Egy szociológiai felmérésről olvasok. Magyar lélekállapot 2008.
Nagyon érdekes eredményre jutottak a kutatók egy közel húszezres minta alapján elvégzett kutatás eredményeként.
A magyar emberek eszerint rendkívül individuálisak. Ami nem lenne még akkora baj, hisz a hollandok, még tőlünk is individualistábbak. Ám nekik -velünk ellentétben- igen lényegesek a belső értékek, mint szolidaritás, közös értékek, célok - sígy Európa egyik legélhetőbb oszágát alkotják. Nálunk viszont egyre kevesebben hisznek közös értékekben, megoldásokban. 2002-ben a lakosság 54%-a látta reménytelennek azt, hogy megváltozzon lakhelye, 2006-ban már 70-80%.
A közhiedelemmel ellentétben azonban nem igaz, hogy a magyarok alapvetően depresziósak. Inkább ciklotim temperamentum jellemez bennünket, azaz nagyon tudunk lelkesedni, de kilátástalan helyzetben azonban hajlamosak vagyunk a magunkba zuhanásra. Megdöbbentő, hogy Zimbabwe után mi vagyunk a legborúlátóbb ország, az emberek 34%-a mondja, hogy nagyon rossz az életminősége, s hogy öt év múlva sem lesz jobb.
Pozitív, hogy az alapértékek tekintetében nem állunk rosszul. A fiatalok 70%-a gondolja, hogy nem lehet boldog az, ekinek nem születik gyereke (Litváni- 30%).
Az individualista értékek felszabadíthatóak lennének, ha nem lennénk bátortalanok, s mernénk kockázatot vállalni....
Vajon milyen lehet a helyzet Isten népe között?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése