2.nap:Ronchesvelles-Larrasoana

Esőre ébredtünk. Nem volt túl szívderítő magunkra szedni az összes cuucost. Mintha szkafanderben járna az ember - bár momentán azt még nem próbáltam. Az esőszerkóval csak az a baj,hogy a vizet nemcsak befelé nem engedi,de kifelé se. Így általában csurog víz alatta az ember, s alig várja, hogy megszabaduljon tőle. Amit nyomban meg is tesz, ha egy cseppet nem esik már. A gond csak az,hogy itt van nekünk ez a tartós kis esőzés. Így napjában úgy ötször-hatszor kell csak leszerelkezni, s ugyanennyi szer fel.Már külön kis metódusunk van a procedúrája. Lalárol leszereljük a pelerint, össze hajtjuk,majd leveszi a hátizsákomat, én az esődzsekit, melyhez összehajtás után rögzítjük a pelerint, majd mindkettőt felszerelés Lala zsákjára. Amint ezzel készen vagyunk, s végre fullasztó gönceinktől megszabadulva belelendülünk a következő szakaszba természetesen nyomban elered az eső, s már szerelkezhetünk is vissza. Nő de beszéljünk inkább az útról. A Pireneusokon csodás tájain vitt fel, s le, fel, s le. Mezőkön, legelőkön át, ahol a lovak szabadon mászkálnak mindenfelé. Egy domboldalon alácsorogva végre betöltött az érzés: wow, ez az!, ezért vagyok az úton, élni jó, járni jó, akkor is, ha esik az esö. Több falucskában vitt át az út, ami egybként az Arga folyó völgyében kanyargott. Többen Zubriniban maradtak, mert az első nap után elég volt a 20 km-és táv is. Mi csak kajáltunk a Valentin nevű bárban (éljenek a Bálintok!), s folytattuk még L.felé. Először egy magnézium-bánya területén kellett átmenni, majd megint föl-le, föl-le. Reggel azt kértük,had legyen délután egy kis napsütés, hogy felmelegedjünk. Lett! Sokkal-sokkal nagyszerüen volt így róni a km-két - akkor is, ha már nagyon fáradt volt az ember. Kb.5 felé érkeztünk meg Larraakárhová egy csodaszép kis középkori kőhídon át. Az már kevésbé volt szép, hogy " nem volt hely a fogadóban", is a következő Alberg vagy 5-6 km- re volt. Első szigorúnak hát sorstársaim kap egy szobakiadós báácsihoz, ahol személyenként 14euróért sikerűlt kibérelnünk egy 6 ágyas hideg szobát a pincében. De tényleg szerencse volt ez is ahhoz képest, hogy a napi 27 km után még egy távot le kellett volna nyomnunk. Aranyos szobatársaink voltak. Egy svéd tanár-házaspár, akik minden tavaszi szünetben megtesznek egy kis távot a caminóból. Most jőttek ötödször, a francia táblákat már végigjárták. Egy másik szobatársunk Írországban él, de eredetileg burmai. Nagyon kedves, különleges ember. Sokat beszéltünk Burmáról, az ottani diktatúráról. 10 éves volt, amikor el kellett jönniük, mert az édesapja az előző rendszerben vezető volt. Nyolc gyerekkel költöztek Londonba. Negyven évnek kellett eltelnie, hogy újra Burmába utazáson. Nagyon szeretemezta caminóból multikulti közeget. Mindenki másfelől, mégis öszeköt az út. A burmai bal egyébként jókat ne ettünk.mutatta, mennyire praktikus az ivózsAkja, amiból egy csövön Át esesöben is, útközben is könnyedén ihat. "ha hazamegyek, soha tóbbet rosé nézek. A hátizsákomatElegetem, s ha a feleségem mégegyszer sétálni hív, megölöm." Pedig csak a 2.nap utáN voltunk.

1.nap: St Jean Peid de Port - Ronchesvelles

Esőre ébredtünk. Nem volt túl szívderítő magunkra szedni az összes cuucost. Mintha szkafanderben járna az ember - bár momentán azt még nem próbáltam. Az esőszerkóval csak az a baj,hogy a vizet nemcsak befelé nem engedi,de kifelé se. Így általában csurog víz alatta az ember, s alig várja, hogy megszabaduljon tőle. Amit nyomban meg is tesz, ha egy cseppet nem esik már. A gond csak az,hogy itt van nekünk ez a tartós kis esőzés. Így napjában úgy ötször-hatszor kell csak leszerelkezni, s ugyanennyi szer fel.Már külön kis metódusunk van a procedúrája. Lalárol leszereljük a pelerint, össze hajtjuk,majd leveszi a hátizsákomat, én az esődzsekit, melyhez összehajtás után rögzítjük a pelerint, majd mindkettőt felszerelés Lala zsákjára. Amint ezzel készen vagyunk, s végre fullasztó gönceinktől megszabadulva belelendülünk a következő szakaszba természetesen nyomban elered az eső, s már szerelkezhetünk is vissza. Nő de beszéljünk inkább az útról. A Pireneusokon csodás tájain vitt fel, s le, fel, s le. Mezőkön, legelőkön át, ahol a lovak szabadon mászkálnak mindenfelé. Egy domboldalon alácsorogva végre betöltött az érzés: wow, ez az!, ezért vagyok az úton, élni jó, járni jó, akkor is, ha esik az esö. Több falucskában vitt át az út, ami egybként az Arga folyó völgyében kanyargott. Többen Zubriniban maradtak, mert az első nap után elég volt a 20 km-és táv is. Mi csak kajáltunk a Valentin nevű bárban (éljenek a Bálintok!), s folytattuk még L.felé. Először egy magnézium-bánya területén kellett átmenni, majd megint föl-le, föl-le. Reggel azt kértük,had legyen délután egy kis napsütés, hogy felmelegedjünk. Lett! Sokkal-sokkal nagyszerüen volt így róni a km-két - akkor is, ha már nagyon fáradt volt az ember. Kb.5 felé érkeztünk meg Larraakárhová egy csodaszép kis középkori kőhídon át. Az már kevésbé volt szép, hogy " nem volt hely a fogadóban", is a következő Alberg vagy 5-6 km- re volt. Első szigorúnak hát sorstársaim kap egy szobakiadós báácsihoz, ahol személyenként 14euróért sikerűlt kibérelnünk egy 6 ágyas hideg szobát a pincében. De tényleg szerencse volt ez is ahhoz képest, hogy a napi 27 km után még egy távot le kellett volna nyomnunk. Aranyos szobatársaink voltak. Egy svéd tanár-házaspár, akik minden tavaszi szünetben megtesznek egy kis távot a caminóból. Most jőttek ötödször, a francia táblákat már végigjárták. Egy másik szobatársunk Írországban él, de eredetileg burmai. Nagyon kedves, különleges ember. Sokat beszéltünk Burmáról, az ottani diktatúráról. 10 éves volt, amikor el kellett jönniük, mert az édesapja az előző rendszerben vezető volt. Nyolc gyerekkel költöztek Londonba. Negyven évnek kellett eltelnie, hogy újra Burmába utazáson. Nagyon szeretemezta caminóból multikulti közeget. Mindenki másfelől, mégis öszeköt az út. A burmai bal egyébként jókat ne ettünk.mutatta, mennyire praktikus az ivózsAkja, amiból egy csövön Át esesöben is, útközben is könnyedén ihat. "ha hazamegyek, soha tóbbet rosé nézek. A hátizsákomatElegetem, s ha a feleségem mégegyszer sétálni hív, megölöm." Pedig csak a 2.nap utáN voltunk.

