Ugrás

Vasárnap volt a 40. születésnapom. Furcsa érzés. Túl az élet felén. De sok dolog történhetett velem eddig: s mindez nem történhetett volna meg, ha nincs egy nagyon jó fej Istenem, aki behoz ebbe az életbe. Majd megajándékoz egy nagyszerű családdal, s hogy teljes legyen az életem , rendel mellém egy csodálatos feleséget. ... és tényleg, így már elmondhatom, hogy mindenem megvan, ráadásul azt tehetem, ami az életem vágy: szolgálhatom Istent. Kell ennél több?
Szóval, a vasárnap zsúfoltsága miatt úgy döntöttünk, hogy szombaton csak a családdal leszünk. Itthon, együtt, "kóla-ropi-perec, minden amit szeretsz". Elhatároztam, hogy mára semmit nem vállalok be, csak a család... ekkor kezdődtek a bonyodalmak: Szenczy Sanyi barátom felhívott, hogy szombaton Dunaújvárosban lesz, és 1 körül menjünk már el egy kicsit beszélgetni. ( ekkor még nem tudtam, hogy az "összeesküvés" aktivizálódott. A háttérben G. Józsi barátom igazgatta a szálakat Szilvivel konstellálva.)
Szóval, elindultunk Dunaújvárosba, és mivel hamar odaértünk, megnéztünk egy falucskát. Aztán a falu végén egy " véletlenül " elénk táruló reptérre lettem figyelmes, ahol egy helikopter körül láthatóan nagy volt a nyüzsgés. Gondoltam, megállunk, és megmutatom a fiaimnak, hogyan száll fel egy helikopter. Csodálkoztam, hogy a család hölgy tagjai is egyből egyetértettek a repülőtéri kitérőnkkel.
Szóval, kiszálltunk, és Szilvi hirtelen felém fordul, és azt mondja: "Meglepetéééés! Hát, akkor boldog szülinapot. Itt a szülinapi ajándékod! " "micsoda?"- kérdeztem. -Nem tudod mi lehet?- Talán sétarepülés?
Nem, tandem ugrás!-válaszolt Szilvi. Kellett egy pár perc, amíg felfogtam, hogy mi is történik.
Aztán pörögtek az események: lejelentkeztem az ejtőernyősök főnökénél, majd megkaptam a csapatom számát, akikkel együtt ugrom. Becs Laci lett a tandemugró, akihez kerültem. Mi kb. 3 óra műlva kerültünk sorra, de hamar telt az idő. A család többi tagja is nagyon izgult, és közben Szenczy Sanyiék is megérkeztek. Nekik is nagyon köszönöm, hogy eljöttek , hogy velem együtt ünnepeljenek.
Végre mi következtünk: Laci összehajtogatta az ernyőt, közben mindent készségesen elmagyarázott: ernyő méret, 2700 ugrás rutinja, biztonsági szabályok ugrás közben, és a legfontosabb: eddig még egy ejtőernyős sem maradt fent örökre! Mindenki lekerül valahogy!
Laci nagyon nyugodt volt, ami nekem is megnyugtató volt. Aztán felvettem az ugráshoz a speckó nadrágot, meg a hevedert. Ő is közben felmálházta az ernyőt, magasság mérőt, meg a védőszemüvegeket. " 320-al fogunk szabadesésben zuhanni, ezért kell" mondta. ...aha! Nyeltem egy nagyot...
20 perces előkészület után felültünk a helikopterre. Arra, amit én akartam megmutatni a srácoknak. Most bent ülünk 20 másik sráccal a gépen, várva, hogy 3500 métert mutasson a magasság mérő.( tiszta "bevetés" feeling!) A srácok arcán elszántság, koncentráció. Szorosan ülünk egymás mellett, és a géphangtól csak mutogatunk egymásnak: minden OK! ( na persze belül meg izgalom és majré vegyesen keveredve) 3000 méteren mindenki elfoglalja az ugró helyét: mi, a tandem ugrók a végén várjuk, hogy nekünk gyulladjon ki a zöld lámpa: UGRÁS!!! Harmadik tandem pár voltunk, így kifigyelhettem, mit is kell tennem: Laci mellére és csípőjére vagyok erősítve, így csak bele kellet terhelnem magam , azaz lábaimat hátra hajlítva Lacira bíztam magam. Ott álltam a helikopter hátuljában, 3,5 km magasan, és belevetem magam a semmibe. Semmihez nem hasonlítható ez az érzés. Megeggyeztünk, hogy csak hármat bukfencezünk, utánna szabadesünk. -FANTASZTIKUS!!! egyszer a gép alját látod, aztán a földet. Végül egyenesbe kerülünk, és 300-al zuhanunk lefeléééé! Egyszer csak hirtelen egy rántás a hátadon, elhalkul minden, kisimúlva csorgunk lefelé. Minden olyan lassú, méltóságteljes, fenséges. A színek élénkebbek, a csend is csenddebb az adrenalintól. Laci átadja az ernyő irányítását: pörgünk, kanyarodunk, gyönyörködünk a tájban. ... most már kiveszem a repteret, látom, hogy a "hangyák" mind felénk futnak: végül egy elegáns szökkenéssel földet értünk. Talpra, mint a profik! Hmm... tudunk, ám!!
És ekkor hirtelen belekap a szél az ernyőbe, és a büszke magyart is térdre kényszeríti. .. Öszzeszedjük az ernyőt, lehevederezzük magunkat, s közben a felém röpülő gyerkeimet tessékelem vissza a veszélyes ugró helyről.
Megérkeztünk!!!
Féltem? kérdezték: igen, a kiugrásnál, aztán mindent felülmúlt az élmény. ( még senki sem adta eddig fel a kiugrás előtt a tandemurók közül! ) Köszönöm mindenkinek, aki ebben az "összeesküvésben" részt vett, de leginkább szeretném megköszönni Szilvinek, hogy olyan ajándékot adott szülinapomra, amit magamnak sem tudtam volna jobban kitalálni! ... és köszönet a tandemugró Lacinak is! Köszönet Istennek, hogy átélhettem mindezeket!

Negyven lett

Tegnap kedvesem negyven lett csendben. Pfúú. Már egy éve terveztem, vártam ezt a napot. Szerettem volna feledhetetlenné tenni, s olyan valamit ajándékozni neki, ami személy szerint neki szól, s neki öröm. Meglepni őt egy élménnyel, hisz tárgyak sose érnek fel azzal, ha egy élményt, egy érzést adhatsz a másiknak. Na jó előre kigondoltam, hogy - ismerve Lalát - egy ejtőernyősugrásnak biztosan nagyon örülne. S persze mindezt titokban és meglepetésként. Itt a közelben van is egy jó kis reptér. Ráadásul ejtőernyős szempontól a legjobb az országban, mert 4000 m-ről ugranak, s a leghosszabb így a szabadesés. Meg is volt jó előre az időpont a szülinap délutánra. Amikor is jöttek a nehézségek. Először is Lala leegyeztette a nyaralásunkat egy héttel korábbra. Hát kellett egy kis okoskodás, s észrevétlen szervezkedés, hogy egy héttel elhalaszzuk az utat. Ez volt kb. 3 hónapja. Aztán pár hete valahogy azt hallom, vasárnap délután ő Győrbe megy. Na neeee. Próbálom megintcsak észrevétlen faggatni, hogy miért is, minek is, nem-e lehetne-e halasztani. De már ki is hirdették a gyüliben, hogy fontos alkalom lesz meg minden. Úgyhogy mondhatom vissza az álca ebédmeghívást Úrhidára. Sebaj. Újabb levelek, telefonok. Kiderül, hogy másfél-két órába nem fér bele egy ugrás. Hát átszervezzük szombatra. Már-már megnyugszom. MIkor is az úrhidai gép kényszerleszállást hajt végre és kivonják a közlekedésből. De lehetne még Dunaújvárosban. Ezen a ponton néhányan már késégbe vonják, hogy okos dolog-e erőltetnem ezt a dolgot, vajjon nem-e Isten jelzése eme rendellenesség. Na újabb kételyek és terhek. Valóban jó ötlet felküldeni a férjemet 4000 m magasba, hogy kiugorjon a semmibe? Jelzem, közben az elmúlt egy évben szép észrevétlen kifaggattam már, hogy "te tényleg kiugranál, ha megtehetnéd?" "nem félnél?"... A lényeg. Végül szombaton Dunaújvárosba sikerült hívni őt, s az utolsó percig se sejtette mi is vár rá. S ha láttátok volna az arcát amikor földet ért!!! Hát megérte a sok izgalmat és az utolsó átizgult éjszakát.
Boldog szülinapot Lala!!! Nagyon szeretünk.

Győrtől a törökökig...

... az elmúlt napok forgatagában most egy kicsivel több idő jutott a gyerekeinkre. Tegnap Győrben jártam, és régen várt elöljárósági óránk volt: lelkipásztorhívás-szavazás előkészítés.

Éjszaka volt mire haza értem. Itthon Szilvi tartotta a frontot. Ő szolgált helyettem.

Ma reggel elkezdtük a készülődést a Székelyföldi útunkra. Pakolás, ruhaválogatás, sátor előkészítés, útlevelek, stb.
Este a Bregyóban sport-ifi. Több mint 70-en voltak, jó volt látni ahogy játszanak, ismerkednek. Meghívott vendégeink voltak az Ev. ker. gyülekezet fiataljai is.
Este megnéztem a srácokkal( Bálint, Illés) a Horvát-Török meccset. Aki látta, annak nem kell ecsetelnem, de számomra arról szólt, hogy az utolsó percig se add fel. ( döntetlen után a hosszabítás 25. percében lőttek a horvátok egy gólt. Zsebükben a biztos győzelemmel . Erre a törökök 2 perc múlva kiegyenlítettek. Így a hatalmas nyomás alatt a törökök álltak pszihológiailag jobban a 11-es rúgások elé. S megletta csoda: 3:1-re nyertek a törökök)
-----
Ma már holnap reggel van. Gyerkőcök ébredeznek, reggeliznek. Amolyan szombat reggeli hangulat van. Aztán befejezzük az úti készülődést, majd együtt ünnepeljük a nyári szünet elejét a Szenczy családdal.
Mindenkinek kívánok mára egy különlegesen áldott napot.

El Salvador

Tegnap takarítás közben egy ici-pici nyakláncot találtam a földön.Lala hozta évekkel ezelőtt Argentínából. A medál egyik oldalán egy kis kép, a másikon pedig egy felirat: El Sarvador ( A megváltó). Valamiért mélyen érintett akkor ez az apró dolog. S munka közben újra és újra Őrá gondoltam: Jézusra, a Megváltómra. Aki megváltott nemcsak a kárhozattól, de fel se tudom fogni mennyi mindenből.

Este az ifivel Pesten jártunk. A Westend tetején a Hillsong London koncerten. Zuhogott az eső, amikor megérkeztünk. "Mintha dézsából öntötték volna". Ám a legelszántabb fiatalok esőköppenyekben álltak a szakadó esőben és várták, hogy elkezdődjön... s mire megkezdődött a koncert elállt az eső is, s a város tetején a vakító napfényben ezrek énekelték: "Hozsánna, hozsánna..." Hát elmondhatatlan volt. Az egyik legnagyszerűbb pillanat pedig, amikor a dicsőítésvezető azt kérte, emeljék fel a kezüket azok, akik valaha kértek Istentől valami konkrét dolgot, s Ő válaszolt, vagy kérték, hogy segítsen egy kapcsolatban, egy ember megtérésében... s megtötént a változás, vagy gyógyulásért, egészségért imádkoztak és csodát éltek át, aztán azt kérte nézzünk körbe, s lélegzetelállító volt a kezek erdejének látványa: a kézzelfogható bizonyíték, hogy Isten válaszol. Szóval nem bánom, hogy belevágtunk, s elmentünk, mert személy szerint nekem akkora áldás volt, amiért a Nyugaitnál messzebb is érdemes lenne elutazni. Holnap (azaz ma) megint izgalmas napunk lesz. Reménység szerint sor kerül a kisifivel az ismeretlen barátainkkal való találkozásra is. Az imatámogatást megköszönjük: Szilvi és a kisifi

Újabb gólyahír

Hétfő délután 13 óra körül megszületett:

Kovács Dorka Johanna
4080 grammal és 58 cm-rel.

Tari is és a baba is jól vannak, csütörtökön már mehetnek is haza.
Mindenkit sok szeretettel köszöntenek!

Nagytakarítunk

Megkezdődött a szünet. S nem tudom honnan jött a gondolat, de az jutott eszembe, kis összefogással pár nap alatt kinagytakaríthatnánk a lakást. Apa már kora reggel Mórra ment. Így maradtunk öten. A nagyobbak reggel kilencig alhattak. Elvégre szünet van! Aztán nekiestünk a konyhának. (Csak azt nem gondoltam át eléggé, hogy tegnap este minek töltöttem több mint két órát a konyhatakarítással, ha ma meg nagytakarítunk. Na mindegy.) A lányok belevágtak a könyvespolcok portalanításába. Bálint pedig az egész előtér padlózatát beterítette csak a cipősszekrényből előszedett összepárosított lábbelikkel. ( sose gondoltam volna, hogy ekkora felületet betöltő lábbelit rejt egyetlen cipősszekrény) Apával és Illéssel közben nagybevásárni és tisztítóban voltunk. Felcipeltük, elrakodtuk a sok-sok szatyrot. Majd nekiláttunk a fügöny leszedésnek, mosásnak és a konyhaszekrényeknek. Sára a teraszt takarította. Mivel Bálint a könyvek pakolása közben rátalált egy Tinininja-regényre, így ő közben pihenésként azt ki is olvasta. ( tíz percenként közölve, hogy épp hol is tart, s mi is lett volna ha a ninják nem gyalog indulnak, hanem megvárják az értük küldött limuzint) Könyvekről jut eszembe, mostanában egy csomó könyvet kapunk. De tényleg. Az elmúlt pár hét alatt kaptunk két helyről keresztény könyveket örökségből, s azóta már kétszer megtörtént, hogy idegenek becsengettek, s hoztak egy reklámszatyornyi könyvet. Ma is. A mai csomagban még egy Beethoven CD is volt. S a legtöbb könyvet Laci bácsinál vásárolhatták, mert a hátulján lévő árcimkén felismerni véltem Laci bácsi írását. Ez a könyv-ügy azért is érdekes, mert korábban ilyen még sose történt velünk, most meg újra és újra. Azokat a könyveket, amelyek már megvannak, továbbajándékozzuk. Na de eredetileg most ugye takarítunk. ( a ma érkezett könyveinket is "kitakarítottuk", mert elég átható nikotin illata volt szegényeknek, nem tudom ki hogyan szokott könyveket "takarítani", Lala a teraszra tette ki őket "levegőzni" egymás mellé az ablakokba, így a gyerekek szerint már kész könyvesbolt vagyunk a konyhából nézve) Szóval egész nap töröltünk, súroltunk, pakoltunk, hordtuk a szemetet fel s le. Drága Illésünk még "munkahelyi balesetet" is szenvedett, mert megcsúszott, s esés közben az orrát lehorzsolta az épp ott lévő kuka szélében. ( pedig az álla már egészen szépen gyógyult) Este aztán vígaszképpen apa kivitte a fiúkat a Decatlonhoz játszani, majd megnézték együtt a meccset. Holnap a nappaliban folytatjuk... S még annyi változik, hogy apa reggel Mór helyett a nyugdíjasotthonba megy majd.

Nyugi van

Vasárnap este. Holnap már nincsen iskola. Kár, hogy a fiúk úgyis korán kelnek. Vasárnap este. S valami ritka nyugi van. Végre minden kirándulás véget ért. Minden családtag hazatért, s nincs az a hiányérzet, hogy valakinek üres a széke az asztal mellett. Apa is letette az utolsó telefont, s fiúkkal meccset néznek a fenti nappaliban. Csak Illés jön-megy időnként. S ez most annyira jó.

Időnként

Időnként annyi minden összetorlódik egy napban, hétben. Annyi teher, annyi fájdalom, annyi megoldhatatlannak látszó élet - történés. Az ember ilyenkor csak áll. Szólni se tud, mer. Mert nem is érdemes addig, amíg nem hallja, mit kéne szólnia. Ilyenkor annyira szüksége van Őrá: a Mindenhatóra. Csak egy érintés. Csak egy perc jelenlét. Csak egy szó. Egy Ige, amiben ott az ÉLET. Csupa nagy betűkkel. A feltámadás ereje, ami nemcsak JÉzust hozta ki a sírból, de nincs az a már elhalt dolog, amit egyetlen lehelletével ne lenne képes életre kelteni. És ez annyira jóóóóóóó!!! Mi lenne velem, ha nem Ő lenne az Én Istenem??!! Ma nem én lennék. Ma nem itt lennék. Annyira szeretem!!!! S úgy szeretném, ha mindenki ismerné. Ha mindenki olyannak ismerné, amilyen valójában. S én is szeretnék belőle megismerni többet és többet és egyre többet. Amennyit csak lehet. Még akkor is, ha ez sokszor harccal jár.

Változás

Furcsa ez az új blog. Megszoktam a régit. Minden hibájával és nyűgjével együtt. Pedig ez szebb is, jobb is. A normális fennmaradáshoz lépni kellett. Akkor is, ha a váltás átmenetileg most kellemetlenségekkel is jár.

A lányom az előbb egy angol weboldalon olvasta:

"A változás nem a halál.
A változástól való félelem a halál."

Gólyahír

Délelőtt megszületett Lukács Andor Fülöp. - Ha jól emlékszem, eredetileg júl. 11-re várták.

Délután felhívott valaki, akit nagyon szeretek. Szintén júl. 11-re várjuk az ő babájukat is. Ki is lesz? Milyen lesz? Régóta várunk rá. Befogadják. Örökbe fogadják. Annyira örülök neki és izgatottan várom.

Két napja a barátainknak is sikerült. Már megvannak az örökbefogadáshoz szükséges papírjaik. Mostmár ők is a babát várják.
Mennyi baba! Apró életek Isten tervében. A földi élet talán legfantasztikusabb része. Ránk bízott kincsek.

barátaink...

Ma újra jártunk az idősek otthonában, N. Sándorral. Ma kint egy árnyas teraszon tartottuk a biblia órát. Készültek, ők is . Kacsazsíros kenyér lilahagymával, mellé jaffa vagy málnaszörp. Nagyon kedvesek voltak, és a tikkasztó meleg ellenére figyelmesen hallgatták a válaszaimat. A múlt héten 7 kérdést írtak össze, amire most adtam választ, és a következő találkozásunkkor ezekkel a kérdésekkel fogunk kezdeni. ... Izgalmas minden egyes alkalom, mert soha nem lehet kiszámítani, hogy mi fog történni.

Aztán kora délután a vasárnapi igahírdetésre készültem. Általában csütörtök a készülős-napom, de most egy új témába kezdünk vasárnap: 3.Mózes 1-et fogjuk venni. Kérlek, ha van időd, imádkozz a vasárnapi igehírdetésért.

Ma este Café 19-es találkozó lesz! Már várom, hogy mi lesz a táma. Na meg pesze, ki jön el?

A nagy melegben pedig mindenkinek sok türelmet kívánok, különösen azoknak, akik autót vezetnek.

Ezentúl itt?

Valahogy a napokban lesz kb. egy éve, hogy Lala elkezdte a blog írását. S tekintettel az előző oldalon tapasztalt zavarokra, most úgy néz ki ezen a helyen folytatjuk majd tovább. A korábbi bejegyzések is elérhetőek lesznek azért.

Hétfő újra. Ami elméletileg a pihenésről szólna. Ha Bálintnak pl. már nem fél nyolcra kellene mennie, meg a többieknek is. S aztán itt vannak a hétvégén feltorlódó házimunkák, ügyintézések is. Szombatunk az átlagosnál nyogodtabbra sikerült. S ezt jó lenne máskor is megismételni. Reggel a foltvarrásra mentem, ami a maga nyugodt harmóniájával és beszélgetéseivel mindig a felüdülés szigete egy családanyának. Mondjuk most majd elbőgtem magam, mert Illés péntek este az ifi alatt eltávolította az udvari virágládából a frissen ültetett palántákat, és... Na mindegy. Délután Lala a nagyokkal úszodába ment. Isi álla miatt mi maradtunk. Sütöttünk kakaós csigát , megfőztük a másnapi ebédet. A kakaós-csigához a foltvarrón támadt kedvem, mert P.Zsusza egy csomó frissensült csigával lepett meg bennünket. Ez is klassz a foltvarróban. Együtt lenni, beszélgetni, kávézni, sütizni, varrogatni. Igazán hasznos alkalom egy nagyobb gyülekezetben, ahol nehezen tudnak csak egymás közelébe jutni az emberek.
Vasárnap. Vasárnap. A gyerekbibliakörösök évzárója. Illés megint nyugtalan volt. Addig-addig fészkelődött, míg leesett a padról, így megint a babszobában kötöttünk ki. Viszont találkozhattunk a Nagy ikrekkel. Jóelnek már két foga is van, pedig csak négy hónapos. Annyira aranyosak. Délben ebéd, aztán Lala Győrbe, mi pedig a délutánra készülődtünk. Illés még aludt, amikor a próba kezdődött. A kisifisek zenéltek, bizonyságot tetek, beszámoltak, én pedig Lalát helyettesítettem. Érdekes érzés volt ahogy a két dolog, a gyülekezeti szolgálat és a kisifi most összekapcsolódott. Utána lakásrekostrukció, mert este még egy vendéget vártunk. Éjfélkor ért véget a nap. A kapuban épp találkoztunk B. Zoliékkal, akik lekésték a kinti Tesco utolsó járatát, így gyalogosan cipelték hazafelé a bevásárlást. Jó kis esti séta.
Most rohannom kell a szemészetre Bálinttal. Lala pedig a motorjával intézkedik. Aztán Sárával megyünk vásárolni. A szerdai osztálykirándulásra kell beszerezzünk ezt-azt. Szerdán két gyerekem is kirándulni megy. A harmadik majd pénteken. De gondolom jó páran vagyunk most ezzel így.

új helyen

próbáljuk meg itt