Hálás vagyok...

394. Hogy megadatott ez a nem mindennapi élmény, végigjárni az El Caminót. 395. Hálás vagy,hogy a gyerekeink elengedtek 396. ... Hogy Ildi elvállalta a gyerekeket, ez hihetetlen nagy segítség. 397. Hálás vagyok mindenkiért, aki a hétvégeken különleges élményekkel gazdagítja gyermekeinket. 398. Hálás vagyok Boriért, sáráért, bálintért és Illésért. Mekkora áldás, hogy a szüleik lehetünk! Nagyon, nagyon szeretjük őket! 399. Hálás vagyok Laláért, akire mindig, mindenben számíthatok. Aki a legjobb társ egy Caminóhoz. :) 400. Hálás vagyok, hogy együtt élhetjük át ezt a nem minden napi élményt. 401. Hálás vagyok, hogy van két lábam. 402. ... Az egészségemért. 403. ... Az imameghallgatásokért. 404. ...azért az emberért, aki feltalálta a túrabotoT. 405. Hálás vagyok Zozyért, aki kölcsön adta az i.pad-jét , így alkalmanként tudunk beszélni a gyerekekkel 406. ... a cafe con leccE-ért 407. ... S hogy elhoztam az útra a meleg sapkámat. 408. Még akkor is, ha Burgoszban elhagYtam, mert addig is hatalmas áldás volt. 409. ... Hogy meggyógyult Lala térde. 410. ... Hogy Isten úgy teremtette meg az emberi szervezetet, hogy kellő pihenéssel képes megújulni, meggyógyítani önmagát. 411. ...hogy sokkal inkább lélek vagyok, s szellem, mint test, s ezt most ebben az extrém helyzetben, amikor nagyon is rá vagyok utalva a testére is még sokkal jobban érzem, mint valaha az életben...

18.nap: Bercianos - Mansilla de laS Mulas

Egy klassz vasárnap. Egészséges gyomorral,térdekkeL , sarkakkal. Nagyszaerű nap volt! Amikor Lala térdéről érdeklődtem, akkor jutott eszébe, hogy reggel elfelejtette félteni a fáslit. És minden probléma nélkül megvolt a mai 26 km. Az idő is szép volt. Nem esett. Dél körül sok nap után először megláttuk az árnyékunkaT. Le is fényképeztük. Olyan jól haladtunk, hogy az útikönyves szintidőt is túlszárnyaltuk. S mivel sütött a nap, nem volt kedvünk holmi bárok hoz.. Végre egy padon ebédeltünk, és az otthoni dolgokról beszélgettünk. A mai nap egyetlen célja az volt, hogy sikerüljön kétágyas szobát szereznünk. Ez is összejött. Szép az élet! ( még akkor is, ha már megint esik kint az eső) :)

17.nap : Terradilos de los Templairos - Bercianos dEL Reál Camino

Reggel furcsa gyomorfájásra ébredtünk Reginával. El is köszöntek tőlünk, mert ők csak Leonig jönnek,idén, s Micchael mondta, hogy Regina betegen tuti nem jön végig a mai távon. Címet cseréltünk, s megígérték, hogy augusztusban ha a Balatonnál nyaralnak, találkozunk Magyarországon. Elindultunk. Nem esett, a táj is szép lett volna, csak... Azonban kb. 4 km múlva az első falucska szélén egy rendszer idegen alberg virított. Betértünk. Német tulajdonosai polcán ott virított a Jagermeister, ami nagyon sokat segített szenvedő gyomrom nak. Plusz a német srác még azt is elmondta, hogy egyébként Carionban rossz a csapvíz, ezért szoktak megbetegdni a zarándokok. Ez az információ is sokat jelentett, mert legalább felhagytunk a vízivással. Utána figyelmeztettünk is erre egy-két ismerőst, akikről kiderült hogy szintén ismerős nekik a probléma. A német albergben egyébként össze futottunk a magyar sráccal, Gáborral is. Az útikönyv tegnapra egyébként csak egy 13 km-és távot írt, de mi megtoldottuk még plusz 10-el, hogy ma ne kelljen 30 feletti menni. Az eredeti cél egy Sahagún nevű vQros volt, amiből az eső miatt szinte semmit nem láttunk. De ahogy láttam, különösebben egyik zarándok se mutatott érdeklődést m kávézóba és a kisbolton, valamint a gyógyszertár ön túl más nevezetességekre. Lala megkérdezte, hogy maradjunk-e, de bíztam benne, hogy valahogy elcsoszogok a következő helyre. Így nekivágtunk. Mivel az egy totál elzárt falu vagy 40-50 szálláshellyel, s elég sokan nekivágtak a távnak, mondtam Lalának, hogy talán hasznos lenne, ha nem vánszorogna velem, mert betegen már tuti képtelen lennék még 8-10 km-t megtenni a következő szállásig. Így szétváltunk. Sahagún szélén rátaláltunk a már-már zombi kinézetü Giovannira, így Lala vele vágtázott Bercianosba. Nekem két "csodát" tartogatott még a délután. Az egyik, hogy egy falra fel volt írva az az Ige, hogy "Az én Atyám házában sok lakóhely van..." . Ott, abban a helyzetben nagyon sokat jelentett ez az igazság. Itt a földön előfordulhat velünk, hogy rohanni kell, hogy legyen aznap szálásunk, hogy bizonytalanok a dolgok körülöttünk, de mennyire nagyszerű és hatalmas áldás, hogy soha nem kell bizonytalankodnunk, szoronganunk a mennyei, az örökkévaló hajlék miatt. Ott mindenkinek van hely! Amikor megérkezünk, az átya, mint a legjobb hospitaler, az ajtóban vár ránk. Leveszi a hátizsákunkat, s maga kísér a pihenőhelyre. Ez azért hatalmas dolog! Ebben a bizonyosságban élni nagy áldás. Csak sírtam és sírtam és hálát adtam ezért. A másik tegnapi csodám, hogy úgy 6-8 km magányos botorkálás után gyomrom bán egy kisebb háborúval, egész nap semmi kaja... Egyszer csak elfogott az elesettség érzése. Gondolom, de jó is lenne most egy bátorító szó vagy SMS valahonnan. De rögtön el is vetettem a gondolatot, hisz nem szoktam SMS- t kapni. De azért bekapcsoltam a lemerülőfélben lévő telefont, mert megbeszéltük Lalával, hogy legyek elérhető. És kaptam az anyutól egy SMS-t. Épp akkor küldte, amikor szükségem volt rá. Lala közben becsekkolt a világvége albergben, ahol én kb. 3-kor az ágyba zuhantam, s fel se keltem ma reggelig. Aludtam és aludtam, és pihentem és ma reggelre új emberként ébredtem.

16.nap : Carrion - Terra...

Epp a kozepen vagyunk. Mogottunk 15 nap, es elottunk is annyi (pontosabban mogottunk mar 16). Ma atleptuk a 400. km-t is. Hihetetlen. Megtettunk mar negyszaz kilometert. Mekkora kegyelem.

Minden nap mas es mas. A mai is.
Ott hagytam abba, hogy az apacak ahitatot tartanak, s nekem rohannom kell. Megerte. Nagyon kedves, megtert noverek voltak. Az ahitat egyszeru volt. Egy enek ( illetve zene, nem is enek), nehany gondolat, aztan megint egy zeneszam , kozben mindenki kapott egy igeverset ( Jakab baratjatol :) ), a vegen pedig korbealltunk es kezenfogva, mindenki az anyanyelven elmondta a Miatyankot. Kozben egy perui nover megosztott nehany gondolatot, s nagyon jol evangelizaltak, mert azt mondtak, " itt vagytok a Jakab utjan, tudjatok Jakabnak volt egy baratja, aki azt mondta - ez a barat volt Jezus :) Nagyszeru volt veluk imadkozni, beszelgetni. Mindenki elmondta a resztvevok kozul, hogy honnan jott, s miert van a Caminon. Megdobbento volt hallani, hogy meg egy egyhazi szallason a nem kotelezeo alkalmon is alig van, akinek lenne valami koze is az Elo Istenhez. Ez eleg lesujto. Volt aki azt mondta, hogy azert jarja vegig a Caminot, hogy erezze a foldet. Hat baratom.... Na mindegy. A noverek nagyszeru eszkozei Istennek ebben az eldugott kis spanyol varoskaban. Az Agoston rendhez tartoznak es fo hivatasuk az imadsag mellett az evangelizalas, mert Agoston is nagy kereso volt :) Van naluk egy magyar lany is, Erika, csak vele sajnos nem tudtunk talalkozni, de a ket perui es a spanyol nover is nagyon kedvesek voltak. Reggel egy egyhazi dalra ebredtunk, majd kulonbozo dicsoito dalok szoltak, meg Delirous is :) Ez nagyon jo erzes volt.

