Kezdet

Reggel megint egy új tanév kezdődik. Kinek hányadik. Egyeseknek az első. Másoknak az utolsó az adott helyen. Nekünk több szempontból is utolsó ez a 2010/11-es. Borinak a gimiben. Isinek az oviban. És a családnak is ilyen formában, ahogy most együtt egy családként éldegélünk. Hisz ha Bori jövőre egyetemista lesz... ez lesz az utolsó közös kis családi évünk. Egy év múlva ilyenkor nagy valószínűséggel már egy kollégiumba költöztetjük őt. Illés pedig - a mi kicsikénk - iskolás lesz. Erre még nehéz gondolni is. De "szoktatom szivemet a csendhez", és hálát adok mind a 365 előttünk álló hétköznapért. Hisz ezek a szürke őszi,téli, sulis, fáradt, rohanós vagy épp punnyadós hétköznapok azok a drága, drága napok, amikor még mindeki itthon van - amikre majd úgy emlékezünk "amikor még mindenki otthon volt". Simone Weil sorai jutottak eszembe ma este megint: "Meg kell tanulnunk vágyakozni arra, ami a miénk." - és mennyi, mennyi mindenünk van!