Időnként

Időnként annyi minden összetorlódik egy napban, hétben. Annyi teher, annyi fájdalom, annyi megoldhatatlannak látszó élet - történés. Az ember ilyenkor csak áll. Szólni se tud, mer. Mert nem is érdemes addig, amíg nem hallja, mit kéne szólnia. Ilyenkor annyira szüksége van Őrá: a Mindenhatóra. Csak egy érintés. Csak egy perc jelenlét. Csak egy szó. Egy Ige, amiben ott az ÉLET. Csupa nagy betűkkel. A feltámadás ereje, ami nemcsak JÉzust hozta ki a sírból, de nincs az a már elhalt dolog, amit egyetlen lehelletével ne lenne képes életre kelteni. És ez annyira jóóóóóóó!!! Mi lenne velem, ha nem Ő lenne az Én Istenem??!! Ma nem én lennék. Ma nem itt lennék. Annyira szeretem!!!! S úgy szeretném, ha mindenki ismerné. Ha mindenki olyannak ismerné, amilyen valójában. S én is szeretnék belőle megismerni többet és többet és egyre többet. Amennyit csak lehet. Még akkor is, ha ez sokszor harccal jár.