A kutya ügy

... legújabb fejleményeként ugye a tegnapi napon Féjér megyében több tízezren értesülhettek kis családunk kutya-szerzési szándékairól. Úgy este kilenc tájékán aztán megcsördült a telefon, s egy nagymama keresett bennünket, aki a lapból értesült kutyaügyi érintettségünkről. Elmesélte, hogy a családjukban volt egy aranyos kutya, akit/amit(?) sajnos már nem tudtak tovább nevelni. Hónapokon keresztül próbálkoztak azzal, hogy találjanak egy új gazdát. Sikertelenül. Végül a napokban elvitték a menhelyre, de nagyon nagyon fáj a szívük utána/miatta. Azóta már kaját is vittek ki neki. Szóval ajánlotta, nézzük meg a kutyát, ha nincs még jelöltünk. Meglátjuk.

Egyébként milyen műsort nézünk esténként a Spektrumon? A póráz két végén címűt. Ráadásul több epizódot is vetítenek egymás utáááán. Kutyaszorítóba kerültünk.

Illatok

Reggel a Vérmezőn a hársfák alatt átvágva közelítettem meg munkahelyobjektumot. A Vérmező mindig klassz (kivéve anno, amikor még funkciója szerint is...), de most még annál is klasszabb. Vadgesztenyék. Hársfák. És a zöld illat. A zöld illat - és ez most nem szinesztézia. Kimos. Feltölt.

Felfelé a lépcsőházban aztán a második tájékán másféle illatok is megcsapnak. Kedves Lakónak macskája van. Macska időnként szép lassan kiaraszol a folyosóra is, s persze előszeretettel meg-megjelöli a terepet. Így mindent áthat az áthatolhatatlan szag. Elég elhaladnod ajtaja előtt, s már készen vagy tőle. Egyetlen pozitívuma, hogy minden alkalommal eszembe juttatja Szabó Magda Ajtaját. S látom magam előtt, hogy mi is lehet ott belül, s mi lenne ha egyszer feltárulna teljes valójában... Rémes lenne. De Szabó Magda mégis "sántít", hisz Emerencia ajtaja mögül átható fertőtlenítő-szag jött elő, míg... A fertőtlenítőt én se bánnám.

Az én percem

Lala a mai megyei lapban:

Az első felelősség
Többnyire úgy gondoljuk,ami a nyilvánosság előtt zajlik, ami a társadalom körében elismerést vált ki, maradandót hoz létre, az a fontos az életünkben. De vannak más fontos dolgok is.
Tízéves nagyfiammal hetek óta készülünk, hogy életében először egy kutya gazdája legyen. Már többször kilátogattunk a fehérvári Takarodó utcai kutyamenhelyre. Informálódtunk arról is, milyen feltételekkel lehetnénk egy későbbi vakvezető kutya átmeneti családja. Megsimogattunk az utcán több tucat kutyát, s "meginterjúvoltuk" gazdáikat is. A családi tanács egységre jutott a névadás tekintetében, s elindult a leendő helyszín előkészítése. S tulajdonképp számomra is boldogság, hogy része lehetek az élménynek, amikor a fiam először lesz felelős egy életért. Bár a világ nagy dolgaira ez nem lesz hatással, mégis tudom, hogy ennek a tavasznak a történéseiből egy kisember évtizedek múlva ezekre a percekre fog visszaemlékezni.

Ikonoklasztok és a karaktergyilkosság

Két ismeretlen fogalommal is találkoztam az elmúlt napokban.
Az első az ikonoklaszt.
Az ikonoklaszt az az ember, aki képes megcsinálni azt, amire a legtöbben azt mondanák, lehetetlen. Számára ugyanis ez a fogalom nem létezik, mert egyszerre csak bevillan a megoldás, és ettől kezdve nincs megállás, elindul és megvalósítja. Az ikonoklasztok, akik számára a válsággal együtt eljött a kiteljesedés, a lehetőségek időszaka is.
Egy angol agykutató tapasztalatai szerint az ikonoklasztok kevesen vannak, holott többen is lehetnének, ha nem ijednénk meg annyiszor. Mert eredeti ötleteink azért még akadnak. A félelmeink azonban megakadályozzák, hogy elinduljunk és megvalósítsuk legjobb terveinket. Sőt, az angol kutatók úgy találták, gyakorta szántszándékkal adunk „rossz” válaszokat egy-egy problémára, csak azért, hogy megfeleljünk környezetünk elvárásainak.

A karaktergyilkosság fogalmával a Friderikusz könyvben találkoztam először. Aztán a neten rákeresve láttam, hogy ez is elég újkeletű fogalom a közéletben. A karaktergyilkosság a jellemre vonatkozó megsemmisítő célzatú általánosítás. Tulajdonképp emberek tudatos lejáratása. Vagy talán nem is annyira újkeletű?

Isiségek

Illés lebetegedett. Így töményen együtt töltöttük a hétvégét. Talán az óvodai kiránduláson fázhatott meg csütörtökön.
Pákozdon jártak. Ahol "volt ott egy nagy oszlop, amire fel volt írva négy szám." "Milyen számok?" "Hát, várjál csak. Egy - nyolc- négy- nyolc"

Szakmát is váltott. Legutóbb még kukás akart lenni - "de az, aki hátul áll! - hogy tudjak szörfözni." Most újabb ötlettel állt elő.
"Rendőr leszek!" "???" "Mert annak van pisztolya és le tudja lőni a gonosz embereket." "Hát ez nem egészen jó ötlet. " "Na jó. Akkor csak a lábukra lövök majd."

Mit olvas...

... az utca embere? - címmel találtam egy aranyos blogot. Itt.

"Mit olvas az utca népe? Legalábbis buszon, villamoson, vonaton - ahol mi is látjuk. Amatőr, villám olvasásszociológia. - A meló: csak "lesd meg", mit olvasnak a közeledben, és írd meg ide, röviden, bármilyen körítéssel: lehet róla sztorizni is, amit kérünk, csak ennyi, pl.: "[író neve], harmincas férfi, étterem" vagy "tini lány, villamos1" - [Toborzószövegünk:] Legyen ön is szemfüles!"

Ilyen kutya - milyen kutya

Megint Kutya.
Tegnap Gödön jártunk a kutyásmentős mentőkutyákkal. Annyira édesek voltak! A kutyák is, és a fiatalok is. Ahogy simagatták a kutyát, s ahogy a kutya élvezte a figyelmet.
Gondoltam, ha már összefutottunk, meginterjúvolom szakértő kollégámat kutya-ügyben. A lányok ugyanis felvetették az Ability Parkban hallották, a vakvezető kutyákat úgy képezik, hogy először odaadják őket szoktatásra egy nagycsaládhoz. Milyen jó nagyszerű lenne már egy vak embertársunk leendő kutyáját nevelgetni! Na a kollégám szerint ez nem is olyan nagyszerű ötlet. Merthogy mi lesz egy év múlva, amikor vissza kell majd adni a kutyát. Hisz ő például véletlenül se válna meg tizenakárhány éves, már "nyugdíjas" kutyájától se, s persze egyiktől se a hatból. Ahogy néztem őt, amint teljes átéléssel ecseteli a kutyától való megválás lehetetlenségét, láttam magam előtt Bálintot, s már tudtam, sajnos számunkra is járhatatlan ez az út. Mert nincsenek kétségeim, hogy Bálint se fog kevésbé kötődni az ebhez...
Pedig közben megtudtam, hogy a vakvezető kutyusok nemcsak előre kiválogatott, okos, jól tanítható, barátságos ebek, de ráadásul a legnyugodtabb fajtákból - szemben a hiperaktív mentőkutyákkal.

Utak

Új bringás lévén - egy újszülöttnek pedig minden új - megdöbbenéssel tapasztalom a fehérvári kerékpárutak állapotait.
Az ugye nagyon klassz, hogy tegnap délután bicajjal pl. tíz perc alatt sikerült otthonról a Királykút lakónegyedbe eltekernem, ami kocsival minimum 15 perc otthonról ilyenkor. Másrészt a hivatalosan kijelölt kerékpárút viszont... Felejtsük el, hogy jön-megy az út jobb és baloldalán - azaz cirka másfél km alatt háromszor kell egyik oldalról a másikra átnavigálni mire az Interspárhoz érsz. Gondol egyet, s betér egy lakótelep belsejére. S ez nem is lenne talán akkora gond, ha időnként nem veszne el, s csak két sarokkal később tűnnének újra elő a táblák. Nagyrészt persze a gyalogosokkal közös használatban lévő, középen élénksárga vonallal kettéválasztott útról beszélünk, ahol is a gyalogosok hivatalosan is hol a jobb, hol pedig a bal oldalon haladhatnak. S mivel nincs ember, aki ezen a változó rendszeren kiigazodnék, így a járókelők természetesen többnyire épp ott vannak, ahol nem kellene.
Aztán a Vizivárosban hirtelen végeszakad az útnak. Innen a kedves kerékpáros józan döntésére bízatik, hol is halad tovább. A kétsávos út szélén vagy a járdán a gyalogosok közt araszolván. Először - gondolván nyíregyházi bringás múltamra, mikoris a kolesz harmadik emeletén tartott bicajommal nagybátran jöttem-metem a soksávos városi uatkon - mondjuk úgy cirka húsz évvel ezelőtt :P - szóval először az utat válaszottam. Csodálkoztam is, hogy érett férfiak miért tekernek a járdán!? Mígnem húsz centin múlt, hogy valaki előttem kivágta a parkoló kocsi ajtaját. Visszafelé már a járdán jöttem.
Akadnak más nehézségek is. Nem értem pl. hogy ha már kerékpárútról beszélünk, a padkákat miért nem tudják megszüntetni, miért csak esetleges, hogy normálisan át tudsz-e hajtani az úttesten, vagy épp kirepül a kosaradból a táskád, ahogy velem is történt.
Sebaj, este elhatároztuk, hogy szép lassan feltérképezzük a város összes kerékpárútját. Azaz van még remény, hogy jobb utakat is sikerül majd találni - ha azok épp nem is a mi környékünkön húzódnak.

Kédem én...

Ki lopta el Ronald McDonaldot?
Egy pesti pláza üzemeltetésén mesélték, hogy a rangos üzletből a kedves vásárlók a biztonsági őrség ellenére az utóbbi időben gyakorlatilag minden mozdíthatót elvisznek. Elvitték az üzletek elől a pénzgyűjtő plexi gömböt, de a wc-ből flexszel levágott mosdókagylót is. Kiviszik a reklámtáblákat, s mindent, ami nincs lebetonozva. A legabszurdabb talán mégis az volt, mikor valaki Ronald McDonalddal a vállán sétált ki az üzeletből. Elképzelem, amint otthon a kerti padon ülve nap nap után simogatja Ronald kezét.

Hol vannak a pszichiátriai betegek?
Egy orvoslátogató mesélte, hogy a Hárs hegyi Pszichiátria megszűnte óta gyakorlatilag nyoma veszett háromszáz betegnek. A gyógyszergyárak több hónap után egyértelműen látják, hogy egy speciális gyógyszerből, melyet az adott betegek szedtek sehol nem fogy el az ominózus háromszáz adag :P

Hová lesznek a halott kínaiak?
Vicceskedvű munkatársam azzal ugratta a másikat, hogy igen csak bátor, ha a kínaiból hozat magának tavaszi tekercset. Merthogy? Merthogy ki tudja mit tekertek bele :) Egyáltalán, ki látott már kínai fejfát bármelyik temetőben - pedig vannak itt egy páran. Hová lesznek a halott kínaiak?

Tizenhat éve

Tizenhat éve hűvös volt az április.
Tizenhat éve Lala épp az Ószövetség vizsgájára készült.
Tizenhat éve nem volt még mobil, de vonalas is csak a sarki fülkében.
120-as Skodánkba pattanva vágtáztunk a Péterffy Sándor utcai Kórház felé. S egész nap vártuk és vártuk, hogy végre szemtől szembe lássuk őt.
Aznap jó sokan érkeztek, s úgy tűnt estig senkinek se sikerült még komplikáció nélkül. A folyosón egy anyukát hoztak. Férje vigasztalni próbálta: " hidd el, a következő életben marad". Borzasztó volt, ott és akkor. Páran imádkozni kezdtek Csepelen, s még egy hosszú óra, s megint egy másik, s egyszer csak megérkezett.
Tizenhat éve szülők lettünk azon a kedd estén. Isten különleges áldása érkezett az életünkbe. Már tizenhat éve.

Szülinap

Péntek este az ifi jóvoltából szülinapi meglepetésben volt részem. Ifi után levezetésként sokszor megyünk még egy kört Lalával a városban, hisz a kicsik ilyenkor már többnyire alszanak. Így volt most is. Jó nagy körre sikeredett, egész a virágóráig. Visszatérve a Széchenyi téren összefutottunk Mátéval, aki titokzatosan közölte, hogy majd átküld valamit. A kapuban pedig hirtelen egy tömeg bukkant elénk, s énekelni kezdtek. Kiderült, már több mint félórája itt állnak a gyertyák körül- melyek közben szinte teljesen leégtek, mert mire felkészültek a meglepetéssel, mi leléptünk sétálni. Így felvették és feltették a netre. Amit ezeddig nem sikerült megnéznem, mert a gépemen nincs videonéző program, a régi gépünk totálkáros, a gyülijének pedig rossz a zsinórja. De bármilyen is a felvétel, ezúton is köszi szépen mindenkinek - külön azoknak, akik kivárták, hogy végre visszatérjünk :) Köszönöm szépen! Nagyon, nagyon örültem neki.

Tegnap délután is szülinapozni voltunk. Velencén. Domi és Beni második szülinapján. Annyira édes volt a sok-sok pici. Mindenki nagyon jól érezte magát. Illésünk azt mondta hazafelé, hogy ő is pontosan ilyen szülinapot szeretne majd. S persze Thomasos tortát.

Mi a neve?

Kutya.
Napjában többször visszatérő téma a családban. Persze többnyire - vagyis mindig - Bálint veti fel. Milyen is lesz a kutyánk! Hol fog lakni? Mit fogunk vele csinálni? S tegnap délelőtt pedig előkerült egy újabb kérdés: Hogy fogjuk hívni a kutyát?
Sokféle elképzelés látott napvilágot.
Több családtag a Pascal név mellett tette le voksát. Tekintettel azonban néhai Révész Pascal-ra, ki tágabb családunk átmeneti tagja volt hosszabb időn át, egyesek szerint nem lenne tisztességes vele szemben. Így új nevet kellett találjunk. Pascal apropóján próbálgattuk még a Newton, Einstein sőt Arisztotelész neveket is.
A Vacak-ot a többség megbélyegzőnek és mindennapinak találta.
Felmerült a Laktóz név.
Illés pedig előállt egy egészen eredeti megoldással: Gárdony. Legyen a neve, Gárdony.
Majd javaslatot tett a Huszonhat elnevezésre is.
Valaki felvetette, legyen inkább Szívbaj. Akkor rákiabálhatnánk ha ugrál: "Szívbaj, takarodj!"
Végül megtaláltuk!
Forest lesz a neve!
Mindenki egyetértett benne.
Ha sétálni visszük, majd lelkesen kiáltjuk: "Fuss Forest, fuss!"
A neve: Fores.
Már csak a kutyát kell megtalálnunk.

Húsvét

Mitől fél egy tízéves?

Bálint listája a tíz dolgoról, amitől a legjobban fél:
sötétség, világvége, műtét, szemorvos, fogorvos, orvos, hullámvasút, madárpók, farkas, medve

A "legtitkosabb félelme" - melynek közléséhez természetesen hozzájárult:
" A HALÁL-tól félek, mert az olyan rossz, hogy nem lélegzek és nem látok semmit és nem érzek semmit.

A legrosszabb álma:
"Egyszer azt álmodtam, hogy a színdarab végén (Valahol Európában) tényleg fejbe lőttek.

Időnként

Itthon ülök és várom, hogy együtt legyen a család. Hogy véget érjen minden szolgálat, minden program, minden feladat, hazajöjjön minden családtag, s hogy végre együtt lehessünk egy-két órát anélkül, hogy készülni kellene a következőkre, hogy kaput kellene nyitni egy bennrekedt autónak vagy épp errevetődött hajléktalannak.
Időnként szeretnék lenni csak úgy. Csak úgy mint minden normális ember. Aki magára zárja a házát, s ha van kedve kinyitja, ha van kedve nem. Aki eldönti otthon, hogy mikor megy imaházba, mert nem ott lakik belül. Aki lelkiismeret-furdalás nélkül lógathatja a lábát a nappalijában, s nem kell attól rettegnie, hogy meglátják, ha nem csillog a tükör a fürdőjében. Akinek az ajtaja nem hallatszik át, s nem kell abban a tudatban élnie, hogy ha akarja, ha nem bárki hallhatja minden konyhai beszélgetését anélkül, hogy ő tudna róla. Időnként ilyen egyszerű dolgokra vágyom. Időnként, amikor már nagyon hiányzik a magán élet.
Többnyire persze másként érzek, de időnként ... lennék csak úgy.

Két keréken

A reggel a kisteskóban indult. "Szolgálunk és főzünk". Folytatódott a délelőtt. Épp időben el is készültünk, és meglátogattuk a kisbabát. Majd családi ebéd. S Illés elszenderedett. Lala elővette a motort. Csak épp lemerült az aksi, így estig várni kellett, mire beindult. Némi mosás, pakolászás, s családi kirándulás a Decathlon játszóterére. Borival bicajjal mentünk. Felavattam az új bicajomat, amit a 40.szülinapomra kaptam. A konyhában várt, amikor hazatértünk Norvégiából. Mert közben, ahogy kedvenc szerzőm mondja: "negyven lettem csendben". A bicaj egyébként nagyon klassz. A kerékpárút építése miatt kicsit bonyolult volt kitekerni. Visszafelé viszont láttunk egy rakat rohamrendőrt, mert épp akkor kezdődött a Vidi pályán a meccs, s mindent elleptek a rendőrök a környéken. Apáék a kutyamenhelyen is jártak, de épp be volt zárva. Aztán kimotoroztunk Velencére. Kifelé a déli parton. Hazafelé az északin. Olyan klassz szombat volt!

Itthooon

Széder-esten a családom egyik fele. Fiaim álmát őrzöm.
Nincsenek szavak, milyen jó újra látni, érezni, ölelni őket. A fiúkat és a lányokat.
Jó, hogy jól vannak. Kipirulva, élményekkel tele. Az udvar, a kert, a természet, a szabadság, a tavasz örömeivel. S a találkozás örömével.
Délután érkeztünk. Télből a tavaszba. Hajnalban Osló körül még havas táj, befagyott fjordok.
Pesten mit tavasz, nyár várt.
Norvégia csudaszép. Bizton mondhatom. Akkor is, ha nem túl sokat láttunk belőle.
Hatalmas fjordok, hegyek. Tengeröblök. Csodás színek. Faházak és kedves emberek.

Fáradtság

"Olyan fáradt vagyok, mint egy asszony"- írta Ady. Merthogy szerinte ez a fáradtság legfelsőbb foka.
Eddig se voltam valami friss, ma pedig sikerült "rágyúrnom".
Egész nap mosok, vasalok és pakolok. Legalább az ötödik bőröndnél tartok.
Hajnalban Lalával Norvégiába utazunk egy hétre. Közben a család egyéb tagjaink a sorsát is le kell rendezni. Szóval pakolás. S holnap - talán - pihenés.
Ha a szálláson lesz internet, akkor előbb-utóbb jelentkezünk.
Ha nem, akkor is!