy utan erkeztunk a kozossegi tomegszalloba. Ahol ket spanyol Sancho Panza okvetetlenkedett. Mindenkinek a kertben kellett varnia, s egyszerre csak 5 embert engedtek be adminisztralni. Ezek meg az utleveleinket is elkertek! Aztan kaptunk ket agyat jo messzire egymastol. Keresunkre azt mondtak, csereljuk el. De aki mellem jott, nem akart cserelni. Igy le kellett jojjek intezkedni. Vegul kinyitottak a papak nekunk egy ures szobat, s azt mondtak, valasszak amit akarok :) Igy lett egymas folott agyunk - s kesobb meg a burmai baratunk is megerkezett, aki mellenek kerult :)
No most lassan mennem kell, mert be kell szerezzunk ezt-azt vacsira es a tusfurdonket is elhagztuk a halalos folyorol elnevezett helyen.
Egyebkent a tervezett infrastrukturalis bovitest nem hajtottuk vegre ( azaz nem vettunk sajat sarkefet) , mert aznap sokaig nevetgeltunk az etteremben, most meg ugy tunik, veget ert a varacskosdiszno korszak :)

 

6.nap: Estella- Torres del Rio

Ez egy igen-igen hosszu nap volt. 30 km. Azert ezt meg szokni kell.
Estella utan nem sokkal kovetkezett egy Irache... nevu kolostor, melynek oldalban egy borkut uzemel. Ilyennel se surun talalkozik az ember. A bor mellett a hely aldasa, hogy egy webkamerat is uzemeltet, s mivel a kolleganoimmel mar hetekkel ezelott megbeszeltuk, hogy onnan majd integetunk nekik, igy suru sms-valtasok kozepette hazaintegettunk.

A terep viszonzlag konnyebb volt. Kb. 2,5 ora mulva ertunk Villamayor de Majo.. nevu telepulesre. Ott egy kb. ezer eves kis templombol jott ki epp egy ismeros olasz hazaspar, s nagyban integettek, hogy menjunk be mi is. Bementunk. Ez volt az elso spanyol templom, amit belulrol is megneztunk. Egy roman kori kis templom, a vegeben egyetlen loresszeru ablakkal. Teljesen ures volt, az ember olyan bekeben erezte magat, olyan volt, mintha Isten teljesen kozelrol magahoz olelt volna, kizarva a teljes kulvilagot. Mivel csak ketten voltunk, elkezdtem enekelni, azt hiszem a "mert o a Kiraly, a megdicsoult Ur,a kiraly..." -t. Egyszerre cska bejott ket ir ferfi, s kertek, hogy ne hagyjam abba. Kesobb is amikor talalkoztunk, mindig elmondtak, milyen jo volt hallgatni az eneket a templomban. Ugyhogy nem bantam meg, hogy bementunk.
A templom utan a barba is bementunk, majd nekivagtunk a 12 km-es tavnak, ahol semmi civilizacio nem volt. ( ez volt az elso ilyen etap) Nagyon szep videken, konnyu terepen vitt az ut, csak ugy 22 km korul mar elfaradtunk. Lalanak a terde, nekem pedig a labfejeim fajtak ( be vannak gyulladva, valami allergia lehet a bakancsra - mar negy napja tart, de mostmar eleg borzi , igy ma vettunk ra kremet, meg egy csomo Calcium Sandozt).

Delutan fel 3-ra ertunk Los Arcosba. A mi bandank nagy resze csak eddig jott. De nem mi! Egy kavezas utan nekivagtunk a kovetkezo tavnak Torres del Rio-ig. Az 7,5 km - elvileg. De faradtan irtooooo hosszuuuu volt. Egy szoloskert kozepen mondtam Lalanak, hogy itt most alljunk meg pihenni, kulonben sehova tovabb. A pihenes jot tett, s utana gyors robotba kapcsoltam, Lala csak nezett, mondtam hogy ne is szoljon hozzam, mert meg kiesnek a robotbol ( rajottem, hogy egyebkent robotban csak kb. a masodik holtpont es ugy 20 km utan kepes menni az ember). Torres del Rio elott volt meg egy ksi falu, amihez fel kellett maszni. De onnan mar csak lefele 20 perc volt az aznapi cel. Az alberg egyebkent az eddigi legjobb volt, es a vacsora is a kozeli etteremben.
Vacsi elott egy ora hidegrazas volt a program, de a finom vacsi a sok-sok nevetes es a vorosbor segitett. Most egy ujabb tarsasaggal voltunk, itt egy del-afrikai no meg egy brazill csajszi voltak a mokamesterek. Ezek a kozos vacsorak  sokat visszaadnak az embernek.
Koran fekudtunk, cska harman voltunk a haloteremben. Nagyon jot pihentunk.
Tegnap nem esett! Volt viszont hideg es szel, delutanra pedig nemi napfeny. Meg a napszemuveg is elokerult. Eloszor... 

5.nap : Puenta la Reina - Estella

Kicsit kesobb indultunk, s a varosban rogton betertunk egy kavezoba reggelizni. Par perc mulva bejott utanunk a sved hazaspar, hogy elkoszonjenek, mert ma indulnak haza (akik evrol-evre reszletekben jarjak a Caminot). Ez a Camino kulonleges kincse: a par napja meg ismeretlen emberek olyan kozel kerulnak egymashoz, hogy elsirod magad a gondolattol, hogy oket valoszinu mar soha tobbet nem lathatod. Egyebkent szinte mindenki nagyon kedves, nyitott, baratsagos es feltetel nelkuli szeretettel es elfogadassal van a masik ember fele. Ez szinte hihetetlen, mert ilyet a gyulekezetek kozul is csak kevesben tapasztal meg az ember. Ballagsz az uton, valaki melled er, beszedbe elegyedtek, sokminden elojon... par nap mulva ha latod valahol, ugy olelitek at egymast, ahogy nalunk a csaladban se szokas. Sokat tanulok ebbol.

Szoval a bucsu utan kijottunk a varosbol, atjottunk a kiralyno ezer eves hidjan es nekivagtunk a mai 23 km-nek. 

A mai nap erdekessege, hogy az autopalyat kerulgette a camino. sokszor mellette, alatta vagy felette haladtunk.

Lala terde nem sokat valtozott. Flector tapaszt hasznal, es a Banditol kapott "bandidzsokat" :) A terdfajasnak koszonhetoen ma nem volt nehez egyutt haladnunk.

Az este egyutt aludtunk ket new yorki nenivel (Barbara es baratnoje) kb. 70-75 evesek lehetnek. Egyutt is vacsiztunk, s sokat beszelgettunk Istenrol, a gyulekezetekrol...Ma is sokszor elozgettuk egymast, s bandukoltunk egyutt. Nagyon kedvesek.

Reggel a Jakab 5-ot olvastam, hogy Illes csak ember volt, de amikor kerte 3 evig nem esett az eso... no en egyelore csak a mai napot kertem. Es megkaptam! Nagyszeru volt szkafanderek nelkul gyalogolni.

Igaz az eso helyett cserebe szelet kaptunk, s az eddigi leghidegebbet (egyszer megint volt hoszitalas  napkozben, de csak szitalas). Mondtam is Lalanak, hogy a felhoknek el kell valahogy mennieuk, ahhoz meg szel kell. Ez nagy felfedezes :)

A mai terep csodaszep volt. Olajfak, szoloskertek, repcefoldek. Dimbek-dombok mindenfele. Ma sok olyan perc volt, amikor az ember csak amult es bamult, s befele fordulni is konnyebb volt kicsit igy eso nelkul.

Pihentunk egy Lorca nevu faluban. Nme tudom, van-e koze Garcia Lorcahoz. Arrol nem irt az utikonyv.

Es egy Villafranca akarmi falucskaban is betertunk kavezni, pizzazni a szieszta elott meg egy kavezoba. Itt osszefutottunk a ket koreai lannyal, akikkel egyutt aludtunk, indultunk SJPDP-bol. Volt nagy orom, az elado csak nezett, hogy mi van...

Jol tettuk, hogy bementunk, mert az Estella elotti szakasz se volt valami konnyu. foleg a Lala labanak. Amint beertunk, betertunk az elso albergbe, amit eleg becsapos volt, mert kikerdeztuk az ismerosoket, hogy milyen, s itt maradtunk, lepapiroztunk ... aztan minket mar nem a foepuletbe, hanem egy raktarbol atalakitott (szerintem nyari) terembe vitt a no. Egyetlen gazpalackos  melegito van a kb. negyven agyas hodalyban, s tekintettel hogy mar most is csak kb. 5 fok van, azt hiszem ejszakara most minden letezo cuccot magunkra aggatunk majd. A hely elonye, hogy itt van a burmai es Kurt, akivel mar ketszer aludtunk negyagyas szobaban - csak az a kar, hogy mi nem az o termukben vagyunk.

Most Lala a szaritogepbe probalja meg benavigalni a cuccokat. Tobb mint egy oraja vartunk ra, de jott a koreai csalad, s Lala elore engedte oket, igy varunk meg egy orat, mielott felmegyunk a varosba.

