Sára szombat este érkezett haza Brightonból, egy kosarastáborból. Akkora dugóba keveredtünk az M7-esen, hogy több mint egy órás késéssel érkeztünk csak a repülőtérre. Viszont a gép is késett, így épp ugyanakkor futottunk be, amikor Sára megérkezett. Tele volt örömmel és élményekkel. Olyan jó volt látni és hallgatni őt.Megnyerte a legjobban küzdő játékosnak szánt díjat, egy klassz kosárlabdát. Illés viszont már elpityeredett az autóban, amikor a kihangosítón keresztül hallotta a Bálintot, mert nagyon, nagyon hiányzott neki a bátyja.
Bálint vagy két éve áhítozott rá, hogy végre ő is egyedül ott lehessen a mamáéknál. S mivel a múlt héten ott voltak az unokatesók is, így vasárnapra mindenképp maradni akart, hogy egyedül is lehessen a mamánál! Pedig az ő hangján is érezni lehetett már, hogy kezd hiányozni neki a család.
Ja, és a szombati nap kiemelkedő eseménye, hogy Gulyás Ádi -akire nagyon büszkék vagyunk - átúszta a Balatont.
Vasárnap mi is lenéztünk Világosra, a szokott helyünkre. Illésünk most kezdte úszástanulását, s hihetetlen lelkesedéssel és bátorsággal küzdött meg az arcába csapó hullámokkal. Karúszóval lebegett, lábtempózva evickélt a számára igencsak mély vízben. Két óra múlva közölte, hogy akkor most már ő megpróbálná karúszók nélkül is... ez persze nem ment még, de a lelkesedés nem apadt. Besötétedett mire hazaevickéltünk a zsúfolt balatoni utakon.
Ma reggel apa hazahozta Bálintot, hogy találkozhasson még a Borival. Bori ugyanis délután ment el egy hétre Tahiba, a dunántúli ifitáborba. Így újra csak három gyerekünk van épp itthon. S ez így megy már jó ideje, csak épp a hármas összetétele változik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése