Reggeli gyors

Rengeteg történéssel és egy áldott hétvégével a hátunk mögött - ki tudja milyen áldásokkal a mai nap előtt, kora reggel a konyhában. Becsapott a megszokottnál élénkebb hajnali forgalom, korábban ébredtem. De ahogy az lenni szokott, hamar megtelt a konyha. Sára már elfoglalta a fürdőt, s a váltásnál se voltam elég éber - hát itt ragadtam. Bálint, aki a legapróbb neszre is reagál így reggel, szintén megjelent álmos szemekkel. Elkészült a tejbegríz, s Sára napi teaadagja. Bálinttal elolvastuk a mai igét, átvettük a fogalmazás részleteit, s azt is vázolta, mit kell majd délután tanulnia. Isi és apa alszik még. Apa már nem sokáig, hisz reggel indulnak a gyüliből páran Kiskőrösre a Szeretetházba látogatni. Este pedig imahét, ahogy tegnap és tegnapelőtt is.
Tegnap este mi is ellátogattunk Illéssel. Megcsodáltuk a Budai úti templomot - Illés szerint a tetőszerkezete belülről olyan, akár egy hatalmas szélmalom. Majd Illés arra is rácsodálkozott a lelkészek/papok bevonulása közben: "csak az apának nincs olyan ruhája" (értsd palást vagy reverenda). Elsuhantunk még bevásárolni, majd megfőztük a mai ebédet és irány az ágy.
Várhatóan a mai nap is hasonlóan zsúfolt lesz. Teendőkkel, kihívásokkal, lehetőségekkel és áldásokkal. Új nap, új lehetőség, hogy kilépjünk hitben. Hogy félretéve a megszokást, a kudarctól, a tévedésektől, a mások véleményétől való félelmet megtegyük, amit a szívünk mélyén sejtünk, hogy talán meg kellene tenni. Hogy odalépjünk a másikhoz, és elmondjuk neki, amit sejtünk, hogy el kellene mondanunk. Szokatlannak, lehetetlennek látszik?

"Ami lehetetlen az embernek, az Istennek lehetséges!" Luk.18:27.

Hétvégeeee

Péntek van. Lassan mindenki hazatér a suliból, véget érnek a rutinos hétköznapi teendők. Itt a hétvége.

Velencére indulok, ahol női csendeshétvégénk lesz. A szívem majd kiugrik a helyéről. Hiába próbálom megmondnai az agyamnak, hogy nincs miért izguljon, "Jézus Krisztus tegnap, és ma és mindörökké ugyanaz", Ő már mindent elvégzett és elkészített... Az érzelmeim csak nem akarják felfogni, amit az elmém tud. Tudom, hogy áldásokat készített, s tudom, hogy nagyszerű lesz közelről látni az Ő munkáját, s hogy nekem is készített kincseket, miket még nem is sejtek. Úgyhogy jó lesz, mert Jó az Úr!

A többiek se tétlenkednek majd. Itt van pl. az ifi, meg az ilyen-olyan próbák és szülinapok. Bori és a lányok ma este szülinapoznak (BoldogszülinapotOrsiii!). Bálint pedig holnapra hivatalos a Beni szülinapjára. Vasárnap gyülekezet. A tanítás a hitről szól majd . Hiszem, hogy jó lesz :)

Mindenkinek áldott hétvégét! Tartalmas beszélgetéseket, nyugalmas órákat, örömteli, vidám estéket - s ha valakinek akad még elintéznivalója is, jó előmenetelt a tennivalóitokban!

Ebben a pillanatban...

... Lala a szomszéd fotelben olvassa P.Yancey legújabb könyvét. Miközben Bori az emeleten a netről fordít valamit, ami meglepetés lesz. Sára épp felvonult a szobájába aludni, hisz reggel ő ébred legkorábban. Bálint pár napos betegség után holnap megy iskolába -s rögtön meg is írja az irodalom dolgozatot a Toldiból, hogy aztán délután elmenjen a zongoravizsga előtti utolsó próbájára Viola nénihez. Illés fáradtan esett be az ágyba, hisz délelőtt focin volt, ahol a büntetőrúgásban jeleskedett. Miközben ezeket írom a Hétszázasok klubjában Pat Robertson arra buzdít, hogy imádkozzunk az üldözött keresztényekért , s Lala mondja, hogy délelőtt a szép korúak alkalmán épp ezért imádkoztak egy másik pillanatban.