-1 nap: Párizs

Megtóörtént. Útrakeltünk. A búcsú se volt olyan nehéz. A fiük csak beszaladtak az osztályba. Borít felcuccoltuk a koliba. A gépen kicsit pihentünk. Párizsban szakadt az esö. Viszont a CDG egyik eldugott termináljáról kilépve egy Gare de Mountparnassera induló buszra bukkantunk, így mire a sortiet keresgélni keztük volna az RER felé, már a buszon ültúnk, ami az állomás elótt állt meg. Azonnal meg is lestúk, honnan indul majd reggel a TGV. A szálloda felé sétálva megbeszéltük, hogy ha ilyen nagyszerüen imádkoznak értúnk, akkor még az is lehet, hogy eláll az esö, s elmegyünk egyet gyalogolni. Úgyse minden nap sétálgat hat az ember Párizsban. Így lett. Eső elállt, mi meg elindultunk az Eiffel toronyhoz. Épp 22 órakor érkeztünk, így láttuk a díszkivilágítást. Közben eleredt az esö, így életemben elöszór esöben gyalogolhattam aztán egy csomót. Mert mondanom se kell, végül nem csak az öreg hölgyet látogattak meg. De megmutattam Lalának a Concorde téri obeliszket, a Louvre palotát az üvegpiramissal, a Jakab tornyot, az Orsayt, a Notre Dameot. Onnan a Szent MihÁly útján jöttünk haza. De az ösz nem szökött be...határozottan nem. Inkább a tavasz suhant végig, és virágba borította a vadgesztenyefákat. Azt hiszem, szeretem Párizst. Mindig azt mondom magamnak, hogy nem is olyan különleges, meg hogy Pest is nagyon hasonló. De neeeeeem! Párizs, az Párizs. "Párizs megér egy misét." Miséröl jut eszembe, azért nekem a legek lassabb ma éjjel a Jakab toronynál tett látogatás volt. Innen indultak a középkorban a párizsi zarándokok Santiagoba. S most mi is ott álltunk.sajnos normális képeket nem sikerült csinálni, mert épp az elsö képnél merült le a fényképező. Viszont határozottan újabb városnézős maratont döntöttünk, álmodni se mertem volna, hogy ezt mind bejárják ma este. Lala persze már az igazak álmát alussza itt mellettem. Lassan én is befejezem. Reggel Gare de Mountparnass, aztán irány Dél-Franciaország.

Amire nem lehet felkészülni...

... az egy ilyen út. Nem csak fizikailag, de lekileg is képtelenség erre felkészülni. Mert nem csak itt hagyom az otthonom, beülök az autóba vagy felszállok a repülőre, és folytatom máshol - tulajdonképp felfüggesztem a hagyományosan vett életemet öt hétre. Kilépek ebből és fogalmam sincs, mibe lépek majd bele csütörtök reggel.
Azért az igazat megvallva most már több fogalmam van, mint mondjuk egy hete. Legalábbis abban az értelemben, hogy van már elképzelésem, miért is hívott Isten erre az útra. A márciusi nőin valami miatt megemlítettem Jábec imáját, s megígértem, hogy majd legközelebb Jábecről beszélünk. Erre most szerdán került sor. Előtte átolvastam a témában íródott kis könyvecskét, s rá kellett ébredjek, az imaéletem az elmúlt időszakban igen csak elsekélyesedett. Párhuzamosan arra is ráeszméltem, hogy talán nem véletlen, hogy épp most került elém ez a téma. Aznap leemeltem a polcról egy másik könyvet is a közbenjáró ima témakörében, így most már örömmel várom a magányos távokat, melyeket Istennel tölthetek. ( ezúton felajánlom, hogy ha valaki küld nekem priviben vagy akár itt a megjegyzések útján konkrét imakérést, vállalom, hogy az út alatt rendszeresen imádkozom érte is ) Amire még nem lehet felkészülni, az a szeretteidtől való búcsú. Ma reggel, amikor a Bálint átölelt és elmondta, hogy egy nap múlva már nem ölelhet meg... áááááá, ez azért nem lesz egyszerű, de hiszem, hogy Isten ezen is átsegít mindannyiónkat.
A gyülekezettől már elbúcsúztunk. Nagyon sokat jelentett, hogy kézrátétellel imádkoztak értünk, megáldottak. A szívem mélyén nagyon vágytam erre, és ez külön ajándék Istentől. Sokat jelentettek a búcsúzások, bátorítások, ölelések. A hétköznapokban nem is érzékelem, milyen sokan szeretnek. Most meg... KÖszönöm!

Bepakoltunk

Sikerült bepakolnunk a hátizsákjainkat. Laláé 10,5 kg, az enyém 7,5 kg lett.
Mit viszünk magunkkal?
Lala:                                                Szilvi:
2 hosszúnadrág                               2 nadrág ( az egyik lezipzározható)
1 rövidnadrág                                 1 leggins
1 bicajos gatya                               2 technikai poló
1 póló                                            1 póló
2 technikai póló                              1 aláöltözék
2 vékony hosszúújjú                        1 vékony hosszúujjú
1 sofshell mellény                            1 softshell mellény
1 sofshell dzseki                             1 termó pulcsi
1 vékony sapka                              1 kalap + napszemüveg
1 fürdőgatya                                   1 termó sapka-sál-kesztyű
3 alsó                                             3 bugyi
3 túrazokni                                      3 túrazokni
1 hálózsák                                       1 hálózsák + egy vékony poláranyag kispárnának
1 mikroszálas törölköző                   1 mikroszálas törölköző
1 bakancs/ 1 túraszandál                  1 bakancs/ 1 túraszandál
1 esőkabát (pelerin) + kamásli          1 esődzseki + esőnadrág + esővédő(hátizsákra)
borotva

közösben:
1 fejlámpa
1 fényképező
10 ruhacsipesz
tű-cérna
bicska

higiénés:
2 fogkefe
1 tusfürdő
1 fogkrém
1 nivea
1 szőlőzsír
1 mini naptej
1-1 stift
papírzsepi- wc papír
1 mosószappan
1 kis fésű

gyógyszerek:
algoflex, imodium, calcium, betadine, leokoplast, sebtapaszok, fásli, supradin, tantum verde, kézfertőtlenítő
lóbalzsam, Richtofit Sportkrém, Alga San lábápoló, Flector tapasz, Scholl vízhólyagtapasz, vízhólyagos ragasztó

egyéb:
Újszövetség - egyszerű fordítás, Kis Károli Biblia, 1 toll, 1 útikönyv, 1 notesz, 1 tábla csoki, 6 müzliszelet

Hálás vagyok...

379. Hálás vagyok az elmúlt napok áldásaiért.
380. ... hogy pár napja, amikor elfelejtettem behúzni a kéziféket és az autó kigurult parkolás közben az úttestre semmi baj nem történt. S hogy "véletlenül" épp akkor szerveződött át egy tárgyalás a város túlfelére, s épp arrafelé mentünk egy kollégámmal, s épp nálam volt a sluszkulcs is.
381. Hálás vagyok, hogy megszületett Benedek,
382.... s hogy a Csilla is jól van.
383. Hálás vagyok a Nagypéntekért.
384. ... hogy "értem folyt ki a vére".
385. Hálás vagyok az örök életért. S hogy az örök élet nem egy távoli, mondabeli misztikus virág megszerzésétől függ. Az örök élet bárki számára elérhető. "Az pedig az örök élet, hogy megismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." Jn.17:3.
386. Hálás vagyok, hogy megismerhetem Krisztust. Egyre jobban, egyre többet belőle.
387. Hálás vagyok, hogy megszólíthatom,
388. ... hogy közel enged, nagyon közel.

389. Hálás vagyok az ajándékokért, amiket kaptam.
390. ... a tulipáncsokorért.
391. ...  a csodaszép caminós fotóalbumért.
392. ... s hogy sikerült hortenziát vennem.
393. Hálás vagyok, hogy a Bibliába belekerült Jábec imája.

Április

Áprilisban hirtelen minden más lesz. Kibomlanak a levelek, lombot növesztenek a fák és virágokat a kertek. A levegő súlyos a tavasz százféle illatától. Mindent legyőz és betölt az Élet.

Áprilisban az embert is megmozdítja az ösztön. Kimozdul a kertbe. Harcba bocsátkozik a gyomokkal, visszahódítja, termővé teszi a földet. Vagy csak élvezi az újra megújuló természet legközelebbi darabkáját. Barkát szed a tojásfához, aranyesőt, ibolyát, jácintot vagy tulipánokat.

Áprilisban a tanár, a diák a szünetet várja. Fáradt és kimerült. Olyan messze már a karácsony - annyi küzdelmes hétköznap esett meg azóta.

Mindig szerettem az áprilist. Talán, mert akkor születtem? Már a hangzása is olyna különös, más mint a többi hasonlóan hangzó hónap. Áprilisban szülőfalumban rózsaszín virágernyőkbe borult az Ady Endre utca. Megkaptam az új balonkabátot és szandált, amit húsvétkor aztán fel is vehettem. Nem ritkán már napozni is lehetett - akkor még nem kellett félni a naptól. Gyerekkoromban nyugodtan telt az ünnep. A húsvét vasárnap sonkával, tormával és tojással köszöntött. Másnap pedig a mamához mentünk. Áprilisban.

Idén útra kelünk, nagy útra. Régóta tervezzük, várjuk, számoljuk vissza. Mióta élek, az április mindig szépet hozott és jót. Most valami egyedit, különöst készít ... áprilsiban.