Eltűntünk egy ideje. Buli-gáriában (ahogy Isi mondta"hát ezek a buli-gárok...") jártunk a Naposparton.
A történet valamikor kora tavasszal kezdődött egy családi tanács/imád-kozással, mikoris meg hánytuk, vetettük, hová és hogyan is szeretnénk idén családilag pihenni menni. Olaszország volt a nyerő. A beszélgetést nyomban imádság követte - lévén a nyaraláshoz szükséges forrásaink nem e világból valók. Isten nagyon kegyelmes és szavakkal nem lehet megfogalmazni mekkora hálával is tartozunk neki azért a szerető gondoskodásért, mellyel felénk fordul. Következő héten egy borítékban egy összegben átadta nekünk egy küldönc (a földi feladó kilétét máig homály fedi) a nyaralásunk teljes összegét. Dicsőség az Úrnak, és áldás és köszönet ismeretlen eszközének! Szóval a forrás már megvolt, csak a kivitelezés hárult ránk, ami - valljuk be - jóval kellemesebb feladat. Olasz kempingeket próbáltunk befoglalni, de ezt előre nem lehetett. Így végül más megoldások felé is keresgéltünk. A menyegzők sokasága bekorlátozta a lehetőségeinket, mivel csak egyetlen szombaton lehettünk távol Fehérvártól. Az apartmanok pedig széles Európában szombattól szombatig foglalósak. Egyetlen kivétel akadt: Bulgária. Apa már járt ott negyedszázada. A hírek szerint azért azóta már sokminden megváltozott. Az internet áldásainak köszönhetően végül egy angol utazási irodától sikerült befoglalnunk egy klassz apartmant a Naposparton. Pontosan ugyanazért az összegért, amiből Olaszhonban a sátorainkat verhettük volna fel ( a zuhanyzásért már külön kellett volna fizetni) itt egy új épültben egy ötven négyzetméteres full felszerelt, liftes, légkondis, úszómedencés apartmant kaptunk. Öt percre a tengertől.
Az indulás előtt hetekkel elkezdődött a visszaszámlálás. Minden reggel azzal keltünk a fiúkkal, hogy már csak.... nap. Aztán a szombati menyegzőnek és a vasárnapi istentiszteleteknek köszönhetően az utolsó napok már gyorsan teltek. Mire besötétedett a fél ház már az autóban várta, hogy útra keljünk. Majd elkezdődött a hosszú utazás. Talán ez volt a nyaralás leginkább felejthető része, mert a határ után az utak vonnak még némi kívánnivalót maguk után... és a sok-sok sebességkorlátozás meg rendőr meg lassúzás - na de annál felemelőbb volt a megérkezés.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése