Március 15.

Őrbottyánba látogattunk az ünnepen. Délután kimentünk a tóhoz. Ha már arra jártunk, átnéztünk Vácrátótra. Onnan már csak egy falura van életem első munkahelye, így húsz év után megnéztük a váchartyáni iskolát. S mivel ez az iskola körzeti iskola volt Kisnémedivel és Püspökszilággyal közös felső tagozattal, hát oda is elnéztünk és ezeket a csodaszép dombokat és felhőket láttuk. Március 15-én.

Sára 15!

Sára tegnap lett 15 éves. Egész nap titok övezte az esti meglepi partit. Sajnos a titkolózás olyan sikeres volt, hogy az ünnepelt délután már egészen belekeseredett a nagy közönyösségbe. De annál nagyobb volt az öröm, amikor megérkezett az edzésről:

A vendégek két csapatban versenyeztek. A városban kellett bizonyos feladatokat végrehajtaniuk -persze időre - , s a feladatokat fényképekkel kellett dokumentálni. Le kellett fényképezkedni pl. egy kutyával . (Utólag kiderült, hogy este nyolc után ez se a legegyzserűbb feladat.)








Fényképet kellett készíteni egy kalauzzal közösen:









Úgy, hogy minden csapattag lába legalább fél méterrel a föld felett legyen.

























Az ünnepelt két tortát is kapott. Tréfából egy répatortát, és a buli végén persze az "igazit" is.

Visszafordult az idő

Tegnap,mikor az ablakon kinézve nagy fehérség fogadott bennünket, Illés így summázta a történéseket:"Visszafordult az idő."
Először csak az időjárásra gondoltunk, hogy az fordult vissza, de ő kifejtette: "az is lehet, hogy egyszerűen visszafordult az idő, s mostantól kezdve fordítva megy. Most a tavasz után jön majd a tél, azután az ősz, a nyár stb.. és az nagyon jó lenne!"
Miért is lenne jó? - tudakoltam, mert sejtésem se volt, min fundálhat a kis fejében.
"Akkor hamarabb eljön a szülinapom!"
Na erre nem gondoltunk.
Időről időre ámulatba a gyermeki észjárás és hit, ami simán kalkulál ilyen dolgokkal, hogy Isten bármikor úgy dönthet, mától fordítva járnak az évszakok.

Olvastam: A haidák

A haidák, egy indián törzs, halásznép. Abból élnek, amit a víz ad. Ezért az életük feltétele, hogy az eszközeik, a varsájuk, a csónakjuk rendben legyen. Van is egy törvényük, ha valakinek tönkremegy a halászó szerszáma, a közösség azonnal segít, csinálnak új csónakot, varsát, amit kell.
A haidák közt, ha főbenjáró bűnt követ el valaki, az a büntetése, hogy összetörik a csónakját, a varsáját, minden halászó szerszámát miszlikbe aprítják.
Ez a törvény.
Ám ebben a pillanatban életbe lép az első törvény, mely szerint, akinek tönkremegy a kenyérkereső eszköze, annak segíteni kell, hiszen különben éhen hal.
A többiek fel is sorakoznak, kidöntik a fát, kifaragják, megcsinálják, viszik a gazdájának az új csónakot.
A bűnös haida ezen úgy megilletődik, hogy köszönetképpen ajándékokat kezd készíteni a törzsbelieknek.
Azok úgyszintén meglepődnek, elfogadják az ajándékot, s dicsérni kezdik, milyen figyelmes ember a falubelijük.
És ők is készítenek neki ajándékot.
Aztán halásznak tovább.

Hóviráglesen

Isivel és apával délután hóviráglesen jártunk az alcsúti arborétumban. A hóvirágtengerrel szegélyezett ösvények csodaszépek voltak. Csak kicsit sokan időzítették szombat délutánra ezt a látogatást. Időnként szó szerint belebotlott az ember egy-egy családba. Illés számára mégse a virágok, sokkal inkább a "mocsarazás" jelentette az igazi élményt. Magunkkal vittük ugyanis a bicaját. Ő végigtekerte az ösvényeket. Az egyik eldugott úton hatalmas pocsolyák éktelenkedtek. Illés bele is tekert rögtön az első közepébe. Amikor elakadt, Lala próbálta lendületbe hozni. Sárhányója nem lévén azonban - mint a filmeken - sikerült lefröcskölnie Lala arcától saját sapka-kabátjáig mindent. Viszont nagy-nagy örömet jelentett neki ez a nem mindennapi "motorozás" (mert mondanom sem kell, ő nem bicajozott, ő motorozott! éppen).

Tavasz az ablakban

Belül a kilincs

Nehézségek között evickélve, változást, szabdulást remélve vagy épp mások sorsáért aggódva sokszor kétségbeesetten keressük a segítséget, a megoldást. "Csak jönne egy ember! Csak megtenné helyettem! Csak megtehetném helyette..."

Pár napja futtában hallottam a mondatot, ami azóta visszhangzik bennem: "belül a kilincs".
Tetszik, mert töményen összegzi a szabad akarat, a személyes felelősség, ugyanakkor a személyes lehetőség kérdését. Más nem dönthet helyetted. Isten sem fog dönteni helyetted! Te sem dönthetsz mások helyett. Belül a kilincs!

Filó dédim Bibliájában volt egy kis kép: a kopogtató Jézus. Jézus egy ajtó előtt áll és zörget. Szeretettel, szelíden, méltóságteljesen. Dédi mesélt először nekem Jézusról - bár a zörgetést meg az ajtós dolgot akkor még nem nagyon értettem.(Mondta is a mama sokszor neki: "Ugyanmárnagymamahagyjaaztagyereketnebeszéljennekiezekről" :) )
Megérteni még ma is nehéz, hogy ha Ő a világegyetem ura, akkor hogy képes állni, várni, zörgetni egy teretmény "ajtaján"... miért nem ront "ajtóstól" a házba, ha tudja, hogy belül nincs más csak a káosz... De ez van, ez a dolgok rendje, s ő tiszteletben tartja: belül a kilincs.

Belül a kilics. Nem csak a jó, de a rossz se léphet életedbe anélkül, hogy előtte ajtót ne nyitnál. És ez megnyugtató. Bármit is sugalljon, mondjon vagy üvöltsön, ha lerendeztél dolgokat, s tudod, hogy nincs jogos köze hozzád, biztos lehetsz benne, hogy kívül kell maradnia!
Mert belül a kilincs.