Kutyabulla

"Nyilatkozat

Mit rontottam el az első kutyámnál? Nem vittem eleget sétálni, kevésszer etettem.
Mit javítok a következő kutyámnál? Elviszem sétálni reggel, és akkor, amikor hazajövök a suliból. Minden nap háromszor megetetem. Minden nap tanítom fél órát, és kimegyek vele játszani egy órát. A legjobbat megadom a kutyámnak. Ha tudok, besegítek a kutya megvevésekor.
Gazda aláírása: Révész Bálint
Ezzel az aláírással a gazda becsületszavát adta a fenti ígéreteire.
Anyja aláírása
Apja aláírása "

Ezt a kutyabullát tolta elénk Bálint a minap aláírásra.
Mondanom se kell, Forrest eltűnése után egy évvel - ismét kutyát szeretne...

(Ja, és az Aranybullából írtak témazárót a múlt héten :) )

Lánykérés

A mai nap legaranyosabb momentuma : lánykérés a második istentiszteleten.

Amikor Jani belekezdett "bizonyságtételébe" még senki nem sejtette, hogy nem mindennapi pillanatok tanúi leszünk néhány másodperc múlva. Jó volt látni, hallani őket. Jó volt érezni, ahogy az öröm szétárad a teremben és kiszakad a tömegből.

Köszönjük, hogy részesei lehettünk!
Legyetek nagyon áldottak!

Az ünnepek alatt volt épp húsz éve, hogy Lala feleségül kért.
Két évtizede!

Hihetetlen.

Karácsony másnapján visszaemlékeztünk az első találkozásra, beszélgetésre, közös imára. Pár nap múlva pedig arra a különleges estére, amikor egy házicsoport után egy Polski Fiat 126-ban összezárva megosztotta, amit Istentől kapott.

Mennyi csodát éltünk át azóta együtt! Mennyi nehézségen, próbán mentünk át. Hány és hány órát beszélgettünk, imádkoztunk azóta.

20 év. Több mint hétezer nap. 175 000-nél is több óra. Tizenegymillió perc.

Köszönöm.

Egy kis szív és nagyon sok testvériesség

Lala és Robi tegnap osztálytalálkozón jártak. 29 év után először találkoztak a hajdani osztálytársak. Hogy miért pont 29 év után? Mert pár hete meghalt egyik osztálytársuk, akinek a temetésén többen összefutottak és feltették a kérdést: "miért is nem találkoztunk eddig? - s miért is ne találkozzunk mielőbb?"

Időnként az élet (halál) drasztikus beavatkozására van szükség ahhoz, hogy a fontos dolgok váljanak fontossá, s kiszakadjunk a megszokottból. Épp tegnap olvastam egy amerikai politikus életrajzában rákban meghalt kollégája gondolatait:

"Hosszú idővel azelőtt, hogy megtámadott volna a rák, megéreztem, hogy valami kavarog a társadalomban...valami hiányzik az emberek életéből, valami létfontosságú dolog... de nem tudtam pontosan, mi is ez dolog, ez az érzés. A betegségem segített meglátni azt, hogy ugyanaz hiányzott a társadalomból, mint ami belőlem. Egy kis szív és nagyon sok testvériesség.

A nyolcvanas évek a szerzésről szóltak - vagyon, hatalom és pesztízs szerzéséről. Tudom, mert jómagam is nagyobb gazdagságra, hatalomra és presztízsre tettem szert, mint a legtöbben. De előfordulhat, hogy valaki megszerez mindent, amit akar, és attól még ugyanúgy üresnek érzi magát. Mi az a hatalom, amit nem adnék oda, csak hogy egy kicsivel több időt tölthessek a családommal? Mi az az ár, amit nem fizetnék meg azért, hogy egy szabad estét eltölthessek a barátaimmal? Egy halálos betegség kellett ahhoz, hogy szembenézzek ezzel az igazasággal...."

Egy kis szív és nagyon sok testvériesség.

Kinek ne lenne szüksége rá?

Új

Leállás után újraindulni ...létezik kellemesebb dolog is a világon. Legyen szó a blogolásról, a hétköznapokról, a munkáról, az Igeolvasásról... bámiről is. Lendületben mégiscsak könnyebb.
De mivel helye van a leállásnak, így túl kell élni az újrakezdést is. Még ha recsegve-ropogva indul is a gépezet. Ne menjünk messzire, itt van pl. a blogolás. Közel álltam hozzá, hogy végleg feladjam - mert minek is - és mennyivel kényelmesebb is olvasni, mint írni. Most meg itt a volán busz távolsági járatán , valahol az érdi emelkedőn a könyvemből kinézve az ablakon valamiféle wifi-feliratot látok, s egy hirtelenjött ötlettől vezérelve már szaporodnak is a sorok.
Bár inkább bámészkodom még egy kicsit. Meglesem a deres fákat, a havas tájat, a fehérbe öltözött törökbáliti házakat - és azt képzelem, hogy valami alpesi falvak mellett egy cuki kis síparadicsom felé száguldozom épp - szemben a valósággal, hogy az irodába tartok.
Mindenkinek áldott új évet! - és újrakezdést!