A kutya megtaláltatása

Mint hálaokaim között már említettem, a közelmúltban Blanche, a kutyánk (is) elveszett és megtaláltatott.

Szilveszter este - épp az istentisztelet közben - valahogy megesett, hogy a kutyaól ajtaja nyitott állapotba került, s a temérdek petárdától megriadt állat pedig elkóborolt a környékről.

Bálint roppant szomorú volt. Nagyon rossz volt látni a fájdalmát és elkeseredettségét - de azonnal átöleltem és imádkoztunk. Mert tudtam, hogy Istennek semmi se lehetetlen...

Amint lehetett, apa és fia autóba pattantak és körbejárták a környéket. De a kutyának már se híre, se hamva nem volt.

Bálint a telefonján nézegette a kutya képét, miközben barátja azzal "biztatgatta" : "Jobb lesz, ha kitörlöd, már úgyse fog az a kutya előkerülni". De Bálint nem adta fel.

Újév kora délutánján a menhelyek oldalait nézegette. Sehol semmi.

Aztán azzal állt elő, hogy ő felhívja a menhelyet. Meg is tette. S a beszélgetésből kiderült, nem reménytelen az eset, mert valaki talált egy hasonló kutyát.

Szóval gyorsan el kellett küldenünk Blanche fotóját és adatait a menhelyes nőnek. Aztán vártunk. És vártunk. És vártunk.

Megérkezett a várva várt e-mail, ráadásul jó hírrel. A kutyát megtalálta és befogadta egy család, s nem is olyan messze.

Újabb telefon a megtalálóknak, s már indult is a fiúcsapat a Tóvárosi lakótelepre. Az egyik tízemeletesben élt ugyanis a megtaláló család. A gimnazista lány a belvárosban vette észre Blancheot, aki riadtan kóborolt. A lány levette a nadrágszíját, s azt póráznak használva vitte haza a kutyát. Megfürösztötte, befogadta. Meg is tartotta volna... ha nem jön a gazdija, Bálint.

De a gazdi se volt rest, hogy kutyája nyomára akadjon. Így esett, hogy most már Blanche is - elveszett, de megtaláltatott.

Ebben a pillanatban...

Bori épp felolvas a fiúknak, miután ma sikeresen letette "Bevezetés a nyeltudományba vizsgáját". Szóval ebben a pillanatban a fiúk a képen látható módon várják a Matilda következő epizódját. Bori meg gondolom, hogy végre pihenjen egy kicsit. S hogy végre be tudja íratni az egytemen megszerzett jegyeit. Azon az egyetemen, ahol ez már-már képtelen vállalkozásnak tetszik. Meg persze holnap elkezdi a következő vizsgára való felkészülését is.

Ebben a pillanatban Sára a szobájában, az ágyán hasonfekve olvas egy izgalmas könyvet. Azt a könyvet, amit a család ajándékba kapott az este vendégünktől - s miután a vendég elment, ketten egyszerre kezdték el olvasni, így ma reggel volt ám vita, hogy ki is birtokolja e mái napra. Mígnem apa, az igazságosztó elmondta bölcsen kinél hány órát lehet ma délután a könyv. Ebben a pillanatban tehát Sáránál van.

Ebben a pillanatban apa a földszinten épp elöljáróságit tart. Így ma este kicsit nélkülözzük őt. Míg ők a férfiakkal terveiket szövik, s imáikban hordozzák a gyülekezetet, mi itt felettük szép csendesen morzsolgatjuk a hétfő este hátralévő óráit.

Ebben a pillanatban már semmi kedvem semmi házimunkához, pedig szemben itt szemtelenkedik a vasalnivaló, s akadna még más is - mondjuk készíthetnék ebédet holnapra. De ebben a pillanatban, mivel ma már magam mögött tudom a reggeli főzést, a munkát, egy kórházi látogatást egy fogorvosi kezelést és egy bevásárlást - s mivel a szemüvegem az autóban maradt, az meg kinn a hidegben, így ebben a pillanatban hajlok rá, hogy ma este már maximum csak egy filmet nézünk, ha sikerül rábeszélnem a felolvasás után a Borit egyre.

Hálás vagyok...

233. ... az ünnepekért.

