Irány a tenger!

"Ez a tenger sóóóóóós!" - kiáltja döbbenten Illés miközben sokadik alagutat vájja a homokba és várja a nagy hullámot, ami majd elmossa a várat, hogy sokadszor is újrakezdhesse az építkezést. Kitartóan hordja a vizet, ás és falaz. Csöpögtet. A csöpögtetős egy új technika. Egész nap képes a parton térdelni. Mit érdekli őt a fürdés vagy a játék! Ha tenger, akkor építkezés, építkezés, építkezés.

"Láttam egy medúzát! Igazi medúza volt! Gyere apa... nézd meg, olyan mint ..." "Találtam egy kagylót! Ez nemcsak a váza, benne van még az élő kagyló!" "Kisrákok! Kisrákok! Ezek kisrákok, gyertek gyorsan!" Bálint nem tud betelni a halakkal, rákokkal, algákkal, sirályokkal. Ha tenger, akkor ezerféle élővilág.

"Ússzunk beljebb. Mindjárt jönnek a hatalmas hullámok, próbáljuk felugrani rájuk." Banán és jetsky. Crazy shark. Próbáljuk ki. Azzal menjünk, amin csak a kezeddel kapaszkodsz és a kanyarokban hatalmasakat dob rajtad. Az adrenalin felszökik, a második másodpercben már csak a sikoltás marad, hisz semmit se látsz az arcodba csapódó vízpermettől. De Sárát ez cseppet se zavarja. Ha tenger, akkor mozgás, sport és új kalandok.

Hosszú séta a parton. Valami távoli néptelen romkikötő felfedezése. Különleges fényképek. Hajnali kelés, sötétben botorkálás, napfelkelte a tengernél. Repülő sirályok. Tajtékzó hullámok. Homokba mosódó lábnyomok. Ezernyi szín, fény, arc és mozzanat. Ha tenger, akkor végtelen sok téma, amit megörökíthet, aki észreveszi a részleteket.

Hurrá, nyaraltunk!

Eltűntünk egy ideje. Buli-gáriában (ahogy Isi mondta"hát ezek a buli-gárok...") jártunk a Naposparton.
A történet valamikor kora tavasszal kezdődött egy családi tanács/imád-kozással, mikoris meg hánytuk, vetettük, hová és hogyan is szeretnénk idén családilag pihenni menni. Olaszország volt a nyerő. A beszélgetést nyomban imádság követte - lévén a nyaraláshoz szükséges forrásaink nem e világból valók. Isten nagyon kegyelmes és szavakkal nem lehet megfogalmazni mekkora hálával is tartozunk neki azért a szerető gondoskodásért, mellyel felénk fordul. Következő héten egy borítékban egy összegben átadta nekünk egy küldönc (a földi feladó kilétét máig homály fedi) a nyaralásunk teljes összegét. Dicsőség az Úrnak, és áldás és köszönet ismeretlen eszközének! Szóval a forrás már megvolt, csak a kivitelezés hárult ránk, ami - valljuk be - jóval kellemesebb feladat. Olasz kempingeket próbáltunk befoglalni, de ezt előre nem lehetett. Így végül más megoldások felé is keresgéltünk. A menyegzők sokasága bekorlátozta a lehetőségeinket, mivel csak egyetlen szombaton lehettünk távol Fehérvártól. Az apartmanok pedig széles Európában szombattól szombatig foglalósak. Egyetlen kivétel akadt: Bulgária. Apa már járt ott negyedszázada. A hírek szerint azért azóta már sokminden megváltozott. Az internet áldásainak köszönhetően végül egy angol utazási irodától sikerült befoglalnunk egy klassz apartmant a Naposparton. Pontosan ugyanazért az összegért, amiből Olaszhonban a sátorainkat verhettük volna fel ( a zuhanyzásért már külön kellett volna fizetni) itt egy új épültben egy ötven négyzetméteres full felszerelt, liftes, légkondis, úszómedencés apartmant kaptunk. Öt percre a tengertől.

Az indulás előtt hetekkel elkezdődött a visszaszámlálás. Minden reggel azzal keltünk a fiúkkal, hogy már csak.... nap. Aztán a szombati menyegzőnek és a vasárnapi istentiszteleteknek köszönhetően az utolsó napok már gyorsan teltek. Mire besötétedett a fél ház már az autóban várta, hogy útra keljünk. Majd elkezdődött a hosszú utazás. Talán ez volt a nyaralás leginkább felejthető része, mert a határ után az utak vonnak még némi kívánnivalót maguk után... és a sok-sok sebességkorlátozás meg rendőr meg lassúzás - na de annál felemelőbb volt a megérkezés.

Folyt. köv.

nem sodor, nem perzsel...

"Ha vizen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izrael szentje, a te szabadítód!" Ézs. 43:2-3.

Időnként az ember abba a tévhitbe ringatja magát, hogy ha Istennel jár, akkor az útját nem keresztezik majd folyók, rá nem tűzhet a perzselő nap, mesziről kerüli őt minden szenvedés. Vagy ha folyók felé is tévedne, hát azok majd szétnyilnak, amint lába vizüket érinti - hogy ő száraz lábbal, problémamentesen kelhessen át a túlsó partra. Aztán itt van ez a nagyon klassz ígéret Istentől, hogy Ő velünk van, volt, lesz - és megszabadít. Csakhogy az ígéretben burkoltan ott van a pillanat, amikor az ember a folyó közepén nyakig a vízben felteszi a kérdést: elsodor vagy nem sodor. És ez az a perc, amikor igazán emlékeznie kell az ígéretre. Mert a sodrás közepén állva egy idő után talán már egyszerűbb lenne elengedni magam és sodortatni azzal a folyóval, had vigyen. De Isten embereként holmi folyók nem vihetnek kényük-kedvük szerint ide-oda, mert utunknak meghatározott célja van, mert a folyók csak átmenetileg keresztezik, nehezítik ezt az utat - s Isten látja, tudja, meddig bírjuk még a sodrás közepén. Izrael Szentje a kellő pillanatban szabadításunkra siet, célba segít. Megígérte.

Heti igém

Ézs.32:7-8.
"A gazembernek gonoszak az eszközei és galádságot tervez: hazug beszéddel megrontja az alázatosokat. De a nemeslekű nemesen gondolkozik, és kitart a nemes dolgok mellett."

Emberek, kitartás!

Tábori

Valami erdei kóborneten lehetek. Szob és Márianisztra között a Malomvölgyben.
Narniás gyerektábor.
Ma: Napszúrós hőség. Csoportfoglalkozások. Sorversenyek. Kívánságműsor. Dinnye. Éjszakai túra a Dunához. Mint aki a sinek közé esett... Illés mindig a nagyokkal. Illés focizik - és szóvá teszi, hogy az apa nem veszi őt komolyan, mert mindig direkt úgy tesz, hogy nyerni tudjon :P
Bálint az angyalkáját várja. Sárát alig látjuk. Talán a patakban?
Holnap hazafelé, hisz szombaton Mogi és Áron napja :)

kezdődik

hát eljött ez a délután is.

hónapok óta izgatottan vártuk a júliust, amikoris a gyülekezetben minden szombaton tanúi lehetünk annak, hogy egy-egy pár életre szóló szövetséget köt (pontosabban a negyedik szombaton nem itt, hanem az ellelben köt szövetséget szia és jegyese, zoltán)

s most elérkezett az első menyegző délutánja.

a nagyteremből a "rejtsmostel" dallama hallatszik, s a csengő is egyre gyakrabban szól a lépcsőházban. az ebédlőasztal körül a székek támláin kisebb-nagyobb fehéringek várják, hogy gazdáik magukra öltsék őket. a fiúk még a fürdőkádban, de apa már a dicsőítőkkel imádkozik. egy óra múlva megérkezik a gyülekezet, a vendégsereg, majd szabina és erik is. hisz a mai nap róluk szól.

nagyszerű dolog istennel élni, járni szövetségben - s nagyszerű, hogy e szövetség grátiszaként ő e földi viszonylatra is megajándékoz bennünket egy szövetségestárssal

egri

egerben és noszvajon jártunk a múlt hétvégén - illetve lala már korábban is. ő be is gyalogolta a környéket a pár napos egyedüllét alatt. gyalogosan járt egerben és bogácson is. mi pedig pénteken mentünk utána a gyerekekkel. aztán szombaton megérkezett papi-mami és a tesók/unokatesók serege. és persze az elengedhetetlen síkfőkúti esőzés. mert ha ott vagyunk, mindig esik, mindig nyakig érő sár van és beszorulni kényszerülünk kis házikónkba.
viszont esők ide-oda - sétálni is volt lehetőségünk két-három alkalommal. s be kell valljam, noszvaj és síkfőkút egyre jobban tetszik. pedig a legkedvesebb helyemen most nem is sikerült megfordulnunk. egyre szebb és hangulatosabb a falu. egyre több apró házikót újítanak fel - valószínűleg nem épp a helyiek. és egyre több új ház épül a régiek stílusában - ami szintén dicsétes és sajnos elég ritka manapság.
szombati bográcsozás, ikerszülinapozás és sárral való küzdelem után vasárnap a helyi iskolában voltunk az északi misszióskerület konferenciján. az is klassz volt.
hazafelé aztán egerben a várfalakat látva bálint felvetette, hogy jó lenne felmenni a várba, hisz úgyis épp az egri csillagokat olvassa most. s mivel a várhoz egészen közel az út mellett volt néhány üres parkoló (lévén akkor már este nyolc óra) hát hirtelen ötlettől vezérelve megálltunk és felsétáltunk a várba. este lévén, már csak sétálójegyeket kaphattunk. a turisták is messze jártak már. rajtunk kívül ha két család lézengett az egész várban. de milyen jó is volt!!!! klasszabb nem is lehetett volna. sétáltunk a várfalalkon. megnéztük a bástyákat, gárdonyi sírját, a kutat a várat. bálint azóta sokkal nagyobb lelkesedéssel olvassa az egrit. s mivel megígértem neki, hogy ha augusztusig kiolvassa, augusztusban egy egész napra lejövünk a várba, s megnézzük az összes kiállítást, várbörtönt és alagutat... most napjában 5-6 fejezetet is szó nélkül kiolvas.
olyan furcsa érzés, hogy az én kicsi fiam már hatodikos és egrit olvas. majd húsz éve, amikor dolgozni kezdtem, az első osztályomban tanítottam az egrit. volt egy tibike, aki tizennyolcszor olvasta a regényt, s a szünetekben mindig rajtam lógott, hogy kibeszéljük, milyen klassz is volt ez meg az az epizód... ma meg az én kisfiam rohan ki a konyhába és mesélni, hogy gergő meg a tulipán... az én fiam. klassz dolog, hogy most neki magyarázhatom a háromrészre szakadt magyarországot, vagy a végvári vitézek életét és törökbálintot.

(sajnos a letöltőkábelem elveszett, így a fotókra még várni kell)