Pages

2008. június 23., hétfő

Ugrás



Vasárnap volt a 40. születésnapom. Furcsa érzés. Túl az élet felén. De sok dolog történhetett velem eddig: s mindez nem történhetett volna meg, ha nincs egy nagyon jó fej Istenem, aki behoz ebbe az életbe. Majd megajándékoz egy nagyszerű családdal, s hogy teljes legyen az életem , rendel mellém egy csodálatos feleséget. ... és tényleg, így már elmondhatom, hogy mindenem megvan, ráadásul azt tehetem, ami az életem vágy: szolgálhatom Istent. Kell ennél több?
Szóval, a vasárnap zsúfoltsága miatt úgy döntöttünk, hogy szombaton csak a családdal leszünk. Itthon, együtt, "kóla-ropi-perec, minden amit szeretsz". Elhatároztam, hogy mára semmit nem vállalok be, csak a család... ekkor kezdődtek a bonyodalmak: Szenczy Sanyi barátom felhívott, hogy szombaton Dunaújvárosban lesz, és 1 körül menjünk már el egy kicsit beszélgetni. ( ekkor még nem tudtam, hogy az "összeesküvés" aktivizálódott. A háttérben G. Józsi barátom igazgatta a szálakat Szilvivel konstellálva.)
Szóval, elindultunk Dunaújvárosba, és mivel hamar odaértünk, megnéztünk egy falucskát. Aztán a falu végén egy " véletlenül " elénk táruló reptérre lettem figyelmes, ahol egy helikopter körül láthatóan nagy volt a nyüzsgés. Gondoltam, megállunk, és megmutatom a fiaimnak, hogyan száll fel egy helikopter. Csodálkoztam, hogy a család hölgy tagjai is egyből egyetértettek a repülőtéri kitérőnkkel.
Szóval, kiszálltunk, és Szilvi hirtelen felém fordul, és azt mondja: "Meglepetéééés! Hát, akkor boldog szülinapot. Itt a szülinapi ajándékod! " "micsoda?"- kérdeztem. -Nem tudod mi lehet?- Talán sétarepülés?
Nem, tandem ugrás!-válaszolt Szilvi. Kellett egy pár perc, amíg felfogtam, hogy mi is történik.
Aztán pörögtek az események: lejelentkeztem az ejtőernyősök főnökénél, majd megkaptam a csapatom számát, akikkel együtt ugrom. Becs Laci lett a tandemugró, akihez kerültem. Mi kb. 3 óra műlva kerültünk sorra, de hamar telt az idő. A család többi tagja is nagyon izgult, és közben Szenczy Sanyiék is megérkeztek. Nekik is nagyon köszönöm, hogy eljöttek , hogy velem együtt ünnepeljenek.
Végre mi következtünk: Laci összehajtogatta az ernyőt, közben mindent készségesen elmagyarázott: ernyő méret, 2700 ugrás rutinja, biztonsági szabályok ugrás közben, és a legfontosabb: eddig még egy ejtőernyős sem maradt fent örökre! Mindenki lekerül valahogy!
Laci nagyon nyugodt volt, ami nekem is megnyugtató volt. Aztán felvettem az ugráshoz a speckó nadrágot, meg a hevedert. Ő is közben felmálházta az ernyőt, magasság mérőt, meg a védőszemüvegeket. " 320-al fogunk szabadesésben zuhanni, ezért kell" mondta. ...aha! Nyeltem egy nagyot...
20 perces előkészület után felültünk a helikopterre. Arra, amit én akartam megmutatni a srácoknak. Most bent ülünk 20 másik sráccal a gépen, várva, hogy 3500 métert mutasson a magasság mérő.( tiszta "bevetés" feeling!) A srácok arcán elszántság, koncentráció. Szorosan ülünk egymás mellett, és a géphangtól csak mutogatunk egymásnak: minden OK! ( na persze belül meg izgalom és majré vegyesen keveredve) 3000 méteren mindenki elfoglalja az ugró helyét: mi, a tandem ugrók a végén várjuk, hogy nekünk gyulladjon ki a zöld lámpa: UGRÁS!!! Harmadik tandem pár voltunk, így kifigyelhettem, mit is kell tennem: Laci mellére és csípőjére vagyok erősítve, így csak bele kellet terhelnem magam , azaz lábaimat hátra hajlítva Lacira bíztam magam. Ott álltam a helikopter hátuljában, 3,5 km magasan, és belevetem magam a semmibe. Semmihez nem hasonlítható ez az érzés. Megeggyeztünk, hogy csak hármat bukfencezünk, utánna szabadesünk. -FANTASZTIKUS!!! egyszer a gép alját látod, aztán a földet. Végül egyenesbe kerülünk, és 300-al zuhanunk lefeléééé! Egyszer csak hirtelen egy rántás a hátadon, elhalkul minden, kisimúlva csorgunk lefelé. Minden olyan lassú, méltóságteljes, fenséges. A színek élénkebbek, a csend is csenddebb az adrenalintól. Laci átadja az ernyő irányítását: pörgünk, kanyarodunk, gyönyörködünk a tájban. ... most már kiveszem a repteret, látom, hogy a "hangyák" mind felénk futnak: végül egy elegáns szökkenéssel földet értünk. Talpra, mint a profik! Hmm... tudunk, ám!!
És ekkor hirtelen belekap a szél az ernyőbe, és a büszke magyart is térdre kényszeríti. .. Öszzeszedjük az ernyőt, lehevederezzük magunkat, s közben a felém röpülő gyerkeimet tessékelem vissza a veszélyes ugró helyről.
Megérkeztünk!!!
Féltem? kérdezték: igen, a kiugrásnál, aztán mindent felülmúlt az élmény. ( még senki sem adta eddig fel a kiugrás előtt a tandemurók közül! ) Köszönöm mindenkinek, aki ebben az "összeesküvésben" részt vett, de leginkább szeretném megköszönni Szilvinek, hogy olyan ajándékot adott szülinapomra, amit magamnak sem tudtam volna jobban kitalálni! ... és köszönet a tandemugró Lacinak is! Köszönet Istennek, hogy átélhettem mindezeket!

2 megjegyzés:

Lilla írta...

ÁLDOTT ,,SZÜNETET,, ÉS KELLEMES NAPOKAT KÍVÁNOK,,S AZ ,,ÚRBAN,, NÉKTEK!(az egész családnak)
ut:Lillus

Lilla írta...

ÁLDJON MEG TITEKET AZ ÚR A ,,SZÜNETBEN,,!