234. ... a családdal töltött időkért.

244. ... az ajándékokért - s azokért akik adták :)

245. Hálás vagyok a családi utazásért.

246. ... hogy Zozy kölcsönadta az autóját, s így nem kellett végig hidegben uatzni.

247. ... a nagy család közösségéért. Ahogy mindenféle erőfeszítés és extra nélkül, csupán az egymás feletti örömben együtt lehetünk napokat, estéket.

248. A Révész család vidámságáért.

249. ... s azért, ahogy a család együtt énekel.

250. Papiért, aki csak azzal, ahogy a mamira néz, ahogy megsimogatja vagy a gyógyszerét hozza egy élő tanítás és példa számunkra, hogy is kell a társunkat szeretni, megbecsülni és mellette állni jóban-rosszban, egészségben-betegségben...

251. Hálás vagyok, hoyg az ünnepek alatt stabil volt a mami egészsége.

252. Hálás vagyok, hogy volt időm a fiaimmal kártyázni, társasozni.

253. Hálás vagyok, hogy ezek alatt a hosszabb együttlétek alatt közelebb kerültünk egymáshoz és ők is megosztottak velem dolgokat saját kis világukról.

254. Hálás vaygok Istennek, hogy nem csak nagylányaim, de fiaim is vannak.

255. Hálás vagyok, hogy a Mindenható épp hozzánk küldte a Bálintot. Épp mihozzánk. Olyan csoda és titok ez, amit talán sose értek meg.

256. Hálás vagyok azért a sok-sok szeretetért, amit a Bálinton keresztül kapok.

257. ... hogy figyelmes és különösen érzékeny fiú.

258. Hálás vagyok, hogy karácsony előtt kitakarította a fél lakást, mert "látom rajtad, hogy fáradt vagy, s hogy még mennyi soka feladat"

259. Hálás vagyok Isiért, hogy megajándékozott bennünket vele az Isten.

260. Hálás vagyok a nagylányaimért.

261. .... Bori eddig letudott vizsgáiért.

262. ... Sára elevenségéért.

263. Hálás vagyok a nagymamámért, akitől olyan sok szeretetet kaptam kiskoromban, s aki most is tudom, naponta imádkozik értünk.

264. Hálás vagyok Julcsiért, aki helyettem is gondját viseli mamának. Aki nap nap után mosdatja, öltözteti, bátorítja... őt.

265. Hálás vagyok, hogy a mam is ismeri Istent, s abban a biztonságban és békességben morzsolgathatja a hátralévő napokat ezen a földön, hogy ami ezután jön, minden képzeletet felülmúló lesz.

266. Hálás vagyok, hogy 3 év után újra találkozhattam az unikatesómékkal.

267. .... s hogy milyen nagy az Isten, aki ilyen hatalmasan segített nekik a lakáscserében.

268. Hálás vagyok az apukámért, hogy túl van a műtéten, s jobban van, mint valaha:)

269. Hálás vagyok, hogy 15 évet kért - és kapott még az Úrtól. Jó látni Őt így.

270. Hálás vagyok az anyuékkal való beszélgetésért.

271. Hálás vagyok a szilveszerért - bár bevallom, én ezt a napot nem igazán szeretem.

272. Hálás vagyok, hogy szilveszter éjszaka egy csomószor felébredtünk - mert ez azt jelenti, hogy a fiatalok jól érezték maguket, s azt is jelenti, hogy Vannak, és Itt vannak Isten házában.

273. Hálás vagyok, hogy Illés és Bálint számára is emlékezetes volt a szilveszter éjszaka.

274. Hálás vagyok, hogy vendégül láthattuk Sára barátnőjét, Rékát és még másokat.

275. ... a Böbéért.

276. ... és Böbe anyukájáért, akit bár alig ismerek, de akitől mégis már annyi szeretetet és gondoskodást kaptam.

277. Hálás vagyok a gyertyakoppantóért. Annyira szeretem az ilyen kis finom tárgyakat!

278. Hálás vagyok, hogy bár Szilveszter éjjel a petárdázás alatt elveszett, de másnap mégis megtaláltatott Blanche, a kutya.

279. Hálás vagyok az újévi üzenetért.

280. ... s hogy lassan, de újra elindult az év.

100 nap

100 nap múlva kezdjük az El Caminót Lalával. Április 10-én elrepülünk Párizsba, ahonnan majd másnap reggel a TGV-vel leszáguldunk Dél-Franciaországba. Itt elvonatozunk még egy hegyi falucskába. Saint Jean Peid de Portból indul ugyanis a francia út, s valamiért mi ezt választottuk. Igaz kicsit elrettentő, hogy első nap rögtön át kell kelni a Pireneusokon és több mint 1000 m-es szintkülönbséggel kell megbírkózni. De ha másoknak sikerült, nekünk miért ne sikerülne. Addig még le kell adjam minimum a hátizsákom súlyát, hogy legalább azt ne kelljen végigcipelnem 800 km-en keresztül. Jelenleg ezen a projekten "dolgozom".

Ma délután megvettük a caminós bakancsomat. Ugyanis az előző- ami most 8 éves, és már túlélt egy mongol telet meg sok minden mást is - a nyáron az egyik kéktúrán megadta magát. Lala megragasztékozta, s egész jól használható is - de szerinte túl nagy rizikófaktor egy ilyen bakanccsal nekivágni. Így a nomádosok tanácsára most egy sokkal könnyeb Olangot választottam. Kezdődhet a betörés.

2011 képekben

Ebben az évben olvastam

1. P.Yancey: Kerülőutak a boldogsághoz

2. Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

3. Bernstein: Hilary - a nő és a hatalom

4. P.Coelho: Tizenegy perc

5. Hemingway: Vándorünnep

6. Günter Grass: Bádogdob

7. Em Griffin: Szerezzünk barátokat!

8. Gary Chapman: Tavaszi történet

9. Gary Chapman: Nyári szellő

10. Nemes Ödön: Szabadon, örömmel, szeretettel

11. Gary Chapman: A házasság évszakai

12. Árpa: Ha én ezt a klubról egyszer elmesélem

13. Kit ad Isten

14. Méhecske

15. Kosztolányi : Esti Kornél

16. Kosztolányi : Esti Kornél kalandjai

17. Roald Dahl: Jámbor örömök

18. Joyce Meyer: Kezdj új életet ma

19. Karinthy: Utazás a koponyám körül

20. Dosztojevszkij: Karamazov testvérek

21. P.Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

22. Görbitz- Hán: Menekülés

23. Joan Chittiater: Az évek ajándéka

24. Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

25. Ferenczi Andrea: A tiszteletes

26. Frontvonal - Sztehlo Gábor élete

27. John Bevere: A sátán csalija

28. Pulay Gyula: Tekintély és szabadság a nevelésben és a vezetésben

29. Mint aki látja a hangot - Visky Andrással beszélget Sipos Márti

30. Kenneth E.Hagin: A hívők hatalma

31. Derek Prince: A Szellem ajándékai

( A képen a Bálint-Bori által készített idei könyv-karácsonyfánk )

Dorian Gray arcképe - avagy az átok is "áldás"?

A napokban fejeztem be Oscar Wilde fent nevezett regényét. A regény sztorija egy érdekes ötletre épül, mely szerint a főszereplő (D.G.) nem öregszik, nem változik attól a naptól fogva, mikor a róla készült portré megpillantásakor az a kívánság hagyja el száját "bárcsak az arcképe változna, öregedne, s ő maradna mindig ugyanaz...". Kívánsága mesés módon teljesült, bár ennek következményei már kevésbé voltak mesések. Mivel a bűn nem hagyott nyomot rajta, D.G.válogatottnál válogatottabb kicsapongásokra vetemedett.

Olvasás közben eszembe jutott az az isteni igazság, hogy még az átok is Isten kegyelmének eszköze azok életén, akik őt szeretik. Valahol úgy olvastam, "az átok nem más, mint a menny visszajelzése arról, hogy elvesztettem egy örökségemet." Amikor az ember észleli, hogy valami nem megy, valami gond van... eszmélni tud, s előbb-utóbb változtat a dolgain. Ez is kegyelem, hogy nem rohanhatunk teljes erővel a vesztünk felé, hogy Isten "visszajelez" dolgainkra, hogy nyomot hagynak rajtunk a történések.