5.nap : Puenta la Reina - Estella

Kicsit kesobb indultunk, s a varosban rogton betertunk egy kavezoba reggelizni. Par perc mulva bejott utanunk a sved hazaspar, hogy elkoszonjenek, mert ma indulnak haza (akik evrol-evre reszletekben jarjak a Caminot). Ez a Camino kulonleges kincse: a par napja meg ismeretlen emberek olyan kozel kerulnak egymashoz, hogy elsirod magad a gondolattol, hogy oket valoszinu mar soha tobbet nem lathatod. Egyebkent szinte mindenki nagyon kedves, nyitott, baratsagos es feltetel nelkuli szeretettel es elfogadassal van a masik ember fele. Ez szinte hihetetlen, mert ilyet a gyulekezetek kozul is csak kevesben tapasztal meg az ember. Ballagsz az uton, valaki melled er, beszedbe elegyedtek, sokminden elojon... par nap mulva ha latod valahol, ugy olelitek at egymast, ahogy nalunk a csaladban se szokas. Sokat tanulok ebbol.

Szoval a bucsu utan kijottunk a varosbol, atjottunk a kiralyno ezer eves hidjan es nekivagtunk a mai 23 km-nek. 

A mai nap erdekessege, hogy az autopalyat kerulgette a camino. sokszor mellette, alatta vagy felette haladtunk.

Lala terde nem sokat valtozott. Flector tapaszt hasznal, es a Banditol kapott "bandidzsokat" :) A terdfajasnak koszonhetoen ma nem volt nehez egyutt haladnunk.

Az este egyutt aludtunk ket new yorki nenivel (Barbara es baratnoje) kb. 70-75 evesek lehetnek. Egyutt is vacsiztunk, s sokat beszelgettunk Istenrol, a gyulekezetekrol...Ma is sokszor elozgettuk egymast, s bandukoltunk egyutt. Nagyon kedvesek.

Reggel a Jakab 5-ot olvastam, hogy Illes csak ember volt, de amikor kerte 3 evig nem esett az eso... no en egyelore csak a mai napot kertem. Es megkaptam! Nagyszeru volt szkafanderek nelkul gyalogolni.

Igaz az eso helyett cserebe szelet kaptunk, s az eddigi leghidegebbet (egyszer megint volt hoszitalas  napkozben, de csak szitalas). Mondtam is Lalanak, hogy a felhoknek el kell valahogy mennieuk, ahhoz meg szel kell. Ez nagy felfedezes :)

A mai terep csodaszep volt. Olajfak, szoloskertek, repcefoldek. Dimbek-dombok mindenfele. Ma sok olyan perc volt, amikor az ember csak amult es bamult, s befele fordulni is konnyebb volt kicsit igy eso nelkul.

Pihentunk egy Lorca nevu faluban. Nme tudom, van-e koze Garcia Lorcahoz. Arrol nem irt az utikonyv.

Es egy Villafranca akarmi falucskaban is betertunk kavezni, pizzazni a szieszta elott meg egy kavezoba. Itt osszefutottunk a ket koreai lannyal, akikkel egyutt aludtunk, indultunk SJPDP-bol. Volt nagy orom, az elado csak nezett, hogy mi van...

Jol tettuk, hogy bementunk, mert az Estella elotti szakasz se volt valami konnyu. foleg a Lala labanak. Amint beertunk, betertunk az elso albergbe, amit eleg becsapos volt, mert kikerdeztuk az ismerosoket, hogy milyen, s itt maradtunk, lepapiroztunk ... aztan minket mar nem a foepuletbe, hanem egy raktarbol atalakitott (szerintem nyari) terembe vitt a no. Egyetlen gazpalackos  melegito van a kb. negyven agyas hodalyban, s tekintettel hogy mar most is csak kb. 5 fok van, azt hiszem ejszakara most minden letezo cuccot magunkra aggatunk majd. A hely elonye, hogy itt van a burmai es Kurt, akivel mar ketszer aludtunk negyagyas szobaban - csak az a kar, hogy mi nem az o termukben vagyunk.

Most Lala a szaritogepbe probalja meg benavigalni a cuccokat. Tobb mint egy oraja vartunk ra, de jott a koreai csalad, s Lala elore engedte oket, igy varunk meg egy orat, mielott felmegyunk a varosba.

A kemeink jelentese szerint a varos verinajsz. 

A mai nap nagy terve meg, hogy ha tudunk, valahol veszunk egy sarkefet. sose gondoltam volna, hogy valaha egy sarkefere vagyom majd. Hat eljott az ideje! Negy napja baratkozunk a gondolattal ( a sulya miatt is, mert a caminon igen csak meggondolod, miket viszel magaddal - majd minden albergben van egy hely, ahova kipakolhatod a felesleges cuccaidat, illetve onnan vihetsz is, amit akarsz - no nem nagyon fogynak a cuccok, mindenki szabadulna amitol tud- csak az ilyen hideg idoben fogynak a salak, kesztyuk...)

No rohanok, mert a burmai es egy amerikai ismerosunk elindultak vacsorazni, s hivtak, hogy menjunk veluk...

Buenos Noches!

Aldas, bekesseg!