2011 képekben

Ebben az évben olvastam

1. P.Yancey: Kerülőutak a boldogsághoz

2. Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

3. Bernstein: Hilary - a nő és a hatalom

4. P.Coelho: Tizenegy perc

5. Hemingway: Vándorünnep

6. Günter Grass: Bádogdob

7. Em Griffin: Szerezzünk barátokat!

8. Gary Chapman: Tavaszi történet

9. Gary Chapman: Nyári szellő

10. Nemes Ödön: Szabadon, örömmel, szeretettel

11. Gary Chapman: A házasság évszakai

12. Árpa: Ha én ezt a klubról egyszer elmesélem

13. Kit ad Isten

14. Méhecske

15. Kosztolányi : Esti Kornél

16. Kosztolányi : Esti Kornél kalandjai

17. Roald Dahl: Jámbor örömök

18. Joyce Meyer: Kezdj új életet ma

19. Karinthy: Utazás a koponyám körül

20. Dosztojevszkij: Karamazov testvérek

21. P.Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

22. Görbitz- Hán: Menekülés

23. Joan Chittiater: Az évek ajándéka

24. Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe

25. Ferenczi Andrea: A tiszteletes

26. Frontvonal - Sztehlo Gábor élete

27. John Bevere: A sátán csalija

28. Pulay Gyula: Tekintély és szabadság a nevelésben és a vezetésben

29. Mint aki látja a hangot - Visky Andrással beszélget Sipos Márti

30. Kenneth E.Hagin: A hívők hatalma

31. Derek Prince: A Szellem ajándékai

( A képen a Bálint-Bori által készített idei könyv-karácsonyfánk )

Dorian Gray arcképe - avagy az átok is "áldás"?

A napokban fejeztem be Oscar Wilde fent nevezett regényét. A regény sztorija egy érdekes ötletre épül, mely szerint a főszereplő (D.G.) nem öregszik, nem változik attól a naptól fogva, mikor a róla készült portré megpillantásakor az a kívánság hagyja el száját "bárcsak az arcképe változna, öregedne, s ő maradna mindig ugyanaz...". Kívánsága mesés módon teljesült, bár ennek következményei már kevésbé voltak mesések. Mivel a bűn nem hagyott nyomot rajta, D.G.válogatottnál válogatottabb kicsapongásokra vetemedett.

Olvasás közben eszembe jutott az az isteni igazság, hogy még az átok is Isten kegyelmének eszköze azok életén, akik őt szeretik. Valahol úgy olvastam, "az átok nem más, mint a menny visszajelzése arról, hogy elvesztettem egy örökségemet." Amikor az ember észleli, hogy valami nem megy, valami gond van... eszmélni tud, s előbb-utóbb változtat a dolgain. Ez is kegyelem, hogy nem rohanhatunk teljes erővel a vesztünk felé, hogy Isten "visszajelez" dolgainkra, hogy nyomot hagynak rajtunk a történések.

"Együtt lenni jó!"

Idejét se tudom, mikor volt olyan ünnepünk, amikor minden családtaggal találkoztunk volna karácsonykor. Most megadatott ez a kegyelem. 23-án az Osgyán családdal ünnepeltünk. 26-án délután pedig útra keltünk, hogy a Révészekkel találkozzunk. Két este és másfél nap. Nagyon hamar elrepült az idő. Újra megtapasztaltuk, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. És milyen jól...

Tegnap reggel aztán Békés felé vettük az irányt, hogy dédimamával is találkozhassunk végre. Érdekes volt életnük korábbi helyszínein járni. Megnézni a házat, ahol évekig éltünk. Az iskolát, ahová naponta elgyalogoltam. Boriék óvodáját. Végigautózni a vésztői úton, amit biztos megtettünk vagy ezerszer. Jó volt látni a mamát. Akkor is, ha számára már nem olyan nagyszerű ez a földi lét. Jó volt látni, hogy készen van és hazavágyik. Jó volt találkozni az unokatesókkal. S jó volt hazaérni a végtelennek tűnő autózás után.

Családban élni jó.

Joel

A Kempinski díszvacsoráján ültünk. Sokféle téma szóba jött. A vacsora végén azt mondta: "Szerencsés vagy, hogy ez az ember a férjed!" - Ezt mindig is tudtam, de nem értettem, a multi cég igazgatója másfél óra alatt hogy jutott erre a következtetésre.

