Vasárnap este a Vasárnap Este óta visszhangzik
bennem egy imádság gondolata: "Uram, te azt szeretnéd, hogy dicsőítsünk
téged. Mi pedig boldog, kiteljesedett életet szeretnénk. És ez a két ösvény
ugyanaz."
Amit Isten kér - és ami nekem a legjobb.
A kettő ugynaz.
A két ösvény, ugyanaz.
Tudom, hogy így van. Tudom, mert élem. Mert az
életem, amit élek, azt soha, de soha nem terveztem, az nem az az ösvény, amit
valaha magamnak szántam, (csak KEGYELEM) - de ez az ösvény elképzelhetetlenül
magasabban felette áll az emberi elképzelésemnek! És ez az ösvény boldoggá
tesz, és kiteljesedetté. Igyekszem többnyire érte élni, s benne megtaláltam sok
olyat, amit valaha azt hittem magamnak kell megszerezzek.
Reggel az autópályán, ezek a sorok szóltak
bennem:
"Egész életem átadom, hadd legyen Tiéd. Velem
bármit terveztél, legyen meg, örökké!!"
Velem BÁRMIT terveztél, legyen meg ÖRÖKKÉ.
Velem bármit terveztél, legyen meg, örökké - ezt
tudni kimondnai Istennek, azt hiszem, azt hívják úgy, hogy szabadság.
Abban a percben érkezik, amikor ki tudjuk mondani a
BÁRMIT.
Később rájövünk, hogy ez az Istennek nyújtott
biankó egyben saját életbiztosításunk, betétszámlánk, garanciánk.
Egy idő után rájövünk...
a bármit nem félelmetes szó.
A bármit a bizalom szava.
A bármit a szabadság szava.
Megszabadít sok felesleges erőlködéstől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése