Kommunizmus története elmebetegeknek

Zseniális darab és nagyon jó színház.

Matei Visniec román származású ma Párizsban élő író. De nemcsak ott élt, így tudta miről ír. Francia nyelven írta meg a kommunizmus történetét . Elmebetegeknek. Aztán az ősbemutató Temesváron épp magyar nyelven volt. S ha jól látom, kis hazánkban pedig először - de biztos, hogy nem utoljára - itt Fehérváron a Vörösmarty Színházban.

Már a darab címe is magasra teszi a lécet, de sikerül megugornia. Komédia és tragédia. Szatíra. Máskor meg groteszk, s néha már abszurd. Mesésen vicces és hátborzongatóan valóságos. Legalábbis azoknak, akik éltek akkor, amikor ez az elmebetegség még közveszélyes volt. Szürreális. Szédületes, ahogy szédületes tempóban váltják egymást a jelenetek, a dalok, a táncbetétek. Félelmetes, ahogy egyetlen gesztusból beugrik ezer gyerekkori emlék, amiről nem is sejted, hogy emlékszel rá. Humoros és szórakoztató jelenetek tömege. Igazi színház. Minden részletében átgondolt, megformált. Minden jelenet kijátszva, minden gesztus odatéve. Az elmebetegek szabad zónája - a szabadok elmebetegsége. Gulág. Kulákok. Kolhozok.Osztályharc - "ível a szó". "Sztálin, a világosság, aki fényt hoz életünkbe. Szálin, az érték, az örök." Ó. Sztálin temetése. Vagy mégse? "Sztálin él. És amíg ő él, addig mi is tudjuk, hogy élünk, mert az ő élete azt jelenti, hogy mi bármikor meghalhatunk, és amíg mi bármikor meghalhatunk, addig bizonyos, hogy még élünk.."

Hát kb. ennyi.

Meg a Nagy Honvédő Háború. És Gagarin.

Jut eszembe, ma reggel az MR1-en Farkas Bercit hallottam. Mert épp ma harmnc éve, hogy meghódította a világűrt. Ott hallottam azt is, hogy miután visszatért, többet már nem repülhetett vadászgépen, mert a szocializmus nemzeti hősét nem kockáztathattuk, nehogy úgy járjon, mint Gagarin... Hát ez a közel s távol történelem. A kommunizmus története, nem csak elmebetegeknek.