A kettő, ugyanaz

Vasárnap este a Vasárnap Este óta visszhangzik bennem egy imádság gondolata: "Uram, te azt szeretnéd, hogy dicsőítsünk téged. Mi pedig boldog, kiteljesedett életet szeretnénk. És ez a két ösvény ugyanaz."

Amit Isten kér - és ami nekem a legjobb.

A kettő ugynaz.

A két ösvény, ugyanaz.

Tudom, hogy így van. Tudom, mert élem. Mert az életem, amit élek, azt soha, de soha nem terveztem, az nem az az ösvény, amit valaha magamnak szántam, (csak KEGYELEM) - de ez az ösvény elképzelhetetlenül magasabban felette áll az emberi elképzelésemnek! És ez az ösvény boldoggá tesz, és kiteljesedetté. Igyekszem többnyire érte élni, s benne megtaláltam sok olyat, amit valaha azt hittem magamnak kell megszerezzek.

Reggel az autópályán,  ezek a sorok szóltak bennem:

"Egész életem átadom, hadd legyen Tiéd. Velem bármit terveztél, legyen meg, örökké!!"

Velem BÁRMIT terveztél, legyen meg ÖRÖKKÉ.

Velem bármit terveztél, legyen meg, örökké - ezt tudni kimondnai Istennek, azt hiszem, azt hívják úgy, hogy szabadság.

Abban a percben érkezik, amikor ki tudjuk mondani a BÁRMIT.

Később rájövünk, hogy ez az Istennek nyújtott biankó egyben saját életbiztosításunk, betétszámlánk, garanciánk.

Egy idő után rájövünk...

a bármit nem félelmetes szó.

A bármit a bizalom szava.

A bármit a szabadság szava.

Megszabadít sok felesleges erőlködéstől.

http://www.youtube.com/watch?v=3YjnQGmulbU

http://www.youtube.com/watch?v=gqtDsH7Ev3g

Áradás

A történések sodrásában éljük meg mindennapjainkat. Isten kegyelme őriz, ereje tart, bölcsessége segít át egyik feladatról a másikra. Tankönyvírás- azt reméltem, keddre leadom az utolsó fejezetet is. Aztán minden másképp alakult. Keddre megérkezett az árvíz, és magával sodort. Szerdán Szoboszlóra mentünk, mert csütörtök-pénteken ott volt a Szeretetszolgálat országos vezetői konferenciája. Kétszáz vezető együtt! Elképesztő az Isten! Persze a víz azért nem állt meg. Így két program között és egyik-másik alatt szimultán folyt az árvizi kommunikáció. A család meg... Bori folyamatosan a koliban tanul, vagy vizsgázik. Nem igen marad most idő, hogy rá is odafigyeljünk. Tegnap Áron ballagása után az ebédnél találkoztunk. Elkésett, mert aludt, mert éjszaka tanult... anna szedte össze a koliban. Sára meg a héten emeltezik tesiből - ettől függ a jövője. Bálintnak ballagása lesz szombaton. Illés. Illés is alkalmazkodik a  körülményekhez. Péntek délután Lala kitette az uszodánál, Nelli néni ment érte, én meg Szoboszlóról hazafelé a Nelli nénihez - de tíz körül nagyjából már mindenki hazaért. 

Ma: hajnalban ébresztett a telefon. Persze a fiúk nem is alszanak! Egyik a 11-es gátján a szivattyúkat felügyeli, másik a Hajógyári-szigeteken lesi a buzgárokat, harmadik a hajózási zárlatot ellenőrzi az Esztergomnál.  A lányok Győr-Mosonban osztják a diákjaink által főzött meleg kaját az éjszaka is szorgoskodóknak. Amikor reggel begyűjtöm az éjszakai történéseket, s hallom fáradt hangjukat - furcsa érzés, hogy én a pihenésből jövök. 

Nemsokára kezdődik az istentisztelet. Lala még prédikál, aztán autóba ülünk. A délutánt már lemondta, mert napok óta várja, hogy végre ő is ott lehessen a gáton. Azt hiszem, a következő éjszakákat a folyó mellett tölti majd. Illéssel az irodába megyünk, ahol tegnap is több mint tízen szervezték a munkát - s ha nem lesz még komolyabb a helyzet, talán este még a Boriékat is meghallgatjuk majd a Golgotában. Ma az ő BudapestIfis csapatuk zenél a Vasárnap Estén. De hol van még a vasárnap este...

Valami kegyelem

Hallgatni a lányodat, amint kortársai előtt megvallja hitét, kiáll az értékei mellett, megosztja önmagát, mindazt, amit számára az örökbeadás és fogadás jelent... Hallgatni őt és gyönyörködni benne... valami kegyelem.
Látni, ahogy egy kemény közegben hirtelen elcsendesednek felbőszült tizenévesek, s néma döbbenettel hallgatják, amint eléjük tárja hitét, életét...valami kegyelem.
Hallgatni, amint a vadidegen tanárnő megköszöni neki, hogy eljött, hogy elmondta... s bátorítja, hogy tanárnak kell mennie, mert nem mindenkinek adatik épp egy ilyen közegben ilyen kiállás és tekintély... valami kegyelem.
Látni, amint a szünetben a diákok után megy, és beszélget velük, ahogy pár perc után megosztják vele titkaik... valami kegyelem.

Hatvanban jártunk. Az ottani befogadó iskolánkban egy prevenciós napon az abortuszról, az élet értékéről tartottunk előadást Katival és Sárával. És ma is többet kaptam, mint amit adni tudtam. Láthattam a lányomat, ahogy még soha nem láttam őt. És láthattam sok-sok esélytelen, reménytelen életet - szemeket, amelyek üvöltötték, hogy "mondd még, mondj csak még egy szót, mondd, hogy mi is számítunk valamit". De láttam tanárokat is, akik ebben az embertpróbáló közegben állják a sarat nap nap után, és megpróbálják a lehetetlent, hogy az esélytelennek is adhassanak egy hajszálnyi esélyt. Soha nem beszéltem még úgy diákoknak a kapcsolatokról, az elköteleződésről, a következményekről, az abortuszról, hogy a húsz fős csoportból a végén odajöjjön egy srác és azt mondja" december 5-én családos leszek", majd egy lány: "négy hónap múlva fog megszületni a babám." Ki áll melléjük? Ki segít rajtuk? Életbevágóan szükségük van a Mindenhatóra. Kellene nekik... valami kegyelem.