Egy folyóparton néztem a lassan fodrozódó vizet, amikor megláttam az árral sodródó csónakot. Az üres csónak maga után vonszolta kötelét is. Az elázott kötél jelezte, hogy valahol fogságból szabadult a lélekvesztő. A víztömeg a hátán vitte a csónakot. Az látszólag szabad volt, mégis a folyó kiszolgáltatott rabjaként sodródott az árral.
Vajon meddig űzi még szabadnak vélt fogsága?
A távolból egy motoros jármű hangja közeledett. Utasai izgatottan kanyarodtak a szabadon lefelé araszoló csónak elé. Hirtelen egy kéz nyúlt a vízben úszó kötél után. Ügyes mozdulattal megragadva gazdái felfelé húzták megtalált csónakuk. Fel, az árral szemben. S a csónak fogsága ezzel véget ért.
E ritka és rövid jelenet tipikus példája nemcsak a fizika törvényszerűségének, hanem a közeledő pünkösdek is.
A magányosan sodródó csónak és motoros társa között csupán annyi volt a különbség, hogy míg előbbi a szabadság fogjaként az árral sodródott, addig a másikon a kéttagú legénység helyzetét nagyban megkönnyítette egy erőforrás: a motor. A motor segítségével utasait, majd a bajba jutott csónakot is könnyűszerrel célba segítette. Nemcsak lefelé volt gyorsabb szabadon csorgó társánál, de felfelé, az árral szemben is megállta a helyét. Mert a folyó sodrásánál nagyobb erő dohogott a csónak hátuljában.
Az élet sodrását csak csónaklétünknél nagyobb erővel lehet legyőzni. Saját életünk mellett másokért is felelősséget vállalva, felfelé tartani az árral szemben? Ez többet kíván, mint emberi erőfeszítés. Ő az emberfeletti. A minden emberi szükséget betöltő mennyei erő érkezett pünkösdkor erre a Földre a Szentlélek személyében. Ma is kész segíteni, hogy életünk erőt vegyen, fordulatot vegyen, s kész vezetni. Szemben az árral, egészen a Forrásig.
"Erőt vesztek, minek után a Szentlélek eljön reátok."
3 megjegyzés:
Valahova? Ide... Tetszik! :-)
Irhatna többet a Lala... :) talán az is ilyen jó lenne :)) Biztatni kéne?
A háttér meg más lett, azt hittem eltévedtem :)
jóóó
Megjegyzés küldése