"Elmesélte, hogyan találkoztatok azon a karácsony estén. - Tudod, velem is történt egy karácsonyi csoda."

Sok-sok éve vártak egy babára, egy csodára. Emberileg nem volt már sok esély.

Két éve a férfi szüleinél Franciaországban töltötték a karácsonyt. Szenteste elmentek a templomba, s a mise után a hegytetőn álló templom előtt megfogták egymás kezét, s utolsó esélyként megszólították a Mindenhatót. "Egyetlen kérésünk van. Tekints ránk, és add meg a csodát, hogy jövő karácsonykor már hárman állhassunk a fa alatt."

Szenteste volt. Elkészült az ünnepi vacsora, s az ajándékok is díszben várták a lány szüleinek érkezését. Bármelyik pillanatban betoppanhattak már. De a lány hirtelen tudta, hogy valaki más is érkezni készül. "Elfojt a magzatvíz. Le kell mondanunk a karácsonyi vacsorát."

2010. december 24-én este - napra pontosan az imádság évfordulóján - megszületett Joel, aki nevében is hordozza azt a reménységet, amit Isten ad.

"Ma sem értem, hogy történhetett meg épp velünk" - mondta a férfi.

"Jó az Úr, és jókat tesz!"

Ki kutathatná ki az Ő tetteit?

Hálás vagyok...

214. Hálás vagyok, hogy Isten ünnepeket adott.

215. Hálás vagyok, a pihenésért.

216. Hálás vagyok, a készülődés izgalmáért, öröméért.

217. Hálás vagyok a Názáretiért

218. ... hogy lejött, testet öltött.

219. ... hogy emberré lett, hogy ember lehessek.

220. ... hogy "Velünk az Isten!" - Immánuel. Velünk az Isten!

221. Hálás vagyok az elmúlt hetek kegyelméért.

222. A 24.500 cipősdoboz ajándékért

223. ... az 1060-ért.

224. Hálás vagyok Timiért, és minden munkatársamért.

225. Hálás vagyok a parajdi útért

226. ... s hogy kedden nem kellett Pécsre mennem.

227. Hálás vagyok, hogy Isten megadta azt a különleges kegyelmet, hogy az Arénában együtt lehettünk hívők és azok, akik ma még nem azok

228. ... hogy részei lehettünk egy csodának, amit talán sokszor fel se fogunk, át se élünk. Mert nem tudom mennyire gyakori is az a világban, hogy egy ország nemzeti rádiója, zenekara, köztársasági elnöknéje, legnépszerűbb előadói, a közmédia 1.200 alkalmazottja együtt ünnepeljen a keresztényekkel, és meghallgassa a karácsonyi evangéliumot.

229. Hálás vagyok a gyógyulásért.

230. Hálás vagyok, hogy az egyetemen Borinak sikeresen lezárult a félév,

231. ... hogy sikeresen túl van az első vizsgán.

232. Hálás vagyok, hogy ma este együtt karácsonyozhatunk a szüleimmel és testvéremékkel.

Illés első repülése

A hétvége családi szenzációja: Illés első repülése.
Pénteken az iskola helyett a Malév Cipősdoboz Járatával Marosvásárhelyre repültünk Illéssel. A fiú persze izgalmában alig tudott elaludni előző este. A reptéri sajtótájékoztató alatt pedig körbe-körbe szaladgáltak Benedek barátjával. A gépen már lélegzetvisszafojtva várta, hogy végre a levegőbe emelkedjünk. "Ez volt életem legklasszabb érzése" - mondta a felemelkedés után. Az a kiváltság is megadatott nekik, hogy a repülési magasság elérése után bemehettek a pilótafülkébe is, ahol a kapitány elmesélte, hogy is működik egy gép. Este aztán volt miről beszélgetnünk lefekvés után.
Bár az Isi - a szovátai k

Bejegyzés közzététele

islányokkal ellentétben - azt mondta, hogy ő nem szeretne pilóta lenni, mert ilyen rengeteg műszerre képtelen lenne egyszerre odafigyelni... s mégis csak nagy a felelősség...

Karácsonyi készülődés

"Kamatmentes karácsony" - olvasom reggel az óriásplakáton. Meghökkenek egy pillanatra: "Valóban ez a karácsony legfontosabb jelzője?" Aztán eszembe jut a múlt heti androidos telefonos sajtóesemény, ahol az egyik workshop témája a "Hogyan készülök a karácsonyra a mobiltelefonommal" volt. Míg a másiké "Mobiltelefonnal készíthető ajándékok...."

Vajon mennyivel van távolabb a keresztény nyugat karácsony lényegétől, mint mondjuk Mongólia?

Karácsony. Nekem mit jelent? Hogy készítem a szívemet?

Lejött. Alászállt. Emberré lett.

Közel jött.

Hozzám. Értem.

Hogyan készítem a szívemet?

Hogyan tudom majd Őt igazán ünnepeli?

Tudok ünnepet varázsolni a rám bízottak közé?

Itt lesz majd közöttünk?

Igazán?

Szeretném, ha nem érne készületlen az ünnep. Ha minden puritán külsőség ellenére rám találna... S nem lennék akadálya, hogy köztünk lehessen.

Szelek szárnyán

Sok apró csodával teli nap. Munka is akad, de öröm is bőven, ebben a cipősdobozos ádventben.

Délelőtt a Westendnél lévő gyűjtőpontunknál jártunk. Óriási szélben küzdöttük be magunkat az adventi vásár egyetlen nyitva tartó házikójába, a Cipősdoboz Gyűjtőpontba. A szemben lévő bódét a szemünk láttára borította fel a szél. Bent a csurig telt házikó tiri-tarka látványa melegített át bennünket. No meg később a dobozpakolás.

De nincs is annál szívmelengetőbb, mint kézbe venni több száz dobozba zárt szeretetcsomagot. És milyeneket! Volt ott kisbabának szánt bébiételestől 16 éves Zsuzsikának küldött csodadobozon át mindenféle. Az idei kedvencem: a gumimacis. Valaki nagy gonddal gumimacikkal díszítette körbe a dobozt. Mennyi, mennyi szeretet...

Nyugdíjas néni. Hatalmas szatyrokkal közelít. "Hatot hoztunk. Bízunk benne, hogy örülnek majd neki a gyerekek." Fiatal anyuka karján kétéves kisfiával az óriási szélben alig bírnak talpon maradni. A kicsi adja át a dobozt. Egy másik kisfiúnak... Mennyi szeretet.

Részei lenni egy szeretetküldeménynek. A titkos csodának, ahogy ki tudja hol és hogyan jut majd célba egy kedves szó, egy szívből jövő ajándék.

Holnap a Kossuth Rádió Közelről című másora 15.30-tól élőben jelentkezik a gyűjtőpontról. Az egyik riportban pedig a fehérvári dobozosok is megosztják majd élményeiket.

A pillanat, amit szívesen elkerülnél

A pillanatok sokfélék. Nemcsak szépek, jók, boldogságosak és várva vártak, de olykor félelmetesek és szorongatóak.

Vannak pillanatok, melyeket szívesen elkerülne az ember. Mit nem adna, ha egyszerűen kihagyhatna az életéből!

Retteget vizsgák. Régóta halogatott elkerülhetetlen beszélgetések. Kínos csöndek. Nyilvános kudarcok. Álmatlan éjszakák. Feszült várakozások. Rossz hírek. Hibákkal való szembesülések...

Talán neked is van a naptáradban egy fenyegetően közeledő dátum, amit nem bánnál, ha magad mögött tudhatnál.

De ezek a nemszeretem pillanatok valahogy megkerülhetetlenek.

Ők is az élet részei.

Ők is Isten bennünket formáló tervének részei.

Általuk is többé leszünk.

Igen, bármilyen hihetetlen, általuk is többé, jobbá lehetünk, s leszünk.

Épp a nem szeretem pillanatok által. Amik olyan hosszúak, olyan lassan jönnek, s múlnak el.

De visszanézve ők azok, kik a legtöbbet formálták életünkön. Bennük az ember oly esendő, s a kegyelem olyan hatalmas - és annyira közeli lesz végül. Szinte kézzel fogható...

Rést ütnek az idő falán. S ezen a résen át rálát az ember maga maga valódi helyzetére. Hogy bár esendő, halandó, s úgy érzi, sose volt még szüksége ennyire az Istenre, mégis az Örökkévaló Örökké Szeretett teremtménye. Akit soha nem hagyna el. Egyetlen pillanatban se.

Olyan csak egyszer esett, az Egyetlennel... hogy többé ne eshessen meg veled.

"Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid. Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled." Ézs.49:16-17.