Véletlen az, ami úgy történik meg, hogy még csak nem is sejtjük, hogy megtörténhet velünk. De ezek csupán számunkra véletlenek. Valaki már vélekedett rólunk, mielőtt mi a véletlennek vélt dolgainkat átéltük.
Úgy vélem, mikor véletlen dologba keveredünk, a kérdés csupán az lehet, hogy mi Isten véleménye erről a helyzetről. Ha jó dolgok érnek véletlenül, akkor nincs sok kérdésünk. Csak ámulunk, és bámulunk, és élvezzük "véletlen" helyzetünk előnyét. Hanem amikor a véletlennek vélt helyzetek összekuszált dolgokat raknak elénk, akkor is hajlandóak vagyunk-e azt vélni, hogy mielőtt ez megtörtént, Valaki már korábban vélekedett helyzetünkről.
Sőt vélelmezi azt, hogy benne bízunk, tőle kérünk tanácsot, segítséget.
Így az, ami véletlenszerűen tör ránk romlásunkra, az Isten véleményét kikérve és benne bízva: erősségünkre lesz.
Ez a hit kezdete.
Véletlen hit nincs!
Ezt a döntésünket mindig tudatosan hozzuk meg, hogy a félelem, harag, bosszú, vagy rettegés helyett- helyet engedünk a hitnek.
Úgy vélem, ez a kiút. Mindenből!
Ekkor kezdődnek el azok a véletlenszerű dolgok az életemben, amik nagyon is vélelmezik Isten létét. Ha ilyen történik velünk, akkor megtanuljuk, hogy a kárunkra ránktörő véletlenek sorozata hirtelen megszakad, mert Ő tudatosan közbelép: a javunkra. Véleményem szerint ez a boldogság kezdete.
S hogy vannak-e véletlenek? Hát persze! addig míg rá nem jövünk, hogy mégsincsenek.
Példabeszédek 3:13-18
1 megjegyzés:
Véletlenül elolvastam ezt a bejegyzést és... :D na tényleg nincsenek véletlenek.
Megjegyzés küldése