Kezdet

Reggel megint egy új tanév kezdődik. Kinek hányadik. Egyeseknek az első. Másoknak az utolsó az adott helyen. Nekünk több szempontból is utolsó ez a 2010/11-es. Borinak a gimiben. Isinek az oviban. És a családnak is ilyen formában, ahogy most együtt egy családként éldegélünk. Hisz ha Bori jövőre egyetemista lesz... ez lesz az utolsó közös kis családi évünk. Egy év múlva ilyenkor nagy valószínűséggel már egy kollégiumba költöztetjük őt. Illés pedig - a mi kicsikénk - iskolás lesz. Erre még nehéz gondolni is. De "szoktatom szivemet a csendhez", és hálát adok mind a 365 előttünk álló hétköznapért. Hisz ezek a szürke őszi,téli, sulis, fáradt, rohanós vagy épp punnyadós hétköznapok azok a drága, drága napok, amikor még mindeki itthon van - amikre majd úgy emlékezünk "amikor még mindenki otthon volt". Simone Weil sorai jutottak eszembe ma este megint: "Meg kell tanulnunk vágyakozni arra, ami a miénk." - és mennyi, mennyi mindenünk van!

Gyerekhatárok

"Az ember jelleme egyben a sorsa is. A jellem nagymértékben meghatározza , hogy ki hogyan boldogul az életben. Hogy képes lesz-e szeretni másokat és jól végzi-e a munkáját, az attól függ, hoyg milyen képességeknek van birtokában. Napjaink társadalma számos mentséget és kibúvót kínál az emberek viselkedésére, s ennek következtében sokan nem értik, miért nem működik az életük. Problémáink többsége saját jellemünk hiányosságaiból fakad. Aki belül erős, az még a nehéz körülményeket is le tudja küzdeni, míg a jellembeli gyengeségek gyakran kudarchoz vagy csalódáshoz vezetnek. Ha például nem fejlődött ki bennünk a megértés és megbocsátás képessége, könnyen elveszíthetünk egy olyan kapcsolatot, amelyben ezekre a tulajdonságokra lenne szükség. Vagy ha nehéz időszakon megyünk keresztül és türelemre vagy vágyaink késleltetésére lenne szükség, de képtelenek vagyunk erre ugyancsak kudarcot fogunk vallani. Bátran állíthatjuk tehát, hogy életünk minőségét nagymértékben meghatározza a jellemünk....

Ha a jellemen múlik, hogy kire milyen jvő vár, akkor - a gyereknevelés elsődleges céljaként - olyan jellemvonások kialakítására kell bátorítanunk gyermekünket, amelyek segítségével biztonságosan, eredményesen és boldogan élheti majd az életét. "

" Legtöbben nem gondolkodunk a jövőn. A jelen feladataira koncentrálunk, mindig az éppen aktuális problémákkal igyekszünk megbírkózni... pedig fél szemünket a gyerek jövőjén kellene tartani, hiszen a nevelés egyik legfőbb célja, hogy érett felnőtté váljon."

Dr. Henry Cloud és Dr. John Towsend : Gyermekhatárok

Számomra hasznos volt, ajánlom minden szülőnek.

Világok

Megadással sodródunk a mindennapok teeindői, fontosabbnál fontosabb -nak látszó?- dolgai között. Egyik hívás a másik után, egyik helyszínről a másikra rohanva. Észrevétlen darál be a látható kavalkádja.

Aztán időnként megállít, lelassít egy másik világ, a láthatatlan érintése. Azé a világé, amelyben nincs változás, se árnyéka annak, amelyben nincs rohanás, hisz idő se létezik. Bár a másik világ szabad akaratunkat tiszteletben tartva ránk hagyja, hogy ebben a láthatóban a fontososat, rohanósat játsszuk, alkalmanként diszkréten jelzi felénk: van más is, van több is, akadna fontosabb.

A halál megérinti az életet? vagy inkább az élet - a romolhatatlan, örökkévaló - érinti a romlandó, mulandó, halott világot? Valaki átlép egyikből a másikba - s a körülötte lévők hirtelen szembesülni kényszerülnek az elkerülhetetlen valósággal.

Egy átlagos kedden beülsz az autóba, magadra rántod az ajtót és elindulsz, hogy meglátogass valakit. Aztán egy telefon és meg kell értsd, bár elindultál, de hozzá már nem tudsz megérkezni, ez a találkozás ebben a dimenzióban már soha nem jöhet létre.

Vagy e látható világ vitathatatlan vívmányainak köszönhetően valaki elköltözte után is szólni képes hozzád a múltból. Hallgatod, hogyan is látta Istent, hogyan is látta a világot, amikor hinni kezdett a láthatatlanban. Megrázó szavaival szembesülni így, innen. S megrázó beleborzongni, hogy ha már itt is jegyezve vannak szavaink, mi lesz "ha majd az égi határon innen elvámoltat az Isten". Hogy súlya van leírt és kimondott szavainknak.

Különös volt, hogy Marina a 16.Zsoltár sorait (8-10.) választotta bemerítési igéiül - s így ezek a megvallások szóltak hozzánk tőle a temetésén. Ancika néni is pont ezeket az igéket hallotta utoljára ezen a földön. Dávid bizonyságtételét:
"Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szivem és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Mert nem hagysz engem a holtak hajázában, nem engeded hogy híved leszálljon a sírba."

Hurrá nyaraltunk! - Neszebár

A világörökség része. Több mint háromezer éves. Tüneményes. Még a szélviharban és a szakadó esőben is. Magányos szélmalom.Több száz éves bizánci templomromokromok. Sikátoros apró utcák. Faborításos különleges házikók sora. Boltívek. Cserépberakásos faldíszek. A legváratlanabb helyeken felbukkanó galériák és utcai kiállítások. Csupán a sok-sok turista és bazár töri meg az idilli hangulatot.

Először egy közelgő viharral érkeztünk. Aztán a vihar elől az egyik sikátorból egy tengerre néző hangulatos kis étterembe menekültünk. A pazar kilátás még a háborgó tengerért is kárpótolt. Amolyan világvégi meredély volt. Ilyet Szirakúzában láttam egyszer - amikor az ablak alatt már semmi más, csak mindenütt a tenger. A mélységben és a messzeségben.

A vihar a túristákat is elüldözte - igaz, végül mi is megadtuk magunkat, és esernyőinkbe kapaszkodva rohantunk a buszhoz.

Később újra visszajöttünk. Bejártuk a kikötőt, a napsütötte romokat. Megküzdöttünk a turisták áradatával. Újabb és újabb helyeket fedeztünk fel. Akkor a hőség miatt kellett hazamenekülnünk. De az már biztos, hogy Neszebár apró utcácskái, házai és éttermei még jó néhány felfedezetlen látnivalót tartogatnak - ha netán egyszer visszatérünk.

19

Kedden lettünk 19 éves házasok. Mivel délután a Verőcei gyüliben volt egy megtisztelő feladatom, úgy döntöttünk, a Dunakanyarban ünnepeljük meg a házassági évfordulónkat. Motorral mentünk, ami önmagában is élmény volt. Jó volt megérkezni, találkozni az ottaniakkal. látni az új gyülekezeti helyiséget és a sokféle programot. Az "előadás" után aztán a Duna-parton egy verőcei család éttermében vacsoráztunk. Majd átmotoroztunk Szlovákiába és a Pilisen meg a Vértesen keresztül érkeztünk haza. Vízátfolyásokból visszamaradt kőtörmelékekkel borított kanyargós erdei utakon. Otthonfelejtett pulóverek miatt kicsit fázósan utaztunk.
Zsámbékon felmentünk a romtemplomhoz sétálni, és azon gondolkodtam, mennyi ilyen csoda havar tőlünk karnyújtásnyira - jó lenne szép sorjában felfedezni őket.

hegyi bicó

olyan sokféle ajándék, élmény adatott . lala például megismerkedett a hegyi-kerekezés rejtelmeivel. csodáltam, hogy képesek volt hajnalban kelni. órákat tekerni úttalan utakon hegyre fel, hegyről le a több km-re lévő tengerszemhez. jó volt látni "elvetemült" pásztortársaival, ahogy szervezkednek, szerelik a bringákat, és ahogy hazatérnek a hegyek meghódítása után.

hegyek között

boldogságos kope

boldogságos öt napot tölthettünk szlovéniában egy síparadicsomban a kopén. tizenhárom másik házaspárral és istennel közösségben, mindentől távol, de sok csodaságos dologhoz és egymáshoz nagyon közel. épülhettünk és építhettük egymást : a házasságunkat, a barátságainkat.

többnyire akkor lep meg isten ilyen ajándékokkal, mikor nem is számolunk vele, mikor nem tervezzük, reméljük. olyan kedves, olyan jó hozzánk. bőségesebben megáld, mint kérni vagy elgondolni tudnánk. halleluja.