A mai tav eleje mar kevesbe volt jo erzes. Itt van ugye a meseta, a vegelathatalan nagy spanyol fennsik, s ma reggel egy hatalmas tavot kellett megtennunk a semmiben. Nem kaveztunk, mondvan, majd az elso faluban. Igen am, de nem volt falu. Se falu, se varos, se wc, se semmi. Illetve a semmi az ott volt, a nagy semmi. Probaltatok mar ot oran keresztul gyalogolni a pusztaban? No ha eddig nem, akkor ne is probaljatok ki. Bizton allithatom, semmi erdekes nincs benne. Az utikonyvek szerint ugy masfel ora elteltevel kellett legyen egy kavezo. No azt varta midenki. De nem volt! Vegul volt egy eso elleni feltetos menedek, s oda huzodtunk be (mert mondanom se kell, termeszetesen ma is esett egesz nap ). Ott eszegettuk amink volt, s viccelodtunk "how a nice restaurant! no so expensive". Megerkeztek az amerikaiak is, ok is azzal " de jo, vegre itt van az amerikai kavezo". Szoval elvoltunk. Votl ket amerikai no, akik ESERNYOVEL jottek! Azt hittem rosszul latok, de nem esernyovel az El Caminon. Az egyik mar fel is szerelte az esernyojet a hatizsakjara. Egyebkent meg sokfelek a caminozok. Tegnap talalkoztunk egy kutyaval is ( Timi!) a kutyanak sajat hatizsakja volt, es persze sajat caminos fesukagyloja is. De o meg mindig jobban jart, mint az a 8 honapos kisbaba, akit az anyukaja cipel magaval az uton. No de terjunk vissza a mai napra. Az utikonyv azt irta, hogy a hosszu semmi utani elso telepulesen az elso amit majd meglatunk a temeto templomanak tornya lesz. Jo messzirol lattunk valami toronyflet. Na tudjatok, az a legjobb, amikor elkezdesz talalgatni: az lenne ott az a temeto? Igen. Neeem. Talan megis. Ne eljuk bele magunkat. Kozelebb erve Lala mar allitotta, hogy az bizony a temeto. De volt a torony elott egy hatalmas fedett szin-szeru. Mondom: ez nem lehet a temeto, minek lenne elotte egy szin. Mire Lala: ott all a gyaszolo tomeg a nyari hosegben, hogy ne kapjon napszurast. ... Remelem erzitek, milyen az, amikor ot oraja azt varod, hogy vegre meglasd amit latni szeretnel, s mar egy komplett torteneted is van az egeszrol, hogy hogy es hova temet a falusi pap.
Az volt a temeto. De a barjuk azert jobb volt. Kave, suti minden amit akartal. Szinte szarnyra kaptunk onnan, mar csak azert is, mert mar csak ket es fel ora volt a napi tavbol.
Kozben azt is hallottuk, hogy valahol a kozelunkban van egy magyar ferfi a caminon,. Gabor. Ez is olyan cuki a Camionoban, ahogy a hirek terjednek, tisztara mint a regi idokban lehetett. A barokban, szallasokon mindeki tud valamit, amit elmond valakinek, aki ha azt gondolja, hogy neked kozod lehet ahhoz a dologhoz, akkor keres nelkul a tudtodra adja. Igy mediak nelkul is megtudod, mi a tortenes a caminon elotted vagy mogotted. Edes vilag.

Egy cuki kis fogadoban szaltunk meg a francia hazasparral, Mischaellel es Reginaval. Ot agyas szobat kaptunk negyen. Mar azt gondoltuk, nem is jon majd otodik, mikor a nagy labmasszazsok kozepette berobbant kozenk egy furi urge. Nemet volt. Nem is beszelt mas nyelven. A lenyeget elmondta, ma is megtette a negyven kilometert. Mert emberunk ( Stuttgartbol) minden nap negyven kilometert tesz meg. Ez neki a tizedik nap . ( S mi meg buszkek voltunk, hogy sokakhoz kepest mar ket nappal elorebb jarunk :) ). Szoval emberunk aztan eloadta, hogy szereti Sarkozyt ( akit a franciak mar nem annyira szeretnek ) es Merkelt, meg hogy a testvere a francia idegen legioban nyomja. s o is katona volt a nemet seregben harom evvel ezelottig. Michael mondta is, hogy jo lesz ha ejjel vogyazunk, mert ez a nagy harcos majd elokapja a keset, aztan nekunk annyi :) Mindenesetre vele vacsoraztunk. Egy arva mukkot nem beszel tenyleg. Kerdeztem, meddig megy holnap. "Negyven kilometer" . Vilagos.
Mi beerjuk 26-al is. Ha kapunk hozza holnapra is erot, kegyelmet...

15.nap: Az elozo helyrol a mostanira :)

Reggel. A reggel valami csodas napfennyel kecsegtetett bennunket. Francia baratainkkal vagtunk neki a mai etapnak. Mischel rogbijatloks volt valaha, felesege Regina ma is sportol, teniszezik, uszik ilyenek. Ok reszletekben teszik meg a caminot. ( Egyre tobb olyannal tallakozunk, aki reszletekben csinalja, s mar alig van mellettunk olyan, akivel egyutt kezdtuk, s meg itt vannak.) Szoval reggel egy csodaszep csatorna partjan setalgattunk masfel orat, s az ido csak ugy repult. Olyan volt, mint a francia csatornak ( a filmekben :) ). Az elso varosban kaveztunk, reggeliztunk, s meg egy falunyit mentunk Reginaeekkal. Aztan mi lemaradtunk, mert kezdett fajni a labam. Ha eleget pihentetem, akar 20 km-t is lemegyek vele fajdalom nelkul. Sajnos ma mar kicsit hamarabb kezdett fajni. De a mai terep egyszeru volt 26,5 km a mesetan. Mindenfele emelkedo es lejto nelkul. S eleg sok faluval fuszerezve, ahol vigan elnek a bartulajdonosok, mert a sok zarandok (foleg ilyen hidegben) minden lehetseges helyre beter egy kavera. Delutan kettore ertunk a mai varosunkba Carion de la valami a neve. Viszont nem nagyon sikerult szallast talalni. Fel ora utan talatunk ra, az Apacaknal lakunk. S most kezdodik az ahitat, ugyhogy be is fejezem, mert ilyenen meg nem voltam, s ez nagyon erdekel. Balint, emlekszel az indianokra Mongoliaban? Hat olyanoknal lakunk ma. Az ejszaka kicsit hideg lesz, mert a szallon nincsen futes. De sokan vagyunk, majdcsak beleheljuk. Ma mindketten felso agyat kaptunk Lalaval, s eleg labilisak szegenyek, igy ketszer is meggondoljuk, hogy lemasszunk-e. Mennem kell...most mar tenyleg.
Aldas, bekesseg!

Utreia!

13.-14. Folytatás

Rájôttem, hogy a problémák a bejegyzések körül mindig abból adódtak, ha megpróbáltam változtatni rajtuk, így most inkább nem változtatnék, csak írok egy újat. Azt hiszem Cirgogejzírnél tartottam. Szóval az egy rém furi hely. S ahhoz képest, hogy itt a mesetán elvileg a legnagyobb város elég kihalt is. Sétálsz az utcán, s észreveszem, hogy a falak mögött nincsenek is házak. Csak a tűz falak állnak redőnyöstől, mindenestől. Mögötte semmi. Aztán beérkezett két nap után végre egy postára, eés nem a szieszta időben, hanem nyitvatartás alatt. De a posta zárva. A szomszédok azt mondják: "biztos elment vidékre!". Nem volt normális bolt se. Viszont találkoztunk egy nagyon édes tobakos ( dohány boltos ) bácsikával. Olyan volt, mint a Geri sakozikból az öregember. Nála volt bélyeg, de még magnézium is, amire főleg szükségünk volt már. Valamimboltszerüben vettünk egy hatalmas tábla csokit. A felét azonnal megettük, szerencsére, mert irtóztató emelkedö jött egy órán át valami kellemetlen oldalszélben. Ezt követően a hegyről le egy 18 százalékos lejtő. De személy szerint én azokat nagyon szeretem, s már a Lala térde is jobban bírja sokkal! Úgy másfél óra múlva jött az Itt ér a vég nevű falu (Itero de la Vega ) , s valóban majdnem ott ért véget a mai távunk, mert hatalmas vihar kerekedett. Onnan még két óra volt Boadillo. Azt hittem, hogy a hatalmas szél viharban és esőben háromnál is több lesz, de nem, mert ilyenkor annak ellenére, hogy szó szerint alig állsz a lábadon, s minden harmadik lépésed azirányba tett erőfeszítés, hogy újra visszakerült az útra, szóval minden mellett úgy dolgozik az adrenalin, hogy sose látott teljesítményre vagy képes. Most is két óra alatt megtettük a kétórás távot. Útközben Lala hátrakiabálta, hogy úgy vagyunk, mint a Csokoládé című filmben, hogy ha fúj a szél, nekünk menni kell... Csak a Lala pelerinje nem volt piros, meg a hamvak hiányoztak, És persze Johnny Deep ( a cigányai megvoltak az előző falu bárjában :) ) Hát esőben, szélben, küzdelmek között, de csak megtaláltuk ma is az albergünket. Volt finom vacsora, s a négy francia szobatársunk már aludni is tért. Az udvaron még hangos egy német társaság, de lassan kilenc óra, így mindenki megkeresi szépen a mai fekvőhelyét, mert holnap is nap lesz, s holnap is vár ránk az út. Buen Camino!

13-14.nap : Burgos - Hontanas - Boadilla dél Camino

Két nap alatt több, mint 60 km van mögöttünk. Tegnap reggel Burgosból kifelé soha véget nem érni látszott a "civilizáció". Vagy 3 szeles órába telt, hogy elhagyjuk az agglomerációt. Közben átmentünk a vasút felett, egy autópálya felett, s egy másik alatt. Nincs is annál lelkesítőbb egy zarándoknak, mint az autópályát kerülgetni. Két falu, s megérkeztünk a mesetára. Azt mondják, a meset a vas-akaratot kíván, mert az egyhangúsága sokat kivesz az emberböl. Mi egyelőre csak élvezzük, hogy végre a nagy semmi közepén lehetünk. Nevettünk is, mert az útikönyv azt írja róla, hogy " utunk egy közép-európait is ámulatba ejtő üres tájon vezet át". Azaz elvileg felgyalogolhatnánk Kondorosról Budapestre, meg vissza . Ki tudja, egyszer majd még lehet, hogy megteszünk, ha belejövünk. Szóval a mesetával semmi gond, csak a szél menne kicsit nyugdíjba. Tegnap azért délután volt pár napos óránk. Kiültünk pihenni dél felé egy padra, meg du. 3 táján, amikor már alig vitt a lábam, lefeküdtünk egy part oldalra. Aztán tovább, tovább. Sehol se látszott az aznapi cél, Hontanas. Elég elkeserítö érzés volt egy idő után, mert már tudjuk, hogy ha meglátjuk a célálomást, akkor is még minimum fél-egy óra, mire ott is vagyunk. S már négy óra is elmúlt. Aztán egyszer csak az úton, a lábunk előtt feltűnt egy templom torony teteje. Kiderült, hogy Hontanas valami mélyedésben rejtőzik. Le kellett ereszkedni egy szakadékba, s ott térült el a 68 lakosú kis falucska. Beleolvadva a környező szikla falba, hisz annakmanyagából épültek a házak, a tetőket. Hontanas egy darab csoda, valami a múltböl, a régi Caminón idejéből. Barabás szerint olyan, mint egy vadnyugati film díszlet. Arra vársz, hogy a következő pillanatban kiugrik eléd a seriff. Öttől nyolcig elvégeztük a napi rutinná, pihentünk és élveztük a napsütést az Albert teraszán. Nyolckor már lefeküdtünk, mert ránk fért a pihenés az aznapi 32 km után. Ma reggel nekem a szokásosnál nehezebben telt az első két óra. Nagy reményeket fűztem egy nekem már csak örökre Cirkogjzírnek nevezett városhoz, hogy majd ott lesz posta, gyógyszertár netán szupermerkadó. Háát. Folyt.köv. Most kezdődik a vacsora.