Felmosórongy

- az én második mérföldem -

Az elmúlt napokban a fáradtságtól néha felmosórongynak éreztem magam. De most mégse pejoratív értelemben szeretnék írni róla.
Az iszapkatasztrófa kapcsán sokféle feladat, elintézendő dolog akad. Megteszünk minden tőlünk telhetőt a szükségben lévőkért. Naponta többször beszélünk az érintettekkel. Igyekszünk betölteni minden sürgős szükségüket. Egyik reggel kérdeztem, minek örülnének ma a legjobban, miben van hiány. "Felmosórongy, zoknik, papucs." Hát megnéztük, mit tehetünk. Felmosórongyunk - nagy mennyiségben - persze nem volt a raktárban. De sürgősen kellett volna. Abban maradtunk, majd veszek valahol pár százat és Lala másnap leviszi, amikor az önkéntesekkel takarít. Aznap ezer dolog akadt. Este kilenc körül jutottunk a másnapi teendők átgondolásához. A felmosórongyok! Elfelejtettem beszerezni őket. Fáradt voltam, s már semmi kedvem nem volt felöltözni és elindulni a rongyok után. Nem is várta el senki tőlem, hogy tegyem. De úgy éreztem, most tehetek értük valamit én is! Nem úgy, mint a munkám, hanem mint egy átlagember. Felöltöztünk és kimentünk az Auchanba. Az áruház kongott. Alig találtuk a felmosórongyokat. Csak 64 darab volt. Kevés! Megkerestem egy eladó. Több kellene! Háááát, úgy nézett rám... mit akarok zárás előtt az akciós felmosórongyokkal. Minek nekem kétszáz? Talán azt hitte, egy haszonleső kiskereskedő vagyok - legalábbis ez volt a tekintetében. Eltűnt a raktárban. Hosszú időre... Aztán kijött és közölte, hogy az áruház egy másik helyén kell legyen még pár darab. Irány a vegyi osztály! Ott is találtunk egy adagot. Összesen 144 db lett. Már csak a pénztáron kellett átvergődnünk. Persze a pénztáros is nézett, hogy mit akarunk este tízkor egy halom felmosóronggyal. És a mögöttünk állók se voltak boldogok, mikor a néni egyesével átszámolta a 144-et. Mindegy. Megvolt. Búcsúzóul odaszóltam a pénztárosnak:"Köszönöm a segítséget, a vörösiszaphoz visszük." Hirtelen elmosolyodott és kedvesen búcsúszott : "pihenjenek jól!" Megható volt látni az emberek együttérzését.
Szóval ez a 194 felmosórongy (mert korábban délelőtt már 50-et hozott valaki) ők voltak az én személyes második mérföldem azokért a drága emberekért és asszonyokért, akik pont olyanok, mint te vagy én. De pár napja egy pillanat alatt minden ami biztonságot vagy otthont jelentett nekik megszűnt létezni számukra. Puha, fehér felmosórongyok voltak. Megsimogattam az egyiket és azokra gondoltam, akik holnap majd az otthonukat próbálják kitakarítani velük. És hálát adtam, hogy bár kegyelem, de nem nekem kell centiről centire visszahódítanom otthonom a vörösiszap rabságából. Hát miért ne tennék meg értük még egy mérföldet?