A kemeink jelentese szerint a varos verinajsz. 

A mai nap nagy terve meg, hogy ha tudunk, valahol veszunk egy sarkefet. sose gondoltam volna, hogy valaha egy sarkefere vagyom majd. Hat eljott az ideje! Negy napja baratkozunk a gondolattal ( a sulya miatt is, mert a caminon igen csak meggondolod, miket viszel magaddal - majd minden albergben van egy hely, ahova kipakolhatod a felesleges cuccaidat, illetve onnan vihetsz is, amit akarsz - no nem nagyon fogynak a cuccok, mindenki szabadulna amitol tud- csak az ilyen hideg idoben fogynak a salak, kesztyuk...)

No rohanok, mert a burmai es egy amerikai ismerosunk elindultak vacsorazni, s hivtak, hogy menjunk veluk...

Buenos Noches!

Aldas, bekesseg!

Arról. Hogy hogyan haladunk

általában ennek legjobb módja, hogy egyik lábunkat a másik elé helyezzük szépen. Ám amikor ezt napi 6-8 órán keresztül teszi az ember, sokféle módozata kialakul a járásnak. -Ott van mindjárt a "Deltázás". Kortársaim, s az idősebb generáció bizonyára emlékszik még a tv-Ben lévő tudomyányos magazin elején lévő kockákra, melyeken egy sarkimkutatócsoport hóviban, az elemek éllen von szólna magát. Na az ehhez hasonló állapotot hívjuk mi deltázásnak. Teljes felszereléssel, kapucnikal a fejeken, kesztyüvel a kézen, botjainkra támasztva próbáljuk előrébb von szólni magunkat, miközben megküzdünk az arcunkba csapó elemekkel. hála Istennek ebből eddig csak nagyon kevés jutott. -A deltázásnál egy fokkal jobb a "szkafander" , amikor teljes esöcuccban lavírozni az esoőben. -Ennek iszapos terepen való változata a "varacskos disznó" , amikor a süppedő talajba mártott botokra támaszkodva próbálod meg kiemelni a mázsássá dagadt bakancsaid, miközben többet csúszós vissza az emelkedön, mint haladsz elöre. - lassúzás: tipikus hegymenet Az ember annyira lelassul, hogy már-már helyben járni látszik (Svéd szobatársunk mesélte, hogy álmában minden lassított felvételként történt vele, miközben a környezetében minden más normális volt. Talán mert neki is kijutott napközben a lassúzásból.) - Robot : ez az egyik kedvencem Az úgy van, hogy egy bizonyos beazonosíthatatlan ponton egyszer csak kikapcsol az aagyad, s arra eszmélsz, hogy maguktól haladnak a lábad. Ez nem túlzás most! Lala mindig mesélte, hogy a hosszú futás ok közben is eljön egy pont, amikor már automatikusan, szinte élvezettel haladsz. Sose gondoltam, hogy valaha én is átélem majd. Ha a robot-mód rádtalál, meg ne állj, bárki is csábítana pihenésre. - Ereszkedés Azt gondolná az ember, hogy ez egyszerű, de biz a meredeken szlalomozással kell lassítani a lendületet, vagy a kőbe mereszteni a lábujjaid, hogy megóvása magad a gurulástól. - S a legjobb az " enjoy the caminó" amikor se hó, se szél, se sár, se eső, csak te és a teremtett világ végtelen és felfoghatatlan szépsége. Szemed a horizonton, a lelked kitágult, mert hálát adsz, hogy élsz, hogy lélegzel, hogy látod ezt a kémet és zöldet, s hallod a madarak dícseretét. S persze ezeken felül van úgy, hogy a talpadra vagy éppen a sarkaidra érkezel. A jobb vagy a bal lábad át terheled. Rugózol vagy hosszan lendíted magad elé a lábad. A botokkal hátulról tolódik magad felfelé az emelkedőn vagy épp azokkal húzod fel magad a hegyre. S végül, de nem utolsó sorban ha már semmi se működik, marad a "Santiago lépés" Ezt a fejedben léped meg először. Ilyenkor ara gondolsz, hogy még ezzel az egyetlen erőtlen lépéssel is egy lépéssel közelebb kerülsz majd Santiagóhoz, hát felemeled a lábad... Buen Caminó!

4. Nap: Pamplona - Puenta la Reina

Hétkor indultunk. Útikönyv szerint 16,5 km lét volna a napi adag, de Pamplona miatt le voltunk maradva vagy 4 km-t. Pamplona még kihalt volt, csak a köztisztaságiak próbálták eltüntetni a szombat esti fieszta nyomait az utcákról. Átvágtunk a hatalmas parkok között, majd aláereszkedtünk az egyetemi negyedbe. Cizur Menort szinte észrevételek hagytuk el. Mezők jöttek, s a távolban szélkerekek, a kedvenceim. Sok sok szélkerék. Elállt az eső. Balról a dombtetön megjelent egy hatalmas szivárvány. Jobbról meg fekete felhök. (csak a fekete hollök nem tollászkodtak bennük) Elöttünk az egyre távolabb hegyek a szélkerekek kel, amott a felhö, de ha oldalra méztél ott volt a hatalmas szivárvány. Isten szerezetének jele, külön kegyelem vásárnapra. A hegy alatt Dragomán fogadott. Hatalmas sártengeren kellett felkászálódnunk. Mondanom se kell, mint a varacskosdisznók dagasztottuk a sarat. Lalának ma fájt a térde, szegények úgy kellett végignyomnia a 23-24 km-t. A hegy tetején van egy bádogkaraván. Egyedi caminóból emlékhely. Háta szitáló esöben, szélben nem túl sokat idöztünk. Örültem, hogy jön a lejtoö. Lala a térdével persze kevésbé. Sunyi kis lejtö volt. Rém meredek, és tele kövekkel a Így vártuk, hogy vége legyen. Megebédeltünk. S a völgyben csodás taájakon hullámzott tűnik föl-le, föl-le.egyszer csak ránk tört a kimerültség és elkezdtünk ortózatosan nevetgélni, mindenfélén viccelödni. A fiúk ős így vanak a kéktúrák végén. Ez újabb eröt adott. A tervezett célhoz egy órányi rá már csak vánszorogtunk - közben azon elmé Kezdtem, hogy a bán sor és vánszorogtunk szavak vajon etimológiailag rokonok - mert hogy a vAndorokdd tuti tudnak vánszorogni. Jött egy viharfelhő, s ez elképesztő tartalékokat szabadított fel, kapkod tuk fel a lábai lat a hegyre. Nem ám a vihartól félrtünk! Csak öltözni ne kelljen megint... Obamosban zárva volt az Alberg. Szieszta, csak 4-kor nyitott volna. Útikönyv szerint a következö hely csak félóra, így továbbmentünk. Az elsoö helyen kaptunk Áhyat, pedig i kapcsolódik a santiagoinuthoz egy másik szakasz is. Pihenünk.

Szolgálati közlemény

Most olvastam át az előző két bejegyzést. Mindenkivel tudhatom, hogy én nem elfelejteni magyar nyelv, csak I.pap/pod/akármi kelniönálló életére,s írni amit ő akar.... Kedves Olvasó! Légy szíves, Te találni ki, mit én eredetileg akarni írni. Én: köszönni....

3,nap: Pamplona!

Hemingway városába, s talán mostmár az enyém is. Nem tudom mi lejtett itt a sanfermin idején, de így is, még ebben a hideg, esős tavaszra is fAntasztikus. A legklasszabbak mégse a több száz éves helyek voltak, hanem... A legtóbben azért járják a caminóból, mert keresnek valamit, Valakit. Azt mondják, ez az út tele van csodákkal. Tegnap este a burmai elmesélte a maga csodáját. Ma velem is megesett a magmé. Elmentünk egy baptista gyülekezetbe. A neten találtam rajuk, s ma este 6- tól épp volt egy alkalmuk. Nagyszerü minkája van az Istennek közöttük. Drogosok, szenvedély betegek felé szolgálnak. s az istentisztelettel párhuzamosan egy 20 fös csapat a fötéren evangé Izál. Isten kelenléte nagyon erőteljes volt az alkalom alatt. Elvileg nem sokat értettem, de Isten több mindenról is beszélt hozzám közben. "a legtöbb mi adható." Köszönöm. Köszönöm. KoöszönöM. Nincsnagyszerüb dolog, mint az Élő Istenel járni. Nincs ennél értelmesebb, fantasztikusabb! Enyém a kiváltság, hogy Vele, s Érte élhetek! Bárcsak Érte élmék minden nap! Bárcsak... A mai nap áldásamég, hogy meghallgatta az imákat. Amit márakértünk: egy Alberg wifivel,mosó-szárítógéppel a gyülekezet közelében. Mind meghallgatta az Úr. Dicsőség Neki! Így holnap tiszta ruhában kelhetünk útra. Az Alberg is csodás, ahol vagyunk. Egy német házaspár üzemelteti. Olyan szeretettel fogadtak, s szolgálnak felénk. Bárcsak tudnánk így szolgálni mindig az embereket!