Áprilisban az embert is megmozdítja az ösztön. Kimozdul a kertbe. Harcba bocsátkozik a gyomokkal, visszahódítja, termővé teszi a földet. Vagy csak élvezi az újra megújuló természet legközelebbi darabkáját. Barkát szed a tojásfához, aranyesőt, ibolyát, jácintot vagy tulipánokat.
Áprilisban a tanár, a diák a szünetet várja. Fáradt és kimerült. Olyan messze már a karácsony - annyi küzdelmes hétköznap esett meg azóta.
Mindig szerettem az áprilist. Talán, mert akkor születtem? Már a hangzása is olyna különös, más mint a többi hasonlóan hangzó hónap. Áprilisban szülőfalumban rózsaszín virágernyőkbe borult az Ady Endre utca. Megkaptam az új balonkabátot és szandált, amit húsvétkor aztán fel is vehettem. Nem ritkán már napozni is lehetett - akkor még nem kellett félni a naptól. Gyerekkoromban nyugodtan telt az ünnep. A húsvét vasárnap sonkával, tormával és tojással köszöntött. Másnap pedig a mamához mentünk. Áprilisban.
Idén útra kelünk, nagy útra. Régóta tervezzük, várjuk, számoljuk vissza. Mióta élek, az április mindig szépet hozott és jót. Most valami egyedit, különöst készít ... áprilsiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése