A világörökség része. Több mint háromezer éves. Tüneményes. Még a szélviharban és a szakadó esőben is. Magányos szélmalom.Több száz éves bizánci templomromokromok. Sikátoros apró utcák. Faborításos különleges házikók sora. Boltívek. Cserépberakásos faldíszek. A legváratlanabb helyeken felbukkanó galériák és utcai kiállítások. Csupán a sok-sok turista és bazár töri meg az idilli hangulatot.
Először egy közelgő viharral érkeztünk. Aztán a vihar elől az egyik sikátorból egy tengerre néző hangulatos kis étterembe menekültünk. A pazar kilátás még a háborgó tengerért is kárpótolt. Amolyan világvégi meredély volt. Ilyet Szirakúzában láttam egyszer - amikor az ablak alatt már semmi más, csak mindenütt a tenger. A mélységben és a messzeségben.
A vihar a túristákat is elüldözte - igaz, végül mi is megadtuk magunkat, és esernyőinkbe kapaszkodva rohantunk a buszhoz.
Később újra visszajöttünk. Bejártuk a kikötőt, a napsütötte romokat. Megküzdöttünk a turisták áradatával. Újabb és újabb helyeket fedeztünk fel. Akkor a hőség miatt kellett hazamenekülnünk. De az már biztos, hogy Neszebár apró utcácskái, házai és éttermei még jó néhány felfedezetlen látnivalót tartogatnak - ha netán egyszer visszatérünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése