Hetünk

Olyan milyennapisvanma érzésem van. Tegnap ünnep. Holnap ünnep. Vasárnap vasárnap. S a héten is annyi klassz napot, estét tudhatunk már magunk mögött.
Valahogy minden estére jutott egy olyan leeresztős-feltöltős beszélgetés. Leeresztős, mert az ember kiadhatja magából mindazt, ami az elmúlt hetekben, hónapokban összegyűlt, és feltöltős, mert másokkal lenni jó, másokra figyelni, másoktól új benyomásokat, ötleteket, tapasztalatokat vagy egyszerűen csak megerősítéseket kapni...
Beszélgetni jó.
Hétfő. Váratlanul betoppantak a szüleim. S csak úgy, velünk vacsoráztak, beszélgettünk. S persze Illés és Bálint végül elmentek a mamáékhoz.
Kedd. Este az Annával beszélgettünk. Bejártuk a fél várost, s mivel nem volt itthon egyetlen gyerkőc se, apa pedig utánam esemezett: "cselsziarzenálmeccs - nyugodtan maradj még ha van kedved" hát maradtam. :)
Szerda. Testvéri találka. Beszélgetés, séta, Meki. - Forrest utolsó vacsorája :( Hazaért Bálint, Illés és Sára is. Majd teljes a család.
Csütörtök. Tomáékat láttuk vendégül. S mivel velük évente csak egyszer sikerül találkozni, így az ember észre se veszi, ha öt-hat-hét órája beszélget :)
Borink Kárpátalján munkálkodik még pár napig. Azt írja: "Tetűirtó akciónk immáron bevégezve, nagy sikerrel folyt. Ágiék kb. 50 gyereket kezeltek le, mi fürdettünk,hajat mostunk, "Szpidi" (verőcéről) meg lenyirta a fiuk haját. A gyerekek odáig voltak, mindenki akart jönni! Szuper volt! három napja viszket minden tolmács, és egyfolytában egymás haját nézzük, de persze csak bemeséljük az egészet..."
E szép mái nap még hozhat meglepetést is. Erről jut eszembe a könyvben, amit most olvasok (Adrian Plass: Növekedésem kínjai)olvastam egy lelkészről, aki minden napját azzal indítja, hogy hálát ad azért, hogy ez lesz élete legszebb napja.
Délelőtt a Sárával sopingoltunk. Ezt követően -stílusosan- megnéztük az Egy boltkóros naplóját. Nemsokára ifi, s eset pedig - hogy teljes legyen a hét - egy beszélgetés :)