Reggel a Vérmezőn a hársfák alatt átvágva közelítettem meg munkahelyobjektumot. A Vérmező mindig klassz (kivéve anno, amikor még funkciója szerint is...), de most még annál is klasszabb. Vadgesztenyék. Hársfák. És a zöld illat. A zöld illat - és ez most nem szinesztézia. Kimos. Feltölt.
Felfelé a lépcsőházban aztán a második tájékán másféle illatok is megcsapnak. Kedves Lakónak macskája van. Macska időnként szép lassan kiaraszol a folyosóra is, s persze előszeretettel meg-megjelöli a terepet. Így mindent áthat az áthatolhatatlan szag. Elég elhaladnod ajtaja előtt, s már készen vagy tőle. Egyetlen pozitívuma, hogy minden alkalommal eszembe juttatja Szabó Magda Ajtaját. S látom magam előtt, hogy mi is lehet ott belül, s mi lenne ha egyszer feltárulna teljes valójában... Rémes lenne. De Szabó Magda mégis "sántít", hisz Emerencia ajtaja mögül átható fertőtlenítő-szag jött elő, míg... A fertőtlenítőt én se bánnám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése