Hálás vagyok....

296. Hálás vagyok, hogy ma reggel Illéssel együtt nézhettük meg a Velencei-tó mellett a napfelkeltét (igaz az M7-esről )

297. ... hogy szépen gyógyul a keze.

298. ... hogy ma egy hete, amikor ráesett az akváriumra és elvágta a kezét épp hazaérkeztünk az apával.

299. ... hogy bár mély volt a vágás, nem érte el az inat és nem egy centivel lejjebb keletkezett.

300. ... hogy Illés nagyon bátran viselte/li a kezeléseket.

301. Hálás vagyok, hogy Sára szombaton elmehetett nyelvvizsgázni.

302. ... hogy olyan sokat tanult, mint még soha életében :)

303. Hálás vagyok, hogy a fiúk szombat délelőtt felfedezték a gyermekkönyvtárat az Oskola utcában.

304. ... hogy leírhatatlan lelkesedéssel tértek haza a sok-sok új szerzeménnyel.

305. ... hogy a Bálint szombat dél óta már négy kikölcsönzött könyvet is kiolvasott.

306. ... s hogy teljesen odaáig van most a könyvekért.

307. Hálás vagyok, hogy ha nem is "csiribácsiribú", de Isten előbb-utóbb megadja szívünk kéréseit, vágyait. Így azt a pillanatot is, amikor egy szombat este a nappaliban a család zöme csendben olvas.

308. Hálás vagyok a szavakért, melyek képesek visszaadni a gondolatot.

309. ... és a betűkért, melyek megőrzik a szavakat.

310. Tulajdonképp Guttenbergért is hálás vagyok :)

311. Hálás vagyok az új könyvek illatáért.

312. ... s hogy ha az utóbbi időben sokkal nehezebben is, de látok olvasni.

313. Hálás vagyok az e.book-ért

314. ... és a sok-sok-sok-sok könyvért, amit mind elolvashatok még rajta.

315. ... a Wass Albertekért. ( Wass Albertről pedig eszembe jutott még egy csomó hálaok, de ezeket majd máskor osztom meg)

316. Hálás vagyok viszont, nagyon hálás a ma átvett parkolási engedélyemért. (Csak az a furcsa, hogy ezután reggelente már nem kell imádkoznom azért a Bocskaitól, hogy találjak egy ingyenes parkolót.)

317. És hálás vagyok minden eddigi reggeli imameghallgatásért: hogy az elmúlt másfél-két évben egy zsúfolt háztömb korlátozott ingyenes helyei között szinte kivétel nélkül mindig kirendeltetett az a hely.

Életek

Az "Igazából mennyország" könyvről - ami egyébként a Libriben a múlt héten a negyedik volt az eladási ranglistán - beszélgettünk a minap egyik kollégámmal. Véletlenül mindketten épp akkoriban olvastuk. Elmondta, hogy csak két dolgot furcsállt a főszereplő beszámolójában. Az egyik az, hogy a kisfiú szerint a mennyben nagyon sok gyerek van.

"Hát ez elég hihetetlen, már miért lenne ott sok gyerek, ha az emberek zöme azért mégis inkább idősebb korban távozik..."

Hirtelen jutott eszembe, hogy ami a mi szemszögünkből így van, az nem is biztos, hogy a másik oldalról ennyire egyértelmű. Mert ha arra gondolunk, hogy hány és hány életet abortáltak az elmúlt évtizedekben, s hogy a földön valaha élt elberiség jelentős zöme épp ma él... akkor már nem is olyan elképzelhetetlen, hogy a mennyben sok-sok-sok-sok gyerek van.

Egy másik kollégám ajánlotta még tavaly az "Abortusztúlélők" című könyvet, miután hosszabban elbeszélgettünk egy érzékeny sráccal, aki sok érdekes szokásáról mesélt. Tünetei kimerítették az abortusztúlélők összes jelemzőjét. A héten sikerült megszereznem a kis könyvecskét. S most azon gondolkodom, hogy egy világban, ahol világszerte évente 60 millió abortuszra kerül sor talán nem is olyan véletlen, hogy a halál árnyékában felnövő nemzedék alapvető életérzése a szorongás, a bizonytalanság,az önbizalomhiány, az elutasítottság. S ebből logikusan következik, hogy alapvető magatartása a bizalmatlanság, a cinizmus, a szkepticizmus, a család, a gyermekvállalás elutasítása.

"Isten ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse: jutalom".

Milyen jó tudni, hogy életünk Tőle indult! Nem csak azért vagyunk, mert szüleink akartak - s fordítva is: ha akartak , ha nem , Valaki akarta létünk.

"holott élek

holott halok

holott élő

élő halott

...

egész lényem

lüktet gennyed

nem fogadnak

be a mennyek"

(Petri György: Halálomba belebotlok)

Az öregség misztériuma

Valami félénk csodálattal figyelem mostanában a földi lét utolsó szakaszát. Távolról figyelem a Teremtő titkát, ahogy gyermekeiről szép lassan lefejti a földi élet burkát, s közben kitárja előttük azt a másik dimenzitót.

Időnként , amikor a földi testben már-már csak vegetáló időseket látok, úgy tűnik, olyan hiábavaló, értelmetlen és megmagyarázhatatlan, hogy miért is nem emeli már át őket a kegyelem abba a másik hazába. Máskor meg - másokkal beszélve látom, hogy semmi sincs véletlen, ok és cél nélkül a teremtett világban. Hogy a rohanó mindnennapokból való fokról fokra visszalépés, a földi élettér beszűkülése, a láthatóból való lassú kivonulás a láthatatlan felé emeli őket. A halandó halódva egyre világosabban látja a halhatatlant.

Egyik megbékélve, csendben, valami mélységes nyugalomban, különös örömben - másik a fizikai szenvedések kohójában, vagy lelki gyötrelmek, fájdalmak, kétségek között küzdve.

Egyik szerettei között vagy mellett - másik egyedül egy kis szobában. Egyedül, de mégse magányosan.

Egyik megbékélve, hálát adva, megtapasztalva, hogy a Mindenható Gondviselése átsegíti a mindennapok megpróbáltatásain, s egyre valóságosabb jelenléte átemeli a látható korlátokon. Másik haraggal, panasszal elűzve még a szeretettel közeledőt is.

Mi mindent végez Isten ebben a különös kohóban? Hogyan égeti ki a belénk ragadt salak utolsó szemcséit is? Titok, az Ő különös titka.

Mint ahogy titok az is, ahogy mindeközben hazafelé tartó gyermekei imái által hordozza, s tartja a láthatóban futkosó, oly "fontos" létünk hány és hány darabját.

Mi lenne velünk, ha Isten hirtelen hazaszólítaná őket, az értünk könyörgőket, ha visszavonna mögülünk minden minket hordozó, értünk harcoló közbenjárót?

Dragon Dictation, avagy a megvalósult beszélír

Orwell úgy hat évtizede vetette papírra először a beszélírt, mint egy utópisztikus társadalom írást helyettesítő találmányát. Pár hete az egyik kollégám mutatta az iPhon (iPad) magyar nyelven is elérhető ingyenes alkalmazását, a Dragon Dictation-t. Nyomban ki is próbáltuk, s elképesztő, hogy egész jó pontossággal képes ez a program a hangot szöveggé alakítani. ( vizsgálatok szerint 80-90%-os pontossággal) Ráadásul a program tanulni is képes, így minél többször használja az ember, elvileg annál kevesebb hibát ejt. A program egyébként csak felveszi a hangot , s továbbítja egy amerikai szerverre, ami elvégzi annak elemzését. Hihetetlen, hogy azok a technikai alkalmazások, melyek egy-két évtizede még csak utópisztikus "álmoknak" tűntek, ma már a hétköznapi ember számára is elérhető valósággá váltak. Izgalmas, hogy milyen mértékben változik majd meg maga az írás és olvasás, ha a technikai fejlődés ilyen ütemben halad.

A bátorság emberei

Múlt csütörtökön látta meg Sára a facebook-on ezt a filmet: megtalálta, megnézte és este rávett bennünket, hogy nekünk is látni kell. Nem bántuk a rábeszélést. Sőt azt is elhatároztam, hogy egyszer az ifivel is megnézzük majd filmklubon "A bátorság embereit". Akkor még nem gondoltam, hogy ez az "egyszer" nem egészen 24 óra múlva lesz. Péntek este ugyanis a rossz idő miatt elmaradt a városba tervezett program, s hirtelen adódott a filmes lehetőség. Utána pedig a beszélgetés.

A felelősségről. A felelősség felvállalásáról. A felelősségvállalásról egy felelőtlen korban, amikor az adott szónak szinte már sehol nincs súlya. Az apák szerepéről. Arról, hogy mi mindent adnak az apák. Támaszt, biztonságot, megerősítést, identitást, védelmet... Apákról egy apátlan világban.

Tegnap este Illést baleset érte. Beleesett az akváriumba, és elvágta a tenyerét. Jó volt látni, hogy az apa, hogyan segítette, bátorította, óvta őt a kritikus helyzetben - s így ő is bátran nézett szembe a megpróbáltatással.

Titkok sáfárai

"Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon." 1.kor. 4:1-2.

Szeretem ezeket az igéket. Valaha, mongol szolgálatunk idején váltak számomra nagyon fontossá. Akkor a hűség miatt. A kilátástalannak, eredménytelennek látszó hetek, hónapok alatt sokat jelentett Isten biztatása: nem nagy teljesítményre, különleges attrakciókra van szükség - nem vagyunk többek, mint sáfárok, amire szükségünk van, az a hűség, az állhatatosság, a kitartás. A többit Isten végzi el. És így is lett.

Ma reggel ugyanebből az Igéből az "Isten titkainak sáfárai" kifejezés emelkedett ki számomra.
Sáfárság. Nem csak úgy általánosságban véve, hanem sáfárság valamivel.
Sáfárság Isten titkaival.

Isten minden gyermekére bízott titkokat. Mindazok, akik befogadták Krisztust, már egy életbevágó titok birtokosai lettek. S ezzel a titokkal sáfárkodnunk kell.
Nem csak a tálentumainkkal, adottságainkkal, képességeinkkel, de mindazzal, amit megértettünmk már Isten országából, titkaiból, törvényeiből.
És ez nem olyan bonyolult, mert Isten nem kér többet, mint amit ránk bízott.
Amit megértettél, megtapasztaltál, azzal kell bátorítsd, építsd a környezetedet. És megdöbbentő módon egyre többet és többet fogsz megérteni majd Isten titkaiból. Nem akkor, amikor elméleti tudásokat próbálsz magadba szívni, sokkal inkább amikor a már megélt igazságot, titkot - ami már a tiéd - megosztod, tovább adod.
"Mert akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még...."

Adjon Isten sok örömet a sáfárságban! Adja meg a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy lásd hol és kik felé kell szolgálanod a rád bízott titkokkal!

Beteg Bálint

Bálint megbetegedett. Napok óta gyengélkedik. Kedden a zongoravizsgájára is már betegen vittük el. Pizsamából ünneplőbe, majd újra vissza az ágyba. Egész nap fekszik, olvas, pihen. Betegséget enyhítendő tegnap meglepikkel tértem haza. Ma reggel viszont egyedül kellett elmennie az orvoshoz, s egész nap egyedül lesz otthon - mert apa, anya is munkálkodik. Reméljük, ügyesen megoldja a dolgokat majd.

Az elmúlt hetekben egyébként szédületes teljesítményt nyújtott tanulás terén. Ha minden igaz, 4,6-os átlaga lesz. Egy hét alatt tizenvalahány ötöst szerzett be - és persze folyamatosan ment a tanulás. Így most rá is fér a pihenés.