Sajnos nincs annyi időnk és lehetőségünk a túrázásra, amennyit szeretnénk. Másrészt hálásak vagyunk Istennek, mert mindig kegyelmes hozzánk, amikor alkalmunk adódik kiszabadulni a természetbe.
A tavaszi szünet zsúfoltsága miatt csak húsvét hétfő délután maradt pár szabad óránk, így a Várgesztes-Kőhányáspuszta közötti alig 5 km-es távot céloztuk meg a fiúkkal. Aznap elég esős volt az időjárás, de nagyon mehetnékünk volt már, így autóba ültünk és szakadó esőben hajtottunk végig a Vértesen. Várgesztesen már nem esett, hát nekivágtunk a hegyeknek. Épp kikerültek a fellegek. Miután beültünk az autóba, megint eleredt az eső.
Most szombaton a Kőhányás-Gánt távot gyalogoltuk végig.Ez már egy 13 km-es szakasz. Épp az a táv, amit kellő odafigyeléssel meg tudnak tenni a fiúk is. No meg akuyta, mert ő se maradhat otthon. A kutya miatt kellett autóval mennünk. Kettővel,. Egyiket Gánton hagytuk, másikkal elviharoztunk Kőhányásig. Ideális tavaszi kirándulóidő fogadott. Az erdő tele volt színes virágokkal, bogarakkal, lepkékkel. Egy szakaszon a fiúk rá is kaptak a lepkefogásra, s alig akartak továbbjönni. Egyébként ez a túráink gyenge pontja: a fiúk leginkább megállni és játszani szeretnek a túrák alatt. A legkülönfélébb helyeken, a legapróbb csekélységekkel bármeddig eljátszanának. Főleg, ha tudják, hogy mennünk kellene. Indulás előtt alkuk köttetnek a megállók számáról és hosszáról. Most pl. egy márványtörmelékkel feltöltött útszakaszon a márványdarabkák széttörése varázsolta el őket. De a Csáki vár romjait is értékelték. Ehhez egyébként kitérőt tettünk meg, mert a neten valami várromnak véltük, aztán kiderült, hogy csak az alapok maradtak - no meg egy tábla "várromok a Vértesben". Pedig szegény Crédót is felcibáltuk a meredek ösvényen.
Nagyjából a táv felén, a mindszentpusztai túristaház mellett volt a következő pecsételő-hely: a romos ház mellett egy oszlop oldalán. Itt újabb pihenőt iktattunk be, és mivel ez már vagy az ötödik volt, megbeszéltük, hogy minimum 45 percet folyamatosan haladunk majd. Az utolsó, Gántra vezető 5,6 km-es szakasz megint csak más volt, mint minden eddigi. Egyik része egy hatalmas ősbükkösön haladt át. Egy keskeny ösvény kanyargott a magas aljnövényzett között. A legszebb erdő, ahol eddig jártunk. Aztán egy fenyves következett. No meg a pihenő. Majd egy erdei útjelző kellemes meglepetéssel szolgált. Megtudtuk, hogy gyorsabban haladtuk, mint reméltük, s már csak egy fél órás táv van vissza Gántig.
Az utolsó két km-t egy lankákkal szegélyezett völgyben haladt. Előttünk a völgyben a gánti templomtorony, mellettünk a szélborzolta fűtenger hullámai. A fiúk pedig - szokás szerint - a fáradságtól végighahotázták az utolsó métereket.
Gánton a Vértes vendéglőben pecsételtünk. A vendéglő, inkább étterem több száz éves fafödémével, és apró régi tárgyakkal, az étlapon bajor étkekkel igen csak megkísértette éhes kis csapatunkat. De a kutya miatt inkább átszáguldoztunk Kőhányásra a Fókuszért és maradt az otthoni palacsintasütés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése