Bori szalagavatója - 2010.nov.27.

Adventi naptár 2010

Ajándék vagy!

Böjthe Csaba blogbejegyzése a Mindennapi.hu-n. Érdemes odakattintani!

Katt ide!

Még egyszer a vágyakról

A vágyak sem egyformák. Így nem mindre érvényes, hogy életet terem életünkben, ha beteljesül. Vannak legitim vágyaink, melyeket Isten kódolt belénk. S ha kapcsolatban állunk a Teremtővel, Ő tud vágyakat plántálni a szívbe.

De az emberi szívre más is pályázik. Vágyak sokaságát árasztja ránk a világ, melyek ha teret nyitunk nekik, hát ... finoman szólva: nem visznek áldás alá.

Ezek a vágyak nem Életet, halált teremnek. Nem Istenhez visznek közelebb, de eltávolítanak tőle, elhomályosítják előttünk személyét, akaratát.

"A vágyak sorban állnak, vége lesz hamar a bálnak..." - írta valaki - utalva az élet rövidségére, s hogy mennyi, mennyi minden is akarja megragadni a szívünket, az életünket.

Mennyire aktuális korkép. A fogyasztói társadalomban iparágak szakosodtak a professzionális "vágykeltésre". Vedd meg, edd meg, ragadd meg... Ennyi jár neked, ennyi még belefér... Szebb leszel, Fontosabb leszel, Tekintélyesebb és értékesebb...

Ma reggel azt olvastam: "ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek." (1.Pét.1:14.)

A világ azt mondja: "Igazodj!" s az emberiség zöme gondolkodás nélkül felsorakozik az aktuális "célok" mögé. Az igazodás automatikus. Csak egy magasabb erő, Isten Lelke képes arra, hogy ellenállóvá tegyen a mesterségesen generált, vagy épp ösztöneinkben, óemberünkben lappangó vágyakkal szemben. Csak a Szentlélek tud nagykorúvá, éretté formálni. Olyanná, akit nem hajt ide-oda a pillanatnyi vágy.

Vágyak

"A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája." Péld. 13:12.

"Életünk szívünk kívánságaitól, vágyaitól elvenedik meg. " - olvastam ma. S valóban Salamon is erről beszél, hogy a beteljesült kívánság megelevenít, életet terem, életet hoz. Kérdés, vannak-e szívünknek vágyai, s ha igen, milyenek is. Mert ha csak elérhetetlen vágyak, távoli mesebeli kívánságok után futunk, könnyen beteggé válhat az a szív.

Simone Weil azt tanácsolta, "Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk."

Azaz ne csak a távoli, elérhetetlen dolgokban lássuk a szépet, reméljük az örömöt, keressük a boldogságot. Próbáljuk meg felfedezni a mában, ebben a pillanatban. Kibámulni az esős szobából a kivilágított utcára. Rácsodálkozni gyermekeink apró gesztusaira. Hálát adni egy hívásért, egy sms-ért. Hogy van, aki gondol ránk. Megragadni a mában rejlő áldást, mert ez a pillanat, éppen ez is, egyszeri, megismételhetetlen és visszahozhatatlan. S ebben is ott vannak elrejtve Isten potenciális áldásai, melyeket neked vagy általad szeretne küldeni.

Aztán a vágyakhoz visszatérve - nem csak nagy célokat, vágyakat tűzhetünk magunk elé. Vágyakozhatunk az élet elérhetőbb csodáira is. Talán csak döntés kérdése, hogy az adventi forgatag közeledtével elhatározzuk, este kisétálunk a kivilágított belvárosba. Meglepjük szeretteinket egy különleges vacsorával - ami talán csak attól különleges, hogy váratlanul épp egy szerda este szolgáljuk fel a legjobb vasárnapi menüt. Apró titkos meglepetéseket rejthetünk szeretteink vagy barátaink dolgai közé...

És van még más is. A saját vágyaink, melyeket talán meg kellene osztani a másikkal ahhoz, hogy közelebb kerüljenek a megvalósuláshoz. Bölcsen és őszintén. Különben jó kilátásaink lesznek egy beteg szívre.

Nemzedékek

"De az ÚR terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre."

Zsolt.33:11.

Sokszor gondolkodom ezen az igén, hogy milyen is lehet Istennek újabb és újabb emberekkel, generációkkal, helyzetek közt és értékek közt vinni véghez szándékát.

Persze gondolom, őt nem lepi meg a világ változása, és nem is befolyásolja semmiben. Hisz ha minden változna is, Ő ugyanaz az Atya: szerető, hűséges, kegyelmes, igazságos, szent...

Ami nekünk olyan nagy nehézség, kísértés, akadály vagy bénító körülmény - az Neki semmiség.

Az is lehet, hogy ami a mi szemünkben koronként változó közeg ( korszellem ), az neki ugyanannak az ellenségnek egy másik arca.

Délelőtt Tóth Péter édesanyjának a búcsúztatóján jártunk. Ilyen alkalmakon az ember újra és újra szembesül a valósággal, hogy a földi élet mennyire mulandó ( ahogy mostanában egy kedvenc soromban fogalmaz a szerző . "elillanunk, elomlunk porrá" - tökéletes szavak ).

Aztán az ember belepillanthat egy pillanatra egy másik korba, az elődök életébe, harcaiba, kihívásaiba.

Megrázó volt hallgatni Ibolya néni menyegzői igéjét, hogy napra pontosan 55 évvel házasságkötése után hagyta el a földi létet. S hogy a Kol.3:12-... ígéi, melyeket 55 évvel ezelőtt egy pásztor felolvasott neki, hogyan teljesedtek be az életén. Jó volt hallani, hogy saját korának kihívásai között képes volt végig megfutni a pályát. Tanítani egy olyan világban, ahol sokszoros hátratételt szenvedett hitéért, szolgálatáért, hűségéért. De érdekes volt látni azt is, hogy már életében elmúlt az a rendszer, megdőlt az az erős ellenség. Nem lehetett egyszerű akkor élni és szolgálni Istent.

A mi nemzedékünknek más jutott. Ma már szabad hinni és hirdetni az evangéliumot. Az ember nem a rendszer ellensége csupáncsak amiatt, hogy lelkészfeleség. Nekünk mással kell megbírkózni. Egy posztmodern világgal. Ahol nem hogy egy ellenséges erő, de gyakran kiismerhetetlennek tűnő erők sokfélesége akarja megkötözni, felőrölni, elsodorni az embert. Hívőt és hitetlent. Jólétre, fogyasztásra berendezkedett elkényelmesedett világunkban az embernek minden "jár". S nem is majd, de most, rögtön, azonnal. S a világháló révén két kattintással bármit megszerzhet, megismerhet - bárhol "ott lehet". S ha eszmélne rá, hogy több is mint hús s vér, hogy lélek és szellem - ha eszmélne, eszmék, hitek, erők és istenek százai lesnek rá, hogy ajánlva mindent, magukhoz kössék sokat ígérő ajándékaikkal. Új hitek, hetente változó eszmék,kimeríthetetlennek hazudott lehetőségek százai és ezrei.

S a másik oldalon az Örök Isten.

A Mindenhetó.

Az Örökkévaló.

Kinek terve: örökké megmarad.

S szívének szándéka, hogy megmentse az esendő embert : nemzedékről nemzedékre.

Ezt akarta az előző , az azt és azt megelőző generációban, s nem akar mást ma sem.

Megmenteni, szeretni és magához ölelni, és megtartani az én nemzedékem - és a következőt...

Esti mesélő

„…a világ minden tájáról ismert népmesék hangos felolvasásra szánt, gyönyörű gyűjteménye”

A fiúk új kedvence: az Esti mesélő. Még csak három napja szereztük, de ha ilyen tempóban haladunk, karácsonyra kétszer is felolvassuk a könyvet.