Találkozás

Úgy két-három éve, hogy valami megmagyarázhatatlan módon egy hét leforgása alatt egymástól függetlenül megszületett Lalával bennünk a vágy, hogy egyszer majd szeretnénk elmenni a Caminora. Akkor úgy tervezgettük, hogy majd a huszadik házassági évfordulónk évében - azaz idén talán nekivágunk. Később komolyabban átgondolva rá kellett jönnünk, hogy ha valamikor, hát ebben az évben biztosan nem hagyhatjuk itthon egy hónapra a gyerekeket. Ezért is jutottunk arra az elhatározásra, hogy Camino helyett - egyelőre - beérjük a Kéktúrával.
Egyébként még soha nem találkoztam senkivel, aki végigjárta volna a zarándoklatot, csak a caminózók blogjait olvasgatjuk időnként a Lalával.

Mindezt most azért meséltem el, mert ma délután a buszmegállóban megláttam egy hátizsákos hölgyet, aki nagyon úgy tűnt, mintha a Camionóról jönne. Nem szokásom idegeneket leszólítani, de egyszerűen meg kellett kérdezzem, hogy "csak neeem,!". És igen! 31 nap távollét után épp most érkezett haza Spanyolországból. Ráadásul fehérvári! S a buszon is volt egymás mellett két szabad hely! Így több mint egy órán át bombázhattam a kérdéseimmel. Ő pedig örömmel mesélt, mesélt és mesélt - hisz tele volt friss élményekkel, s végre megoszthatta. Erika 53 évesen egy barátnőjével vágott neki a 800 km-es távnak. Nem volt egyszerű. De életreszóló élményt jelentett. Különleges találkozásokkal és sok-sok apró csodával tele. Akárcsak utazása utolsó órája ma délután.